1. Alfredo Stéfano Di Stéfano Lauhlé, labdarúgó, edző és sportvezető. Született 1926 július 4-én, meghalt 2014 július 7-én.

2. A halálhír nyomán a Guardian online kiadásán megjelent egy lista az elmúlt évtizedek futball legendáiról. Így fest:

1950-55 Ferenc Puskas
1055-60 Alfredo Di Stefano
1960-70 Pele, Eusebio
1070-75 Johan Cruyff, Franz Beckenbauer
1975-85 Diego Maradona
1985-90 Michel Platini 
1990-95 Roberto Baggio, Romario
1995-2005 Ronaldo, Zinedine Zidane
2005-2014 Lionel Messi, Cristiano Ronaldo

3. Összeszedtem néhány érdekességet Di Stefano életéről. Ezek közül sorolok fel néhányat. Buenos Airesben, Argentínában született. Nagyapja olasz volt, Capri szigetéről vándorolt be. Anyja Eulalia francia és ír imigránsok gyereke volt. Miként abban az időben a világ összes valamirevaló játékosa, nem foci akadémiákon, hanem a Barracas negyed grundjain kezdett játszani.

4. Tizenkilenc évesen a River Plate harmadik csapatának a tagja. Bemegy a klub vezetőjéhez és rendes fizetést követel tőle, mondván ő az együttes legjobb játékosa, az első csapat tagjait is beleértve. Az elnök úgy dönt, adják kölcsön a vehemens ifjút a Club Atlético Huracannak. Alfredo 15 meccsen 18 gólt rúg a Huracán színeiben. Ezért az idény végén visszakérik a kölcsönadott jobbszélsőt. Huszonegy évesen újra a River Plate játékosa és az argentin bajnokság gólkirálya lesz. Bekerül az argentin válogatottba, megnyerik a Dél-Amerika Kupát. Becenevet kap: a Szőke Nyíl . (Valószínűleg úgy száguldozott a szélen, mint egy ős-Robben).

5. 1949-ben (23 éves ekkor) Argentina labdarúgói sztrájkba lépnek a ki nem fizetett fizetések miatt. Amíg a játékosok többsége otthon ült és várta, engednek-e a klubvezetők, a legjobbak átmentek szépen Kolumbiába, ahol a világ akkori leggazdagabb klubja a beszédes nevű Millonarios mesés összegeket kínált - és adott. Kolumbia nem volt FIFA tag, nem vonatkoztak rá a nemzetközi szövetség szabályai. Di Stefano négy évet maradt itt. Már 27 éves, amikor a Milliomosok spanyol túrára indul. A Real Madrid és a Barcelona is szemet vetett a játékosra, aki hülyét csinált csapatuk védelméből.

6. Átigazolása a labdarúgás történetének egyik legbizarrabb klub-váltása volt. A Real a Millionarios-szal egyezett meg. A Barcelona a River Plateval, amely a FIFA szabályai szerint még mindig rendelkezett Di Stefani játékjogával. A spanyol labdarúgó szövetség salamoni döntést hozott. Di Stefanonak az egyik idényben a királyi gárdában, a másikban a Barcelonában kell játszania. A kezdés a Real Madridban. Spanyolországban Franco diktátor kormányzott. Real Madrid szurkoló. Ezért állítják még ma is a Barcelona hívei, hogy erős politikai nyomásra mondott le csapatuk a "második idény jogáról" és Di Stefano ettől kezdve Real-játékos legyen.

7. 1958-ban méltó partnert kapott Puskás Ferenc személyében. Az akkor már hatalmas tekintélyű Di Stefano elérte, hogy a Mágikus Magyar ne rivalizáljon vele góllövésben, hanem a mai irányítónak megfelelő pozícióból kitűnő labdákkal hozza gólhelyzetbe. Puskás a hírek szerint "Stefiii" kiáltással indította a középcsatárt, és pontosan varázsolta a labdát a lábára.

8. Bobby Charlton, aki tartalékként nézte a kispadról az 1957-es Manchester United-Real Madrid mérkőzést leírta, milyen benyomás tett rá Di Stefano: "Ki ez az ember? Elkéri a labdát a kapustól, irányítja a védelmet, mindig úgy helyezkedik, hogy labdát kaphasson, és láthatóan ő mozgatja az egész együttest. Amilyen törékeny, annyira erős. Egyszerűen nem tudtam a szemem levenni róla."

9. 1960-ban az Európa Kupa (a mai Bajnokok Ligája elődje) döntőjében a Real az Eintracht Frankfurttal találkozott. Erről azt írták, ez volt minden idők legnagyszerűbb kupadöntője. (Persze azóta volt még néhány). A madridi csapatban a kopaszodó 34 éves Di Stefano és a tekintélyes pocakot eresztő 33 esztendős Puskás. Alfredo három gólt, Öcsi négy gólt rúgott.

10. Negyvenévesen vonult vissza. Az utolsó évben pótlására a Real Madrid leigazolt egy remek brazilt, Didit. Di Stefano egyszerűen nem adott egyetlen labdát sem neki. Didi később kijelentette, ez élete legrosszabb éve volt. Edzőként is féltékeny maradt. Kijelentette, hogy ez a "világ legrosszabb foglalkozása". Kiábrándító dolog nézni a tehetséges fiatalokat és csak ácsorogni az oldalvonal mellett. Amikor a Real Madrid felállította a szobrát kijelentette: "A labdarúgás csapatjáték. Nem hiszem, hogy bárkit isteníteni kellene."