Ültünk vakon. Nem látta Magyarország a német-török meccs két - majdnem - legfontosabb gólját. Bedöglött a világháló. Nem fickándoztak benne a halak. Nem ugrándozott se török, se német, nem pattogott a labda. Nem közvetítették, basszus, a németek vezető gólját, Semih egyenlítését. Ültek a budapesti stúdióban a mi barátságos kommentátoraink, lesték, mikor könyörül meg a technika a világon. És elhárították a felelősséget. A világvonal a bűnös, nem az MTV. Igazuk volt.

Egyébként ki a frász gondolná azt, hogy Svájcból - nem Kazahsztánból, vagy Kirgizisztánból - nem jön az egyenes közvetítés. Mi van? Oszama bin Laden lelőtt nyolc-tíz műholdat?

Hazánk a barátságos Bánfi Jánost, Deák Horváth Pétert leste. Alternatívaként legfeljebb felülről nézegette Basel stadionját.

Hanem a németek! Pardon, Wir sprechen hier Deutsch, tehát zűr esetén átkapcsolunk. A ZDF (otthoni készülékünkön a 3-as csatorna) az első pillanatok dermedtsége után kapcsolta Béla Réthyt, aki neve ellenére az egyik legnépszerűbb német kommentátor. Rádiósként közvetített. És 4(!) perc múlva megjött a kép. Hogy a frászban csinálták?

Egész egyszerűen. Kitelefonáltak Svájcba. Kollégák ist es möglich, a svájci televízió képeit megkapni? Ott ugyanis nincs közvetítővonal, nincs világ-kapcsolat. semmi. Csak annyi, mint Budapest és Pusztakamarás között. Vonalunk van. Nem megyünk föl arra az ingadozó műholdra. Küldjétek el nekünk azt, amit Baselben néztek.

És a svájciak - az SF (a rövidítésből kitalálható, hogy a svájci főcsatornáról van szó) - azt mondta - Bitte schön. És a németek mindent láttak.

Azt nem értem, hogy mi miért vagyunk mindig lúzerek? Miért nincs egyetlen egy ember abban a marha nagy televíziós házban, akinek hirtelen eszébe jut, hogy ha Svájcból nem tudunk a világűrön át kommunikálni, akkor miért nem kommunikáljunk közvetlenül Svájccal?

A kérdés elméleti.

Magyarország nem látott semmit.