Nincs mese. Ki kell mennem holnap - elveim ellenére - a Fradi-Chelsea-re. Ma ugyanis elképedve vettem észre, hogy szerény blogomat olyan óriási megtiszteltetés érte, hogy Orbán Viktor és Mészöly Kálmán is hozzászólt tegnapi bejegyzésemhez. (Megjegyzem ötezer más látogató mellett). Orbán győzelemre biztatott. Mészöly pedig káromkodott egyet. a büdös úristenit mondta és felszólított: irány az Üllői út! Jelentem megyek, bedugom a kezem a vénaszkennerbe.

A biztonság kedvéért ma is odamentem, ne tévesszem össze a bejáratokat.

Azt mondták családi nap van. Családom momentán szanaszéjjel van. Így kénytelen voltam egyszemélyes családként megnézni, hogyan zajlik a vurstli a nagy sas tövében. Hát tulajdonképpen az volt, amit vártam. Nemcsak a valószínűleg kamu Viktor és Kálmán tartotta fontosnak, hogy megjelenjek (igaz ők holnap számítanak rám), hanem a Tarlós is. Akit azért mégsem lehet Pistának nevezni. Tarlós azért szerette volna, hogy megjelenjek mert így egyel többen vesznek részt választási kampányrendezvényén. Mert hogy azt gondolta, nagyszerű dolog minden jelenlévőt biztosítani arról, hogy már a pólyában is zöld-fehér drukker volt. Sajnálattal meg kell mondanom, hogy, ha ez a kritérium, akkor én is lehetnék főpolgármester, ugyanis apám dédapja a Fradi egyik alapítója volt. És ez persze öröklődik.

Mindegy. Tarlós sasolt a Sas előtt. Én benéztem a fantasztikus arénába.

Azt hiszem, ide máskor is eljövök.

Még ha nem is hív a Viktor, a Kálmán és a Tarlós.