Jó. Nem ő foglalta öt pontba, hanem én. De így jobban követhető.

Először ki is az a Massimo Morales? Dolgozott a Milan, a Bayern, a Düsseldorf stábjában. Volt a Honvéd edzője is. Ezen apropóból kérdezte őt Sinkovics Gábor a magyar fociról.

Ez az 5 pont, amit az interjúból kimazsoláztam:

1. A magyar tulajdonos (Ej, Hemingway!) nem fizet a játékosainak. Hiába ment hozzá, hogy így nem tudja motiválni a játékosokat. nem történt semmi.

2. Az akadémisták edzése unalmas. Minden edzésen ugyanazokat a gyakorlatokat csinálják. A gyakorlatokból hiányzik a dinamika.

3. A magyar labdarúgókat nagyszerűen lehetne használni női meccseken. A férfiak világában ugyanis puhányok.

4. A fiatalok között nem a legtehetségesebb gyerekek játszanak, hanem azok, akiknek apja befolyásos ember, vagy mindig ott hangoskodik a partvonal mellett.

5. Az edzői karra az intelligencia hiánya a jellemző. (Az utánpótlás trénerekről beszélt).

Én még néhány pontot hozzá tudnék ehhez rakni.

De Morales csupán egy csapatot látott. Igaz legbelülről.

S ha már Hemingwaynél (Szabó Györgynél) tartunk, akkor elmesélem azt a történetet, amit Moszkvában hallottam. Anno, a szovjet időkben egy szovjet rendőr egy moszkvai parkban részegen találta a padon John Steinbecket, az Édentől keletre szerzőjét, aki egy írókonferencia alkalmából rúgott be. Az író annyit tudott mondani oroszul, hogy "Já, amerikanszkij piszátyel". Hát hogy ő amcsi író. A rendőr megcsóválta a fejét. (Egyetlen "amerikanszkij piszátyelt" ismertek akkoriban Moszkvában, Ernest Hemingwayt). "Ej, Gemmingvéj, Gemmingvéj" - mondta Steinbecknek a zsaru. (Mert hogy az oroszok nem ejtik a "h"-át). Szóval ezt üzenem a kispesti játékosoknak, használják a történetet, ha nem jön a fizetés.