Három napig nem írtam blogot. Mert Berlinbe utaztam. Megakartam tudni, mit ér a Hertha BSC. Az A Hertha, amely az alsóházban küszködik, és amelynek az ifjúsági játékosaival foglalkozik a magyar idol, Dárdai Pál a néhány meccsre megbízott szövetségi kapitány.
Mondogatjuk (én is) Dárdai folytasd!
Berlinből már másként látszik az egész.
Berlinben ugyanis németek élnek, akik úgy gondolják, a szerződéseket be kell tartani. Sőt, a szerződéseket 100 %-osan be kell tartani. Ha Dárdai a Hertha BSC alkalmazottja, akkor arra számíthat, hogy megkapja a fizetését, s hogy ha megürül eggyel magasabb pozíció a klubnál, akkor az az övé. Gyerekeinek iskolája van. A srácok focizhatnak.
Mi lenne, ha ott hagyja Berlint?
Nálunk? A mi hazánkban?
Fúrógépek jobbról. Fúrógépek balról. Feljelentések. Mit akar ez a majdnem-német?
Ha sikeres minden meccsen, akkor a legjobb esetben jövő novemberben veheti a kalapját, és kereshet edzői állást Kuvaitban.
Ha nem sikeres, akkor már áprilisban.
Berlinben elbizonytalanodtam: tényleg Dárdai lenne a megváltás?
Nem.
Egy ország, amelyet át meg át fon a haverok, a cinkosok, a csicskások és a korrupt tisztviselők hálózata bármikor képes kipenderíteni a legjobb edzőt is.
Szögezzük le. Dárdainak nem azért kell elmenni, mert a Hertha nem hagyja.
Azért kell elmenni, mert ebben az országban megfojtanák. Érthető, Ugye? Ha marad. Meg fogják fojtani.
A francba....
Utolsó kommentek