Persze a balon-kabátja miatt nevezem így Garami Józsefet. No meg, egész habitusa miatt. Ebben a zajos, hisztérikus, törtető világban, ahol mindenki megpróbálja előtérbe tolni magát, ahol nagyképű edzők, "mesterek", "menedzserek", klubigazgatók vetélkednek azért, hogy kitűnjenek - létezik egy balon-kabátos idős ember, aki halk szavú, nem ordít bíróval, játékossal, mert nem kell neki. Mindenki tudja róla, hogy tudja.

Fantasztikus a kisugárzása. Nem vagyok MTK drukker. De MTK-meccs-néző. Két ember miatt. Az egyik Garami, a másik Kanta József. (Most Garami születésnapja van, de egyszer el kellene gondolkodni azon is, hogy a magyar labdarúgás magasan legintelligensebb játékosának miért nincs bérelt helye a válogatottban?)

Garami életrajza (nyilván hat-hét évtized) olyan messzire nyúlik, hogy nem érdemes foglalkozni vele. A most 75 éves Garami a fontos.

"Nálunk Garami József tölti be azt a szerepkört, amit korábban a Manchester Unitednél Sir Alex Ferguson. Nem ő tartja a tréningeket, de ott van az edzéseken, felügyeli a munkát, ő határozza meg a meccseken követendő taktikát, minden fontos kérdésben ő dönt, ő a főnök" - mondta a szombati születésnap alkalmából Teodoru Vaszilisz, az MTK másodedzője.

Tulajdonképpen elképzelhetetlen a magyar közegben, a magyar intézmény rendszerben, hogy létezik egy munkahely, ahol békén hagynak egy értékes embert dolgozni még azután is, hogy a személyi igazolványa alapján lejárt a szavatossága.

Úgy hogy egy lélegzettel nemcsak Garamit, hanem az MTK-t is üdvözölni kell.