Van egy lengyel, aki több magyar mérkőzésre jár, mint a magyar edzők többsége. Furcsa állása van, abból él, hogy magyar focit néz. Pontosan kinéz. Játékosokat. Figyeli a nagy magyar ugart és megpróbál felfedezni a homokban gyémántokat. Andrzej Dara ő, a Lech Poznan scoutja (vagyis hát cserkésze, felderítője, nyomkeresője, játékos-figyelője). Ő volt az, aki a lengyel bajnokság második helyezettjéhez csábította Lovrencsics Gergőt. Most a fradista Holman Dávidot és az ex-fradista Dánielt ajánlotta a Poznan figyelmébe. Az, hogy üzlet is lesz a dologból, ahhoz már nincs köze. Feladata csak annyi, hogy naprakészen tartsa a listáját, amelyen - állítása szerint - 100 ígéretes magyar fiatal szerepel. Száz tehetség? A magyar bajnokságokban? Azt mondja, igen.

Igaz, hogy Andrzej Dara listája egy évben többször is átalakul. Új nevek kerülnek rá. És lekerülnek róla azok, akik az újabb meccsnézések során csalódást okoztak a számára.

Ennek az Andrzej Darának érdekes gondolatai vannak. Az nso.hu terjedelmes interjút készített vele, ebből idézek.

1. "Egy játékos megfigyelése egyébként mindig minimum fél-, de gyakran többéves folyamat, ami alatt nyomon követjük a szóban forgó labdarúgó fejlődését, és ha én úgy látom, megérett, arra, hogy a Lech szerződtesse, akkor még a klub többi megfigyelője is eljön, és véleményt alkot róla, kiértékeljük a futballista erősségeit és hiányosságait is. Ezek után lehet szó a játékos megvásárlásáról". Hogy is van ez nálunk? Hány és hány tehetséges játékos bukkan fel, hogy aztán néhány hónap, vagy egy év után már volt-tehetségként emlegessék. Ott van például legfrissebb példaként a videotonos kis Kovács. Őt speciel Dara is megemlíti: "a magyar labdarúgásnak is megvannak azok az értékei, tehetségei, akikben megvan a potenciál ahhoz, hogy külföldön is szép karriert fussanak be. Például a szombathelyi Radó András, a fehérvári Haraszti Zsolt, Kleinheisler László és Kovács István. Nem biztos, hogy ők a legjobb játékosok, de a képességeik alapján bennük látom leginkább a lehetőséget. De itt van például az U19-es válogatottból Kalmár Zsolt is, akit már korábban is láttam játszani, és nagyon sokat fejlődött azóta. Meggyőződésem, hogy ezek a gyerekek hosszú távon előrelépést jelenthetnek."

2. "Magyar klubok gyakran egymillió eurót is elkérnek egy-egy tehetségért. Hosszú távon eredményesebbek lehetnek azok az üzletek, mint amilyet a ZTE vagy a Lombard Pápa kötött a Lech Poznannal Artjoms Rudnevs és Lovrencsics Gergő esetében, amikor a játékos szereplésétől, további előmenetelétől függően az eredetileg alacsonyabb ár mellett további összegekhez juthat az eladó. A magyar kluboknak el kell fogadniuk, hogy egy lengyel klubnak nincs annyi pénze, mint a nyugati együtteseknek. Viszont az említett példák mutatják, az NB I-es játékosok sokat fejlődhetnek a lengyel élvonalban, és az egész magyar labdarúgás előreléphet, ha a tehetségek egy erősebb bajnokságban edződhetnek. Nálunk nem ritka, hogy egy-egy rangadón például harminc-negyven külföldi megfigyelő is ott ül a lelátón, vagyis könnyű feltűnni, felkelteni a német, angol és más egyéb nyugati első osztályú klubok érdeklődését. " Érdekesnek találom a gondolatot. Aggodalommal figyeltem az olyan sztárklubok igazolásait, mint amikor a Borussia Dortmund lecsapott Bajner Bálintra, a Real Madrid Szalai Ádámra, hogy aztán elinduljon velük a kölcsönadások ringlispílje, centrifugális köre, amelyből a játékos végül is kirepül. Sokkal járhatóbb útnak tetszik a fiatal labdarúgó felépítése lépésről lépésre.

Most csak ennyi. Egyszer magyar edzők (és szövetségi kapitányok) is elkérhetnék Andrzej Dara listáját...