Vagy Vörösbaranyi József menedzseren.

Internazionale? Galatasaray? Hertha?

Az ember folyamatosan kapkodja a fejét. Repkednek a csapatnevek.

Aztán megszólal egy orosz milliárdos.

Borisz Rotenberg, a Moszkvai Dinamo elnöke azt mondja "„Valós a Hertha érdeklődése. Beszéltem Dzsudzsák ügynökével, aki arról tájékoztatott, hogy a játékos több ajánlatot is kapott. Ugyanakkor meg tudtam győzni a futballistát arról, hogy maradjon nálunk. Megegyeztünk vele, azt pedig majd meglátjuk, hogyan alakulnak az események".

Erős a gyanúm, hogy ebből megint Anzsi Mahalacska-dolog lesz.

A pénz beszél. Kizárólag a pénz. A sok pénz.

Ha Borisz Rotenberg a zsebébe nyúl, akkor mehetnek ezek a világ-klubok a maguk alkudozgatásukkal, fizetés-csökkentési terveikkel a csudába. A mi Balázsunk ott marad, ahol havonta megkereshet egy-két Lamborghinit.

Szégyen ez?

Az isteni Puskás - ha minden igaz - úgy fogalmazott: "kis pénz kis foci, nagy pénz nagy foci". Pedig a nagy pénz akkoriban csak néhány tucat csempészet karórát jelentett.

A Mi Balázsunk, tehát valószínűleg az aranycsapat kapitányának nyomdokaiban szeretne lépkedni. Azért azt ne tévessze szem elől, hogy Puskás Öcsi a harmincas éveiben a Real Madridban focizott. S Balázs már 28 esztendős.

Talán azért, mert idegesítőek. A hetilap most például, több oldalról is megvilágítva, azt próbálja olvasóival elhitetni, hogy Dárdai Pál összevissza beszél, sumákol, ködösít, amikor a magyar válogatott élén a jövőben végzendő munkájáról beszél. Az MLSZ is ezt teszi. A Hertha is ezt teszi. Ők viszont - Sport pluszék - tudják...

Mit is tudnak?

Ez nem derül ki.

Illetve az világos az újságból, hogy annyit tudnak, mint amennyi eddig a magyar sajtóban nyilvánosságra került. Dárdai sorsáról hárman döntenek: az MLSZ, a Hertha és Dárdai. Majd akkor, ha véget ér a nyári szünet...Majd novemberben...Majd, ha Dárdai is akarja...Ezt a nagy semmit viszont tartós habbá verik. A címoldalon viszont ott virít: "Nyilasi lapunknak állítja: Dárdai marad!" Hát igen. Egy összeállítás részeként két mondat: "...a Litvánia elleni mérkőzés előtt volt egy stábértekezlet, ahol nekünk azt mondta: az MLSZ, a Hertha BSC és közte van egy háromoldalú megállapodás, amely szerint novemberig a válogatott rendelkezésére áll. Pali azt is elmondta: amikor a napokban új szerződést kötött a berliniekkel, kérte a vezetőket, hogy a válogatottal kapcsolatos téma ne merüljön újra föl..."

Persze tudom, az újságot el kell adni.

S akármilyen idegesítő is a Sport plusz, jövő héten valószínűleg újra megveszem.

Amikor valószínűleg az lesz az első oldalon: "Most már biztosan tudjuk: mi lesz Dárdaival"...

Azt olvasom a sportújságban, hogy a Szombathelyi Haladással kapcsolatban álló menedzser egy Hali-mezt ajándékozott Ferenc pápának. Ezért remélhetően az egyházfő elmond majd néhány imát a csapat sikeréért.

Hát nem tudom...

Először is gyanítom, hogy a pápa - bár nagy foci-kedvelő - nem a labdarúgás miatt fogadta audiencián a szombathelyi labdarúgás képviselőit, hanem azért, mert 2016-ban a tervek szerint Szombathelyre látogat. Akkor lesz 1700 éve, hogy itt, a római Savariában megszületett Szent Márton. A libás. ( 371-ben Mártont Tours püspökévé választották meg, ő azonban tiltakozott megválasztása ellen. A legenda szerint egy libaólban próbált elrejtőzni, de a ludak elárulták gágogásukkal).

Másodszor is meglehetősen igazságtalan dolog lenne mennyei segítséget kérni egyetlen magyar csapat számára. Mikor az egész magyar labdarúgásra ráférne ez.

Harmadszor a nevezett menedzser egy nagyon is konkrét mezt ajándékozott a pápának. A Haladásban játszó olasz származású argentin focista Leandro Martinez trikóját. A pletykák viszont arról keringenek, hogy Leandro Martinez a Haliból a Fradiba tart. Akkor meg melyik csapatért is imádkozna I. Ferenc?

Nem lenne jobb alternatíva Észak-Írország és Románia? Eljött végre ez az idő is. Kezünkben a sorsunk. Éppen most néztem meg azt az összeállítást, amely az Európa-bajnoki selejtező-csoportok jelenlegi 3. helyzeteit hasonlítja össze. Magyarország (jelenleg) a legjobb harmadik. Ez pedig egyenes továbbjutást ér.

Ez lényeges.

Ha ugyanis tanulmányozza az ember a táblázatokat, akkor arra a következtetésre jut, hogy - nem a legjobb - harmadikként a pót-selejtezőn könnyen megkaphatjuk Németországot, vagy Hollandiát. És akkor nagy valószínűséggel visszakerülünk oda, ahonnan elindultunk.

Nincs más hátra - csak előre.

Meg kell verni Észak-Írországot és Romániát. Ebben semmi lehetetlen sincs. Láttam a meccsüket. Kissé nagyképűen hangzik: jelenleg, júniusban, ezen a napon a magyar válogatott jobb, mint bármelyik csoportellenfele. Profibb. Jobban összerakott. Tudja, mit játszik. Dárdai hatalmas érdeme.

Hej, ha az a Hertha nem lenne...

Dárdai bejuttathatná a csapatot a csoportkörbe. És még ott is vele lehetne. Ennek azonban az esélye szinte nulla. A Hertha ott les a háttérben.

De ha megy, mert mennie kell, ott van Bernd Storck. Ő is egész jó csapatot faragott az U-20-asokból. Hasonló mentalitás. Ő meg egészen biztosan beemel majd a válogatottba néhány fiatalt. Milyen lenne egy Németh Krisztián, Mervó Bence csatár kettős? Vagy ha belépne a képbe Kalmár Zsolt?

Szóval fel Belfastra, fel Románia ellen. Ilyen esélyünk nagyon régen nem volt!

Bizony, bizony, eljön majd az idő, amikor a söröző pultját támasztva az emberek meghatottan mondják majd: emlékszel Dzsudzsira? Vagy Rudolf Petire. Vagy Nemanjára. Vagy Böde Danira. És Tőzsérre, a hatalmas bombáira. Persze meg a Juhász Roli. Nemcsak mindig a helyén volt, de szögletből is micsoda gólokat fejelt....

Ez jutott az eszembe, amikor olvasni kezdtem Egressy Zoltán Lila csík, fehér csík című regényét, amelynek nosztalgikus, idealizált hőse Kese, a Törőcsik, aki ugyebár táncolni szokott. Van az a mondás, hogy nincsenek régi viccek, csak öreg emberek, egy újszülöttnek minden vicc új.

Minden korosztálynak megvan a maga nosztalgiája.

Nyilasi és Törőcsik idején az emberek azért sopánkodtak, hogy ezek a fiúk nem az igaziak. Bezzeg azelőtt Albert Flóri, Göröcs Titi...Alberték idején : emlékszel az Öcsire, meg Kocsis Kockára? És a Bozsik Cucu?

És ha az ember veszi magának a fáradságot, bemegy az Országos Széchenyi könyvtárba és a szabad polcokról lekapja a sportújság aktuális számait, vagy a vezető napilapok sportrovatait lapozgatja, akkor azt kell látnia, hogy a szakírók szerint mindig az volt rossz, ami éppen volt...

Ezzel persze nem azt akarom mondani (hülye is lennék), hogy a világszínvonalhoz képest nem folyamatos lecsúszás a magyar foci története. És azt se akarom mondani, hogy nincs remény, a jövőben is szánkázunk majd lefelé. Az azonban tény, hogy azok, akik most könnyes szemmel beszélnek és tisztelettől reszkető tollal írnak Nyilasiékról, Törőcsikékről, annak idején csöppet sem voltak elájulva értük...Így nő a MÚLT dicsősége.

A Fradi már biztosan indul egy kupában.

Az esélylatolgatás előtt előbb figyeljünk a szövetségi kapitányra.

Hertha-Bayern 0:1. Dárdai (a vereség ellenére) megint mutatott valamit. Azt, hogy miként kell játszani a világ egyik top-csapata ellen. Hogyan is mondta a mérkőzés előtt? "Mindenki tisztában van azzal, hol a helye a rendszerben, de plusz-mínusz négy méter eltérés lehetséges. A védelmi vonalunkat 28 méterre a kapunkból húzzuk meg, ha ennél négy méterrel feljebb tudunk jutni, az pozitív, de ha betolnak minket négy méterrel, az sem gond még. Az elmúlt meccseken kevés helyzetet tudtak kidolgozni ellenünk az ellenfelek, erre kell törekedni most is. Keményen kell dolgozni, és ha lehetőségünk nyílik egy-egy kontrára, akkor meg kell próbálni kihasználni a helyzetet".

Dárdai találmánya ez? Copyright Dárdai?

Hát nem.

Tudjátok, melyik csapat játszik ugyanilyen rendszerben?

Úgy bizony. A Fradi.

Thomas Doll tavaly ősszel éppen ezt gyakoroltatta a csapattal. Ebből a pozícióból támad, védekezik és visszatámad a Ferencváros.

Tehát, ha kilép az együttes az Európa Liga porondjára, a taktikai felállással nem lesz gond. A kérdés az, hogy megfelelőek a játékosok ehhez. Azt hiszem, igen. Dilaver, Mateos, Batik, Ramirez, Hajnal, Gera, Varga Roland, Somalia, Gyömbér alkalmas arra, hogy felhúzza ezt a védőfalat. Böde, Lamah ugyancsak. Ha azt vesszük, hogy egy első osztályú pálya mérete 105x68 méter (leginkább), akkor annak a játékosnak, aki saját kapuja előtt 28 méterről indul, akkor nem egészen 50 méternyit kell sprintelnie, hogy az ellenfél 16-osáig érjen. Ismerve Böde erőszakosságát, Ramirez, Varga Roland, Somalia futógyorsaságát - ez félelmetes fegyver lehet. Hátul meg véd az ország legjobb kapusa.

Szóval van remény a korábbinál jobb szereplésre. Csak...

Csak maradjanak meg a játékosok. Csak sikerüljön megszerezni végleg Ramirezt. Ha minden jól megy, behozza az árát.

Most derült ki, hogy mi történt egy héttel korábban a görögök elleni döntetetlen utáni sajtótájékoztatón. Nem voltam ott, de hét közben már hallottam, sajtómunkásaink jól odapörköltek a szövetségi kapitánynak. Most meg is kaptam az események történetét. A sportnapilapban maga Vámos Tamás írta le, mit is kérdezett Dárdaitól. Bocsák Miklós "tulajdonos-főszerkesztő" pedig ír benne egy jegyzetet: "Ne duzzogj Pali, Pali!" címmel.

Vámos megírta:

Vámos:"Kívülről úgy tűnt a magyar válogatott az első perctől döntetlenre játszott. Mennyire ért egyet ezzel a megállapítással?"

Dárdai:"Legyen olyan kedves mondja meg, miért tűnt úgy, akkor válaszolok".

Vámos:" Nem hiszem, hogy nekem kell szakmai magyarázatot adnom..."

Dárdai:"Meg kell indokolni, mert akkor tudok válaszolni. szerintem győzelemre játszottunk".

Boscsák "tulajdonos főszerkesztő" vélemény-cikkében rátesz erre még egy lapáttal. "...minden magyar joggal elvárja, hogy bátrabban vessük magunkat a küzdelembe, hogy ne adjuk fel előre a győzelem lehetőségét. Jelen esetben ne reszkessünk a szebb napokat megélt, ám most a csoport utolsó helyén álló hosszú idő óta gólképtelen ellenfél ellen, amelyet még a Feröer-szigetek is megvert az otthonában. A"majré" az úr a magyar futballban, a cél nem a győzelem, hanem az, hogy megússzuk a leégést. De így "felégni" sem lehet..."

Ha Dárdai emiatt duzzog, az csak különleges önfegyelmének köszönhető. Kiderült, a sajtótájékoztatón a magyar újságírók többsége ugyanazt a mantrát mondta: döntetlenre játszott a csapat. Idehaza! Micsoda blamázs! Véletlen a sajtó kórusa? Dárdai a távoli Berlinben dolgozik. (Nem is rosszul, a Hertha a 17.-ről a 11. helyre jött fel irányítása alatt). Idehaza pedig kis hazánkban tucatnyi irigy, sértett "szakember" suttog a dologhoz különösebben nem értő sajtómunkások fülébe. "Ha elég vagány vagy, megkérdezed, hogy..."

Mert nálunk a hír, amivel egy újság, egy internetes lap népszerűvé tehető - negatív.

A hülye újságírók pedig elhiszik ezt. Elhiszik a fúrógépek súgásait. És úgy gondolják, kellően vagányak, ha Dárdaiba rúgnak egyet.

Dzsudzsák? Gera? Szalai? Juhász Roland? Nem. Azt hiszem a mi új aduászunk: Stieber Zoltán. A legeslegjobbkor érkezett Hamburgból a hír, hogy a kikötővárosi csapat nem hosszabbítja meg Rafael van der Vaart szerződését. A 109-szeres holland válogatott mehet Isten hírével (valószínűleg Amerikába).

A holland szerződését azért mondták fel, mert lett nekik egy Stieberük. Zoltán olyan híres lett Hamburgban, mint Dárdai (más minőségben) a Herthánál. Többször az ő egyik találatát választotta meg a Kicker olvasótábora a hét góljának. Volt meccs, amikor 13.9 kilométert loholt. Mostanában, ha sajtótájékoztató van mérkőzés előtt vagy után a klub Stiebert prezentálja az újságíróknak. A magyar pedig szép türelmesen elmondja újra és újra, hogy kezdetben nehéz volt. Az első hamburgi félévében csak csupa kritikát olvashatott magáról. De most már jó. Önbizalma van. Mindegy melyik pozicióban számítanak rá, a 8-as, a 11-es is fekszik neki. Bár a 10-es, ahol mostanában játszik, tűnik a legkedvezőbbnek.

Szóval, Dárdainak van egy titkos fegyvere. Térképezze csak föl Sergio Makarian, a görög kapitány Gera, Dzsudzsák vagy Szalai játékát. Pali - remélem - beveti a Stieber nevű rakétát.

Ezért is szavaztam az nso.hu-n több mint 10 ezer társammal arra, hogy győzni fogunk.

Ma kiderült, (ki a nyavalya ismer minden törvényt), hogy a kormány nem tehet költségvetési pénzt semmiféle nyereséget ígérő vállalkozásba, befektetési alapba. Mert nem bukhatja el azokat. Mert ez a MI pénzünk. 10 millió magyar pénze. Ma kiderült az is, hogy a kormány átengedett költségvetési pénzeket a Questor (bukott) brókerház számára. Laza miniszterelnökünk el is intézte ezt azzal, hogy ő maga szólt, vissza kell kérni ezeket a pénzeket. érdekes módon épp aznap, amikor kitört a botrány.

Tehát mit tudhatott Viktor? Ha tudott bármit, és nem szólt, akkor ez bennfentes kereskedelem. És a befektetők megtévesztése. Ez azonban sokkal súlyosabb dolog, mint a netadó.

Az viszont biztos, hogy megint csak a futsal-bajnok Szijjártó Péter kapcsolati tőkéjét felhasználva működött együtt a kormány Tarsoly Csaba Questor főnökkel.

És a Tarsoly Csaba-Mészáros Lőrinc-Garancsi István háromszögben minden megtörténhet.

Hát ez már nem is a fociról szól...

De köze van a focihoz.

Ha pénzek ide-oda vándorolhatnak a "polgári" életben, akkor erősödik a gyanú, hogy a közpénzek körforgása a TAO támogatások és egyebek miatt a sportban ugyancsak a "megfelelő" helyekre mennek...

Hát. Más országban miniszterek most adják be a lemondásukat. Miniszterelnökök is.

De ez ilyen ország.

Készülünk a görögök ellen.

A miniszterelnök pedig a Fradi stadionban majd vígan szotyizik.

Megpróbálom összeszedni az utóbbi napok történéseit. Dárdai egyre jobban teljesít a Herthánál. A Hertha elárulta, olyan szerződést kötött az MLSZ-el, hogy Dárdait bármikor visszahívhatja a magyar válogatott éléről. Itt van egy német, Bernd Storck, aki a magyar szövetség sportigazgatója lett. Azt mondják róka, hogy erőszakos, ordít mint a sakál. Ezt azok mondják, akik utálják, hogy német sportigazgató lett a magyar szövetségben. Ők nem ordítanak, meghunyászkodnak, de elővették a fúrógépeket. Azt pletykálják: Dárdai megy, jön Storck. Ő lesz a kapitány.

Aztán meg a Questor csődje ismét elárulta, milyen ingatag lábakon áll a magyar sportépítmény. Vannak ugye klubtulajdonosok. Hazai viszonyoknak megfelelő tulajok. Könnyű alóluk kirúgni a sámlit. Pécsett a Mathiasz, Győrben a Questor, a Honvédnál a Hemmingway, az Újpestnél a Duchatelet. Hipp-hopp kirúgnak egy Kovács Zolit, az Újpesttől. Nyíregyházán eladják a két él-focistát Eleket és Kádár Tamást és meg se kérdezik erről az edzőt. Hemmingway úr vesz egy szatyor futballistát a használt sportoló kereskedésben.

Mindenki kavar. Mindenki összevissza nyilatkozik.

Közben pedig Bognár Tamás focibíró egy személyben eldönti a bajnokságot.

Emlékeznek a Videoton-MTK meccsére, két hete?

Tévén néztem. Jól tettem, mert ott van lassítás. Van visszajátszás. Nagyítón lehet látni azt a különös eseménysorozatot, amelynek következtében kikapott az MTK, nem került 3 pontra az első helyezetthez (mellesleg a Fradi is közelíthetett volna), a Videoton előnye pedig 9 pontra ugrott. Mi kellett ehhez? A 36. perc. Amikor nem sokkal a felezővonal után Feczesin Róbert megfogja a nyakánál az MTK-s Pölöskei Zsoltot, a földhöz vágja és így szerez labdát. Pölöskei a földön, Feczesin nyargal a kék fehérek kapuja felé. A 16-os vonalnál utoléri Vukmir kicsit megtaszítja. Feczesin nagyot bukfencezik. A bíró kiállítja Vukmirt. Az MTK nem 1 emberrel lesz kevesebb. Többel. Egy Vukmirral. Nyer is.

Különösen rosszindulatú személyek arról kezdtek el beszélni, hogy Bognár Tamás tudatosan hagyta győzni azt a csapatot, amelynek díszpáholyában rendszeresen szotyizik egy miniszterelnök.

Szóval már elég kaotikus a helyzet.

S mi lesz, ha nem győzünk a görögök ellen?

Illetve mi lesz, ha győzünk...

Azért, mert felnőtt lett. A most 22 éves fekete srác végigfocizta a magyar korosztályos válogatottakat a hátvédsor bal szélén. A magyar U 21-esben még most is benn van. De most, mikor felnőtté vált, rájött, inkább édesapja hazáját választja, Nigériát. Pedig Dárdai meg akarta hívni a görögök elleni keretbe. Nigériában ez (nevezetesen, hogy a válogatottba hívja) még nem jutott az eszébe senkinek. Mégis. Szíve zöld. otthona Afrika. Türelmesen várakozik.

Ha nem, hát nem.

A FIFA ranglistán nincs nagy különbség a magyar és a nigériai csapat között. Ők 43.-ak, mi éppen most csusszantunk a 45-ről a 48-ra. Ott is elmúlóban a Kanu-féle együttes. (Nálunk éppen visszajönnek a "magyar Kanuk" Gera és Hajnal).

Ennek ellenére, ha azt hallja valahol Britanniában egy menedzser, hogy itt egy nigériai tehetség, akkor erre inkább felfigyel, mintha azt mondanák neki, van egy remek magyar balhátvéd...

Ez az egyik dolog. A másik?

Fekete bőrű focistának, valljuk be könnyebb egy afrikai (francia, brit, holland, stb.) válogatottban rúgni a labdát, mint a magyarban. Ott, ha egy kiflit rúg, senki sem kezd huhogni a tribünön...

Isten veled Kenneth, sok sikert.

Reméljük beleférsz majd egyszer Nigéria válogatottjába.

Hát szerdán érdemes volt meccset nézni. A csajokat. És kézilabda meccsen. Kikapcsolódásként a foci-mérgezés orvoslására. A Fradi-Győr női kézi-meccs nem is kis túlzással a mi Real Madrid-Barcelonánk. Mert ez világszínvonal. Az egyetlen labdajáték, amelyben nemcsak a kontinens, hanem az egész világ legjobbjai vagyunk. Magyarok és légiósok együtt. Két remek klubcsapat.

A meccs elején előnyhöz jutott a Ferencváros. Aztán feljött a Győr. majd megint a Fradi következett.

Jó a Győr - anyagilag - sokkal jobban áll. Most éppen le fogja igazolni Tomori Zsuzsit a Fradiból. Mintha a Reál elvinné Messit a Barcából. (Jó, hülyeség, Messi a Zsuzsinak csak a hóna aljáig ér).

Akkor is.

Ha már unod a Focit, nézd lányokat. Férfi szemmel Szucsánszki, Löke, Hornyák és még sok lány teste miatt is érdemes a meccsre járni- a meccsre kapcsolni a tévén. Bocs. Ez férfi sovinizmus.

De biztos vannak csajok, akik CR-t nemcsak cselei miatt kedvelik...

Van egy csöpp eszem? Ülök a tévé elött, és csapkodom a térdem. Kalou kilép középen, áttolja a labdát Schulznak. Az kilép, rálövi, a labda éppen elcsúszik a Stuttgart kapujának jobb sarka mellett. Marad a 0:0. Nem lő gólt a Hertha. Dárdai Pál csapata csak egy pontot hoz a Bundesliga tök utolsó csapata elleni meccsből.

De miért nem tetszik ez?

Nem vagyok normális. Mi közöm van Berlinhez? Mi közöm van a kék-fehér színekhez?

Nekem Dárdaihoz van közöm.

És, ha lenne egy csöpp eszem, akkor a Hertha ellen szurkolnék. Minél rosszabb, annál jobb. Hadd veszítsen jó sokat. Hadd essen ki. Hadd mondják a mi Palinknak, hogy még kell egy-két év, amíg Bundesliga-szintű tréner lesz. S maradjon a válogatottal. A mi válogatottunkkal.

Mert, ha ez így megy (öt meccs, hét pont, a 17-ről a 14. helyre emelkedés), akkor ott ragad a klubnál. Ott ragad a német bajnokságba. Ki tudja, talán felfigyelnek rá. (Már úgyis figyelik, a Bild Zeitung - a német Blikk - annyit foglalkozik vele, mint a Gardiola féle sztár-edzőkkel). Ha sikeres a Herthanal, elviszik igazi nagy csapatokhoz. Ott találhatja magát a Bayern, a Mönchengladbach, a Leverkusen kispadján. Aztán pedig kinyílhat a világ...Premier League, spanyol bajnokság...

Mi pedig itt maradunk, ülünk tovább a magunk kis langyos pocsolyájában.

Szóval, hülye vagyok, de a Herthanak szurkolok.

Jaj, de jó! Kezdődik a magyar bajnokság. Eddig rá voltunk fanyalodva spanyol, német, brit meccsekre. De most már itt az igazi. A mienk.

Ki a csuda tud drukkolni igazán a Chelseanek, a Barcának (jó egy kicsit), vagy a Bayernnek? Mostanában persze van kinek: a Herthának.

De itt a tavasz, nem is kell szurkolni egyik csapatnak sem, mégis van valami bizsergető abban, hogy az MTK és a Paks kifut a Bozsik stadion gyepére.

Figyelem magamat. Figyelem, mire figyelek. Az ínséges hónapok hozzászoktattak ahhoz, hogy a mérkőzéseknek van bizonyos ritmusa. Most ez, hazai fociként előadva, teljesen más.

Nem tudom statisztikával alátámasztani, nem is vagyok foci-statisztikus. Csak az a feltűnő, hogy a bíró (sárga mezben, sárga lapokkal felfegyverkezve) folyton csak fütyörészik, és lóbálja a kártyáját. Nem arról van szó, hogy - miként Csertői edző fogalmazta, hogy - a bíró belenyúlt a meccsbe. Nem Solymosi bíró nem nyúlt semmibe. De akkor is fütyörészett, amikor nem biztos, hogy egy német-olasz-spanyol-angol játékvezető a sípjába fúj.

Viszont.

Magyar focista (és magyar idegenlégiós) felrúgja a magyart (meg az idegenlégióst). Olyan ez, mintha csupa Indiana Jones lenne a pályán. Előtte a nagydarab ellenfél, aki összevissza trükközik (nem a késével, hanem a bokájával) ő pedig puff. Belerúg. Ha meg valakibe nem rúgnak, akkor bemutatja a nagy halált, s úgy tesz, mintha felrúgták volna. S ez az előzmények ismeretében valószínűsíthető.

A tavasz itt van. Fütyül a sárgarigó. De nézem. Mert, lehet, rám nem vonatkozik a kereskedelmi lánc szlogenje: Hülye azért nem vagyok!

Egyelőre úgy tűnik, mégse.

Legalábbis a felkészülési méprkőzéseken Thomas Doll úgy keveri a kártyákat, hogy a két nemzetközi klasszis alig játszik együtt a csapatban. Mivel edzőmeccsekről van szó, a Fradi mestere élt a teljes sorcsere lehetőségével. De a nyolc meccsből, mindössze kétszer kerültek egymás mellé a középpályán. Igaz, Lauthnak most bőven van választéka.

Így állt fel az idei meccseken a támadók mögötti sor. Iváncsa ellen (17:0). I. félidő Lamah, Hajnal, Gera. Senica ellen (4:1) I. félidő Hajnal, Lamah, Nagy Dániel, 2. félidő: Gera, Kukurozovics, Varga Roland. Bohemians ellen (4:2). I. félidő: Somalia, Hajnal, Kukurozovics. 2. félidő: Lamah, Gera, Nagy Dániel. A dán Hobro ellen: 1. félidő: Lamah, Gera, Varga Roland. 2. félidő: Ugrai, Hajnal, Nagy Dominik. A japán Sonan Belmare ellen (5:0) az első félidőben négyen voltak a középpályán: Nagy Dániel, Hajnal, Gera, Varga Roland. A Kecskemét ellen (3:1) az első félidőben Nagy Dominik, Gera, Lamah, a második félidőben Varga, Hajnal, Ugrai. A szlovák Podbrezova ellen (4:1) az első félidőben Nagy Dániel, Gera,, Somalia, a második félidőben Lamah, Hajnal, Varga Roland. A Pápa ellen (3:0) az első félidőben Somalia, Hajnal, Lauth játszott a középpályán . Gera Zoltán betegség miatt nem lépett pályára.

Pedig jó lenne, ha együtt fociznának.

Márcsak a válogatott miatt. Ott egy Hajnal, Gera, Varga Roland hármas nem lenne rossz...

Megnéztem a Hertha vasárnap délutáni meccsét: itthon éreztem magamat. A berlini kék fehérek láttán az a fajta tehetetlenség-érzés fogott el, mint akkor, amikor (mondjuk) a magyar válogatott játszik. A passzok rossz helyre mennek. A párharcokat az ellenfél nyeri. A védelem összeomlik egy-egy bedobás, szögletrúgás esetén. A MÁSIK csapat letámad, mint az eszelős, elveszi a labdáinkat. Nem látszik semmiféle fantázia a MI csapatunk játékában. Csak óriási szervezetlenség, és ügyetlenkedés.

Dárdai a múlt héten a Mainz ellen, idegenben bebizonyította, hogy meg tud szervezni egy masszív védekezésre és kontrára játszó hatékony csapatot.

A most vasárnapi találkozó viszont azt bizonyította, hogy sokkal több idő kell ahhoz, hogy létrejöjjön egy támadó szellemű társaság. Mondjuk olyan, amely odahaza győzni képes.

A Herthának elképzelése sem volt arról, hogyan képes eljutni a Freiburg kapuja elé. Egyetlen egy olyan Hertha támadást sem láttam, amely kidolgozott akció lett volna. Ha akadt helyzet, az a az ellenfél védelmének csetlése-botlása miatt alakult ki.

Dárdai nem varázsló. Egy hét alatt nem lehet csapatot építeni.

Csak éppen az a baj, hogy Dárdai másik együttesének - a mi válogatottunknak - az idehaza rendezendő meccsein győznie kell. Már rögtön a görögök ellen. Lehet, hogy saját pályánkon is kontrázni kellene. Támadó-taktika ugyanis még nincs.

Szóval nem kellett sokat várni, Dárdai megkapta az első pofonokat a magyar sajtótól. Illetve, helyesebben csak egyetlen személytől Hegyi Ivántól, a Népszabadság labdarúgó tótumfaktumától. Kezdte egy könnyed sallerrel: "Dárdai az utolérhetetlen", ironizált az első cikk címe. Mert a szövetségi kapitány, amikor kinevezték a Hertha élére, nem vette fel a telefonját, amikor Ő Labdarúgó Tekintélyessége megpróbálta felhívni. Azok után, hogy Dárdai kifejezetten kérte az MLSZ-en keresztül a magyar újságírókat, hagyják néhány napig békében, hadd készüljön fel nyugodtan a Mainz ellen a csapatával.

Most jött aztán az újabb gyomros. Újabb írás. Azért, mert Dárdai a Nemzeti Sportnak adott interjút, nem pedig Neki. Nem lenne különösebb az ügy, a cikk elején (aminek címe Palira véve) óg-móg Hegyi, hogy micsoda galádság ez a dolog, s milyen botrányos kijelenteni azt, hogy a kapitány azért ad interjút a sportlapnak, mert húsz éve normális szakmai és emberi kapcsolatban áll velük. Ővele nincs talán így?

De az írás egy sértett újságíró kesergése felől már új irányba kanyarodik. "Ha csupán úgy felel meg a feladatának, amilyen a memóriája, baj lesz." És idézi azt, amikor Dárdai játékosként 2004. januárjában azt nyilatkozta egy német újságírónak, hogy a Hertha számára előbbre való a magyar válogatottnál. Hegyi Iván memóriája tehát jobb, mint Dárdaié. 11 év távlatából is elő tudja keresni ezt a nyilatkozatot. Vélhetően azért, hogy beindítsa a kampányt a szövetségi kapitány ellen.

Nekem nem áll a rendelkezésemre olyan archívum, mint Hegyi Ivánnak. A Széchenyi könyvtárba meg ezért nem fogok napokig kutakodni. Csak az emlékezetemre szorítkozom, amikor megkérdezem: Mikor volt olyan szövetségi kapitány, akibe ez a derék szakértő úr bele ne rúgott volna?

Azt mondja a hír, hogy Braziliában bevetették a mamákat a futball hulligánok ellen. A rendetlenkedők saját mamáját. A Recife focicsapat biztonsági alakulatot szervezett a kemény maghoz tartozó szurkolók 30 édesanyjából a vasárnapi, Náutico elleni mérkőzés előtt. Az anyukák rendes kiképzést, narancssárga láthatósági mellényt kaptak - és rendet is tartottak. Az ötletgazda szerint senki nem szeretne egy anyuka előtt verekedni, pláne nem a sajátja szeme láttára! Hozzátenném, egy édesanya minden gátlás nélkül képen törölheti renitens fiacskáját, egy biztonsági ember ilyen ütést nem kockáztathat.

Eljött az idő arra, hogy Fradi-érzelmű anyák narancssárga mellénybe öltözzenek? Megoldódna így az a végtelen konfliktus, ami a vénaszkenner fegyverérel kűzdő Kubatov Gábor és az ultrák között alakult ki. S ami miatt az új stadion félig üres.

Éppen most történt, hogy az UEFA Fellebviteli Bizottsága elutasította a Ferencváros fellebbezését, hatvanmillió forintos kár éri a klubot. A klubot még a rijekai mérkőzésen történtek miatt büntette meg az UEFA. A vendégszektorban kihelyezett két rasszista transzparens miatt 50 ezer eurós pénzbírságot kell fizetnie a Fradinak és a következő hazai UEFA-mérkőzést zár kapuk között kell majd megrendeznie. A fradi.hu szerint durván 60 millió forintos kár éri a klubot, az elmaradt jegybevételek, a megfizetett 50 ezer euró és az UEFA eljárások költségei miatt.

Szóval Fradi-szívű amazonok, kedves mamák előre! Szakítsátok le a transzparenseket, és tapasszátok be kedve kisfiatok száját!

Micsoda szombat délután!

Gyertek, nézzük Dárdai Pali bemutatkozását a Hertha kispadján!

Mainz-Hertha.

http://www.streamking.org/channel6.html

Majd frissítem a blogot. Elmondom, mit láttam. Ti is nézzétek!

Frissítem.

Győztünk. 2:0. Palit, ölelgetik szürke pufi-kabátjában. Nem igazán elegáns, de praktikus. Alatta mellényt visel.

Figyelem, mit mond a német riporter. Azt, hogy mind a két gól kicsit necces volt. Az elsőnél a tizenegyes, meg a Mainz kapus kiállítása igazán nem kellett volna, a másikat les előzte meg. De - emeli fel a hangját - a Hertha mindenképpen megérdemelte a győzelmet. Akkor is, amikor kétszer tizenegyen voltak a pályán, akkor is, amikor a végén kétszer tizennégyen maradtak sokkal jobbak voltak a berliniek. Masszív jó csapat.

Azért idéztem a német Knézyt, mert én ugyebár elfogult vagyok. Kék lett a vérem, mint Dárdainak.

Nekem tökéletes tizenegyes-szituáció volt, és nem láttam lest.

De azt igen, hogy összeszedett, rendezett, fejben nagyon erős Hertha lépett Mainzban a pályára. Négy védő, előtte két szűrő, két támadó középpályás, két támadó. A két csatár elől maradt minden szituációban, és ezzel lekötöttek hátul három mainzi játékost. Ha labdát kaptak, villámgyors kontrát indítottak. Jött utánuk a két támadó középpályás.

Nagyszerű volt látni a szervezettséget, a taktika pontos kivitelezését. Jó tudni, hogy az ÉSZ ott a kispadon a magyar válogatott szövetségi kapitánya.

Hány és hány felállást tud majd kipróbálni a berlini csapattal.

Tévedés ne legyen, a Hertha nem jobb csapat a magyar válogatottnál. De kísérleti terep is lehet, ahol ki lehet találni mindenféle taktikai variációt akár a legjobbak ellen is.

Némileg profán hasonlattal profi használt-autókereskedésre emlékeztet a Diósgyőr labdarúgó-szakosztálya. Ez most Koman Vladimirról az ember eszébe. A 25 éves válogatott játékost, aki sokat ücsörgött Oroszországban az Ural kispadján ( valószínűleg jó pénzért), most leigazolta a Diósgyőr - sokkal kisebb pénzért.

Koman valami olyasmit nyilatkozott, hogy most nincs igazán formában. De itt, Miskolcon majd magára talál, s teljesítménye ismét a régi lesz.

Hát. Ezért is vásárolták meg. Leisztinger Tamás, a klub tulajdonos remek üzletember.

Úgy lett gazdag, hogy emberek ezrei nem tudtak mit kezdeni a náluk lévő kárpótlási kegyekkel. Ő tudott. Felvásárolta őket. Aztán ezekkel a befektetési jegyekkel cégeket vásárolt.

Miskolcon "használt" focistákat vesz. Például Elek Ákost, Kádár Tamást. Aztán "generáljavítással" piacképessé teszi őket. Ehhez persze szakmai tudás kell. De ki mondta, hogy egy első osztályú gépkocsi szervizben ilyenre nincs szükség?

Aztán, mikor a focista megújult, ki lehet vinni a piacra.

Ezért a két játékosét konkrétan 900 ezer eurót kapott a Diósgyőr. Akárhogy is számoljuk ez közel 300 millió forint.

Most pedig, ahogy elnézem, Koman Vladimir a következő projekt. Mégcsak 25 éves. gyors munkára nincs bagy szükség a szervizben. Ha minden jól megy, ennyiért akár már a nyáron eladható. Vagy később még többért.

Végre megnéztem az angol-magyart. A legendát a Wembleyben. Köszönet a Duna tévének. Köszönet a BBC-nek. Szóval megnéztem egy remek meccset.

S azzal, hogy láttam, sok mindent újra kellett gondolnom.

Például: milyen hatalmas szerepe volt Sebes Gusztáv szövetségi kapitánynak. Gondolkodó ember, egy valódi stratéga ült a kispadon. Hidegkútit hátravonta középcsatárként. Czibor és Budai II., a két szélső hátrajött védekezni. Buzánszky a jobbhátvéd előretört, jobbszélsőként. Czibor és Budai néha helyet cserélt. Grosics és Gellért kapus védés után azonnal támadásba indította a csapatot. Bozsik személyében igazi irányítót kapott a válogatott. Zakariás játékára ma azt mondanánk védelem-előtti szűrő.

Például: milyen nagyok voltak a csapat "kis emberei". Az említett Zakariás vagy Buzánszky, vagy Lantos. Milyen remekül helyezkedtek, mennyire tudták segíteni azt, hogy a csapat védekezésből villámgyors kontrákat tudott indítani.

Például: milyen remek erőnléte volt a magyar csapatnak. Érdekes volna modern módszerekkel megmérni, hogy hány métert futottak egyenként. Így saccra, azt hiszem, hogy a két legnagyobb sztár - Puskás és Kocsis - mozgott a legkevesebbet. Czibor viszont 90 percen át zakatolt.

Például: milyen tanítani való vagánysággal mentek ki a pályára. Középkezdés előtt Puskás elkezdett dekázni, aztán átrúgta a labdát Hidegkútinak (vagy Kocsisnak - majd megnézem újra), az is dekázgatott néhányat. A Wembleyben. Brit közönség előtt. Az oroszlánbarlangban.

Ezt a meccset digitalizálni kellene. Színessé tenni. Visszajátszásokkal modernizálni. Megvan ehhez minden technikánk. Fogyaszthatóvá kellene tenni nemcsak foci-ínyencek számára. Hanem tizenéves labdarúgó-palánták számára is. Akik eddig CR-en és Messin nőttek fel.

Taktikai variációkat már nem fognak tanulni belőle, de azt láthatják, hogy Puskás milyen visszahúzós cselt csinál a kapu előtt és lő gólt belőle, hogy Kocsis hogyan tisztáz a saját tizenhatosán ollózva, hátrahúzva.

Ez a film elárulja, hogy a legenda nem túlzás. Hogy valaha valóban nagy volt a magyar foci.

S ha elkészül a színes, digitális, modernizált változat, kötelező legyen megnézni minden focistának készülő palántának.

Almádi Géza, akiről már volt szó ebben a blogban, tud németül. S mivel érti a nyelvet, nézi az osztrák televíziót. S, ha nézi az osztrák televíziót, akkor támadnak olyan bölcs gondolatai, hogy a magyar fiatalok foci-képzését ausztriai minták alapján kellene megreformálni. Például külföldről hozott regionális felügyelők alkalmazásával.

Láttam egy filmet az FC Red Bull Salzburgról. Vagyis Ausztria nyugati régiójáról.

Aztán utána is olvastam. Íme így csinálják a sógorok:

A hét éves srácok már csapatokba szerveződnek. Sőt, részt vesznek a regionális szövetség vetélkedésein. Mindig egy évvel idősebbekkel mérkőznek. A Red Bull szervez számukra nemzetközi tornát is évente egyszer.

Tizenöt évesen a legjobbak az Akadémiára kerülnek. Tanulhatnak a pedagógiai főiskola középiskolájában, a Christian Doppler gimnáziumban speciális labdarúgó és jégkorong

osztályokban, kereskedelmi szakközépiskolában sportmenedzseri szakon, illetve egy vállalati adminisztrációra képesítő magániskolában.

A csapatok (U15, U16, U18) az osztrák ifjúsági bajnokságokban indulnak, nemzetközi tornákon vesznek részt, és barátságos mérkőzéseket játszuanak. A 16 évesek számára évente rendeznek Salzburgban egy nagy nemzetközi kupát Next Generation néven.

Ami a legfiatalabbakat illeti, az FC Red Bull Salzburg játékos megfigyelői egész éven át járják a pályákat Ausztriában és külföldön is, és keresik a tehetségeket. Ha találnak ilyet, nyilvántartásba veszik és figyelik a fejlődését.

Évente egyszer tehetség-napot tartanak, ahova minden gyerek eljöhet. A felfedezett tehetségek számára kis csoportos foglalkozásokat szerveznek. Ezenkívül, ha egy szülő úgy érzi, hogy tehetséges a gyereke, írjon a klubnak és a srácot meghívák próbaedzésre.

Szóval "csak" ez van a Vörös Bikáknál. Uff. Beszéltem.

Géza a barátom. Almádiban lakik, nagyszerű kilátással a Balatonra, remek rálátással a magyar focira. Ha találkozunk sokat beszélgetünk ez utóbbiról. Pedig hát Gézának nem jön helybe a minőségi foci. A Balatonalmádi SE a megyei II. osztályban szerénykedik. Ott, ahonnan a tehetséges fiatalok százai indulhatnának az élvonal felé. Almádi Géza ezekről gondolkodik.

És itt kerül egymás mellé az ő neve, és a szövetségi kapitányé.

Most olvastam Dárdai Pál interjúját a Cink-en. Gazda Alberttel beszélt.

Dárdai így fogalmazott:

"A magyarokban az ügyesség megvan, a magyar ember intelligens, ha kell, gyors, tudjuk a történelemből is, hogy van tehetsége a futballhoz. Nem mindegy, hol kezdjük. A tizenöt éves gyerekkel már nem tudsz mit csinálni az akadémián, ha előtte elszúrták. Ha nincsenek meg az alapok, hiába jön a komoly edző, a taktika, a fizikai felkészítés, a játékrendszerek. Mindig ezt a példát szoktam mondani: ha valaki úgy születik, hogy nincs karja, szebben megtanul lábbal írni, mint te vagy én. De ha most elveszted a jobb karod egy balesetben, soha nem fogsz olyan szépen írni bal kézzel, mint ahogy ő ír lábbal. Mert abban a korban ezeket a készségeket könnyebb elsajátítani. A szenvedélyes és jó edzők a hét-nyolc évesek mellé is kellenek, akik figyelemre tanítják őket, és rábírják arra, hogy focizzanak és focizzanak. De kis ország vagyunk, jó szervezettséggel ezt meg lehet csinálni. Kis ország vagyunk, de van bennünk perspektíva. Mint a villányi bor, nem igaz? Kicsi a borvidék, de jó."

Géza meg azt mondta a napokban:

"Az MLSZ-nek külföldről kellene hozni olyan utánpótlás edzőket, akiknek gyakorlatuk van 8-12 éves gyerekek képzésében. Ki kellene alakítani egy megyei felügyeleti rendszert. A 19 megyében és huszadikként Budapesten ezek a szakemberek ellenőrizzék, támogassák, irányítsák a gyerek-focival foglalkozó magyarokat. És ők, a felügyelők kísérjék figyelemmel a tehetségek útját az akadémiákba. Ez megérné a befektetett pénzt. "

Almádi Gézának igazat adtam.

Azért is írtam ide a gondolatát. Dárdai nyilatkozata mellé.

Harminc perc elteltével hatvanas pulzusa volt a fiúnak. Ez egészséges szívverés, ha egy fiatalember gúglizik a számítógépén. De egy fiatal focistától az első félidő kétharmadában?

Most olvastam Lipcsei Péter múlt szombati nyilatkozatát. Akkor családi okokból (szomorú okból: temetés) nem jutottam hozzá.

De most kimazsolázom a legfontosabb állításait. Hátha elkerülte mások figyelmét. Lesz ez még hivatkozási alap.

Talán ezt se tudja mindenki, hogy Lipcsei most az FTC U-21-es csapatának az edzője. Egy olyan csapat irányítója, amelynek folyamatosan kellene tehetségeket küldeni a népszerű zöld-fehér klub első vonalába. Miket mond az egykori csapatkapitány:

1. "Nincsenek kiemelkedő képességű játékosaink".

2. "megpróbálom átadni a játék szeretetét, meg a fradizmust a tanítványaimnak. Nincs könnyű dolgom".

3. Az MTK elleni meccsen megkaptam a katapultrendszert, amely ellenőrzi a játékosok mozgását, állapotát. "Volt olyan játékosom - a műszer pontosan kimutatta, hogy volt olyan játékosom, aki a mérkőzés folyamán három, azaz három sprintet nyomott le, futott nagyjából harminchat métert gyors tempóban".

4. "Ha elküldenék négy-öt gyereket most, nem lenne helyettük más".

5. "ez nemcsak a Fradi problémája, egyre kevesebb a tehetség, sőt egyre kevesebb a futballistapalánta. Akik meg jönnek azok, hogy mondjam, nem feltétlenül a futballra termettek..."

6. "Lejönnek edzésre, a legtöbbjük a legújabb, belőtt, felnyírt frizurával, ilyen olyan tetoválásokkal. Azt hiszem, Nyilasi Tibi mondta, hogy egy valamiben utolértük Európát: hajviseletben".

Mi legyen?

Húzzuk le a rolót?

Az új focistadionokat töltsük fel vízzel? Neveljünk bennük úszókat, vízipólósakat?

Mert a magyar nem béna nép. Csak akkor, ha focizni kell.