Már megint nulláról indulhatunk. Dupla nulláról a világbajnoki selejtező Oroszországba vezető útján. Vigasztalhatjuk magunkat, ahogy a kommentártorok mondogatni kezdték: itt a Feröer-szigeteken más csapat is meg fog izzadni. Hát ahhoz, hogy ekkora szélben, ilyen hidegben, műfüvön csúszkálva megizzadjon, valóban sokkal többet kell nyújtani, mint amit a magyar válogatott produkált.

Ez volt az első meccs, amikor Storck kapitány hibázott. Pedig általában jó ösztöne van. Első hibája az volt, hogy nem volt füle meghallani az északiak szorongását: "Jaj, jön az a nagy medve!" A Böde nevezetű, aki Budapesten széttépte a védelmüket. Dani turistának ment a nem turistának való vidékre. A második hiba: Nagy Ádámot hátra parancsolta a kapus elé, középső védőnek. A harmadik hiba az, hogy nem vette észre, hogy a Feröer meglepte. Nem a kapujukat tíz emberrel védő kis csapat várta a magyar együttest, hanem egy harcos, az első percben minden labdát, minden passzt letámadó farkas-csorda.

Örülni kellett a null-nullnak.

Kiderült: a milliárdos Dzsudzsák kalandozásai a forró Közel-keleten nem hiába valóak. Szép lassan beleszürkül abba a közegbe, ahol játszik. Alig volt játékos-társhoz menő passza.

Gulácsi viszont jó. Magabiztos. Kis-Király. Az ő jelenléte volt ennek a mérkőzésnek egyetlen pozitívuma.

Majd meglátjuk mi lesz itthon. A portugálokat legyűrő Svájc ellen. Ha maradunk nullán, bele kell törődni: ez a világbajnokság is elúszott. És el kell kezdeni szépen építkezni a négy év múlva megrendezésre kerülő újabb Európa-bajnokságra.