Bernd Storck nem egy Dárdai. Például nem tud magyarul. Nem tud a játékosok szívére hatni. Ész ember. De nem is egy Pintér Attila. Az utolsó percekben nem kikap a csapata az emberhátrányban lévő ellenféltől, "csak" hagyja, hogy a vadul támadó északírek berámolják az egyenlítő gólt az utolsó másfél percben. Ő hagyta volna? Igen. Mert mit csinált például a másik német, Thomas Doll hasonló helyzetben, amikor őrizni kellett az utolsó percekben az 1:0-t? Nem küldött még egy védőt a pályára, hanem mégegy támadót (Nagy Dominiket) vezényelt a gyapre. Belfastban teljesen fölösleges volt Vanczákkal erősíteni a védősort. Bebizonyosodott, hogy egymást csak akadályozták a magyar játékosok a döntő szögletrúgáskor. Ha Storck behoz még egy támadőt - Nikolicsot - akkor a zöldek talán kétszer is meggondolják, hogy megkockáztatják-e a rohamot kilenc emberrel...Nekünk pedig (Németh, Priskin, Nikolics, Dzsudzsák és persze Gera) esélyünk van minden ír előrejáték után kontrázni.

De ez már a múlt. Ennek ellenére Bernd Storckra szükség van. Reméljük nem válik be az a találgatás, hogy csak ideiglenes kapitány - a további két selejtező meccs végéig. Mert Storcknak komoly erényei vannak. Lassanként bátorodik. Behozta például a csapatba Németh Krisztiánt, Kalmár Zsoltot, pályára küldte Nagy Ádámot. Mind a hárman beváltak. Egyszer talán leszokik arról, hogy a két langalétát, Szalait vagy Priskint támadóként a pályára küldi. Ha kell neki egy ék, és nem Böde az (aki valamilyen okból nem rokonszenves neki), akkor ott van ifjúsági csapatából Mervó Bence. Aki mellesleg Kalmár Zsolttal nagyon megérti egymást.

Storck ismeri a magyar mezőnyt. A rutinosokat, a fiatalokat. Tőle várható, hogy összerak majd egy olyan csapatot, amely nem csupán kiharcolja a kijutást az Európa-bajnokságra, hanem sikerrel játszik majd a világbajnokság selejtezőjében.

Mert az elmúlt napok két döntetlenje is mutatta, hogy nem reménytelen banda a magyar válogatott. Nincsen még kész. De alakul(-gat).