Tény, hogy erről a kopasz, testes norvégról csak azt nem tudtam megállapítani, hogy direkt csal, vagy csupán nem lát a pályán. Nem adott meg egy szabályos gólt az olaszoknak, ezzel szemben ítélt ellenük egy tökéletesen indokolatlan tizenegyest.

Illetve, helyesbítem magam. Ahhoz, hogy egy mérkőzést - nevezzük finoman - befolyásolni lehessen, ahhoz minimum két ember kell. A játékvezető és (legalább) egy asszisztense. Pszichológuskánknak volt megfelelő partnere. Kettő is.

Azt nem értem, hogy a norvégok (vagy csak ez a tar fejű viking) miért utálják az olaszokat. Vannak bizonyos sanda célzások arra, hogy az észak-európaiak nem túlságosan kedvelik a dél-európaiakat, és viszont.

Erről két dolog jut az eszembe. Az egyik: tök jó dolog az Európai Unió, ha itt is tudunk Észak-dél elleni háborút folytatni, mint az amcsik. A második dolog: mi már megint ráfázunk. Nem vagyunk se északiak, se déliek. Itt ragadunk középen, mindenki belénk rúghat,

Mit kellene csinálni ezzel a norvéggal?

Visszaküldeni, hogy elemezze a lelkeket, s ne a focipályákon futkározzon. A csalás ellen nincs szankció. Műesésért akár ki is lehet állítani egy játékost. De ha a bíró csal, akkor minden rendben van. A többi európai játékvezető majd kórusban kiáltja: tévedni emberi dolog. Mi vagyunk a világ (vagy a kontinens) legtisztességesebb bandája. Aki nem hiszi, járjon utána.