5. rész (1986)

Az az igazság, hogy a magyar labdarúgás attól, amit Mexikóban láttunk, attól talán valamivel jobb. Valamivel. Ideig-óráig. De mihelyt egy ilyen sorozatos megméretésen kell bizonyítani a tudást, a felkészültséget, kipukkadnak, mint a léggömb. Mert ekkor már kiütköznek a bajok, hogy az alap korszerűtlen, hogy a korrupció a magyar labdarúgásban az egekig ér, és hogy a magyar nemzeti bajnokságnak nincs erkölcsi tartása. Ezek most mind együttesen mutatkoznak meg a csapat szereplésében. Igaz, a labda gömbölyű, a vak tyúk is talál szemet. De igazi eredményeket csak megalapozott háttérrel, megalapozott munkával lehet elérni!

Olyan ez, mint a front. Áll a két hadsereg egymással szemben. Pillanatnyi részsikereket, vitézkedéseket bármelyikük produkálhat, de azért az igazi győzelmet, az igazi csatát az a hadsereg nyeri majd, amelyik igazi háttérrel, igazi munícióval rendelkezik. Ez a háttér, ez a muníció pedig a magyar labdarúgásnak nem áll rendelkezésére!

(Hát, ezek voltak a dolgok huszonkét évvel ezelőtt és régebben...)