Hej, a nagyanyám nagyon boldog lenne. Végre kiismerné magát Budapesten. Mert neki sose volt Lenin körút, meg Majakovszkij utca, meg Moszkva tér. A család fiatalabb tagjai is megtanulták nálunk azt, hogy ezek a kommunista nevek eltünnek egyszer, s Budapest visszakapja régi utcaneveit. Ismét lesz Erzsébet meg Teréz körút, Király utca és "SzéllKálmántér". Lett. Illetve majdnem. Széll Kálmán még nem biztos, csak valószínű.

Moszkvát leváltják. Mert dukai és szentgyörgyvölgyi Széll Kálmán pénzügyminiszter és miniszterelnök jobban megfelel mostanában utcanévnek, mint a hideg, rideg orosz főváros. Moszkva jól elcseszte.  Tolsztoj idején neve még Natasa Rosztovát jelentette, meg a Napoleon elleni hősi ellenállást. Aztán pedig jól elkommunistásodott. Úgy járt, mint az oroszok. Megy az orosz turista a magyar boltba. Igy szólítja meg az eladó: továris. Mert nekünk az orosz ruszki. A ruszki továris. A továris komcsi. A komcsi meg - "illatos".

Asszociáljunk a Moszkva szóra! Moszkva nagy, ott a Kreml, a tornyán vörös csillag (dehogy van ott!), Moszkvában tél van, nyáron is, Moszkva orosz, a legoroszabb, Moszkva diktál, olajat ad annak, akinek akar, és megszorongatja a golyóit annak, akit nem szeret. De Moszkva fontos. Ha rá mosolygunk, akkor eladjuk neki az összes magyar gabonát, meg bort, meg paradicsomot, meg minden itthon gyártott Adidas melegitőt. Moszkvát szeretjük, mert Keletre nyitunk az áporodott és dekadens Nyugat helyett. Moszkva meg Keletre van.

Mikor mi voltunk a keleti tömb legvidámabb barakkja, akkor Nyugatra kacsintottunk. Most a nyugati világ legszomorúbb társasházi lakásaként, s Keletre nézegetünk.

Akkor azért megmaradt a Roosevelt tér.