Néhány napja arról tudósított Brazíliából a SamsungSport.hu, hogy Neymar sajtóértekezleten mondta el, mit érez azután, hogy a kolumbiai Juan Camilo Zuninga olyan sérülést okozott neki, ami miatt nem tudta a világbajnokságot folytatni. " Isten adott egy második esélyt, mert ha két centivel lejjebb talál el, a hátralévő életemet minden valószínűség szerint tolószékben töltöm" - jelentette ki.

Neymar most ott ült mezben, foci cipőben, megkülönböztető FIFA trikóban a brazil kispadon és nézte, ahogy a hollandok - néha szabályosan, néha szabálytalanul - berámolnak három gólt a válogatottjának. (Ha hinni lehet a bulvár lapoknak, akkor a német meccsen négy null után kikapcsolta a tévét és elment a haverokkal pókerezni).

Most is minden bizonnyal ott dühöngött, hogy az Európa-Brazília találkozó összesítve 10:1-re alakult. Arra viszont nem gondolt, hogy valószínűleg ő a világbajnokság legnagyobb nyertese.

A Föld-golyó minden pontján okos és okoskodó televíziós riporterek mondták, hogy Neymar nélkül nem csapat a brazil csapat.

Minden egyes német vagy holland gól után, minden egyes brazil kapufa vagy rossz lövés után emelkedett az ázsiója.

Nemcsak az a meccs hőse, aki gólokat vág. Az is, aki kimarad a nagy vereségekből.

Gondoljuk csak el, a magyar válogatott megváltója mindig az, aki éppen nincs benne. Sokáig például Huszti Szabolcs volt a megváltásra kiszemelt.

Szóval Neymar megúszta a tolószéket. A két brazil zakót.

Tehát, akárhogy is vesszük, szerencsés fickó.