Van egy csöpp eszem? Ülök a tévé elött, és csapkodom a térdem. Kalou kilép középen, áttolja a labdát Schulznak. Az kilép, rálövi, a labda éppen elcsúszik a Stuttgart kapujának jobb sarka mellett. Marad a 0:0. Nem lő gólt a Hertha. Dárdai Pál csapata csak egy pontot hoz a Bundesliga tök utolsó csapata elleni meccsből.
De miért nem tetszik ez?
Nem vagyok normális. Mi közöm van Berlinhez? Mi közöm van a kék-fehér színekhez?
Nekem Dárdaihoz van közöm.
És, ha lenne egy csöpp eszem, akkor a Hertha ellen szurkolnék. Minél rosszabb, annál jobb. Hadd veszítsen jó sokat. Hadd essen ki. Hadd mondják a mi Palinknak, hogy még kell egy-két év, amíg Bundesliga-szintű tréner lesz. S maradjon a válogatottal. A mi válogatottunkkal.
Mert, ha ez így megy (öt meccs, hét pont, a 17-ről a 14. helyre emelkedés), akkor ott ragad a klubnál. Ott ragad a német bajnokságba. Ki tudja, talán felfigyelnek rá. (Már úgyis figyelik, a Bild Zeitung - a német Blikk - annyit foglalkozik vele, mint a Gardiola féle sztár-edzőkkel). Ha sikeres a Herthanal, elviszik igazi nagy csapatokhoz. Ott találhatja magát a Bayern, a Mönchengladbach, a Leverkusen kispadján. Aztán pedig kinyílhat a világ...Premier League, spanyol bajnokság...
Mi pedig itt maradunk, ülünk tovább a magunk kis langyos pocsolyájában.
Szóval, hülye vagyok, de a Herthanak szurkolok.
Utolsó kommentek