1993 óta nem voltunk ilyen jó helyen. Huszadikak vagyunk a FIFA világranglistáján. (1993 előtt nem volt ilyen ranglista). Mondhatnánk egy hatalmas éljent. De nem tesszük. Huhogunk. Sápítozunk. Szerénykedünk. Óvatoskodunk. Egyrészt-másrésztezünk. Ez nem is komoly ranglista - mondjuk. Miféle, amit egy Belgium vezet? Milyen számítás szerint vagyunk mi jobbak, mint a törökök, a franciák, az oroszok, vagy a csehek? Vagy, hol itt az igazság, hogy minket előbbre rangsorol ez a (tudjuk milyen, korrupt, sötét, lehetetlen) FIFA, mint az ukránokat, a bosnyákokat és a minket elpáholó észak-íreket?

Azt mondja a nagy "szakember": "Mindenki tisztában van a pontszámítás furcsaságaival, ezért egy pillanatra se gondoljuk, hogy a magyar válogatott jobb a rangsorban mögötte álló oroszoknál vagy franciáknál...Ettől még aligha verjük meg az EB-n a német, a spanyol, vagy az angol válogatottat. Amiként azt sem állíthatjuk, hogy a mögöttünk álló tornaszereplő rúghat-e majd nekünk hatot, vagy sem".

Hát nem!

A magyar foci baja a Dárdai-Storck-Thomas Doll korszak előtt éppen ez volt. Kicsik vagyunk. Pofozógépek. Olyan meccseket kell játszanunk, ahol a legkevesebb pofont kapjuk. Most felkapaszkodtunk a huszadik helyre. Ezt nem mi mondjuk, magunkról. Ezt egy világranglista mondja. Higgyünk benne!

Akkor lesz újra magyar foci, ha úgy megyünk ki a pályára, hogy Igenis, mi vagyunk a világ huszadik legjobb csapata. Célunk pedig az, hogy a világ legjobb csapata legyünk. Mi vagyunk a legkisebb fiúk, akik elveszik a király lányát. Ott vannak a mi fiataljaink, Bogdán Ádám, Nagy Ádám, Radó András, Balogh Norbert, Kleinheisler László, Mervó Bence, Markvart Dávid, Kalmár Zsolt, Bosnjak Predrag, ... És ott vannak a legjobb korban lévők: Dibusz Dénes, Németh Krisztián, Dzsudzsák Balázs, Stieber Zoltán, Varga Roland, Lovrencsics Gergő, Lang Ádám, Leandro, Fiola Attila, Kádár Tamás, Priskin Tamás, NikolicsNikolics Nemanja. A "nagy öregek": Gera , Hajnal, Király...

Ez nem hangzik rosszul.

Csak annyi kell, hogy a magyar csapat minden meccs előtt énekelje el a Kis Grofo dalát: "Az én babám, az én babám a legszebbik kincsem..." Mondjuk egy kis módosítással: a "babámat" a "győzelem" helyettesítse. Mint a norvégok ellen.

Nincs mire szerénynek lennünk.