Az ember azt hiszi, újságot olvas. Pedig, frászt. Menedzser promót.

Vegyük csak Dzsudzsák Balázs menedzserét. Ő a legügyesebb. Minden héten kétszer, háromszor, ötször olvasunk olyan hírt, amelyből megtudjuk, hogy a pillanatnyilag a moszkvai Dinamónál focizó balszélső iránt éppen ki érdeklődik. Fenerbahcse. Lazio. Liverpool. Dortmund. Nem nem a Dortmund nem. De a Lazio már ajánlatot tett. Illetve mégsem. Balázs túl drága, ezért (esetleg) csak kölcsön veszik.

Dőlnek a hírek. Mindegyikből megtudható, hogy Dzsudzsák 10 millió eurót ér. Annyiszor olvassuk, hogy már magunktól is tudjuk.

De nem kell dzsudzsáki magasságokba emelkedni. Ott van Elek Ákos. A Csangcsun Jantaj. Először a feszültség: Ákos "ha megfelel az orvosi vizsgálaton", akkor a Csangcsun focistája lehet! Szurkoljatok. Megfelelt. Hurrá. No, de - itt jön a csavar -Ákos egyeztet a szövetségi kapitánnyal, csak akkor utazik el a nagy lóvéért a kínaiakhoz, ha Dárdai megnyugtatja, ott is nézni fogja. Nézni? Csangcsunban? Ó, igen. A szövetségi kapitány rábólint (mondja a menedzser). Aznap, mert, ha jól fejtem meg a közleményt, Elek Ákos válogatott focista körülbelül a repülőtéren kérdezhette meg Dárdaitól: felszálljak-e, vagy ne szálljak-e fel?

Persze, holt szezon van. Valamit kell az újságban is publikálni.

De a tanácsom: egy lapot nemcsak írni, szerkeszteni kell tudni. Olvasni is. És egy adag egészséges cinizmus nem árt, ha a menedzserek által menedzselt hírekbe bukkanunk.