Hatalmas felhajtás mellett kirepültek a magyar válogatott játékosai Franciaországba.

Ha sikeres lesz a csapat, sokan nem jönnek vissza. Mármint a magyarországi klubcsapataikba.

Mert hát hetek óta azt találhatja mindenki: hogy az EB-döntő kitűnő alkalom, hogy mindenki maga magát megmutassa.

Már a múlt héten jött a hír: Nikolics Nemanját magának akarja a Lazio és a Wolfsbug, két igazán remek csapat. És csak az EB-re vár mindenki, hogy kialakuljon az ára. És lesben állnak sokan Nagy Ádámért. Azt mondják a kupecek (bocsánat a menedzserek), hogy egy esetleges jó szereplés az Európa-bajnokságon megnöveli majd az árát.

És aztán mi van?

Megveszik őket. És elindul a mókuskerék.

Jól megy a válogatottnak. Aztán?

Ha a Ferencvárosból mondjuk elviszik Nagy Ádámot, Dibusz Dénest, és a kiszemeltek közül Fiolát és Lovrencsicset, akkor lőttek a zöld-fehérek Bajnokok Ligájának.

Ha nem viszik el őket és a következő hónapokban a sasok szárnyalnak a BL-ben, azután esetleg felvásárolják a fél társaságot.

Mi pedig verhetjük a mellünket és mondogathatjuk, hogy Radó is, meg Varga Roland is, meg Ramirez is európai topcsapatokban játszik. Remek. De hol a csapat?

A magyar foci nem tudja olyan ütemben termelni a tehetségeket, hogy egy - reménybeli - jó szereplés a világ legjobbjai között ne pusztítaná le teljesen a hazai klubokat. Nemcsak a Fradit. Minden együttest, amely játékost ad a válogatottnak.

Igaz, majd büszkén mondhatjuk, hogy már nem a mi nemzeti gárdánk a legolcsóbb az európaiak között. De itthon nézhetjük csemegeként az örökké hű Böde Dani és az öregen is hű Gera Zoli játékát. A kis sasok addigra már kirepültek.