Azt mondja a Dárdai, hogy három a magyar igazság. Már kétszer megkérte Huszti Szabolcsot, hogy térjen vissza a magyar válogatottba, mind a kétszer visszautasította őt a középpályás. Most megkéri harmadszor is.

Minek?

Miért olyan fontos kérlelni a Csangcsun valami nevű kínai együttes kispadon ücsörgő focistáját? Huszti azzal, hogy a Hannoverből Kínába szerződött "megélhetési focista" lett. Mert minden bizonnyal a pénz miatt szerződött a csapathoz, nem azért, hogy alaposan elsajátítsa a kinai nyelvet. Különösen, hogy egyes hírek szerint évi egymilliárd forintot keres. Persze igaz, ami igaz évi egymilliárdot keresni igen jó dolog lehet. Csak éppen az nem biztos, hogy egy befutott milliárdos szívét-lelkét éppúgy képes kiadni a csapatért, mint akkor, annak idején, amikor még nem volt milliárdos. Különösen, ha akkor is megkapja a pénzt, ha sok meccsen át a kispadon üldögél. Mint ahogy anno az orosz Zenit kispadján is prímán keresett, amikor lemondta a válogatottságot.

(Mellesleg azért sértődött meg, mert Egervári Sándor a válogatott kispadjára ültette éppen azért, mert a Zenitben nem játszott elég mérkőzést).

Tulajdonképpen mire kellene ő?

Hogy legyen a válogatott középpályáján Gera Zolinak egy kitűnő társa.

Most lesz. Inkább csak lehet: Hajnal Tamás. Hat-hét éve őt választották a legjobb magyar focistának. Igaz már 33 éves. De Huszti sem kiscsirke. 31 esztendős.

Gera és Hajnal ráadásul most remekül összecsiszolódhat a Ferencvárosban. Hajnal Tamás mondta is tegnap: többek között azért is jött haza, hogy magyar csapatban játszva bekerülhessen újra a válogatottba.

Király, Juhász, Dzsudzsák, Gera, Hajnal a magyar válogatottnak olyan gerincét alkothatja, amelyre már rá lehet pakolni az olyan fiatal tehetségeket, mint Lovrencsics, Szalai, Böde, Nikolics, Forró, Simon, Kovács István, Radó és a többi. Néhány év "laufot" kaphat így mindenképpen kaphat a csapatépítés.

Ez nem nagy bölcsesség. Dárdai is látja, biztosan. Talán nem is telefonál majd Csangcsunba.