Gera jó helyen volt, jó beadás volt annak ellenére, hogy a korábbi gyakorlások során nem ment. De a mérkőzésen betalált. Magyarország-Finnország 1:0. A türelem játékot megnyerte a magyar válogatott a finnek ellen. Jó cserék történtek. Lovrencsics beíveléséből született a gól. És Gera, a magyar válogatott veterán zsenije befejelte.

Ennyi az egész.

De a lényeg: Dárdai teljesítette azt, amit elvállalt. Három meccsen 7 pont.

És most?

Olyan családi döntésnek látszik. Dárdainé dönt. Berlin vagy Budapest. De van egy magyar válogatott, amely visszatért a tetszhalálból. És a varázsló, aki ezt megtette, Dárdai Pál.

Miért mondom ezt?

Mert öt perc hosszabbítás volt. Egy nullás magyar vezetés. Máskor a frász kitört volna, hogy rögtön jön az ellenfél, egyenlítenek, aztán bedarálnak. De most nem. Egyszerűen tudtam, hogy Dárdai csapata nem kaphat ki az utolsó öt percben.

Lehet, hogy nem ő a legnagyobb stratéga. De sugárzik belőle valami, ami, mint valamiféle sci-fiben elárasztja a a tájat. Elektronikus impulzusokat üld a pályára.

Dárdai maradj!

Dárdai maradj!

Dárdai maradj!