Nem lehet. Hanem lesz. Nem indokolt a feltételes mód, mivel a vöröshajú fiú olyan dologgal rendelkezik, amellyel csak nagyon kevesen. Kőkemény karakterrel. Amellett persze, hogy remek focista.
Nem akart szerződést hosszabbítani a Vidivel. El lehet képzelni, hogy ez nem egyszerű dialógus volt. "Akarod fiam meghosszabbítani a szerződésedet?" "Nem." "Jól van fiam, ahogy gondolod".
Nem így történhetett. Lehetett ott asztal-csapkodás. Emelt hangerő. Fenyegetés. Zsarolás. "Elmész te fiam a ...." De legalábbis a harmadosztályba.
És ott sem játszhatott. Sem a magyar első, sem a harmadosztályban. Csak a magyar válogatottakban. Az utánpótlásban és a felnőttben. S ha már ott járt a nagyok közt, rúgott egy bődületesen nagy gólt a norvégoknak.
Aztán jött a menedzsere. Lengyel és török csapatok érdeklődnek utána - mondta. És van egy német együttes, a Werder Bremen. Ez nem ajánlott semmit, csak szívesen látná néhány napos próba-edzésre, és egy előkészületi meccsre.
Kleinheisler a nehezebb utat választotta, a próbát. Azt mondta a menedzserének, hogy ő sem a lengyel, sem a török bajnokságban nem akar focizni. Csakis a Bundesligában.
Pimaszság? Az bizony.
És aztán jöttek a hírek a Bremen törökországi edzőtáborából. A legtöbbet hallott német szó vele kapcsolatban az volt, hogy "frech". Szemtelen, pimasz. Így kezdeni egy próbajátékon...Nem a modora volt tenyérbemászó, hanem az, amit a pályán művelt.
Szóval ennek a Laci gyereknek olyan testi és lelki adottságai vannak, amelyek alkalmassá teszik arra, hogy hosszú évtizedek után legyen egy igazi magyar világsztár, s, ha már az lett, akkor karrierje végéig az is maradjon.
Utolsó kommentek