A Nemzeti Sport ma megkérdezte Gera Zoltánt: hogy érezte magát előre tolt csatárként, ékként. Rosszul. Nem is neki való. De amiről ezen blogon beszélünk, az nem más, minthogy nem kell ék. Négy csatár (támadó) egy vonalban. akik közül bármelyik be tud törni a védővonal mögé. Igen, volna fantázia ilyen taktikában.

Dzsudzsák, Gera, Huszti, Hajnal (vagy Németh Krisztián, esetlen Filkor, vagy Priskin). Ők négyen elől.

Ezenkívül felesleges is Gerzsont megkérdezni a birkózó-kűzdő szerepkörről. Biztos, utálja. A gond a magyar-szlovákon az volt, hogy az alapvetően jó gondolatot - négy támadóval játsszunk - olyan megvalósítás követte, hogy szegény Gera elől ragadt, nem pedig a többivel együtt, a négyes támadósor részeként játszott.

Az új taktikai felállás összegabalyodott egy régivel, az egy ékes rendszerrel.

Tisztább képlet hasznosabb lenne.