Kipukkadnak a csapatok. Kipukkadnak a játékosok. A Fradi már nem olyan mint ősszel, a Neymar, Suarez, Messi csodatrio már csak döcögve funkcionál, a Hertha csúszik lefelé...A modern foci már csak ilyen. Már nem elég a briliáns technika, a jó taktika, a tehetséges csapat. Olyan dolog is kell, amit a pénz sem pótol. Gyorsaság. A gondolkodás gyorsasága. A futás gyorsasága. A labda továbbításának gyorsasága. A kapu előtti gyorsaság. Itt is már tized és század másodperceken múlik a siker, vagy a kudarc.

Volt egy nagyszerű film a Barcelona magyarjairól. Amikor a nagy támadó-triót ők alkották: Kocsis Sándor, Kubala László, Czibor Zoltán. Fekete-fehérben fociztak a filmen (persze). Remek cselek, pompás kiugratások, csodás lövések, felhő-fejesek. De a csatárokkal alig van védő. Csak amikor éppen kicselezik őt. A maguk idejében biztos őrületes tempóban játszottak a Barcelona magyarjai. (És persze korábban a magyar aranycsapat). De most ez valószínűleg más. Most ha leveszi magáról a mezt Varga Roland (s most nem CR-ről beszélek), akkor egy atlétát látunk. De ilyen lehet a teljes NB I. mezőnyének felső teste. Harc folyik a tizedekért, a századokért.

És az idény végére ez is kevés. Fogy az erő, fogy a sebesség.

Olvastam egy kimutatást, hogy a topligák topjátékosai mostanra ebben a szezonban 9000-10000 játék-percet pakoltak az izmaikba. Száz mérkőzésnyi időt. Ezt már ők se bírják.

De kérdés, hogy miként bírja ezt majd a Ferencváros a Bajnokok Ligájában. Úgy fest, magyar környezetben is már kifutották magukat a játékosok. Varga Roli felsőteste elárulja, hogy dolgoznak ők keményen. De a maga módján a teknősbéka is gyors. Csak ez keveset ér, ha a nyúllal versenyez.