Csapataink nincsenek. Jó meccseink nincsenek. De játékosaink azért vannak. Fiatalok is. Ezen a hétvégén a kedvenceim: Szélpál Tamás (20), Melczer Vilmos (22), Pál András (22), Urbán Gábor (24), Kanta József (24).

Ki ez a Szélpál Tamás? Eddig fogalmam se volt. Annyit tudtam, hogy a télen jött valahonnan vidékről a Diósgyőrhöz. Ebben a fordulóban húsz percet, ha játszott a Honvéd ellen. Jó, hogy a nevében benne van a „szél”. Nagyon nagy a kezdősebessége. Mire a védő megfordul, már két méter előnye van. Kispesten nem sokkal azután, hogy beállt, átvette a labdát, és egyszerűen elszaladt előbb Filo, majd Pomper mellett, majd pontosan a japán csodacsatár Homma lábára varázsolta a labdát. Gól lett.

A siófoki középpályás, Melczer Vilmos végig jól osztogatott, de a legszebb az volt, amit a mérkőzés 10. percében művelt. A tőle negyven-ötven méterre lévő Magasföldi - az MTK 16-osán belül - intett, kéri a labdát maga elé. És Melczer odatette a bőrt a támadó cipője orrára. Csak be kellett volna lőni. Beckhamtől láttam legutóbb ilyen átadást.

Pál András, az MTK támadósorának jobb oldalán egész egyszerűen varázslatosan jó kis focista. Egy jobboldali Dzsudzsák. Úgy robog el, úgy ad be, mintha nem is lenne vele szemben védő. (A túlzásokkal persze vigyázzunk - magyar védő áll vele szemben).

Urbán Gábor meg gólképes. Egy magyar csatár, aki a kapuba talál, ha labdát kap a tizenhatoson belül. Nem vágja a kapusba, nem emeli fölé, nem bikázza mellé. Egyszerűen és magától értetődően behelyezi a hálóba.

Kanta József érett, okos szervező. Huszonnégy esztendősen vezéregyéniség. Kézmozdulatára figyelnek, a szemével is képes irányítani. Igazságos, bölcs. Most például hagyta szegény formán kívüli Hrepkát tizenegyest rúgni. Igaz, szegény, formán kívüli Hrepka kihagyta. De ez nem Kanta bűne volt.

Állnak a játékosok, nézik a töküres lelátót, és felcsendül a Himnusz. Láttátok a Duna tévé közvetítését a Honvéd-Diósgyőrről? Nekem ez volt a legemlékezetesebb jelenet.

Állt a két csapat, a játékvezetői hármas, szólt a legszebb zene, amit magyar ember ismerhet - és a felsorakozott gárdával szemben a széksorokon egyetlen ember sem volt. Groteszk. Nem is kicsit.

Az Újpest kezdte a Megyeri úton. Fogalmam sincs, milyen alapon gondolták azt, hogy kisajátítják a Himnuszt. Hogy ők, a lila-fehér meccseken mindig felteszik a lemezt (vagy a DVD-t). Volt riporter aki ezt gyönyörű hagyományteremtésnek nevezte.

  Most a Honvéd is folytatta. Lehet, hogy elterjed majd, mint a futótűz? Minden meccs előtt a szívünkre tesszük majd a kezünket? Ilyen meccsek előtt? Mert miért ne szóljon a Himnusz az Üllői úton is - a Fradi kevésbé magyar, mint az Újpest, vagy a Honvéd?

Álságos, hamis, álszent ez az új keletű szokás. Ilyen futball, ami most a pályáinkon folyik a Himnusz megcsúfolása. Két botladozó, suta együttes találkozója nemzeti ügy? Ugyan már.

Szerintem a Himnusz ünnepélyes események, a sportban pedig az olimpiai és világsikerek számára fenntartott dallam.

Egy Honvéd-Diósgyőrrel lejáratni meglehetősen profán dolog.

Esélyünk van arra, hogy a világ megint rólunk beszéljen. Ilyen gólt a világ videómegosztói biztosan a kedvencüknek fogadnak. Sajnos, még nem tudtam sehonnan sem letölteni. Majd keressétek. Biztos felbukkan.

Aki nem látta a Debrecen-Fehérvár kupameccset, életreszóló élményről maradt le. Ezt nem tudja visszaadni az utólag lejátszott videó.

De képzeljétek el - élőben!

2:1 Debrecenben. Az előző meccsen 1:2 volt Fehérvárott. Hosszabbítás lesz? Dombi megcsinálja a szokásos trükkjét a tizenhatoson belül, a fehérvári Mohl persze megeszi, Dombi a hasán, tizenegyes! Ha belövik, nincs hosszabbítás.

De nem lövik be, Takács Zoltán labdáját az eddig is prímán védő Sebők Zsolt kiüti.

És most képzeljétek el lassítva: gurul kifelé a labda. Ott egy Durica (ejtsd Gyurica) nevű szlovák idegenlégiós. A tizenhatoson belül. Fehérvári. Piros-kék. Rádől a labdára. És hatalmas gólt lő -  saját kapujának jobb felső sarkába.

A tizenegyest hárította a csapat, s megverte önmagát. Durica pedig híres lesz. Egyetlen napig. De hány emberrel adatik meg ez élete során?

Az angolokat a franciák, a magyarokat a szlovének verték meg 1:0-ra a barátságos szerdán. Az angol-francia sem volt egy csúcsmeccs, a magyar-szlovénról már elmondtam a véleményemet.

A két vereség között alapvető különbség van. Az angolok azért kaptak ki, mert nagyszerű a bajnokságuk. A magyarok pedig azért, mert az első osztályú bajnokság pocsék.

A Premiership a világ elitjét tömöríti. Van olyan forduló, hogy egy tucatnyi angol játékos lép csak a pályára. A többi kétszáz külföldi. Nincs olyan csapat, ahol együtt tudnának játszani (mint a MU volt anno), összejönnek a világ minden tájáról, a másodosztályból - és fociznak egyet.

A Soproni Ligából nem lehet a magyar válogatottba kerülni. Nincs olyan csapat (mint a Honvéd, vagy a Fradi, vagy az Újpest volt anno), ahol együtt tudnak játszani. A nemzeti csapat játékosai összejönnek a világ minden tájáról - és szerencsétlenkednek egyet.

Nem lehet elképzelni angol, vagy magyar válogatottat anélkül, hogy ne lenne itt is, ott is egy csapat, amely a gerincét alkotja a nemzeti csapatnak. Akik ismerik egymást, akik együtt küzdenek a meccseken, együtt edzenek, együtt csajoznak, együtt söröznek.

Ha kapitány lennék, akkor vennék egy csapatot. Szinte mindegy. Azt MTK-t, a Debrecent, vagy mást. A légiósokat kicserélném a válogatott mérkőzésre Gerára, Husztira, Hajnalra és Dzsudzsákra. Csak rájuk, a többi nem számít. És ez lenne a csapat.

A szlovének lőttek egy gólt. Mi nem lőttünk semmit.

A magyar csapat nem csapat.

Husztit választotta a Sport tévében Nyilasi Tibor és Puhl Sándor a meccs magyar játékosának.

Én nem választottam volna senkit.

A magyar csapat legjobbjainak a hiányzókat választottam volna. Gerát, Dzsudzsákot és Hajnalt.

Utálom az index mai sporthírének sunyi kérdését: „Ki a fene akar válogatott futballista lenni?” A kérdés azt sugallja, hogy ezért sérülnek le sorozatban egy-két nappal a mérkőzés előtt játékosaink, mert nem igazán akarnak a válogatottban szerepelni.

Nem azért van a cím ellen kifogásom, mert ilyesmit kérdezni is szörnyűség. Hanem azért, mert ez így - bocsánat - kicsit primitív megközelítés.

Ki a fene akar válogatott lenni? Szerintem vannak ilyen focisták bőségesen.

Ha viszont az index cikkírója igazán gonosz szeretett volna lenni, akkor egészen másképpen közelít a dologhoz.

Mondjuk ilyen címmel: „Apa csak egy van?” Mi a csudának nem tud Gera Zoli a válogatottban szerepelni azért, mert kislánya született. Szoptatni kell vagy, mi a szösz? Egy kis böfiztetés miatt kihagyja a nemzeti tizenegyet?

Vagy indexes barátunk rúgjon egy nagyot Dzsudzsákba. Úgyis biceg már. „A PSV támadója kedd délutánra vár egy új cipőt az adidastól, és bízik abban, hogy ebben már nem fog fájni a lába. Ha ez így lesz, ő is részt vesz a szerda délelőtti tréningen, amely után eldől, hogy délután pályára léphet-e”. (sportforum.hu). Aha, szóval Balázs azért sántít, hogy a cipőgyárnak némi reklámot csináljon. Új cipő, csodálatos gyógyulás.

Egyszóval, valahogy így kellene ezt csinálni.

Ami meg a meccset illeti, szeretném, ha az új cipő valóban segítene Dzsudzsák lábán. Ha már Gera böfiztet.

Gera, Halmosi, Hajnal. Szlovénia ellen három nem akármilyen válogatott játékosunk fog hiányozni a csapatból. Három klasszis. Magyar viszonylatban azt is mondhatnánk, három extra klasszis.  A teljes támadó középpálya. Gera azért, mert inkább most született pici lányával játszadozik, Halmosi és Hajnal pedig a hét végén megsérült.

Persze, van másik három: Buzsáky, Huszti, Dzsudzsák.

Nem tudom, hogy Várhidi szerdán ezt a sort játszatja-e? De remélem. Ez a felállás ugyanis az egyik nagy tesztje lenne az alakulóban lévő csapatnak. Olyan sokat beszélünk arról, hogy a magyar tizenegy legstabilabb játékrésze a középpálya, hiszen itt a csapatba kerülésért is nagy a küzdelem. De vajon igaz-e?

Most jön az igazság pillanata.

Buzsákynak Gerát, Husztinak Hajnalt, Dzsudzsáknak Halmosit kell pótolnia. Bár ez elég furcsa szó. Nem pótolni kellene a hiányzókat, hanem erre a mérkőzésre elfeledtetni őket. Bebizonyítani: ez a hármas van olyan jó, mint a másik.

Várhidi mindenesetre néhány órája azt mondta: nem változtat a csapat szerkezetén. Egy ék lesz (biztosan kipróbálja majd az Ausztriában focizó Orosz Pétert), és három támadó középpályás. Tehát valószínűleg a Buzsáky, Huszti, Dzsudzsák hármas játszik.

Bárcsak több poszton is így állnánk - mondom a mérkőzés előtt. Remélem, a meccs után sem gondolom majd másként.

A vizes pólóverseny kihozza a csajok formáját. A vizes focimeccs a labdarugókét. Azt, hogy az MTK mennyivel jobb csapat, mint a rengeteg sztárolt játékossal rendelkező Debrecen, azt a nagyszombati mérkőzés bizonyította.

Egyfolytában zuhogott a nagyerdei stadionban. Egyetlen csapat játszott. A másik szenvedett. Ti, hogy láttátok? Szerintem esélye sem volt a DVSC-nek. Az MTK olyan, mintha hét-nyolc Dombi Tibor rohangálna a pályán. Alacsony súlypontú, gyors, technikás játékosok.

Rövidpasszos játékkal lefutballozták az ellenfelet a pályáról.

Nem két góllal, hanem hárommal, néggyel volt jobb a kék-fehér csapat.

A dologban az a különös, hogy ezekre a remek focistákra rá van írva az „eladó” tábla. Hiszen, mindenki tudja, hogy az MTK Sándor Károly sportakadémiája a külföldi piacra dolgozik. Még csak nem is tartják fontosnak, hogy bajnokságot nyerjenek.

Talán ezért nyernek.

Alattomos belépők. Rátartások a bokára. Lerántások. Nyújtott lábú repülések. Kezezések. Gyomorszájon vágások.

Közben meg: fetrengések, műesések, bukfencek, gurulások a gyepen.

Ha összefoglalót adnak a meccsről, akkor egyetlen egy nyamvadt jelenetet, sem lehetne megismételni.

Ez volt az Újpest-Honvéd.

Két aranyesélyes mérkőzése.

Akkor a Fradinak mégis az első osztályban van a helye?

Ilyen rosszak, a zöld-fehérek is vannak.

Csak itt Solymosi játékvezető becsal egy tizenegyest. A 93. percben egy szabadrúgásnál majdnem pofánrúgják a honvédos Szmiljanocsot, aki a sorfalban áll. A labda az alkarján landol. Rárúgás.

Sötét dolog ez nagyon.

Láttunk egy vacak meccset. Láttunk egy harmincas angolt, aki rúgott egy jó kis gólt. Láttunk szurkolókat, akik úgy viselkedtek, mintha labdarúgás folyt volna a pályán. Láttunk egy Lisztes Krisztiánt, aki levágatta a haját, és ezért jobban látszik, hogy kopaszodik. Láttunk egy zöld-fehér mezbe öltözött csapatot, amelyről valaki azt állította, hogy ez a Ferencváros. De ez biztosan csak a riporter tévedése volt.

Pelé azt mondta Beckhamnak, hogy könnyű most neki. Ő annak idején sár és fű keverékén focizott Amerikában. Szerdán mondta mindezt az angolnak, amikor egy olyan olyan vacsorán kapott egy díjat, amelyen a részvevők 1250 dollár fizettek a kajáért. Akármilyen vacak is a dollár, ez több mint 200 ezer forint.

Minden tisztelet a Fekete Gyöngyszemnek, de Pelének azért nem volt nagyon rossz dolga amerikai labdarugóként. Megnéztem az interneten, annak idején 7 és félmillió dollárt kapott (1977-es értékű zöldhasút), hogy csatlakozzon a Cosmoshoz. A vacak stadion pedig, amelyben játszott, a New York Giants - az amerikai futball csapat - arénája volt. Azt viszont készséggel elhiszem, hogy a linebackerek, tightendek és más mázsás egyének jól feltúrhatták a gyepet.

Beckham és Pelé azért nincs azonos súlycsoportban.

A brazil sztár „ezredes”. 1969. november 19-én lőtte az ezredik gólját egy szabadrúgásból 200 ezer néző előtt a Vasco da Gama ellen, a Rio de Janeiro-i Maracana stadionban. Ő az a legenda, akihez máig jönnek 8-10 éves kölykök az utcán autogrammért. Gyerekek, akiknek inkább már a nagyszülei rajongtak érte. (Pelének egyébként New Yorkban, a Manhattanban van lakása).

Beckham viszont jól nősült.

Amerikában nem ő miatta lett népszerűbb a foci, - mint annak idején Pelé miatt. Beckham azért olyan népszerű, mert elvette Posh Spice-t.

Ez a srác tud hajtani. Dzsudzsák Balázst, most hátrébb játszatja Sef Vergoosen, a PSV Eindhoven edzője. Tud szerelni, tud versenyt futni az ellenfél támadójával, tud ütközni.

Ez a srác szinte már nemzetközi klasszis. Kimegy a jobboldalra szögletet rúgni, valahogy visszacsorog hozzá a labda és ő ballal, huszonöt méterről úgy rácsavarja, hogy Dennis Gentenaar, az Ajax kapusa öt centivel a gólvonal előtt tudja csak -  hanyatt vetődve - elkapni. Leginkább a képe tetszik. A legjobb focistáknak mindig karakteres a fejük.  Balázsnak ravasz kópé arca van. Valami hatalmas nagy szemtelenség sugárzik belőle. S talán ez a titka, hogy alig néhány hollandiai meccs után már ő csitítgatja a tizenhatoson belül az Ajaxos Davidset. Azt a furcsa-szemüveges klasszist, aki akkor nyert Bajnokok Ligáját a holland bajnokkal, amikor a nyírlugosi kiskölyök 9 éves volt.

Szóval el lennék szontyolodva, hogy Gera Zoltán nem játszik a jövő héten a szlovénok ellen, mert kislánya született. Ha nem lenne Dzsudzsák. Kell a csapatban egy kedvenc. Mert igazán jó Hajnal, igazán jó Huszti, igazán jó lehet Buzsáky is. Mégis szükség van egy szerethető alakra a nemzeti tizenegyben.

Gerát szeretni lehet a trükkös megoldásaiért, az istenes lelkéért, sugárzó tisztaságáért, becsületességéért. (Egy kislány születéséért napokkal később kimaradni a válogatottból, ez nagyon „gerás” dolog). Dzsudzsák egészen más. De pótolja - egy mérkőzés erejéig - az ember szívében a csapatkapitány helyét.

Még egy valaki hiányzik Várhidi csapatából. Németh Krisztián a „legkisebb fiú”. Igen, ő lehetne még ilyen szeretni való.

És figyeljétek meg. Ők hárman azok, akik a pályán, meccs közben, mosolyognak.

Nézzünk Európa-bajnokságot a helyszínen. (Foci EB-t, a gyengébbek kedvéért). Nincs is messze. Bécs itt van egy ugrásra, mint annak idején a Sugár. De hát – a legtávolibb pont - Genf sincs a világ végén. Világverseny ilyen közel csak legutóbb, Athénban volt - az olimpia.

Nos, vegyünk fel jelzáloghitelt a lakásunkra, és már indulhatunk is. Négy millió elég lesz.

Körülbelül. Vagy több. De ennyi kell. A jegyárakat néztem ma meg az összes lehetséges internetes szájton. Nem egészen négymillióból, kijönnek. A többi majd a cúgehör, kaja, pia, szállás valamely bokor alján, no és a benzin. Mert gyalogolni jó. De Bécs és Basel között nem annyira.

Úgy döntöttem, nem nézem meg június 7-én a nyitó meccset. A svájciak játszanak a csehekkel. Nem érdekel. Viszont a portugál-török, ugyanaznap Genfben, nem piskóta. És egészen jó helyre már 129 ezerért vehetek jegyet.

Aztán irány Bécs, a házigazdák a horvátokkal játszanak, 129 ezerből ezt is megúszom. Csak az a hülye közlekedés ne lenne, nyergelj, fordulj, indulás vissza Svájcba, kilencedikén holland-olasz, 195 ezerből megvehető a jegy.

Most legalább szusszanok egyet, csak Bernből Genfbe kell átmenni, erre is van két napom. 11-én cseh-portugál 140 ezer froncsi. (Persze, ha megveszem még ma, mert ki tudja, holnap mennyi az árfolyam). 12-én Klagenfurtban elérem a németeket, akik a horvátokkal birkóznak. Nem lesz rossz mérkőzés. Megéri a 215 ezret.

Hoppá, nem láttam még a franciákat. 13-án irány Bern – a hollandok és a gallok csatáznak – s ez is „csupán” 215 ezerbe kerül. Őrület, már megint Ausztriába kell menni, igaz, csak Innsbruckig. A svéd-spanyolra a jegy is jutányos: 150 ezerért már kapható. Még olcsóbb lesz (131 ezer) a török-cseh Genfben. Megnézem még a lengyel-horvátot Klagenfurtban, a holland-románt Bernben, az orosz-svédet Innsbruckban. A három találkozó belépőjegye 498 ezerből megúszható.

Most jönnek a negyeddöntők. Majd alszom a kocsiban. Remélem nem vezetés közben, hanem egy autópálya parkolóban. Basel-Bécs-Basel-Bécs. Kétszer 219 ezer, kétszer 245 ezer.

Az elődöntők előtt rengeteg szabadideje támad az embernek. Mit csináljak a három focimentes napon? Jó lenne találni egy kis illegális melót. Mondjuk mosogatni egy gyorsétteremben. Vagy árulni az „Obdachlose”-t, a „Fedél nélküli”-t.

Elődöntő – 25-én, Baselben 280 ezer, 26-án Bécsben, ugyanennyiért.

Aztán újra három nap szünet. Június 29-én, este, háromnegyed kilenckor Bécsben a döntő. Ha sietek, 400 ezerért még kapok jegyet.

Összesen hárommillió nyolcszázhetvenezer – ha jól számolom.

Azért remek, hogy a magyar csapat nincs kinn az EB-n. Baromi sokat lehet spórolni azon, hogy az ember vesz néhány doboz sört – és leül a tévé elé. Most képzeljük el, micsoda tönkremenés lenne, ha Geráék ott vannak Baselben és Bécsben.

Még belegondolni is rossz.

Megpróbálok játszani a dologgal. Mondjuk, most már ősz van. Az MTK a magyar bajnok, első ellenfele a Bajnokok Ligájában - marha nagy mázlival - a legjobb albán. Szóval így nézem a mait, az MTK-Diósgyőrt, hogy legalább valami tétje legyen a mai meccsnek akkor, amikor a Tippmix 12-szeres pénzért kínálja az ellenfél győzelmét a Hungária körúton.

A Diósgyőr most -  az albán bajnok. Idegenben.

Van, amikor a győzelem kötelező. Például az MTK-nak a Diósgyőr ellen. Az egyik az első a bajnokságban, a másik alulról a harmadik. Pontosan annyira kötelező, mint győzni a magyar bajnoknak az albán bajnok ellen - idehaza.

Mit focizik az MTK? Ráront az ellenfelére. Kapuhoz szorítja. Lendületes. Éppen kilenc percig tart ez az elszántság. Majd szép lassan elpárolog a fölény.

Aztán a második félidőben, az 54. percben Kanta szabadrúgásból olyan gólt lő, amely nemcsak a Diósgyőr, vagy az albán bajnok, de a Real Madrid ellen is találat. Tehát jegyezzük fel: ha az MTK a bajnok, akkor ennyivel már előnyt szerezhetne az albán bajnok ellen.

De mi van, ha az albánok ebbe nem törődnek bele? Baj van.

A 90. percben egy diósgyőri kis japán, Homma Kazuo begyötri az egyenlítő gólt.

A kötelező győzelemből semmi sincs.

Miközben ezt írom, mondja be a tévé egy néző SMS-ét: „Amíg a győzelem gondot okoz a legjobbaknak az utolsók ellen, addig semmi esélyünk sincs nemzetközi szinten”.

Hát ez az. Ezt akartam mondani.

Már hétszázan jöttök egy nap megnézni a szabadrugás.blog.hu blogomat. Ennek hihetetlenül örülök. Talán annak örülnék még jobban, ha többet szólnátok hozzá. Meg, ha írnátok valami hosszabbat.

Januárban indítottam a blogot. Reméltem, hogy szeretítek majd.

Hétszázan már szeretitek!

Köszi!

Olvasom Torgyán József ex-Fradi-elnök visszaemlékezését aktív-Fradi-elnök korára. Azt mondja, hogy ő már kitalálta azt, amit most az angolok. Elfordította volna a pályát. Makovecz Imrét pedig felkérte, hogy tervezzen olyan épületet, amelyben ökumenikus templom van.

Nagy kár, hogy a Doktor csak két és fél éven át állt a zöld-fehérek élén.

Most ott lenne az Üllői út sarkán az ökumenikus istenháza, és a kemény mag - vallásra való tekintet nélkül, hiszen ökumenikus az imaház- odajárna a meccsek előtt isteni segítséget kérni. Ettől biztosan szelídebb lenne a társaság. Egy ökumenikus ima után azért nem kiabál az ember mocskolódó szavakat, és nem vág petárdákat embertársa fejéhez.

Persze, mi van, ha kikap a csapat. Akkor kit szidnak?

Csak nem Őt?!

Mindannyian tudtuk, Urbányiról szólt ez a meccs. Ha Kaposváron megint kikap az Újpest, csak eltakarodik az edző. Az első félidőben az égvilágon semmi sincs. Ha nem lenne az egyik csapat lilában, a másik fehérben, az ember nem tudná, ki játszik kivel. Egymásnak rugdossák a labdát a csapatok. Semmi elképzelés. Taktikának nyoma sincs. Monnyon le!

A második félidő legelején jön Tisza. Aki focistára emlékeztet. Huszonötről megrúgja a labdát. Bemegy. Mégse monnyon le?

Urbányi örül, a játékosok ölelgetik. Érte is játszanak.

Fél órányi labdatologatás következik. Esnek kelnek. Újpesti és kaposvári kuglibabák, remekül fetrengenek. Megszólal az újpesti kórus. Mégiscsak monnyon le?

Aztán a 83. percben Kovács Zoltán átbotladozik a védőjén, begurít, Hajdú csetlik-botlik, de berúgja a másodikat. Kirohannak a lilák a kispadhoz, ölelgetik a trénert. Mégse monnyon le? A 90. percben Tisza meglóg, két védővel a nyakán elfut a tizenhatosig és bevágja a harmadikat. Nocsak, meccs, játék nem volt, de eredmény az van.

Tisza a kamerák előtt. Ő lett a mérkőzés játékosa. Örül. A háta mögött viszont megszólal a láthatatlan kórus. „Urbányi takarodj!”. 3:0 ide, 3:0 oda, mégis monnyon le?!

Egy pillanatra visszatérnék ahhoz a tegnapi topikhoz, hogy Ramón Calderón, a Real Madrid elnöke nagy kedvteléssel nézegette a QPR-pályáján Buzsáky Ákost. (Azt írtam, hogy Calderón tulaj, bocs, nem tulaj, csak góré, köszi a helyreigazítást).

Szóval nem is Calderón vidám nézegetéséhez térnék vissza, hanem ahhoz, hogy ebből a sportlap mekkora nagy feneket kerített. Már majdhogy nem Real Madrid-focistává avatta a középpályást.

Nem tudom, megfigyeltétek? A sportújságnál vannak játékos-lobbik? Nem kell Sherlock Holmesnak lenni, hogy az ember kinyomozza: ki kit nyom előre.

Most csak azt lenne jó tudni, hogy ez önzetlen lelkesedés-e? Vagy - mondjuk, pfuj, szégyellem is magam a gondolat miatt - a játékos menedzserének a „bíztatására” történik-e az egész.

Mindenesetre tessenek már megnézni, hogy hány „Buzsáky-a-csúcs” cikk jelent meg a NS-ben? S kinek a tollából.

Ettől függetlenül a fiú jó. S akár helye is lehet a válogatottban. Azért ezt se felejtsük el.

Tudjátok, ki lesz a magyar válogatott - mije is? Csúcshapsija. Nem, nem szövetségi kapitány, hanem annál több. Nem elnök, annál kevesebb. Szóval valaki, akit Kisteleki megálmodott.

Nem tudjátok?

Akkor kérdezzétek meg Lakat T. Károlyt.

Neki ugyanis megsúgta az MLSZ elnöke. Nem hiszitek? Maga írta meg a Sport Plusszban.

- Meg van már az embered? - kérdezte Lakat.

- Tudsz titkot tartani? - kérdezte vissza Kisteleki.

- Félek, hogy kénytelen leszek...

- Hajolj közelebb...

Kisteleki súg. Mi a fenének közelebb hajolni? (Ezt én kérdezem. Hol beszélgettek, a 6-os villamoson?).

Lakat T. a súgással elégedett.

- Nem rossz választás.

Oszt, jó napot. Ennyit tud meg a szegény olvasó -  Lakat T. K. foglalkozására nézve újságírótól. Az újságíró - szerintem - általában újságot ír, s ennél fogva informál. Az szerintem viszont nem éppen az információ Himalája-csúcsa, hogy egy bizonyos Kisteleki névre hallgató MLSZ-elnök a nevezett újság készítőjének a fülébe súgott valamit.

Bravó. Megkérdezhetem: ki véli úgy, hogy effajta fülesekért adunk ki pénzt újságra?

Jelentkezzék.

Meg vagyunk hülyülve? A mai sportlap vezető híre - kommentárral is! -, hogy Ramón Calderon, a Real Madrid elnöke látta a Queens Park Rangers (és nem a Qeens Park Rangers, ahogy az újság írja) meccsét. Bizony! Egy ilyen nagy ember megnézte egy ilyen kis csapat találkozóját. S a kis csapatban ott focizott a mi Buzsáky Ákosunk is, 10-es számmal a hátán. És ha már focizott, jól focizott.

Buzsáky - mondja kedvenc újságom - „nem utasítaná vissza a Real Madrid invitálását”. Kérdésem: ki a fene focista utasítaná vissza? Buzsákynak persze amúgy se kell ezt tenni. Ugyanis - írja az újság - „Ennek a lehetőségét ugyan semmilyen forrás nem erősítette meg, ám a hírek szerint Ramón Calderonnak mind a QPR, mind a csapat 10-es dresszben lévő futballistájának a játéka tetszett”.

Szóval ennyi a nagy szám.

Egy magyar labdarúgót látott a pályán egy spanyol csapattulajdonos.

Nem jönnek az argentinok, jönnek helyettük a brazilok. Hurrá!

Micsoda brazilok! A világbajnokok!

Ez aztán a kárpótlás. Igaz, hogy a BrasilMasters 94 nevű álomcsapat azért viseli a nevében az évszámot, mert játékosai éppen 14 esztendővel ezelőtt lettek győztesek.

Jó kis mulatság lesz. Mert nem Geráékkal fociznak majd a brazilok, hanem Détárival, Eszterházyval – és a legnagyobb magyarral Lothar Matthäusszal.

Lelkendezik a sajtó. Még picit aggódik is: nehogy már úgy járjunk, mint a argentin válogatottal. Csak ígérgetik nekünk, aztán inkább Mexikóba utaznak.

Megnyugtatom a szorongókat. Jönni fognak. A BrasilMasters éppen olyan csodacsapat a fociban, mint kosárlabdában a Harlem Globetrotters. Mutatványosok. Lesz oxi, ollózás, biciklicsel, átemelős, bebőrözés és kötény. Mindenki nagyon jól fog szórakozni.

Csak ezt az eseményt nem a sportrovatban, hanem a cirkusz-rovatban kellene reklámozni.

Tudjátok-e, hogy hányan voltak kíváncsiak a magyar harmadosztály mérkőzéseire a múlt fordulóban?

8350-en. Nyolcezerháromszázötvenen.

Nyolcezer ember egyszerűen kimegy saját községe, városa mérkőzéseire, és szórakozik. Amatőr meccsek. Régi, szép idők szurkolói.

S a legérdekesebb az egészben az, hogy a drukkerek számának semmi köze sincs a csapat helyezéséhez.

Elmondom, melyik mérkőzésen, s hol voltak a legtöbben.

Celldömölkön. (A csapat a csoportjában a 12. helyen van). Hódmezővásárhelyen ( 10. hely). Ibrányban (8. hely). Móron (12-13. hely). Nyíradonyban (16. utolsó hely). Jászapátiban (16. utolsó hely).

Szóval a mérkőzésre járók hűsége nincs egyenes arányban a csapat teljesítményével.

Következik ebből bármi? A számomra semmi. De mégis érdekes.

Azt mondta Nyilasi Tibor a Debrecen-Siófok meccs után, hogy: „Nem volt durva”. Azért nem volt durva, tette hozzá, mert a Balaton-parti kiscsapat focizni akart, és nem rugdalózni.

Csak azt nem értem, hogy a Debrecen miért rugdalta, öklözte a siófokiakat?

Iszonyú fölényben játszott a tavalyi bajnok: tizenhétszer lőttek kapura (az ellenfél kétszer).

A szabálytalanságok aránya: 26 debreceni, 17 siófoki.

Lehet, hogy ez nem tűnik soknak - magyar viszonylatban. Hiszen csak minden 3. percben szabálytalankodtak a piros mezesek.

De tegnap láttam a West Brom-Bristol FA Kupa meccset. Mennyi volt ott a faultok aránya? 11:10. Az állítólag rakkolós, rugdosós alsóbb osztályú britek csatáján, amelynek tétje az Új Wembleyben való szereplés volt. Hm.

Gera Zoli miatt kezdtem el nézni. Végül Zoli nélkül kezdett a West Brom, mégis is ott maradtam nézni egy angol másodosztályú és egy harmadosztályú csapat meccsét az FA Kupa elődöntőjébe jutásért. (A Bristol Rovers 17. a harmadik vonalban).

Ugye, most azon kellene lamentálnom, hogy mennyivel jobb volt ez a mérkőzés, mint egy magyar első osztályú találkozó.

Hogy itt a libalegelőn (mert a pálya szárnyasok étkezdére emlékeztetett) is igazi focit lehet látni.

Hogy kijön tizenháromezer ember asszonyostul gyerekestül. Nem robbantják fel a stadiont. Nem petárdáznak. Nem kergetik a bírót. Megtapsolják 1: 5 ellenére a fiúkat.

Esetleg arról is érdemes lenne szót ejteni, hogyan cserél a West Brom edzője. Fél órával a vége előtt nem védőket hoz, nem a 2:1-et őrzi, hanem pályára küldi Zolit és Philipset, a gólkirályt. És a szoros, izgalmas, feszült meccsből - gyilkos, ellenállhatatlan offenzíva lesz.

De én nem mondok ilyesmit. De egy biztos: a meccsről, mint kiderült, DVD készült. Ezt a DVD-t kötelezően megvásároltatnám a magyar első és másodosztály minden játékosával és edzőjével. Nézegessék.

Most éppen ott ülnek a kicsi indiaiak, és nézegetik tízezer kilométerre innen, a ProZone szoftver elemzését az Újpest-MTK meccsről. Mint a meccs szünetében Joe Böröcztől, az Újpest főtulajdonosától megtudtuk, ez a világ egyik legzseniálisabb számítógépes találmánya. Nyolc kamera veszi a meccset, aztán valahol Bangalore-ban éhbéres indiaiak megmondják, a pályán melyik játékos hova futott, mit csinált, hogyan teljesített a csapat.

Én azért, a magam részéről,  nem meséltem volna erről a ProZone-ról. Mert egyszer Amerikában azt mondta nekem egy demokrata párti kampányszervező: az elnökjelölt nem fog részt venni a hagyományos Iowa állambeli disznólovagláson, mert senkit sem érdekel az, ha ügyes, és fennmarad, de mindenki azt lesi majd, mikor esik le a malacról a sárba.

Mindegy.

Nézik az indiaiak, kiguvadt szemekkel, s látják: az MTK megverte az Újpestet. Vagy inkább azt látják, hogy csak félig meddig az MTK győzött, mert a másik félig meddig Szabó Zsolt, a bíró „érdeme”. Olyan tizenegyest adott, amelynek láttán a kicsi bangalore-iak is leesnek a székről.

Az indiaiak majd hosszan gondolkodnak azon, hogy mit jelent a második félidőben zúgó „Urbányi-takarodj” kiabálás. Úgy vélik, sajátos magyar bíztatás.

Nézve a mérkőzést, lehet, hogy az indusok, majd kimutatják, hogy minden rendben volt. A Debrecen-Újpest meccsen a ProZone elemzői szerint 16:1 arányban a budapesti csapat volt a jobb. A valóságban a Debrecen 5:1-re győzött.

Szóval érdemes százezer dollárokat ilyen kitűnő szoftverekre költeni.

Azért, ez az Újpest nem csapat. Ez az Urbányi, az Újpest edzője szerencsétlen pasas, aki rossz időben rossz helyen van.

De, ezt szoftver nélkül is mindenki látja.