Valljuk be. A blog műfaja nem az, hogy dicsérünk.

Olvasóink azt várják el tőlünk, hogy jól megmondjuk. Ami szívünkön az a szájunk. Ahogy nekik is.

De most kivételt kell tennem. Illetve mégsem, mert a szívemen pontosan az van, ami a számon.

Leemelem a kalapomat a Nemzeti Sport stábja és főszerkesztője előtt.

Remekül teljesítettek az elmúlt hetekben.

Ma pedig a Nemzeti Sport egy olyan mellékletet tett közzé, amelyet az ember még az unokájának is megőriz majd. A Futballfieszta napról napra végigveszi a világbajnokság eseményeit, a legjobb mondásokat, a legjobb történeteket.

Pazar emlék.

Nem tudom, ki találta ki a sportnapilap brazil dizájnját. Erről (szerencsére, mert mégiscsak kritikus blogot írok) el kell mondani, hogy zavaros és ronda volt. De a tartalom az végig, az egész foci-hónap alatt első osztályú. Jól teljesítettek a kiküldött munkatársak, jól az itthon maradottak.

Ez itt nem a reklám helye.

Helló Buzgó Jóska! Ha valaki megveregeti a válladat a Margitszigeten - az nem ÉN leszek. Utálok futni. De akkor is, köszönet a melóért.