Végre van egy új, magyar vagány. Dzsudzsák lőtt egy gólt az Ajaxnak. Ez nem ugyanaz, mint az előző kettő, amelyeket a holland bajnokság 15. helyezettjének, a Venlónak és az utolsó helyen álló Exelsiornak lőtt.

Az Ajax, az mégis az Ajax. Olyan játékosokkal, mint a furcsa szemüveges Davids, vagy Suárez, esetleg Rommedahl.

Dzsudzsák Balázs úgy játszott, mint a Tatabánya ellen.

Esernyőcselt csinált, sarkalt, elvállalta a szabadrúgásokat, kiintegetett a közönségnek.

Nagyon hasznosan futballozott, tökéletesen betartotta a taktikai utasításokat. Alkalmanként hátrahúzódott védekezni. (Ez kevésbé megy).

És lőtt egy gólt.

Megint középről. Átvette jobbal, belőtte balról.

A Lazovics, Farfan, Dzsudzsák hármast a PSV Eindhovennél már mágikus hármasként emlegetik.

De: a meccs szünetében egy SMS-ező megkérdezte Várhidit: ki a jobb, Huszti vagy Dzsudzsák? Vagyis ki játsszon a válogatottban. A szövetségi kapitány hebegett, habogott. Huszti jó az edzőmeccseken. Dzsudzsák is jó.

Nem tud kitalálni egy taktikát, hogy mind a ketten játsszanak?

Gondolkozz, Várhidi! Gondolkozz!

Tegnap kórházba vittek egy futballbírót. Tatán edzőtáboroztak a játékvezetők. Valamennyien felcsatolták az Európai Labdarúgó-szövetség által küldött Polar-órákat. Húszszor százötven métert kellett futniuk. Körülbelül negyedannyit, mint egy meccs alatt.

Egyiküknél, Berger Józsefnél, veszélyt jelzett a műszer. Pulzusa 180-ra emelkedett. Elvitték a mentők. Megúszta. Most hosszabb kivizsgálás vár rá.

A Polarról ebben a blogban Hevesi Tamás, az énekes-edző beszélt. Elmondta, hogy egy belga csapat focistái éjjel nappal viselik.

http://szabadrugas.blog.hu/2008/01/25/hevesi_tamas_megfigyelt

Mi is ez a Polar?

Próbáljuk meg emlékezetből leírni ezt a nevet Professzor Seppo Säynäjäkangas. Jó, a professzor még megy. Meg talán a Seppo is. Node, a Säynäjäkangas?

Szóval, ő a Polar-öv, a Polar-karóra atyja.

A finn szívspecialista 1977-ben találta fel azt a készüléket, amely EKG- és pulzus-jeleket rögzít edzés, versenyzés közben a sportolókról.

1982-ben lett belőle piaci termék.

Kezdetben a méréseket le lehetett olvasni a csuklópántról, vagy a mellkasra rögzített övről. Ma már - műholdas kapcsolattal - egyenesen a sportovosi rendelőkbe lehet küldeni az információt.

Nemcsak veszélyre figyelmeztet, hanem segít is meghatározni az optimális terhelést.

A pulzusszám a legjobb mércéje egy sportoló edzettségének.

Minél jobb egy versenyző edzettségi foka, egy szívdobbanása annál több oxigént pumpál az ereibe, tehát annál lassabban nő a pulzusszáma. S minél jobb állapotban van a sportember, annál hamarabb normalizálódik a szívverése. Ezt az evidenciát nálunk sportorvosi rendelőkben, terhelési próbák segítségével állapítják meg.

Az UEFA előírásainak és anyagi segítségének hála, most a bírók használhatták.

Lesz olyan korszak, amikor a játékosok is viselik? Mint a belgák?

Egy Fradi-mez van a Sheffield United múzeumában. Pelé írta rá a nevét.

Még egy bizonyíték arra, hogy Kevin McCabe komolyan gondolja.

A Ferencváros megszerzésére pályázó üzletember, a brit másodosztályú csapat elnöke ugyanis ezt a dresszt mutogatta tegnap büszkén a magyar klub vezetőinek.

Megnéztem a klub honlapját - ahonnan köszönettel elemeltem a képet, amelyen az elnök úr a futball legendával pózol az angol gyepszőnyegen - mikor is járt a brazil csodacsatár a szigetországi iparvárosban?

Tavaly novemberben.

A Nemzeti Sportnak azt nyilatkozta McCabe: „Néhány hete tettem ki (a dedikált Fradi-mezt a múzeumba). Ez nemcsak egy szimpla zöld-fehér dressz, ezt maga a futballisten, Pelé is dedikálta. A brazil zseni néhány hete nálunk járt, és amikor megmutattam neki a mezt, és mondtam, hogy a Fradié, azonnal szignálta. Ő is pontosan tudja, milyen legendás együttes az FTC.”

Szóval a Fradi már a vitrinben van.

McCabe november óta tudja, hogy akarja ezt a klubot. Sőt, büszkélkedik vele.

Nem hiszem, hogy lesz olyan helyzet, amikor e-mailt ír Pelének: „Bocs, idegen tollakkal ékeskedtem”.

Dzsudzsák most már mindig gólt lő? - kérdezi az Index tudósításának címe.

Nem, lehet, hogy nem lő mindig gólt.

De érdemes megfigyelni, mennyire mást játszik a PSV Eindhovenben, mint idehaza. Helyesebben, a holland élcsapat edzője más szerepet talált ki a számára.

Itthon, Debrecenben is, a válogatottban is, amolyan előkészítő szélső. Elfut a baloldalon, és bead. A hollandoknál úgy lövi a gólokat, hogy jobboldalról érkezik a beadás, Dzsudzsák pedig közelről bepofozza.

De hogy kerül a kapu elé?

Húsz-huszonöt méterre van a kaputól, az oldalvonal közelében, amikor indul a jobbszélen a támadás. Ő pedig - BEFELÉ sprintel. Olyan gyors, mint a labda. És már helyzetben is van KÖZÉPEN, az ötösön.

Hollandiában észrevették Balázs gyorsaságát, és kidolgoztak egy taktikát, hogy baloldalról átlósan befusson a kapu elé a végrehajtó csatárok mellé - és ő is helyzetbe kerüljön.

Látszik ez valamennyire azon a videón is, amin az első gólja van: http://index.hu/sport/foci/dzsud0121/

Így írt a holland klub honlapja a tegnapi meccsről: „Dzsudzsák folyamatosan veszélyeztetett.”

Ezért.

Olyan nincs, hogy egyszerre mindenkit ugyanaz az ihlet száll meg. A magyar napilapok szombaton a kollektív „bohócozás”, gúnyolódás hete után egyszerre ébredtek rá arra, amit ma unisono hangoztatnak: az MLSZ elnöke mégsem a levegőbe beszélt, és egy bizonyos Trond Sollied, norvég edző lehet nyártól a magyar válogatott szövetségi kapitánya.

Súgtak az újságoknak valakik valahonnan. „ Csak neked”. Csak a te fülednek”.

Hirtelen kiderült, hogy az 1959-ben született szakember rajta van az UEFA top tízes edzőlistáján. Egyébként a kilencedik. Olyanok előzik meg, mint José Mourinho (Chelsea), Felix Magath (Bayern München), Henk ten Cate (Ajax), Frank Rijkaard (Barcelona), Sir Alex Ferguson (Manchester United).

Igaz, amikor a lista készült, a szolid Trond az Olimpiakosz edzője volt. Nem sokkal később viszont, mikor a görög csapat kiesett a Bajnokok Ligájából, lapátra tették. Most a belga Gent edzője. Az együttes a 7. helyen áll a belga bajnokságban.

Van lap, amely szerint kulcsfontosságú meccseket játszunk majd a vb-selejtezőn északi országok ellen. A csoportunkban lévő Svédországot és Dániát ki tudná jobban legyőzni, mint egy norvég?

Már azt is tudjuk, hogy a szolid edző havi 20-25 millió forintos fizetésre számíthat, s hogy minden csapatával 4-3-3-as felállást játszik.

Tippem:

Fülöp – Vanczák, Vaskó, Juhász, Szélesi – Vass, Hajnal, Huszti - Gera, Filkor, Dzsudzsák

Közönségcsapat.

Feltéve, ha tetszik az új kapitánynak, amit Várhidi eddig épített.

Egyébként tiszta hülyeség. Már én is csapatot állítgatok össze.

Lehet, hogy ez a Trond-ügy csak kamu.

Azért súgták a szakma fülébe, hogy ne az Undok Kistelekivel foglalkozzanak, hanem kezdjenek el a Szolid Trond után futkosni.

A Fradi női futball csapatának edzője. Eddig nem tudtam róla. Az MLSZ külföldi megfigyelője. Ezt pláne nem tudtam róla. Az, hogy „Ezt egy életen át kell játszani”, azt tudtam róla. Énekes.

Reménytelenül amatőrnek gondolná az ember. Pedig igazán profi szakember. Elment januárban Belgiumba, hogy jegyzeteket készítsen arról, hogyan edzenek a belgák. A Germinal Beerschot csapatánál - a belga bajnokság negyedik helyezettjénél - töltött el egy hetet. Érdekes dolgokat figyelt meg.

Például: minden játékos visel egy „polár övet”. Egy olyan szerkezetet, amely folyamatosan rögzíti, a nap minden szakaszában, a játékos életfunkcióit. A jeleket a sportorvosi stáb elemzi. (Éppen tegnap írtam fiatal focisták hirtelen haláláról. Ez az öv ahhoz hasonlatos, - csak éppen kényelmesebb -, ahogy minálunk „közembereknél” a napi vérnyomás változását figyelik). A focisták csak akkor veszik le, ha fürdenek. Fiatalemberekről lévén szó, bizonyos érzelmileg felfokozott helyzetekben is méri a funkciókat. Elvégre a szex is van akkora emocionális és fizikai kihívás, mint egy meccs.

Hevesit az edzéseken meglepte, hogy éppolyan intenzitással fociznak a futballisták, mint a meccsen.

Hát, hogyha meglepte, az azt jelenti, hogy a Fradinál -és az általa ismert csapatoknál - nem.

Megfigyelései közé tartozott az is, hogy a nagy intenzitású edzésmunka kellős közepén a Beerschot játékosai elkezdtek „cicázni”. Körbeálltak két focistát, akik megpróbálták elvenni a labdát a többitől, akik egymás között passzolgattak. Vagyis, a kemény edzés után játszottak.

Minden edzés, más volt. Szerintem ez a legfontosabb megállapítása. Nem akadt egyetlen egyforma rutin-foglalkozás. Másfajta terhelés. Különbözött a kemény gyakorlatok és a laza játszadozás aránya.

Annyira magától értetődőnek tűnik mindez. Vagy mégsem az?

Rátartanak a bokádra, elsodorják a támaszkodó lábadat, beletalpalnak a sípcsontodba, belemélyítik a stoplijukat a combodba. Te meg csak szívj, tegyél borogatást fájó testrészeidre.

De, az isten szerelmére, ne vegyél be fájdalomcsillapítót!

Megnéztem videóról - mivel, az eredeti időpontban, hétfőn nem értem rá - a Spektrum tévén vetített riportot. A dán közszolgálati csatorna készítette 2006. őszén, a címe „Amikor a halál is játszik". Fehér Miklós volt (sajnos) az egyik főszereplő. Az utóbbi időben negyven fiatal focista halt meg hirtelen szívhalállal a pályán, mérkőzés és edzés közben.

Az, amit a doumentumfilm állít, félelmetes: Egységes esettörténetet rajzol. Egy fiatal, huszonéves labdarúgó megsérül, sok maréknyi fájdalomcsillapítót szed be. Edzésbe áll, vagy mérkőzésre jelentkezik - és meghal a pályán.

A COX-2 (cyclooxygenase) hatóanyagú szerekről van szó a filmben. A gyógyszerek használati utasítására rá is van írva, hogy nem szedhetik azok, akiknek szívproblémáik vannak. (A dobozokon a hatóanyagok is fel vannak tüntetve, tessék utánanézni.)

De a futballistákat folyamatosan ellenőrzik. Nincsenek szívgondjaik.

Mégis meghalnak.

Ezek a gyógyszerek szívelégtelenséget okozhatnak - állítják a dokumentumfilmben megszólaltatott szakértők, és sem az Ibuprofen, sem a Diclofenac szedése nem ajánlott azok számára, akiknél valamiféle kardiológiai rendellenesség tapasztalható.

De a sportolókat évente többször ellenőrzik, nincsenek ismert szívgondjaik.

A magyar Fehér Miklós, a dán Claus Henningsen és Rasmus Green, a norvég Kjartan Ellingsen, a brazil Nilton Pereira Mendes, az egyiptomi Mohammed Abdelwahab, a kameruni Marc-Vivien Foe, a litván Audrius Slekys a legismertebb áldozatok.

A dokumentumfilm szerint a fájdalomcsillapítók - legalábbis Dániában - a kluboknál szabadon hozzáférhetők. Menj fiam a szekrényhez, és vegyél be annyit, amennyit akarsz - mondta állítólag az egyik sportorvos. Van olyan klub, ahol évi 1800, van, ahol 3000 darab fájdalomcsökkentőt írnak fel a csapatnak.

A dokumentumfilm nyomán tavaly vizsgálat indult. Mindössze annyit állapítottak meg, hogy az esetek száma kevés ahhoz, hogy általános következtetést lehessen levonni.

A fő kérdés viszont: hogyan élhet egy focista fájdalomcsillapító nélkül?

Elegendő egyetlen hét tévéközvetítéseit nézni. A modern labdarúgás harc. Védők és támadók test test elleni küzdelme. Csattognak a csontok. Aki el akarja kerülni a sérülést, vesztes marad. Aki megsérült, vissza akar kerülni a csapatba.

Azt mondja a filmben egy dán focista: „Nem elég, hogy benne vagy a keretben. A legjobb tizenegy közé akarsz kerülni, aki a pályára lép. Ezért, ha megsérülsz, mindent elkövetsz, hogy mielőbb visszatérj.”

Létezhet futball fájdalomcsillapító nélkül?

Erősen kétlem. Egy civil el sem tudja képzelni azokat a fájó kék foltokat, sajgó izmokat, gyulladt ízületeket, amelyekkel ma egy játékos a pályára lép. Ő, a szurkoló, ilyenkor otthon marad, és beteget jelent.

De a profi futballban az, aki beteg - gyenge. És elsöprik (fájó izmokkal, sajgó ízületekkel) az erősek.

Meghosszabbították Várhidi Péter kinevezését. Legalább nyárig. Azután is maradhat kapitányként, hacsak nem jön egy külföldi sztárember, aki nem elégszik azzal a nyilván fontos címmel, hogy ő a Magyar Labdarúgó Szövetség sportágfejlesztési igazgatója, hanem maga szeretné átvenni emellé a csapat tényleges irányítását is.

Nem kell különösebb fantázia ahhoz, hogy tudjuk: Várhidi azért maradt, mert Kisteleki István, az MLSZ elnöke nem talált helyére mást. Beutazta Európát, de nem akadt olyan edző, aki annyi pénzért, amit kínált, elfogadta volna a felkérést.

Lesz majd olyan, aki valamilyen furcsa igazgatói címmel megelégedve nekilát a magyar futball (de legalábbis a válogatott) átszervezéséhez?

Várhidi Péter - hogyha valamennyi eddig volt magyar szövetségi kapitány eredményességét értékeljük - a Bozsik-Détári párossal együtt - 42,90 százalékos teljesítménnyel a 30. helyen áll. Az értékelésnél a jelenlegi pontrendszert vettük figyelembe. Vagyis, a győzelem 3 pontot, a döntetlen egy pontot ér. Kihagytuk azokat a szövetségi kapitányokat, akik 5 mérkőzésnél kevesebbszer ültek a válogatott kispadján, hiszen ők csupán, mondjuk így, látogatók voltak a csapat élén.

Az összes kapitány közül Fehéry Ákos (1918-19) a csúcstartó. Igaz csak öt meccsen irányította az együttest, de akkor százszázalékosan. Ugyancsak a nagyon régiek közé tartozik Vághy Kálmán (1942-43), aki 6 mérkőzésből 83,333 százalékos eredményt ért el. Ő holtversenyben áll a második-harmadik helyen egy igazán naggyal Illovszky Rudolffal. Az ő csapata (első kapitánysága idején) 10 mérkőzésen ugyancsak 83,333 százalékosan teljesített. Az öröklistán az ő második kapitánysága a 6. helyen áll 78.9 százalékos teljesítménnyel.

Az 1945 utáni szövetségi kapitányok listáját ezzel a teljesítménnyel természetesen Illovszky vezeti. Az aranycsapat irányítója, Sebes Gusztáv a második. Hatvanhat mérkőzésen dirigálta a gárdát. Az aranycsapat fényes sikerei 79.8 százalékos eredményhez voltak elegendők. Rögtön jött utána Bukovi Márton, aki nyolc meccsen 78.9 százalékosan teljesített.

De nézzük (az 1945 után öt meccsnél többször a kispadon ülő) kapitányok sorrendjét:

1. Illovszky Rudolf (1966-67), 10 mérkőzés, 83,33 százalék, 2. Sebes Gusztáv (1949-56), 66 mérkőzés, 79,80 százalék, 3. Bukovi Márton 8 mérkőzés, 79,20 százalék, 4. Illovszky Rudolf (második kapitánysága) 29 mérkőzés, 78,90 százalék, 5. Mezey György, 30 mérkőzés, 65,60 százalék, 6. Baróti Lajos, 80 mérkőzés, 61,25 százalék, 7. Baróti Lajos (második kapitánysága) 37 mérkőzés, 59,50 százalék, 8.-9. Sós Károly 10 mérkőzés 53.33 százalék és Mezey György (második alkalommal) 8 mérkőzéssel, 53,33 százalékkal, 10. Jeney Imre, 14 mérkőzés, 52,40 százalék, 11. Hoffer József, 10 mérkőzésből 50,00 százalék.

A listán ezután következő szövetségi kapitányok csapatainak a mérlege már negatív.

12. Lothar Matthäus, 17 mérkőzésen 49,00 százalék, 13. Mészöly Kálmán, 18 mérkőzésen 48,40 százalék, 14. Garami József 5 mérkőzésen 46,70 százalék, 15. Bálint László 6 mérkőzésen 44,40 százalék, 16-17. Bozsik Péter-Détári Lajos 7 mérkőzésen 42,90 százalék és Várhidi Péter ugyancsak 7 mérkőzésen 42,90 százalék.

Ennek a hosszú Fradi-szappanoperának valahogy kimaradt az egyik legfontosabb szempontja. Az angol fél, Kevin McCabe - akit tüntető fradisták angolnyelvű transzparensekkel hívtak vissza - nem megmentő, nem csapat-megváltó, hanem üzletember.

A Sheffield United fociklub nyakig úszott adóságban, amikor főrészvényesként megvásárolta. A csapat továbbra is másodosztályú, de anyagi helyzete szépen javul, még inkább gyarapodik az a cég, amelyet McCabe irányít.

Sheffield ez a dél-yorkshire-i város a kilenc legnagyobb angol település egyike, több mint félmillióan lakják. A pálya - a Bramall Lane - a város kellős közepén fekszik. Ez a világ legrégibb olyan stadionja, ahol (1862 óta) folyamatosan labdarugó-mérkőzéseket játszanak. (1855-ben kriketteztek már itt).

McCabe cége számára a pálya központi fekvése legalább akkora vonzerővel bírt, mint a pályán csak bukdácsoló csapat. A stadion észak-nyugati sarkában felépült (a klub telkén) a Blades Business Center. Elnevezését a csapat becenevéről („Pengések”) kapta. Ma számos vállalat központja, és mellesleg az egyetlen, amelyhez a városban táblák vezetik az autóst. A nyugati oldalon új szabadidő- és egészségbirodalom épül, a legnagyobb Yorkshire-ben. Egy másik fitneszközpont már virágzik a klub labdarugó-akadémiájának területén. Ugyancsak épül egy hotel és kaszinó-komplexum.

Ugye ismerős?

Most kezdték el a klub részvényeinek értékesítését befektetőknek, akik jelentős profitra számíthatnak, ha a csapat (egyszer majd) bejut az első osztályba, a Premiershipbe.

2005-ben megvásárolták a kínai Szecsuán tartomány fővárosának, Csengdunak - véletlenül éppen másodosztályú - csapatát, a Chengdu Five Bullst, kínaiul a Csengdu Vuniut. Az együttes pályája, történetesen a város központi helyén, egy nagy egyetem szomszédságában áll.

„Csengduban és környékén 11 millióan, Szecsuánban 100 millióan élnek” - mondta a csapat megvásárlásáról Kevin McCabe- „Természetesen nem gondoljuk azt, hogy valamennyien a szurkolóink lesznek, de ez a hatalmas rajongó tábor remek alapot jelent a klub és a sheffieldi márkák fejlesztésére.” (Sheffieldi márkák: fitnesz, szálloda, kaszinó, üzletközpont). Lesz angol nyelviskola és egy, a csapatról elnevezett bár is a klub telkén.

A belvárosi stadionban játszó, hatalmas telket használó, másodosztályú Ferencváros, amelyből márcsak a márkanév és a szurkolói gárda maradt, pontosan beleillik Kevin McCabe üzleti elképzeléseibe. Én a magam részéről csöppet sem aggódnék az bolt létrejöttéért.

Figyelmetlenség volt, hogy a sheffieldiek nem pontosan azt ajánlották, amit a magyar versenykiírás tartalmazott. Hogy kevesebbet igértek az előrásnál? Hogy olyan követelést is leírtak (a klub átvilágítását, mielőtt fizetnek), ami szabálysértő volt? Ki látott már üzletkötést alku nélkül? Kidobnának 400 millió forint bánatpénzt? Hogy a bánatba!

És a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács?

Természetesen ugyancsak az üzleti élet szabályai szerint játszik. Nem fogadta el az alacsonyabb ajánlatot. Első körben.

Most majd szépen megalkusznak.

Az eddigi történetből annyit már tudni, mennyit adna biztosan McCabe a Fradiért. Most még csavargatni fogják egy picit a karját.

Business as usual. Ez az üzlet szokásos menete.

Nézzünk körül a Fradi-pályán. Az Albert-stadionban. Így üresen. Esik az eső, jót tesz a fűnek, élénkíti a gyepszőnyeget, és áztatja a zöld-fehérre festett szektorok székeit. Nincs befedve, csak a VIP (a nagyon fontos emberek ülőhelye) fölé borul tető, és szemben, a Gyáli úti oldalon marad négy sor szárazon.

Kicsit lapos is. A nagy együttesek lelátói ma már szinte rákönyökölnek a pályára. A hazai szurkolótábor ordítása sokszor elnyomja a bíró sípját. Félelmetes arénák.

Hangerőben persze az Üllői úton sincs hiány. Az első sorokat csak a reklámtáblák választják el a vonalaktól. A vendégcsapatok a megmondhatói, félelmetes aréna-e a Ferencváros stadionja.

Feltéve, ha van közönség.

Az NB II-es Fradira tavaly ősszel ennyi ember volt kíváncsi: BKV Előre ellen: 7500, Szolnok ellen 3000, Makó ellen 3000, Mezőkövesd ellen 2000, Jászberény ellen 3500, Baktalórántháza ellen: 1500. Mindösszesen 20500. Húszezerötszáz. Ha mind egyszerre jönnének, akkor megtelne a stadion. (De valószínűleg legtöbbször ugyanazok váltottak jegyet.)

Minek is akkor új stadion?

Mert ez szerepelt (állítólag a Fradi lobbizása folytán) a legutóbbi tenderben.

Idézzük: „Ajánlattevőnek nyilatkoznia kell arra vonatkozóan, hogy vállalja a meglévő stadion 2 éven belüli felújítását legalább 1,2 milliárd forint plusz áfa bekerülési értékben”. Befedni a nézők padsorait - ennyiért?

Nem, nem akarják befedni. Új stadion kell. Már láttuk a látványterveket.

Az új pálya impozáns.

Vadonatúj, 25 ezer férőhelyes aréna épülne, s a nézőtér 75 százaléka fedett lenne. A mostani létesítmény párhuzamosan fekszik az Üllői úttal, az újat viszont 90 fokkal elfordítva, az Üllői út és a Gyáli út közé képzelik el.

Ilyen pályát egy másodosztályú csapatnak? Ilyen feltételekkel kiírni egy tendert egy másodsztályú klub számára?

Mikor volna reális ez?

Ha - negyed századon át - meccsenként 20 milliót fizetnek jegyért a nézők.

Ehhez - még ha az inflációt is figyelembe vesszük - folyamatosan teltházas meccseket kellene vívni.

Persze a Fradi lehet még magyar bajnok. Lehet BEK-győztes is. Valamikor.

De most kell ehhez új stadion?

Most kell a lehetséges befektetőt arra bírni, hogy megelőlegezze azt a pénzt, amit a majdani győzelmektől fellelkesült szurkolók fizetnek majd be (anno mikor is?) a kasszába?

Kis foci? Kis pénz.

Lehet nagyokat álmodni. De ehhez olyan befektető kellene, aki alszik.

Illetve nagyon is ébren van.

Nem tudok mást mondani, mint azt, hogy a pályázatot egyetlen egy befektető, Kevin McCabe, a sheffieldi üzletember cége számára írták ki. Nevezhetjük testreszabottnak. Hol találni egyetlen egy más vállalkozást, égen-földön, tengeren innen és tengerentúl, amelynek üzleti filozófiájába éppen az illik bele, hogy megvásárol egy másodosztályú, népszerű klubot, amellyel hatalmas telek is jár? Ahol felépülhet, mint tudjuk, üzletközpont, egészségcentrum, hotel, kaszinó. Ahogy ezt oly sokszor leírták a ferencvárosi tervekben.

Kell új Fradi pálya? Nem kell. De lesz.