Visszatért a fiúnk a Csangcsung Jatajtól Európába. De rögtön leszögezte: nem azért igazolt a német élvonal éppen kiesésre álló csapatához, hogy válogatott legyen. De nem ám. Ein Mann, ein Wort. Ő megmondta 2010-ben, hogy nem lesz válogatott. Hát most sem lesz. Hiába rimánkodnak neki.
Szóval ez a Huszti egy Dzsudzsák. Csak éppen vacakabb kiadásban.
Ugyanazt a pénzéhes, tehetséget felemésztő karriert futja be. Zenit, Csangcsun. Lóvé. Sok. (Hasonlóképpen Mahalacskala, Dinamo, Bursaspor). Mégis óriási a különbség a két ballábas zseni között. És ez a különbség a norvégok elleni két mérkőzés volt. Amikor a nyírlugosi fiatalember a magyar válogatott vezéregyéniségévé tudott válni. Igazi kapitánnyá. Ez a Huszti nevű fiatalember pedig duzzasztja mellét, mint egy fajdkakas. "Nem is volt olyan szövetségi kapitány, aki ne tett volna legalább egy kísérletet..." Mármint, hogy visszahívja. Annyira értékes. De nem jön. Ha a fene fenét eszi. Ha a szövetségi kapitányok mindent megtennének érte.
Huszti Szabolcsnak nem tűnt fel a 2016-os naptár. Április 18-án 33 éves lesz. Ez krisztusi kor. De focistának az aggastyán-kor kezdete. (Kivéve mondjuk Gera Zolit). Miért gondolja azt, hogy nincs több szerepe már a magyar válogatottban, mint az, hogy otthon, Frankfurtban egy kényelmes karosszékből nézze, miként játszik a válogatott....
Pedig. Éppen Huszti és Dzsudzsák példája mutatja, mennyire eltékozoljuk a tehetségeinket.
De ebből az ördögi körből csak egy menekvés van.
Hazaszeretet. Fociszeretet.
Ez a különbség H.Sz. És Dzs.B. között.
Utolsó kommentek