Nem élvezem, hogy igazam lett.

Mondtam, Kevin MacCabe, a jó fiú, hamar népszerűtlenné válhat.

A legelső meccsen, amelyet a Fradi-Sheffield frigy után rendeztek, a szurkolók egy csoportja máris elégedetlenkedni kezdett. Egyelőre csak kicsit. „Hol vannak az afrikaiak?” - kiabálták. Merthogy a britek ígérete szerint jön az erősítés. De még nincs itt.

S a feketék nélkül? A Szombathely két gólt berámolt az Albert-stadionban a Fradinak anélkül, hogy egyet is kapott volna.

Micsoda erősítés érkezik?

Bizonyos Moussa Bamba, Kamate Dramane, Sourea Tidane és Kourouma Lamine nevű játékosok. Kínából érkeznek, de valódi hazájuk Elefántcsontpart. Eddig a Sheffield fiókcsapatában, a Csengduban hol játszottak - hol nem.

Bár lenne olyan válogatottunk, mint Elefántcsontpartnak. De Ivory Coast minden lakója azért nem foci-fenomén.

Majd meglátjuk. Mindenesetre emlékszem olyan, nem is távoli időkre, amikor a most feketéket reklamáló szurkolói csoport egyetlen színes bőrű játékos láttán - minden labdaérintésnél - huhogni kezdett.

Láttátok az Arsenal-Milant a tévében?

Valamikor a második félidő elején azt lehetett olvasni, hogy Maldini hét és fél kilométert futott, és passzainak 77 százaléka jó helyre ment.

Később már nem írtak ki új statisztikát a képernyőre. Az olasz hátvéd csak fejelt, rombolt, irányította védelmet, mint egy karmester.

A világ legnagyobb játékosait a különböző szavazásokon a csatárok közül választják. Di Stefano, Albert, Pelé, Puskás, Kaká, Ronaldo, Ronaldinho. A nagy góllövők a sztárok.

Pedig a világ jelenlegi legnagyobb játékosa Paolo Maldini. Az ezredes. Ez ma itt, az Arsenal ellen (vagy máskor, korábban vagy később) az ezredik mérkőzése. Mindenesetre az a méltó hozzá, hogy egy ekkora rangadó legyen az ezredik meccse.

Harminckilenc éves.

Júniusban negyven. Azon töprengek, milyen életmód, milyen edzettség kell ahhoz, hogy valaki ilyen színvonalon teljesítsen? Nálunk egy harmincesztendős focista már öreg. A visszavonuláson töpreng. A válogatottba esélye sincs bekerülni.

Persze, van ellenpélda is. Az Arsenal-Milan „előmérkőzése” a televízióban az MTK-Újpest volt. Ott pedig feltűnt a friss igazolás, a 35 éves Juhár Tamás. Jó, ő nem a magyar Maldini. De ebben a mai Újpestben, ő volt a legjobb.

Hány igazi profi focista van hazánkban? No, nem arról szól a kérdés, hogy ki kap pénzt azért, mert labdarúgó-pályán cselezget.

Kisteleki István szerint elég lenne tizenkét csapat az első osztályban, a második vonalban meg húsz. Igaza van. Sőt, lehet, hogy elég volna tíz első osztályú és tizenöt másodosztályú együttes. Csak annyit tennék hozzá, hogy PROFIKBÓL.

Szét kellene választani a hivatásos és az amatőr-bajnokságot.

A most folyó OLLÉ-pályaépítési program megteremti ehhez a lehetőséget. Lényegében Magyarország minden nagyobb településén lesz jó futball-pálya. Legyen versengő csapat is.

Igazából nagy létszámú amatőr-bajnokságok jelenthetik a magyar foci hátterét. Csak a legjobb amatőrök előtt nyílna meg a lehetőség, hogy profi-szerződést kapjon egy nagy klubnál, és játékával pénzt keressen.

„Az ENSZ-nél több hatalma van a FIFA-nak”. Ezt mondta, Joseph Blatter, a nemzetközi labdarúgó szövetség elnöke. És láthatóan el is hiszi. Legalábbis eszerint cselekszik.

Néhány nappal ezelőtt közölte, megakadályozza, hogy a britek rendezzenek 2018-ban világbajnokságot, ha a bajnokság plusz, 39. fordulóját a világ valamely másik országában tartják.

Most meg azt mondta: kizáratja a világszövetségből Spanyolországot, ha a kormány utasítását betartják, és tavasszal tisztújító szavazás lesz a spanyol labdarúgó szövetségben. A madridi kormány ugyanis arra utasította azokat a sportszövetségeket, amelyek nem vesznek részt a pekingi nyári olimpián, hogy még a világjátékok előtt válasszák meg új vezetőiket.

Ez állami beavatkozás a sportba – mondta Blatter.

Angel Maria Villar, a spanyol foci-elnök tíz éve tagja a FIFA végrehajtó-bizottságának, és Blatter közeli barátja. Mandátuma eredetileg őszig szólna a hazai szövetség élén.

Ha a spanyol kormány nem vonja vissza az utasítását, akkor akár hat óra alatt is el lehet intézni Spanyolország kizárását, és az ország nem indulhat az osztrák-svájci rendezésű Európa-bajnokságon – közölte Blatter.

Lehet, hogy igaza van. Mikor tud ilyen hatásosan fenyegetni az ENSZ?

Arsene Wenger az Arsenal francia mestere szerint azért rakta meg csapatát alaposan a Manchester United, mert fellocsolták a pályát, meg csupa hepe-hupa volt a gyepszőnyeg.

Kicsit röhejes ez a mentegetőzés, hiszen a hepék és hupák, no meg a nedves fű egyformán göröngyös és vizes mindkét oldalon.

Azt persze, nehezebb lenne elismernie, hogy Sir Alex Ferguson, az ellenfél „hadvezére” túl járt az eszén.

A Manchester támadó alakzatának a felállása olyan volt, mint egy lapos háromszög. Rooney a csúcson, Ji-Sung Park az egyik, Nani a másik oldalon. Darren Fletcher pedig, a két szélsőt összekötő egyenesen helyezkedett el. A jobb és a baloldali támadó, valamint Fletcher körülbelül hat-nyolc méterrel állt Rooney mögött. Éppen annyival, hogy megbontsa az Arsenal négytagú védőfalát, és kettőt közülük előbbre csalogasson. Így mindössze ketten maradtak hátul, és meglehetősen nagy távolság lett a két középső és a két szélső védő között.

A fellazult védelmet könnyű volt meglepni.

Gyors labdákkal szöktették a két védő között kiugró Rooneyt. Fletcher könnyedén tört előre. A két szélső parádézott.

Az Arsenal középpályás sorát pedig lekötötte a Manchester középpályás sora.

Wayne Rooney a meccs végén is csapata játékrendjét dicsérte:

„Az Arsenal képtelen volt tartani a lépést velünk, mert széthúztuk a mezőnyt, és a teljes pályát bejátszottuk. A mester elképzeléseit száz százalékig betartottuk, és a taktika nyerőnek bizonyult.”

Michael Essien, a Chelsea ghanai sztárja meglepte klubját.

A világhálón megjelent a képe, amelyen a legnagyobb rivális, az Arsenal mezét viseli. Gyorsan megmutatom.

Olyan ez, mint Lipcsei Péter lila-fehérben

Essien magyarázkodott.

- Odahaza egy csaj le akart fotózni. Nem volt rajtam más, csak egy gatya. Nem akartam meztelen felsőtesttel fényképezkedni. Ezért felkaptam az első trikót, ami a kezem ügyében volt. Hát ez a mez volt, amit a legutóbbi meccsen a Chelsea sztárjával Emmanuel Adebayorral cseréltem.

Az ifjú hölgy aztán feltette a képet az internetre. Így ez most a tiétek is.

A mai Manchester United-Arsenal mérkőzés jegyárai 48 ezer forintnál kezdődtek. A kupameccset ezért a pénzért a kapu mellől lehetett megtekinteni. A pálya melletti szektorokba az ülőhely 55 ezer forintnyi fontba került. A legdrágább jegyek pedig, 104 ezerbe.

Britanniában jóval magasabbak a fizetések, mint nálunk. És persze nem akármilyen meccset lehetett a helyszínen nézni. Fantasztikus meccset, már ha valaki a MU-nak drukkol.

Idehaza két élcsapat, a Kispest Honvéd és a Debrecen vívott ugyanezen a napon kupatalálkozót.

A belépő egy csók volt. A bejáratnál - a Valentin-nap alkalmából - csak annyit kellett mondani egy párnak, hogy ők - egy pár. És egy gyors puszi is elég volt az ingyenes belépéshez.

A Manchester-Arsenalra 60 ezer ember ment ki az Old Trafford arénába.

Nálunk 600 néző ment - csókkal fizetve - a kispesti Bozsik József stadionba.

2 milliárd forint. Ennyit kapna egy brit csapat, ha belemenne abba, hogy a bajnokság, utolsó 39. extra fordulóját külföldön játsszák. Persze ott, ahol pénz van. Például Dubaiban, Hongkongban, az USA-ban, vagy Ausztráliában. Európáról nincs szó.

2011-ben történne mindez a profilíga elnöke szerint. A csapatok vezetői belementek. 2 milliárd  - az 2 milliárd. Főleg, ha egy mérkőzésen lehetne megkapni.

De valószínűleg nem lesz ilyen könnyű pénzkereset. Ma Sepp Blatter a FIFA elnöke azt mondta: ha erre az útra lépnek, akkor megakadályozza, hogy Anglia 2018-ban világbajnokságot rendezzen.

Angol újságírók pedig feltették a kérdést, mi lenne, ha nem kis pénzért más sportágakban is bevezetnék ezt a gyakorlatot.

Mi lenne, ha az olimpián a 100 méteres síkfutás 105 méterig tartana, ha a szponzorok fizetnének azért, hogy öt másodperccel tovább látszódjék az atléták trikóján az emblémájuk?

Mi lenne, ha a Forma-1 angliai futamát a Holdon rendeznék, hogy az űrkutatási pénzekből kaphassanak a csapatok.

A londoni marathont Pekingben rendeznék, mert ott többen látják?

Szóval, ne higgyük egy percig is, hogy hülyeség csak a mi futballunkban van. Legfeljebb nálunk kevesebb a pénz.

Puff neki. Gyanús lett. Lord Stevens, volt londoni főrendőr vezeti azt a vizsgálatot, amelynek feladata megállapítani: történik-e korrupció a Premier League és a Championship játékosainak átigazolásakor. Ezt jelentették be ma.

Csak gyanú van. Mégpedig az, hogy a sok millió fontos klubcserék esetében bizonyos pénzek zsebbe mennek. Nemcsak a játékosok és a menedzserek zsebébe, ami legális, hanem néhány klubvezető is gazdagszik. Öreg, ha eladod ennyiért ikszet, akkor te is nagyon jól jársz majd!

Még egy forró drótot is felszereltek, itt lehet bejelenteni, ha valaki gyanús üzletekről tud.

Hú, nálunk aztán éjjel-nappal szólna.

És ki tudja, talán Nagy-Britanniában is csöng már szépen.

Urbányi István vezetőedzővel az Újpest már meghosszabította két évre  - csak nyáron lejáró - szerződését. Nyilván felvetődik a kérdés, miért, milyen szempontok alapján következett be a szerződéshosszabbítás. Erről Urbányi személyesen:

"Sokan vitatkoznak azon, hogy bekerülni nehezebb valahová vagy bennmaradni valahol. Néha az előbbi, néha az utóbbi. Sokan gondolkodnak úgy, hogy a magyar futballba bekerülni játékosként, vezetőként, edzőként nem egy ördöngös feladat, mert a színvonal gyenge, stb., stb. Csank Jánostól hallottam egyszer erre egy jó választ, aki azt mondta, ha olyan egyszerű pénzt keresni, azzal az embernek, hogy futballistának megy, vajon miért nincs több futballistánk?!”

„Az edzői szakma (vagy finomabban mondva edzősködés) nem sokban különbözik a többi foglalkozástól. Egyik fontos része a szakmai tájékozottság (nem tudás, az olyan megfoghatatlan), azaz kell, hogy el tudjon igazodni az ember a különböző feladatok között. A másik összetevő: tág és gyűjtő fogalommal úgy nevezném, a kommunikáció, ami sok irányba mutat: a tulajdonosok felé, (a sorrend nem szándékos, ez csak egy egyszerű felsorolás), a szurkolók felé, a játékosok felé és a klub többi dolgozója felé - személyes módon, közvetett módon vagy közvetlenül , adott esetben akár a médián keresztül is.”

„Én úgy gondolom, hogy ez a szerződéshosszabbítás ennek a kommunikációnak szól, aminek az egyik leglényegesebb eleme az én esetemben a csapat felé folytatott kommunikáció volt .”

„Az elmúlt valamivel több mint egy év jó néhány olyan pillanatot hozott, amikor állást kellett foglalniuk a rendszerben dolgozóknak (elsősorban játékosoknak). Nem mellettem, hanem amellett a szellemiség mellett, amit én képviselek. Ez a fociban általában egy-egy kritikus mérkőzést jelent, amikoris a "most vagy soha", vagy a "mindent vagy semmit", vagy az "ez az utolsó esély", vagy az "ezt most mindenképpen meg kell nyernünk mérkőzés következik" a jelmondatok. Ezek azok a helyzetek, amikor a játékosok tesznek nyilatkozatot a tekintetben, hogy akarják-e, elfogadják-e azt az irányt, amit az edzőjük képvisel, határoz meg nekik.”

„Én azt mondtam az öltözőben a játékosoknak, aki érzi, érti azt, amit én feléjük közölni szeretnék, az szurkoljon azért, hogy sikeresek legyünk, és szurkolás alatt ez esetben azt értem, hogy minden tőle telhetőt tegyen meg.”

http://www.pepsifoci.hu/node/2431

Mostantól kap majd a pofájára Kevin McCabe. Még fogalma sincs, hogy mibe lépett. Úgy gondolta, hogy 7 milliárddal és egy kis stadionépítéssel megúszta. Pedig Kevinkém, ez nem Kína! Itt nem lehet nagy arcod.

Amíg a pénzed kellett, addig körül udvaroltak. Még a Fradi keménymag is a te nevedet lengette egy tüntetés-drapérián.

Azt hiszed, hogy jó üzletet csinálsz majd. Hotel meg fitnesz, meg wellness, a zöld-fehérek majd bemasíroznak a Bajnokok Ligájába, és dől a lé. A hotel-kaszinóból is.

Várd ki a végét. Először is akkor kapsz egy jó nagyot, amikor ideérkezik a Kínában leszerepelt francia, meg az angol másodosztály tartalékaiból Pestre delegált Sheffield-különítmény. Meg, ha jól emlékszem egy-két elefántcsontparti is. A feketék láttán huhogni szokás errefelé. Béna fehéreknél röhögni. Ez a nagy erősítés? - kérdik majd.

Aztán cikizni kezdik a stadionterveidet: miért nincs az egész befedve? Minek ázik néhány ezer szegény szurkoló. Pillanatok alatt kiderül, hogy méltatlan az aréna egy akkora csapathoz, mint a Ferencváros.

És mi van, ha a kivitelezők ellopják az anyagot, ha mutyi alvállalkozói szerződéseket? Ha illegális román melósokat talál majd az ellenőrzés?

Aztán mondani kezdik rólad, hogy smucig vagy. Nincs is pénzed. Csak dumád.

Természetesen csak az után, hogy elfogyott a 600 millió, ami most - az adósságok kifizetése után - a kasszában marad.

Máris kérdik, hogy is van ez, miért nem hagytál 20 százalék tulajdont az együttes kezében? Ki bízik nálunk olyan ködös ígéretben, hogy évek során a klub részesedése felmegy majd 50 százalékra? Néhány szenilis dédmama.

Idegen pályán játszol Kevin.

Hát, bejött az angol.

Megjósoltuk: mindössze egy kis alkudozás kellett. Hiszen brit üzleti vállalkozás tett korábban is ajánlatot, és egy üzleti vállalkozás alkudozik, amig csak lehet.

Most annyi történt, hogy megemelte a tétet Kevin McCabe cége. És megnyerte a tendert.

Egyelőre annyi lesz most, hogy néhány afrikai labdarugó csatlakozik a csapathoz, és a befizetendő pénzből törleszteni lehet az adósságokat.

Ez nem kevés.

Tiszta lappal indul a hamarosan a Ferencváros.

De ettől még nem lesz az a csapat, amely hagyományainak megfelelően szerepel. Egyelőre másodosztályú a gárda. Még az sem biztos, hogy az idén felkerül az első osztályba. S hol van még a BAJNOK CSAPAT, a Bajnokok Lígája?

Mindenesetre érdekes kísérlet kezdődik. Hozhat-e változást a pénz, a külföldi befektető? Valóban van-e összefüggés egy cég anyagi helyzete és a labdarúgó-csapat teljesítménye között?

Izgatottan figyeljük.

A Fradi tenderről  - a Honvéd-tulajdonos véleménye:

Mindenki, tudja, hogy mennyire a szívemen viselem, hogy a Fradi kilábaljon válságából és visszakerüljön az NB I-be. Szóval várjuk őket. Most viszont valami nagyon érdekeset nyilatkozott Kevin McCabe a valószínű jövőbeli Fradi tulajdonos. Azt mondta, hogy azért akarja a csapatot megvásárolni, mert Magyarországról könnyű a Bajnokok Ligája csoportkörébe bejutni. Nem tudom, pontosan mire célzott, de azért szeretném informálni, hogy a múlt héten az Újpest egyik prominense jelentette be, hogy ő lesz a bajnok, majd a Debrecen edzője jelentette ki, hogy ismét bajnokok lesznek, és akkor még a listavezető MTK-tól és a Honvédtól nem is hallottunk. Szóval azért nem lesz ez olyan egyszerű és gyors, új tulajdonos barátom.

George F. Hemingway

(www.pepsifoci.hu)

Tudja-e valaki, hogy az 52 éves Puskás, az 57 éves Hidegkúti az oroszok ellen játszott Egyiptomban?

Pedig így volt. A hetvenes, nyolcvanas években rendszeresen megrendezték a külföldi kolóniák kispályás kupáját Kairóban. Hasonló volt a helyzet akkoriban, mint amit a németekről mondtak. Csak éppen az egyiptomi fővárosban mindig az oroszok nyertek. Ők voltak a legnagyobb létszámú kolónia, csupa fiatal, erőteljes testőr, biztonsági ember. Lesöpörték az ellenfeleket.

Kivéve 1979-ben.

Akkor a magyar csapatban ott volt egy hízásra hajlamos köpcös ember, a Port Szaid edzője és egy - koránál is idősebbnek látszó - kopasz úr, aki az Al Ahlit irányította. Láttam a meccset. Hidegkúti két, Puskás három gólt lőtt a kézilabda kapuba. Puskás egyik lövése bevitte az orosz kapust labdástól a hálóba. 5: 2 lett a magyaroknak.

Az aranycsapat két tagja még az ötödik ikszben is imádott játszani. Az Al Ahli-pályán például sörben mérkőztek. Egy üres sörös üvegre lődöztek húsz méterről. Betették a jobb, majd a balsarokba, lelógatták spárgáról a „pipába”. Minél többször el kellett találni. A győztesnek Stella-sört fizetett a vesztes.

Az egyiptomi futballt akkoriban szervezetlenül rohangászó, fiatal játékosok és még az ülőhelyek deszkáit, sőt a betont is feltépő nézők jellemezték. Puskás, Hidegkúti és Bundzsák Dezső indította el azt a szervezett játékot, amely mára Afrika legerősebb futballnemzetévé tette Egyiptomot.

Ha egyetlen Manchester City-rajongó repülőgépet utánoz a karjaival, kitör a balhé. Ettől tartott a Sunday Times. És voltak hírek arról is, hogy a kék-fehér csapat szurkolói meg akarják zavarni fütyüléssel, dobolással az egy perces megemlékezést. Ugyanis a másik városi csapat, a Manchester United gyászolt a vasárnapi meccsen.

Ezen a héten volt ötven éve, hogy Münchenben, a hóesésben nem tudott a kifutó pályáról felemelkedni a British European Airways légitársaság „Lord Burghley” nevű gépe. Nekirohant a repülőtér kerítésének, és egy lakatlan háznak. Nyolc United-játékos, a klub három vezetője, nyolc újságíró, a személyzet két tagja, és két utas meghalt. Egyikük a magyar Miklós Béla, aki az utazást szervezte.

Az angol labdarúgás későbbi legendás alakja Bobby Charlton egy kis fejsérüléssel túlélte a katasztrófát. Ötven év múltán, ma is ott ült a lelátón, hogy megnézze a városi viadalt.

Az aggodalom felesleges volt. Pisszenés sem hangzott az emlékezés csöndje alatt.

A Manchester City az ezt követő mérkőzésen viszont elpáholta saját stadionjában a nagy favorit Unitedet.

De az előzetes félelem nem volt alaptalan. Úgy mondják Angliában már nem rivalizálnak egymással az azonos városból jövő labdarúgó-csapatok szurkolói, hanem gyűlölik egymást.

De most rend volt a lelátókon. Végig a meccs alatt.

Mint mostanában - mondjuk - az Újpest-stadionban.

Mert a Fradi az NB II-ben játszik.

Két magyar a hannoveri pályán, Huszti és Hajnal. Másként játszanak, mint a válogatottban

Huszti a Hannoverben. Hajnal a Karlsruheban.

Ezúttal Hajnal a jobb. Gólt lő, aktív, minden támadásban benne van. Okosan fordít, indít. Igazi vezéregyéniség. Huszti valamivel halványabb. Fáradtnak látszik. De pontosak a beadásai, a szögletei veszélyesek. Hol a jobb, hol a baloldalon tűnik fel. Látszik, hogy akar. Néha hátramegy védekezni is.

Azonos stílusú játékosok, súlypontjuk alacsony, jól cseleznek, gyorsak.

Azon gondolkodom a meccs alatt, hogy miért szürkülnek el a magyar nemzeti csapatban. Mert szürkék voltak a szlovákok ellen. Arra gondolok, hogy saját német klub együttesükben ők már meghatározó egyéniségek. Nálunk: két csavar a gépezetben.

Igen, a magyar válogatottból - azt hiszem - egy dolog nagyon hiányzik. Nevezzük pszihológusnak, lelki trénernek, aki azt mondja: jó vagy! Nagyon jó vagy! Mindent tudsz a fociról!

A magyar közélet, a sportélet nálunk semmi másról sem szól, mint a lehülyézésből. Ismerd el, hogy nem voltál jó. Ismerd el, hogy sehol sem vagy a világszínvonalhoz képest. Főleg, semmi sem vagy az én hatalmas szakmai tudásomhoz, szakmai elvárásomhoz képest.

A „realitás” - barátaim. Ennek jegyében gyalogol - a sportsajtó jeleseivel az élen - naponta a játékosokba a közvélekedés.

Pedig ezek a játékosok már nem kis pénzt érnek. Kíváncsi lennék, hogy egy magyar sportkommentátort mikor venne meg 1 millió euróért egy német csatorna...

A Nemzeti Sport ma megkérdezte Gera Zoltánt: hogy érezte magát előre tolt csatárként, ékként. Rosszul. Nem is neki való. De amiről ezen blogon beszélünk, az nem más, minthogy nem kell ék. Négy csatár (támadó) egy vonalban. akik közül bármelyik be tud törni a védővonal mögé. Igen, volna fantázia ilyen taktikában.

Dzsudzsák, Gera, Huszti, Hajnal (vagy Németh Krisztián, esetlen Filkor, vagy Priskin). Ők négyen elől.

Ezenkívül felesleges is Gerzsont megkérdezni a birkózó-kűzdő szerepkörről. Biztos, utálja. A gond a magyar-szlovákon az volt, hogy az alapvetően jó gondolatot - négy támadóval játsszunk - olyan megvalósítás követte, hogy szegény Gera elől ragadt, nem pedig a többivel együtt, a négyes támadósor részeként játszott.

Az új taktikai felállás összegabalyodott egy régivel, az egy ékes rendszerrel.

Tisztább képlet hasznosabb lenne.

Egy ék, nem ék, két ék - fél ék, négy ék pedig már egy támadósor.

(Tudjátok a sörre mondják ezt).

Imádlak titeket fiúk, Telemann, Kilgore Trout, arielortega, mert végre ezen az oldalon nem anyázunk-apázunk, hanem valóban a szakmáról beszélünk. Teljesen igaza van Telemannak, hogy neki az egy ékes játék sohasem tetszett. Mi a nyavalya tetszene rajta. Ez nem kézilabda beállóssal. Ott vergődik a szerencsétlen „ék” két, három védővel a nyakában, és visszapasszolgat. Persze, ha, mint Kilgore Trout mondja - ha az illetőt  E'tonak hívják, és van mellette egy Messi, vagy Ronaldinho...De ha jól számolom, ez már három támadó.

És egyetértek arielortega véleményével is, hogy Vassra rengeteg hárul egy ilyen felállásban, de ő kulcsjátékosa lehet a védelemnek. Fiatal, bírja energiával.

Jó, el tudom képzelni még Németh Krisztiánt is a támadósorban. De semmiképpen egyedül, elől, hogy ott gyűrődjék. Így is állhatna fel a támadó alakzat, hogy Dzsudzsák, Németh Krisztián, Gera, Huszti. (Ő a szlovákok ellen jobbra húzódott).

A sok okos most azzal fikázza Várhidit, hogy kipróbált egy hat védős, négy támadós felállást.

Szerintem teljesen igaza van.

A szlovákok egyszer átmentek ezen a falon. Nincs meg még a hat védő. Nincs közöttük olyan gyors, aki elfogná a kiugró, meglógó támadót. De majd lesz.

A négy támadó viszont már megvan. Európa szinten. Ezek minden meccsen be fognak gyötörni egy-két gólt. Ha védelem kialakul, akkor nem kapunk egynél.

Rendkívül megerősített védelemmel, ék nélkül kezdett a magyar válogatott a szlovákok ellen. Döntetlent ért el.

A kapus előtt hat védő: Csizmadia, Vanczák, Juhász, Lőw, Szélesi, Vass.

Előttük a támadó egység: Hajnal (Dzsudzsák), Buzsáky (Priskin), Gera, Huszti (Halmosi).

Feltámadt az 1960-as évek olasz taktikája. A catenaccio, amelyet Helenio Herrera argentin sztáredző vezetett be az Inter Milannal. Az olasz sztárcsapat mérkőzéseinek többségét 1:0-ra nyerte meg.

A gólt-nem-kapni-taktika most feltámadt. Majdnem nyertünk egy-nullra. Azzal a különbséggel, hogy gólt is kaptunk.

A magyar catenaccio abban különbözött az eredeti olasztól, hogy a mi védőink elöl kalandoznak pontrúgáskor. Megpróbálnak gólt fejelni, aztán csak nézik, ahogy az ellenfél ellentámadást indít.

Várhidinak igaza van. A négy magyar támadó képes gólt lőni.

Egyáltalán nem volt igaza Puhl Sándornak, hogy a győzelem titka az „ék”, és egyfolytában azt kifogásolta, hogy nem játszik „igazi csatárral” a válogatott.

Gera, Huszti, Dzsudzsák igazi támadó.

Nincs szükség előretolt csatárra. A játékidő nagy részében a szlovák védelmi fal négy embere nem tudott mit kezdeni a visszavont magyar csatárokkal. Így aztán kidolgoztunk helyzeteket és szereztünk is gólt: azt az egyet, amit Herrera elvárt.

Ezt az előnyt meg kellett volna őrizni, de a magyar védők előrementek, a szlovákok pedig egy gyors, előrevágott labdából egyenlítettek.

Meg kell szüntetni a „kalandozások korát”. A védőnek a védelemben van a helye, nem pedig góllövőként van rá szükség.

Ha elöl, az ellenfél kapujánál  marad a védelemből egy-két ember, akkor jön a gyors ellentámadás. És oda a „magyar catenaccio”.

De Várhidi kitalált valamit.

Csak hiba nélkül kell megvalósítani.

Ma már a Nemzeti Sport is felvetette: nem lehetne Huszti és Dzsudzsák is a válogatott csapatban? Néhány nappal ezelőtt, ezen a blogon is elhangzott ugyanez a javaslat.

http://szabadrugas.blog.hu/2008/01/30/dzsudzsak_balazs_loj_egy_golt

Igazán, egy kis gondolkodással nemcsak Huszti és Gera, hanem Buzsáky is beépíthető az együttesbe. A lényeg a taktika. Kell-e a magyar csapatnak ékkel játszani? Egyetlen csatárral, aki ott vergődik a védők gyűrűjében?

Emlékeztetek a magyar aranycsapat legsikeresebb húzására. Sebes Gusztáv hátravonta a középcsatárt, Hidegkúti Nándort. És az ellenfél középső védője hirtelen üres térbe került. A két „összekötő” Kocsis és Puskás lett a magyar csapat éke, vagy még inkább ékessége. A legtöbb gólt szerző csatár.

Vissza lehet nyúlni az aranycsapat hagyományaihoz?

Különös módon (vagy a dolgok szerencsés összejátszása folytán) - a szövetségi kapitány ezt gondként jellemzi - Várhidi rendelkezésére áll az a játékosgárda, amellyel megtehetné.

Remek formában játszó játékosaink vannak, akik közül jó néhányat a jelenlegi taktikai felállás miatt ki kellene hagyni a csapatból. Mi lenne, ha nem őket hagyná ki. Priskin és Filkor, a két kiszemelt ék keveset játszik. Buzsáky, Huszti, Dzsudzsák csúcsformában van. Vass és Gera kihagyhatatlan.

A négy védő előtt Buzsáky, Vass, Huszti játszhatna védekező és támadó feladatokkal megbízott középpályásokként. Hajnal lehetne „Hidegkúti”, a hátravont center. Gera és Dzsudzsák pedig a támadó kettős jobb, illetve balközépen. Buzsáky jobb, Huszti balszélen futhatna fel.

Felidézhetnénk - félévszázaddal később - a magyar aranycsapat sikeres harcmodorát. Ezúttal nem a szükség bont törvényt, hanem a bőség.

Íme a csapat:

Fülöp

Szélesi - Juhász -  Vanczák - Lőw

Buzsáky - Vass - Hajnal - Huszti

Gera - Dzsudzsák

De jó lenne!

Jön a legnagyobb amerikai sportünnep. A Szuper Kupa. A Super Bowl. Az amerikai típusú futball csúcsa. Ma éjféltől, hajnali négyig lehet nézni a tévében. Meg később az ismétlést.

Javaslom, hogy próbáljuk meg egy kicsit európai foci-rajongó szemmel nézni.

Az amerikai football az előre megtervezett játék mintapéldája. Egy csapatot a vezető edzőjén kívül általában a következő szakmai stáb készíti fel: helyettes vezető edző, a védelem koordinátora, a támadások koordinátora, a speciális egység edzője, a védelmi vonal edzője, a támadóvonal koordinátora, a szélsők edzője, a futó játékosok edzője, az irányító játékosok edzője, a rugó játékosok edzője, erőnléti edző. És legtöbb helyen ezeknek helyettese is van.

Ekkora szakmai csapat még a legnagyobb labdarugó-együtteseknél is elképzelhetetlen, de Európa élcsapatainál már kialakulóban van a munkamegosztás. Kapusedző lett először. Aztán már külön foglalkoznak a védelemmel, a középpályásokkal, a támadókkal.

Amit azonban elleshetnénk - vagy legalább élvezhetnénk a fociban, az a támadások előre eltervezett tudatos felépítése.

Ez a „passzok fája”. Mielőtt az irányító eldobná a labdát, a támadó egység sajátos - előre eltervezett vonalon fut, hogy megzavarja a védelmet. Mielőtt továbbítaná a tojáslabdát, az irányító játékos kódszámot mond, amelynek lényege, kinek, a játéktér melyik pontjára hajítja a bőrt.

Mellékelek egy ábrát, a New York Giants (a Szuper Kupa egyik részvevőjének) támadó stratégiáját.

Mielőtt az irányító eldobná a labdát, a támadók különböző utat futhatnak a pályán. A középvonaltól jobbra páratlan számokkal jelölik az edzők a mozgás irányát. Az 1-es azt jelenti, hogy a labdát kapó sportoló előbb 5 méterre, a 3-as, hogy 10 méterre az oldalvonal felé indul. Az 5-ös játék esetén középen indul el a támadó, majd ferdevonalban fut előre. A 9-es jelentése: egyenes vágta a legnagyobb sebességgel. A 7-es út kész átverés, a játékos néhány méternyit oldalra, majd egyenesen előre szalad, és körülbelül húsz-huszonöt méter megtétele után kapja a labdát.

Az irányítótól balra a 2-es útvonal, ferdén előre - a játékos rövid passzt kap majd. A 4-es, hasonlóképpen az 1-eshez - lényegében oldalirányú mozgás a szélre. A 6-os út cseles. A támadójátékos előre indul, majd visszafelé kanyarodik. A 8-as számú játék esetén a csapattárs egyenesen indul előre, majd tíz méter után balra kanyarodik.

Érdemes lesz nézni a Szuper Kupán, vajon így lesz-e?

Ezek a taktikai variációk természetesen nem ültethetők egy az egyben át a fociba. Ott az improvizáció lehetősége sokkal nagyobb, hiszen nemcsak egy irányító dobásától függ a támadás.

De biztos vagyok abban, hogy az ilyen „passz-fákra” szükség lenne. Olyan tudatosan megszervezett futás-labdatovábbítás kombinációkra, amelyeket álmukban is ismernek a csapatok. A taktikai variációkról egész könyv készül az amerikai football csapatainál. Húsz-harminc támadásvariációt, helycserét, üresbe futást, cseles indulást a mi labdarúgóink is könnyen megtanulhatnának.

Egyelőre azonban nézzünk tévét hajnalig.

Egy játékos-menedzser felrakott egy autóbuszra harminc tehetségesnek gondolt 16-17 éves focistát, és kivitte Nyugat-Európába árulni őket. Eddig városi legendának gondoltam a történetet, de most a Napkeltében Várhidi Péter szövetségi kapitány megerősítette.

A sztori úgy szól, hogy a játékos-kereskedő nyolc magyar városban nézett körül a pályákon. A tizenéveseket figyelte. Azoknak, akik egyeneset tudtak rúgni a labdába, vagy elfogadhatóan cseleztek, felkínálta: kiviszi őket nyugat-európai profiklubokhoz próbajátékra.

Az autóbusz körbejárt, összeszedte a fiatalokat, aztán irány Ausztria, Németország, Hollandia, Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország. Utazott a karaván.

Ha egy klub fogadta őket, a srácok leszálltak, bemutatták a tudásukat.

Azt mondják, a buszon aludtak, hamburgert ettek. A nagy jövő érdekében.

Ketten - állítólag - elkeltek. Kettőt újabb próbajátékra rendeltek vissza.

Hát, így van ez. Más „menedzserek” csak ötösével viszik ki a most már határtalan Európába a tehetségeseket.

A kudarcokról senki sem beszél. Csak néhány ismertebb fiatal szerződését említi meg a sajtó.

Angliában már több tucat magyar ifjú játszik.

Igazán csak az U-17-es korú labdarúgók iránt van külföldön kereslet. A magyar fiatalok amatőr szerződéssel játszanak klubjaikban, nem kell kivásárolni őket. Néhány ezer eurós befektetéssel egy klub később többszázezres, sőt milliós értékhez juthat.

Vesztenivaló nincs, aki nem válik be, kirúgják.

A magyar NB1 pedig szép lassan lesüllyed az angol harmadosztály színvonalára.

Hosszútávon is.

Várhidi egy rakás szerencsétlenség. Még állni se tud rendesen a kispad mellett és görnyedt. Ezt mesélte Havas Henrik arról, hogy a magyar futball egyik kimagasló alakja, aki „közel van a tűzhöz” miért nem tartja alkalmasnak szövetségi kapitánynak. http://velvet.hu/blogok/havashenrik/2008/01/31/fradira_szuksege_van_a_magyar_focinak#comments

Havas nagyon jó kapcsolatokkal bír a focivilágban. Elhiszem neki.

Mások is emlegették Várhidi kajla bajuszát, hülye haját.

Hát, ami azt illeti, Sebes Gusztávot sem nevezte senki férfiszépségnek. Erősen kopaszodó, alacsony, hízásra hajlamos férfi volt a magyar labdarúgás eddigi legsikeresebb kapitánya. Külseje alapján nem lehetett volna a kispadon.

„Felipao” Scolarinak, a volt brazil és jelenlegi portugál kapitánynak is elég hülye a bajusza. Fülei meg emeletesek.

És az olasz sikeredző, Luciano Spalletti? Mint egy kerek gömböc.

És „Rafa” Benitez? A Liverpool vezetőedzője?

Nem az a lényeg, hogy mi van a fejen. Hanem, hogy mi van a fejben.

Hát ez gond. Gera Zoltán (WBA) utálja a Championshipet, az angol másodosztályt, ahol játszik. Nem szereti tévén se nézni. Ezt mondja a Nemzeti Sportnak.

Buzsáky Ákos (QPR) meg kijelenti: „Az angol második vonalban a lepattanók megszerzése a döntő, így a ,gladiátorok’ érvényesülnek jobban. Nekem és Gera Zoltánnak jobban feküdne az élvonal...”

Priskin Tamás (Watford) véleménye: A másodosztályban a felívelés a szokás, brusztolniuk kell a csatároknak, testi erejüket kihasználva fedezniük a labdát. Én a földön tudok érvényesülni, talán ezért sem játszom rendszeresen.

A gond, csak az, hogy a vb-selejtező csoportunkban Portugália kivételével mindegyik ország - Svédország, Dánia, Albánia és Málta - erőfutballt játszik. Egy nagy Championship lesz az egész.

Keresztnevét ugyan Balasz-nak írja, az Eindhovens Dagblat holland napilap dicséri a magyar labdarugót. „Dzsudzsák találata hidegvérre vall, és profi munka volt” - írja az újság. Az Ajaxot 2:0-ra legyőző, és ezzel a holland bajnokságot már 8 ponttal vezető PSV Eindhoven edzője, Sef Vergoossen, a csapat védőmunkáját dicsérte. „Sikerült megakadályozni, hogy az Ajax akárcsak egyetlen gólt is szerezzen. A taktikánk az volt, hogy nem engedjük őket a tizenhatosunkon belülre. De még nincs itt az ideje, hogy az újabb bajnoki címnek örüljünk”. Timmy Simons középpályás szerint nagy önbizalommal fociztak. Marcellis, az egyik középső védő azt nyilatkozta, hogy a csapat ereje a fegyelem és a szervezett játék volt. A PSV honlapján megemlítik, hogy Dzsudzsák az ötödik meccsén már a harmadik góljánál tart.