Valljuk be. A blog műfaja nem az, hogy dicsérünk.

Olvasóink azt várják el tőlünk, hogy jól megmondjuk. Ami szívünkön az a szájunk. Ahogy nekik is.

De most kivételt kell tennem. Illetve mégsem, mert a szívemen pontosan az van, ami a számon.

Leemelem a kalapomat a Nemzeti Sport stábja és főszerkesztője előtt.

Remekül teljesítettek az elmúlt hetekben.

Ma pedig a Nemzeti Sport egy olyan mellékletet tett közzé, amelyet az ember még az unokájának is megőriz majd. A Futballfieszta napról napra végigveszi a világbajnokság eseményeit, a legjobb mondásokat, a legjobb történeteket.

Pazar emlék.

Nem tudom, ki találta ki a sportnapilap brazil dizájnját. Erről (szerencsére, mert mégiscsak kritikus blogot írok) el kell mondani, hogy zavaros és ronda volt. De a tartalom az végig, az egész foci-hónap alatt első osztályú. Jól teljesítettek a kiküldött munkatársak, jól az itthon maradottak.

Ez itt nem a reklám helye.

Helló Buzgó Jóska! Ha valaki megveregeti a válladat a Margitszigeten - az nem ÉN leszek. Utálok futni. De akkor is, köszönet a melóért.

Pénteken írtam egy bejegyzést arról, hogy a máltaiakkal való Fradi-meccsnek volt egy látható előnye: fel lehetett (volna) figyelni a remek kis nigériaira, Ohawuchira.

Ma reggel pedig ezt írta a Times of Malta:

"Ferencvárost érdekli Ohawuchi

Jelentősen megnövekedett annak az esélye, hogy folytatódik Stanley Ohawuchi tengerentúli karrierje, miután a Ferencváros a legújabb klub, amely érdeklődött a nigériai csatár iránt a Sliema Wanderersnél.

A kékek éppen csak lemaradtak a továbbjutásról az Európa Liga második selejtező körében, miután 3:2-es összesített eredménnyel vereséget szenvedtek a magyar csapattól.

Ohawuchi, a Sliema sztár-játékosainak egyike volt az oda-visszavágó során és teljesítménye felhívta magára a Ferencváros edzői csapatának a figyelmét, amelyet a korábbi német válogatott Thomas Doll vezet."

A világbajnokságról - így utólag - két dolgot emelnék ki. "Jogi" Löw, a német szövetségi kapitány nyolc éve van a helyén - és most nyert vb-t. (Németeknél ez az egyetlen mérce). Costa Rica csapatában pedig nyolc olyan játékos volt, amely abban a dél-amerikai csapatban szerepelt, amely bronzmérkőzésen maradt alul (igaz tizenegyesekkel) a magyar U20-as válogatottal szemben a korosztályos világbajnokságon. Nézzük először is ezt a témát. Hogy is állt föl akkoriban a húsz éven aluliak csapata?

Gulácsi Péter (0) – Lázár Pál (6), Korcsmár Zsolt (11), Szabó János (0), Kádár Tamás (4) – Gosztonyi András (0), Varga József (15) , Elek Ákos (20), Koman Vladimir (23)– Németh Krisztián (10), Simon András (0).

Jó focisták? Most is tudni, hogy azok. Válogatottak? Ki-be járnak a nemzeti csapatban. Vagy nem is veszik számításba őket. (A nevek után írtam felnőtt válogatottságaik számát). Egervári kapitány az egyiptomi vb-siker után azt mondta róluk, hogy nagy erejük az összeszokottság. Hát most már késő. Elszoktak egymástól.

Miért nem lehetett ezt a csapatot valamilyen módon együtt tartani?

Mert kapkodunk, mint Bernát a ménkűhöz.

Joachim Löw, akkor lett a német válogatott szövetségi kapitánya, amikor a magyar kispadról Lothar Matthäus távozott. Utána érkezett Bozsik Péter, Várhidi Péter, Erwin Koeman, Egervári Sándor, Csábi József, Pintér Attila. (Itt meg kell jegyezni, hogy Löw előtt akkor lett világbajnok a német válogatott, amikor Franz Beckenbauer hét, Helmut Schön tizenkét éven át volt szövetségi kapitány. Sepp Herbergerről ne is beszéljünk. A magyar aranycsapatot a berni döntőben legyőző mester 1936-tól - némi háborús kitérővel - 1964-ig irányította a nyugat-németeket).

Miért van ez így.

Mert a németek tervszerűen építkeznek. Mi pedig kapkodunk, mint Bernát a ménkűhöz. De miért kapkodunk?

Mert a magyar labdarúgás irányítói félnek. Nem is félnek. Rettegnek. Ez a fortélyos félelem bénítja meg a magyar futballt. A vezérkosok félelme átragad a játékosokra. Ezért vagyunk itt, ahol vagyunk.

De jó lenne, ha olyanok lennénk, mint a németek, mert akkor olyan csapatunk lenne, amely a labdarúgó világbajnokság (hosszabbítással együtt százhúsz perces döntője) 113. percében képes gólt rúgni.

De jó lenne, ha olyanok lennénk, mint a németek, amelyek olyan fegyelmezetten tudnak játszani, hogy bárkit hoznak be a csapatba, be tud illeszkedni a többiek közé.

De jó lenne, ha olyanok lennénk, mint a németek, amely olyan csapatot tud, amely - mint "Jogi" Lőw kapitány mondja - elmehet bármikor bulizni, de csak együtt. Egy játékos nem rúghat ki a hámból. Csak a többiekkel együtt.

De jó lenne, ha olyanok lennénk, mint a németek, ha szétrúgnak minket, mint Schweinsteigert, akkor is talpra állunk.

De jó lenne, ha olyanok lennénk, mint a németek, mert akkor kijutnánk a világbajnokságra, ott a maximumra lennénk képesek.

DE MIÉRT NEM VAGYUNK fociban OLYANOK, MINT A NÉMETEK?

Mikor van olyan sportág, amelyben olyanok vagyunk, mint a németek!

Ott a kajak-kenu.

Hála égnek, a foci-vébével párhuzamosan közvetítették a németországi Brandenburgból az Európa-bajnokságot. Aki nézte ezt is, az látta a Vasbányai-Mike kajakpárost. Ez a kettős hatalmas hátrányból úgy jött el a vezető oroszok mellett, az ellenfélnek esélye se volt.

Kajak-kenuban "németek" vagyunk.

Nincs genetikai vagy lélektani defektusunk.

Csak a fociban.

Nem kellene a magyar labdarúgás edzői stábjának elgondolkodni ezen?

Néhány napja arról tudósított Brazíliából a SamsungSport.hu, hogy Neymar sajtóértekezleten mondta el, mit érez azután, hogy a kolumbiai Juan Camilo Zuninga olyan sérülést okozott neki, ami miatt nem tudta a világbajnokságot folytatni. " Isten adott egy második esélyt, mert ha két centivel lejjebb talál el, a hátralévő életemet minden valószínűség szerint tolószékben töltöm" - jelentette ki.

Neymar most ott ült mezben, foci cipőben, megkülönböztető FIFA trikóban a brazil kispadon és nézte, ahogy a hollandok - néha szabályosan, néha szabálytalanul - berámolnak három gólt a válogatottjának. (Ha hinni lehet a bulvár lapoknak, akkor a német meccsen négy null után kikapcsolta a tévét és elment a haverokkal pókerezni).

Most is minden bizonnyal ott dühöngött, hogy az Európa-Brazília találkozó összesítve 10:1-re alakult. Arra viszont nem gondolt, hogy valószínűleg ő a világbajnokság legnagyobb nyertese.

A Föld-golyó minden pontján okos és okoskodó televíziós riporterek mondták, hogy Neymar nélkül nem csapat a brazil csapat.

Minden egyes német vagy holland gól után, minden egyes brazil kapufa vagy rossz lövés után emelkedett az ázsiója.

Nemcsak az a meccs hőse, aki gólokat vág. Az is, aki kimarad a nagy vereségekből.

Gondoljuk csak el, a magyar válogatott megváltója mindig az, aki éppen nincs benne. Sokáig például Huszti Szabolcs volt a megváltásra kiszemelt.

Szóval Neymar megúszta a tolószéket. A két brazil zakót.

Tehát, akárhogy is vesszük, szerencsés fickó.

Tomiszlav Szivics (illetve magyarrá is válva Szivics Tomiszláv) miután dicsőségesen megvívta máltai ellenfele ellen a meccseket, azt mondta: "Láttam néhány játékost, aki beférne a csapatomba". Vajon látott-e a ilyet a Fradi vezérkara a Sliema Wanderersnél.

Én igen.

Az odavágó és a visszavágó legtechnikásabb, legveszélyesebb játékosa - mindkét csapatot figyelve - egy bizonyos Ohawuchi volt. Ez a Stanley fiú pótolta a kirúgott Leonardot kreativitásban, gyorsaságban, erőszakosságban, gól-veszélyességben. A közönséget kárpótolhatta, mert volt valami foci is a Puskás stadion gyepén.Bár a másik csapatnál.

Hátha vezető vagyok a Ferencvárosnál, akkor már az első meccs után megnézném, ki is ez a Stanley Ohawuchi ? És akkor a következő válaszokat kapom. 24 éves. Volt nigériai U20-as válogatott. Árnyék-ék szerepben játszik. Tavaly került a Sliema Wanderershez. 35 meccsen 27 gólt rúgott. A máltai csapat a spanyol harmadik vonalból, a Secunda Division B-ből igazolta. Ingyenesen. A mallorcai Atletico Balearestől. Ügynöke a Prestige Management team. Jelenlegi piaci értéke meghatározhatatlan.

A Fradi össze-visszaigazolt az elmúlt hetekben. Az eredmény látszott.

Most meg házhoz jön egy ilyen tehetség. Nem kell videókat nézegetni. Próbajátékot szervezni. Minden be lett mutatva - élesben, élőben. Stanley Ohawuchit ki sem szabadott volna engedni a Ferihegyre.

A világbajnokság kezdetén azt jósoltam, Hollandia lesz a bajnok.

Tévedtem. Argentina pontosan azzal a fegyverrel, amellyel a németalföldi gárda az elődöntőbe jutott, biztosította magának a döntőt. A tizenegyes rúgásokkal. Egy kicsi, ázott veréb formájú kopasz öregember, Alejandro Sabella argentin szövetségi kapitány legyőzte az arrogáns, világverő zsenit (a Napoleonra csak győzelmei okán, s nem termete miatt hasonlító) nagy hadvezért, Louis van Gaalt. (Akit már a sajtó elkezdett van GeniGaalnak emlegetni.van Geniálnak. A hollandok ugye a "G"-t alig ejtik "H"-nak). 

Sajnálom, hogy tévedtem. Sajnálom a hollandokat. De Sabella jól tudta, kétszer nem lehet ugyanabba a folyóba lépni. Arra játszott, hogy rúgjanak tizenegyeseket. Az nem létezik, hogy a holland kapus ismét kivéd két tizenegyest. (Nem is védett). Van Gaal pedig elhitte, hogy ő zseni. Most azt kell meghúznia, hogy nem cserél kapust. Nem hozza be az előző meccs hősét Krult. Most Cliessen fogja megmutatni, hogy mindent kivéd. Ki is védett mindent, csak tizenegyest nem.

És miért volt zseniális az argentin kis ember? Egyrészt, mert végig gondolta a meccset. Van két zseni. Messi és Robben. Mind a két csapat arra törekszik, hogy ezt a két játékost kiiktassa majd. Sikerült. Másrészt el kell húzni a meccset a büntető-párbajig. Sikerült. A harmadik: a tizenegyes-rúgás előtt van Gaal nem fogja meghúzni ugyanazt a cserét, mint korábban. Hiszen saját zsenialitás-tudata megakadályozza azt, hogy kétszer ugyanazt a lépést megtegye.

Tévedtem. De már tegnap átpártoltam a németekhez. (Félig-meddig. Ha maradtak volna a hollandok a döntőben, akkor megmaradtam volna eredeti választottaimmal). Igy viszont? Hajrá Európa! Még akkor is, ha Európa a németeket jelenti.

Nem tudom. Fogalmam sincs. Csak hallgatom a fradistákat sörözés közben.

Azt mondogatják, hogy ezek a sörözgető Fradi drukkerek, hogy Radó Andrást azért nem viheti a Ferencváros a Haladástól, mert ugyebár az erősebb kutya...Vagyis a Videotoné lesz. És nemcsak ő, hanem Németh Márió is.

A Haladás hivatalos honlapja azt írja, hogy mindkét futballistáért írásos ajánlat érkezett, a tulajdonosok döntenek értékesítésükről. A rangado.hu szerint Radót hatszázezer euróért szerződtetné a Videoton.

Radóval kapcsolatban a szombathelyiek a nyáron egyszer már közölték, hogy a Ferencvárostól konkrét ajánlatot kaptak, de egyezség végül nem született a felek között. A Fradi elnöke, Kubatov Gábor később úgy nyilatkozott, hogy még választ sem kaptak az ajánlatukra a szombathelyiektől.

A Nemzeti Sport májusban úgy értesült, hogy " Fradi mellett Radó iránt a Videoton is komolyan érdeklődik". A múlt héten pedig a remek játékos egyszer csak eltűnt abból a listából, amely azt sorolta fel, hogy kik a zöld-fehérek kiszemeltjei. (Sok héten át rajta volt).

Na most, sörözgetés közben azt hallja az ember, hogy Kubatov Gábor elnök úr erős fiú. A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség országos pártigazgatója, országgyűlési képviselő. No, de hol van ő ahhoz az úriemberhez képest, aki a Vidi meccseken a dísztribünön szotyizni szokott....

Egészen biztosan bekerül a foci históriába az, ami most a Hollandia-Costa Rica meccsen a hosszabbítás utáni tizenegyes rúgásoknál történt. Azoknak, akik nem tudtak fennmaradni éjjel egyig: Louis van Gaal a nagy stratéga a döntetlennel véget ért mérkőzés után, a büntetőrúgások előtt lecserélte a 120 percedt védő kapust, Cillessent és behozta helyette a kispadon ülő tartalékot, Krult. És ez a holland óriás kivédte a latin-amerikaiak két büntetőjét (előtte bosszantotta, hergelte őket) és a világbajnokság elődöntőjébe juttatta csapatát.

De mióta is van tizenegyes-párbaj. Mik voltak a legérdekesebb esetek?

1. Két feltalálója volt, két játékvezető. Yosef Dagan izraeli, és Kurt Wald nyugatnémet bíró. Az európai kupasorozatokban az 1970-71-es idény óta létezik a büntetőpárbaj fogalma.

2. Az első nagy nemzetközi torna, amelyen 11-esek döntöttek, az 1976-os Európa-bajnokság volt. A csehszlovákok (akkor még nem voltak külön csehek és szlovákok) nyertek a nyugat-németek (akkor még külön voltak a németek) ellen.

3. Ezen a döntőn született az azóta is gyakran használt "panenkázás" kifejezés. A csehszlovákok Antonin Panenka nevű játékosa  nagy lendülettel nekifutott, a kapus erre elvetődött, ő pedig a labdához érve lelassított, és pimaszul, lassan a hálóőr fölött középre nyeste a labdát. 

4. Négy évvel később a csehszlovákok az Európa-bajnokságok történetének leghosszabb büntetőpárbajának is résztvevője voltak: akkor a harmadik helyért vívott találkozón Olaszországgal találkoztak. Az első nyolc párban senkisem rontott. A kilencedik sorozatban azonban eldőlt a bronzérem sorsa, akkor ugyanis az olaszoktól Fulvio Collovati kihagyta a büntetőjét, a másik oldalon viszont Jozef Barmos nem - a döntéshez tehát 18 tizenegyes kellett.

5. A világbajnokságok történetében kétszer fordult elő, hogy a párviadal nem dőlt el az első öt-öt lövés után. Az 1982-es NSZK-Franciaország elődöntő csak "sevillai drámaként" vonult be a sportág történetébe: a rendkívül fordulatos találkozón a franciák a hosszabbításban már 3-1-re is vezettek, de a németek egyenlítettek, és 120 perc után 3-3 volt az állás. Jöhettek tehát a büntetők, ahol a harmadik német lövő, Uli Stielike hibázott - amint látta, hogy a labda nem került be a kapuba, térdre is rogyott a tizenegyespontnál, és a kezébe temette arcát. Sokáig azonban nem kellett szomorkodnia, hiszen rögtön utána Didier Six is rontott, majd a hatodik párban Maxim Bossis tizenegyesét Harald Schumacher kivédte - így a németek jutottak a döntőbe.

6. A vb-történelemben még egy büntetőpárbaj akadt, amely csak a hatodik párban dőlt el: az 1994-es torna negyeddöntőjében a románok hiába jutottak előnyhöz rögtön az első körben (Hakan Mild rontott), a folytatásban Dan Petrescu, majd a hatodikként következő Miodrag Belodedici is hibázott, így a svédek kerültek a legjobb négy közé.

7. Ami az európai kupákat illeti, A 2008-as BL-döntőben a Manchester United és a Chelsea között a hetedik párban dőlt el a trófea sorsa. 6-5-re a Manchester United nyert. A Unitedben Cristiano Ronaldo hibázott tizenegyest, míg a Chelseanél John Terry, valamint Nicolas Anelka.

8. Az európai rekord a 2006-2007-es idényben, az UEFA-kupa selejtezőjének második fordulójában született. Az ír Drogheda United és a norvég Start Kristiansand "párbajozott". Az íreknél rögtön az első lövő, Graham Gartland hibázott, de szerencséjükre a norvégok negyedik rúgója, Valencia is rontott - a párviadal tehát folytatódott. Ezt követően azonban mindenki értékesítette a maga tizenegyesét, beleértve a kapusokat is. A párharc kezdődhetett tehát elölről,  és természetesen megint Gartland következett - aki ismét rontott! A norvégok pedig még egyszer nem hibáztak, így a Start jutott tovább, összesen 24 tizenegyes után.

9. Dél-Amerikában ennél egy sorozattal tovább tartott a leghosszabb büntetőpárbaj. A Libertadores-kupában 1992-ben az elődöntőben az argentin Newell's Old Boys és a kolumbiai América Cali játszott egymással. Hat sorozat lement úgy, hogy senki sem rontott. A hetedikben az argentinok védője, Mauricio Pochettino hibázott, de utána a kolumbiai Jorge Bermúdez is. Ugyanez történt a következő körben is, mind a két ítéletvégrehajtó kihagyta a büntetőjét, ezután viszont sorozatban kilencen megint csak eredményesek voltak. A 13. párban a kolumbiaiaktól Maturana következett, akinek lövését az argentin kapus, Lionel Scoponi hárította, így a döntőbe a Newell's jutott - hogy ott aztán ugyancsak tizenegyesekkel kikapjon a brazil Sao Paulótól.

10. 2006-os Afrika-kupán, az Elefántcsontpart-Kamerun negyeddöntőn 24 lövésre, azaz 12 párra volt szükség. Szép sorban mind a tíz mezőnyjátékos értékesítette a tizenegyesét, majd az utolsó párban a kapusok következtek - és ők sem rontottak! A sportág történetében komoly tornán először fordult elő az az eset, hogy mind a 22 futballista hibátlanul végezze el a maga feladatát. Minden kezdődött tehát elölről, azaz az első párban korábban szerepelt Samuel Eto'o, illetve Didier Drogba következtek. Az FC Barcelona sztárja magasan a kapu fölé lőtte a labdát, Drogba viszont berúgta így az Elefántcsontpart győzött.

Ez a mostani eset más. Ilyen még nem volt, hogy egy kapus a kispadról bejőve kivédje az ellenfél szemét.

Ki ma nem nézi meg a német-francia és a brazil-kolumbiai meccset, az majd nem tud miről mesélni az unokáinak. Mert ezekről a mérkőzésekről szokás az unokáknak mesélgetni. Jó, mi nálunk mostanában a franciák, a németek, a brazilok, a hollandok találkozóiról, mert nem nagyon van ingerenciánk arra, hogy a következő generációknak azt ecseteljük, hogyan harcolta ki a döntetlent a csodálatos Fradi a félelmetes Sliema Wanderers ellen, vagy hogy miként gyűrte le egy góllal a miskolci csodacsapat a másik máltai óriást a Birkirkarát.
Nekünk most már az maradt, hogy válasszunk magunknak csillagot. Neymart, Robent, Müllert vagy Benzemát. Vagy csapatot. De erre tulajdonképpen nincs is szükség. Immanuel Kant azt mondta: "Szép, ami érdek nélkül tetszik". (Német volt az úriember). Tehát menet közben is válthatunk. Nem kell szívet cserélnünk, ha mondjuk Kolumbia megtépázza a brazilokat. Vagy Franciaország legyűri a németeket. Átállhatunk arcpirulás nélkül a győztesekhez. (Vigyázat: nem a honi politikáról van szó! Ott némi arcpirulás kívánatos lenne.)
A meccsekről csak annyit, hogy ebben a blogban azt állítottam, hogy a hollandok fognak győzni. Többek között a mai nap miatt. A délutáni (német-francia) és az esti (brazil-kolumbiai) meccs során halálra gyötrik egymás a csapatok. Az elődöntőbe "négykézláb" tudnak majd bemászni. A másik ágon pedig a döntőben várja őket Arje Roben és Co.
Így lesz? Nem így lesz?
Tudjuk meg.
Ki nem nézi, nem is férfi! Hej Hej!

Minden világbajnokság után elemzik, hogy milyen taktikai újítást hozott a labdarúgásban.

Most nem kell a vb végéig várni. Látszik.

Az új játékrendszer 5-5-0. Vagy még inkább 10-0-0. Ugyanis megszűntek a szó szoros értelemben vett posztok. Van hogy négy, van hogy öt, van hogy hat védő áll egy sorban. Védekeznek a támadók és a középpályások is. Teljes szélességgel elfoglalják a játékteret. A pálya közepétől számított tizenöt méternél meghúzzák a vonalat. Ha jön az ellenfél - felrúgják. Fellökik, földbe döngölik.

Ezért aztán szinte eltűnik a csapatok közötti különbség.

A meccs a kontráktól függ. Megakad a labda a védőfalon, és robog előre a két gyors ember.

Miért nincs ez így a világ legjobb nemzeti bajnokságaiban?

Azért mert ott mind a két csapat győzni akar.

A világbajnokságon viszont egyik sem akar kikapni.

A gyengébb nemzeti válogatott tudja, hogy ő a gyengébb. Ezért épít betonfalat.

Kilencven percig kibírják valahogy.

De az egyenes kiesés hosszabbítást igényel. Ezért tartanak 120 percig a meccsek. Európa hímnemű lakossága (köztük a jelen blog szerzője) ezért tántorog délelőttönként az álmosságtól.

A jobb csapatok csak a 100. vagy a 110. percben képesek felmorzsolni az ellenállást.

Lehet, hogy a jövőben 120 perc lesz a hivatalos játékidő? Három 40 perces harmadból fog állni?

Ez azért még odébb van.

Lehetne erre azt mondani, hogy azért, mert németek. Ilyen a mentalitásuk, stb...

De ezen kívül ennek más oka is van.

1. Jobb az erőnlétük. Azt figyeltem, hogy a rendes játékidő végén, a hosszabbítás előtt az algériaiak szanaszét hevertek a füvön. A németek meg csak sétálgattak fel-alá. Mondjuk, a később lecserélt Schweinsteiger már akkor is bicegett.

2. Nyugodtabbak. Érdemes volt az arcokat figyelni.

3. Nem a hosszabbításban kezdtek el győzni. Hanem korábban. A második félidő utolsó negyedórájában pontosan ugyanazt játszották, mint a hosszabbítás fél órájában. Akkor nem ment be semmi. Most bement. Olyan volt, mint egy boksz-meccs. Megsorozták az ellenfelet. Aztán bevitték a döntő ütést.

4. Védekezni fárasztóbb, mint támadni. Úgy tűnik legalábbis. Azt tapasztalom az egész világbajnokság alatt, hogy az alapvetően védekezésre berendezkedett csapatok a kilencven perc vége fel (vagy a hosszabbításban) sokkal lassabban mozognak már, mint a támadók. Nemcsak fizikailag fáradnak jobban el, hanem idegileg is. A védekezéshez erősebben kell koncentrálni.

5. Ja, és mert ilyenek a németek...

Néhány perce ért véget a nagyszerű Hollandia-Mexikó. 2:1. (A 86. percben 0:1 volt).

Elemezgetik a stúdióban a meccset az elemezgetők.

Azt találgatják, vajon elfáradt-e Mexikó? Vagy, hogy jogos volt-e a győztes tizenegyes? (Három ilyen helyzet is volt a hollandok javára, amit a portugál bírónak be lehetett volna fújnia. Lábat, tizenhatoson belül nem illik megrúgni).

Arról viszont senki nem beszélt, hogy Van Haal edző, szövetségi kapitány és tábornok miért jobb stratéga, mint a másik padon ülő Herrera. (Bár az utóbbi szórakoztatóbb).

Van Haal annyit tett, hogy az impotens első félidő után a baloldalról jobbra vezényelte át Arjel Robbent. Ugyanerre az oldalra küldte át Kuyt-et és Robben mögé került Blind is.

A mexikói csapat baloldali védői hirtelen hatalmas nyomásnak voltak kitéve.

Robben azt csinálta, amit tud. Felgyorsult, befelé cselezett a tizenhatos sarkánál. Közben pedig Kuyt tömte labdákkal.

Ebből születtek a szögletek. Amelyek közül az egyikből Sneijder lőtte hatalmas egyenlítő gólját.

Ebből lett tizenegyes. Amit Huntelaar lőtt be.

Ne feledjük: ő volt Van Haal csere-csatára.

Ezt most nagyon jó világbajnokságnak tartják a világ minden részén. Szakértők, szakírók szerint szép játék folyik a pályán. De mi is a szép? Ilyenkor általában egyéni megmozdulásokat sorolnak. Távolról lőtt gólt. Fantasztikus védést. Remek elfutást. Káprázatos cselsorozatot.

Pedig ami szép, az a játék. A csapatmunka. A megvalósult taktika.

És szép az ilyen világbajnokság sors szerűsége. Különösen most, az egyenes kiesés szakaszában. Egy kihagyott helyzetet nem lehet megismételni. Egy elveszített pontot, nem lehet visszaszerezni. A vereség vereség marad. A győzelem győzelem.

Kiemelkednek új sztárok. Elbuknak régi hősök.

És talán ezért nem nézik a világbajnokságot a nők.

A nők számára a dolgok nem kerülnek kontextusba. Nincs érzelmi kötődésük. Nem érzik át (talán még Madridban és Barcelonában sem), hogy most brazil szárazföldön a Spanyol Armada bukott el. Hogy Anglia lovagjai estek le lovaikról a tornán. Nem érzik át, hogy a magányos portugál hőst, Christiano Ronaldót éppúgy meg lehetne siratni, mint Leonardio Di Capriot, mikor elnyeli a tenger.

A férfiak lelkesen nézik a női kézilabdát. Jó alakú lányok kis gatyában futkároznak a pályán és remekül csatáznak egymással.

A nőket viszont csak ezért nem érdekli a foci. Fütyülnek arra, hogy jó alakú fiúk, kis gatyában - és most már izmaikat szépen kirajzoló szűk mezekben - szaladgálnak és remekül csatáznak egymással.

Nem érdekli őket a pankráció sem. Pedig van ebből nem kevés. Igaz, a jelenkori futballra inkább a férfiatlan, vinnyogó játékosok a jellemzők. Hol van az a férfi-ideál, amely annak idején rezzenéstelen arccal tűrte a fájdalmat? Most stopper-órával mérhető, hogy egy-egy csapat tagjai hány percet töltenek a gyepen hason.

Nem a nők nem kíváncsiak a szép játékra.

És, ha jobban belegondolunk, akkor nekünk se tetszene semmi, ha nem volnának emlékeink, ha nem lenne viszonyítási alapunk, ha nem tudnánk semmit arról a receptről, aminek alapján egy jó taktika készül...

Most kezdődik a tánc. Hazament a legények fele, a többi pedig elindul a foci-vébé aranyérméért. Mostan pedig megindul a tippverseny. Van aki a brazilokat, van aki az argentinokat, van aki a németeket jósolja győztesnek.

Csak mi tudjuk, itt a szabadrúgás blognál, hogy egyetlen lehetséges győztes lehet: Hollandia.
Pedig a képlet egyszerű.
Egyrészt a hollandok a könnyebbik ágra kerültek.
Az egyik oldalon a brazilok, a chileiek, a kolumbiaiak, az uruguayiak, a franciák és a németek gyilkolják egymás. A másikon igazi nagyágyúnak Argentína számít Hollandia mellett. (Meg bizonyos értelemben az amerikaiak, de ők majd az argentinokkal meccselnek).
Másrészt a hollandok játsszák a jelen és a jövő fociját. Kőkemény stabil hátsó alakzat. Két irányító. Három szélvész gyors támadó. Mondjunk neveket? Louis van Gaal. Stratéga és hadvezér. Van Persie, Robben, Sneijder.
Harmadrészt éhesek. Háromszor játszottak már vb-döntőt (1974,1978, 2010), de mindig másodikok lettek. Miért nyernek most? Mert tiszta európai döntő lesz, a dél-amerikai szurkolók őrjöngése máris kiiktatható. A narancsmezesek ellenfele ugyanis a német csapat lesz, amely gára fele sérülten játszik. Szétrúgta a bokákat Algéria, Franciaország. Kifacsarta őket a hosszabbításig jutó Brazília, amelyet hatvanezer drukker hajtott előre. A hollandoknál Arjen Robben és van Persie harmincéves. A legjobb korban vannak. De ki tudja mi lesz négy év múlva. Most kifulladásig kihajtják magukat.
Szóval a döntőben Hollandia-Németország 3:2.
A magyar válogatott rehabilitálva.
Az 1:8 megbocsátva.

Leonardo egy hetet késett. Thomas Doll kirúgta.

Legalábbis a Nemzeti Sport szerint.

Ha valóban...

Szóval vegyük készpénznek a sportnapilap információját.

Higgyünk el, hogy nem jön valaki a klub vezetésből és nem veregeti meg az edző vállát: "Tomikám, nálunk nem eszik olyan forrón a kását. A Leonardo rendes gyerek, papírokat kellett intéznie Brazíliában. Minek annyira szigorúnak lenn? Mégiscsak ő az egyetlen valódi focistánk."

Szóval, gondoljuk el, mi lesz, ha a brazil (valóban az egyetlen zöld-fehér focista) többet nem fut ki a csapattal a pályára.

1. Feszült várakozás. Néhány halk hang, hogy Doll talán hülye. Mit kell szívóskodni.

2. Az első döntetlen után. Hangosabban: "Ez a Doll hülye! Ha itt lett volna Leonardo..."

3. Az első vereség után. Füttykoncert. "Thomas Doll, takarodj!"

4. Füttykoncert, amikor a csapat pályára lép. Mielőtt bárki is a labdába rúgnak. "Doll, Doll, te troll! Húzz haza a német mamádhoz!"

Mostantól Thomas Doll csapatának meg kell nyerni a bajnokságot, az Európa-Lígát, a Magyar Kupát. Jövőre a Bajnokok Ligáját.

Jó. Elég, ha győz tizenötször egymás után.

Akkor transzparenseket feszítenek ki az új stadionban: "Thomas Doll, te vagy az Isten!"

Szóval, jobb ha Thomas Doll végig gondolja: Kell-e neki ilyen nagyon németnek lennie. Vagy nem sokkal jobb beleülni a magyar langyos vízbe.

Ezt a meccset a görög elefántvadászatról (Görögország-Elefántcsontpart 2:1) csak egyetlen szempontból volt érdemes figyelni: alaposan megnézhettük, milyen lesz az Európa-bajnokság jövendő csoportkörében csoportunk legerősebbjének tartott csapat. (A magyar válogatott az F-csoportba került, Görögország, Románia, Finnország, Észak-Írország és Feröer mellé). Hát igazán sajnálhatjuk, hogy továbbjutottak. mert

1. mostantól kezdve duzzadó önbizalommal mennek majd minden meccsre az EB-n,

2. képesek a 93. percben is belőni a tizenegyest,

3. gólt-nem-kapni-csapat. Az elmúlt nyolc mérkőzésen összesen hármat rúgtak nekik,

4. borzalmasan unalmas nézni őket, elalszik néző, bíró, ellenfél,

5. aztán hirtelen megrázzák magukat, az elalvó ellenfelet lerohanják, a felriadó bíró büntetőt ad a javukra.

6. Ha elképzelünk egy Pintér-féle válogatottat, amint ide-oda tolódik és a görögökkel csatázik, akkor ez csárdás lesz, szirtaki ellen. (Jobbra kettő, balra kettő az egyik térfélen, balra három, jobbra három a másikon).

7. Már előre kész a felmentés: "sajnos többre nem futotta a világbajnokság legjobb tizenhat együttesébe jutott csapat ellen..."

8. A magyar meccstől függetlenül rá kell jönnünk, hogy Európa reprezentánsai a hollandok, a görögök, a svájciak, a belgák (és persze a németek), nem pedig az olaszok, a spanyolok, angolok és a portugálok. Olyan értékrend ez, amelyet tavaly még el sem lehetett volna képzelni.

9. Vagyis ez a görög továbbjutás kijelöli a jövő magyar válogatottjának az útját?

10. Vagyis igaza van ennek a Pintér Attila nevű erőszakos egyénnek?

Két nappal azután, hogy a ghánai nemzeti tizenegy lenyűgöző 2:2-es döntetlent játszott a németekkel a világbajnokságon, a londoni Telegraph és a Channel 4 kirobbantotta a botrányt. A ghánai labdarúgó szövetség néhány vezetője szabályos szerződést kötött arra, hogy 170 ezer dolláros ellenszolgáltatásért olyan eredményt szállít a válogatott (barátságos meccsen, nem a vb-n), amilyet csak a megrendelő kívánja.

A Telegraph egyik riportere és a nemzetközi labdarúgó szövetség, a FIFA egyik ellenőre létrehozott egy "befektetési társaságot", amelynek állítólagos igazgatóiként megkeresték több ország szövetségének a vezetőit, hogy szeretnének mérkőzéseket megvásárolni. Ghánában sikerrel jártak. Közvetítők révén felvették a kapcsolatot Kwesi Nyantakyi-val, az afrikai ország szövetségének az elnökével. A floridai Miamiban találkoztak vele egy hotelben, amikor a világbajnokság előtt Ghána felkészülési mérkőzést játszott itt Dél-Koreával.

Itt, jogászok előtt szabályos, írásbeli szerződést kötöttek arról, hogy a "befektetési társaság" hozza Ghána nemzeti csapatának és az általuk kiválasztott ellenfélnek a találkozójára a bírókat és más hivatalos személyiségeket. A "befektetési társaság" mérkőzésenként 170 ezer dollárt fizet a "befektetési lehetőségért". A szerződés hosszútávú. Kwesi Nyantakyi, a ghánai elnök kikötötte, hogy legyen két próba-mérkőzés, hogy ellenőrizni tudja, betartják-e a szerződést a befektetők. Közölte velük, hogy ebben az évben már csak két ilyen alkalom lehetséges: augusztusba és decemberben.

A "befektetők" kötelezték az elnököt, hogy Ghána a legjobb csapatával áll ki. Tagja lesz például Michael Essien és Kevin-Prince Boateng is.

Ezt olvastam ma a Telegraphban.

Hamarosan ebből óriási botrány keveredik.

De megírom nektek, hogy még a világ-balhé előtt tudjatok róla.