Gyönyörű nap ez a szombat. A magyar jégkorong válogatott - Ukrajna legyőzésével, remek játékkal - bekerült a világ legjobb 16 csapata közé, a világbajnokság elit csoportjába. Kanada, Finnország, Oroszország, Svédország, az Egyesült Államok, Szlovákia, Csehország, Svájc, Németország, Dánia, Fehéroroszország, Olaszország, Lettország, Norvégia mellé. Újra van egy magyar csapatsport, amelyik sikeres. Pedig jegünk sincs.  Igaz az olaszok, a szlovákok sem arról híresek, hogy befagynak télen a tavaik.

A magyar labdarúgás számára minta lehet a jégkorong-csapat sikere.

Ünnepeljük Pat Cortinát, a kanadai edzőt. Ebben a sportágban nagyon bevált, hogy olyan szakembert neveztek ki szövetségi kapitánynak, aki másfajta mentalitást hozott. Nem tudom, hogy a forgalomban lévő edzők közül, végül is ki ül le a magyar foci válogatott kispadjára. Az biztos, Pat Cortina példája jelzi: nem is annyira szakmai, mint inkább lélektani szempontból szükség lenne egy olyan emberre, aki nem a „magyaros” pesszimizmussal, szorongással figyeli a mérkőzést.

A jégkorong-válogatott már 3: 0-ra vezetett, amikor a második harmad utolsó fél percében az ukránok két gólt lőttek, és feljöttek 3: 2-re. De Cortina a szünetben helyre tette a csapatot. Mi, magyarok a tévé előtt már úgy gondoltuk: jön az ukrán henger, és mindennek vége. Bevallom, én is.

Ehelyett egy lelkileg helyre rázott, erős magyar csapat jött ki a jégre, és győzött.

Érdekes ember ez a Pat Cortina. Nemrég azt nyilatkozta, hogy a jelenlegi magyarországi közéleti és politikai helyzet az 1980-as amerikai állapotokra emlékezteti. Akkor az Egyesült Államok hokiválogatottja felülemelkedett az ország gondjain és az olimpián aranyérmet nyert. A döntőben a legyőzhetetlennek hitt Szovjetuniót verte.

- A történet "Miracle on ice" vagyis "Csoda a jégen" néven vonult be a történelembe, még egy film és készült róla - mesélte Cortina. - Magyarország most szintén nehéz időket él, ezért jutott eszembe a párhuzam. Az amerikai csapathoz hasonlóan akár a magyar is csodát tehet.

A magyar jégkorong csapat is csodát tett.

Hol van az a holland, vagy belga, aki ugyanezt elhiteti a labdarúgóinkkal?

Éljen a külföldi kapitány.

Tudjátok, hogy a Fradi miért nem jut fel a másodosztályból? Mert a másodosztály jó. Hála a Sport tévének, ma megnéztem a Pápa-Szombathely meccset. Ilyen remek focit az első osztályban csak a Győr-MTK meccsen láttam.

Lesajnáljuk a másodosztályt. NB II-es, mondjuk egy csajra, akinek aránytalanul nagy a hátsója, és görbe lábakon billeg. Pedig lehet, hogy ez csupán dicséret.

Egészen addig, amíg a televízió nem közvetített másodosztályú mérkőzéseket (ki a csuda utazgat fel-alá az országban, hogy második vonalbeli mérkőzéseket nézegessen), azt hittem, hogy ez az alsó világ. Derék amatőrök rúgják a labdát derék amatőrök ellen. Bocsánat. Megváltoztattam a véleményemet.

Az NB II élvonala nemhogy nem marad el az első osztály alsó házától, hanem jobb annál.

Nem vicces, hogy magyar játékosok miatt - Gera, Buzsáky, stb. - drukkolhattunk eddig az angol másodosztálynak. De nekünk, tévét is néző szurkolóknak gyakorlatilag nem volt kapcsolatunk a magyar második vonallal. Ezért felbecsülhetetlen jelentősége van a Ferencváros másodosztályú szereplésének. (Amit szívből utálok, és a kizárás miatt igazságtalannak tartok). A Fradi hívta fel a figyelmet a labdarúgásnak erre a szegmensére. A Sport tévé is Fradi-meccsek közvetítésével kezdte. Most már itt volt ez a Pápa-Szombathely is. Élmény volt.

Ezért gondoltam azt, hogy az angol mintára kellene egy rájátszás.

Az NB II. két első helyezettje jusson fel az élvonalba. De az első osztály utolsó négy csapata játsszon osztályozót a két NBII-es csoport második és harmadik helyezettjével az NBI két helyéért. Én megnézném.

Sokkal érdekesebb lenne annál, mintha a Ferencváros játékjogot a REAC, vagy a Siófok licenszének megvásárlásával szerezné. (Ahogy most már mindenki gyanítja).

Tegyük izgalmasabbá a feljutást. A bajnokság vége után így lenne egy igazán késhegyig menő csata. A britek kitalálták. Mi akadályozna meg minket, hogy kövessük. Elvégre a focit is tőlük tanultuk.

Légiós focisták Japántól Afrikáig. Edzők minden honnan.

Ha valahol, akkor a nemzetközi labdarúgásban érződik a nemzetközi trend. Egy csak egy nyelv van, amin kommunikálni lehet. Angol tudás nélkül képtelenség előbbre jutni. Ha egy játékos ki akar szerződni európai csapathoz, akkor nem árt, ha szót tud érteni az edzőjével. Ha egy edző állást próbál szerezni a határokon túl, akkor meg kell értetnie magát. Ha egy újságíró tájékozott kíván lenni, akkor az internet angol oldalait kell olvasnia.

Angol foci a legvonzóbb - pedig alig van angol játékos az első vonalban. Angol az edzők nyelve - de ezt leginkább holland, német, belga, svéd, portugál edzők használják.

Globalizálódunk. Angol a globális nyelv.

Nálunk, pedig angol lesz a válogatott nyelve is. Várhidi helyett jön egy holland. Most már biztosnak látszik.

Bárcsak globalizálódnának a csapataink is. A focinak a legjobb nemzetközi nyelve a jó taktika, a jó játék.

A Fradinál nem edzőcsere, hanem játékoscsere lesz! Az vitathatatlan, hogy Csank János sokkal tekintélyesebb edző Bobby Davisonnál, az új embernél. Csanknál csak Garami József ült többször a jelenlegi trénerek közül élvonalbeli klub kispadján. Csapatával - a Váccal és a Ferencvárossal - nyert bajnokságot.  Volt a magyar válogatott szövetségi kapitánya.

Bob Davison nem igen tud edzői babérokat felmutatni. Általában második emberként működött - azt is rövid ideig - a Guiseley AFC-nél, a Bradford Citynél és a Sheffield Unitednél. Játékos megfigyelőként viszont jó szeme van.

Van azonban egy óriási különbség a két ember között. Csanknak "múltja" van a Ferencvárosnál. Davison semmilyen módon nem kötődik a klub játékosaihoz. Csank számára az olyan labdarúgók, mint Lipcsei, Dragóner, Mátyus, Lisztes, Horváth Péter, Vincze Ottó régi harcostársak, csodálatos fiúk. Bobby Davison úgy néz rájuk, ahogy a magyarok néztek először Paul Shawra. És azt is követeli meg tőlük, amit a korosodó angolnál tapasztaltunk: harcolni kell addig, amíg el nem fogy a levegő.

Csak néhány napja, hogy a csapat egyik tekintélyes játékosa így nyilatkozott: „A baj az, hogy Csank János túledzi a csapatot. Fáradtak vagyunk, a mérkőzések második félidejében már minden sprint egy kínszenvedés.” Erre Csank inkább csak szabadkozott: Csodálkozom, hogy egyesek fáradtságra panaszkodnak, ennek ugyanis nem látom a jeleit. Sőt, az edzések sokkal lazábbak, mint korábban.”.

Bobby Davison valószínűleg nem ezt mondja majd.

Csank János tehernek érezte azt, hogy a magyar másodosztály előírásai szerint meccsenként legalább két fiatalt kell a csapatba tenni. Egy fiatal szerintem a játékával vívja ki, hogy felfigyeljenek rá, és ne különböző szabályok döntsék el, hogy neki helye van a csapatban-, mondta.

Bobby Davison szerint "a legnagyobb hangsúlyt a játékosképzésre fogjuk fektetni".

Az angolról egyébként azt mondják azok, akik játszani látták, hogy iszonyú a munkabírása.  Befutotta az egész pályát

Csank kapus volt.

Davison támadó.

Lehet, hogy ez most számít.

Futsal. Magyarország-Ukrajna 4:3.

4:1 kellett volna ahhoz, hogy bejussunk a világbajnokság legjobb nyolc csapata közé.

Meg tudja valaki megmondani azt, hogy miért kell elbukni a lábbal labdát rúgó csapatainknak mindig az utolsó percekben a mérkőzést? Miért van az, hogy Harkovban a mérkőzés végéig döntetlenre állunk, és a meccs legvégén bekapunk kettőt? Miért van az, hogy Gyöngyösön az utolsó percekig továbbjutásra állunk, és bekapunk kettőt?

Hajszálon múlott - mondják a szakemberek. De ez a hajszál nagyon vastag. Kötélvastagságú.

Nem tudunk győzni. Szerintem azért, mert a magyar focista férfiak nem kézilabdás lányok.

A magyar férfi népesség - vegyük tudomásul venni - nem ér fel lelki állóképesség dolgában hazánk hölgyeinek kitartásával. Nincs a magyar fociban Görbicz Anita.

A férfiak korábban halnak. A férfiak elbuknak a legfontosabb csatákban. Éljenek a magyar amazonok. Érdekes módon ők nem hordozzák magukban a vereség vírusát.

Ne mondogassuk azt, hogy nekünk sohasem sikerül. Ez hímsovinizmus. A lányoknak sikerül, ők ismerik a győzelem titkát. Igaly Dianák, Vörös Zsuzsák, a kajakosaink és a többiek.

Éljenek a magyar nők!

Szeressük őket, és csodáljuk, mi - sajnálatos módon - férfinak született alsóbbrendű lények.

Előre mondom, ne várjon ettől a bejegyzéstől senki kolosszális, új megállapítást, nagyigényű elemzést. Ez csupán egy szösszenet.

A Nemzeti Sport ma 2-est adott a Kaposvár-Zalaegerszeg mérkőzésre. Ez tetszik. A meccsből nekem – szubjektíve – tíz perc volt élvezhető.

Mielőtt megvettem volna az újságot, azon akartam szórakozni, hogy a sportlap kritikusai a forduló minden találkozójára 3-ast adtak. Volt egy tanárom, aki meglehetősen lazán vette az osztályzást. Év vége előtt mindenkivel ezt a dialógust folytatta le: „Édes fiam, elég nagy hülye vagy. Akarsz-e felelni a négyesért-ötösért? Ha nem tudsz, megbuksz. Vagy egyszerűen csak megelégedsz a hármassal. Akkor nem kell felelned. Hármast minden ütődött kap.”

Szóval Feri bácsi hangját hallottam szólni a Nemzeti Sport hasábjairól.

De most változott a helyzet. A tegnapi meccs értékelésén 2-es osztályzat virít. Éljen a kritikai szellem!

Vagy a Nemzeti Sport hazudik éjjel-nappal, vagy ez az év botránya. A sportlap mai száma azt állítja, hogy munkatársa interjút készített Várhidi Péter szövetségi kapitánnyal, aki többek közt azt nyilatkozta, hogy a magyar bajnokság tempója lassú, és ez nemzetközi szinten roppant kevés.

A beszélgetés alapján megírt interjút telefonon beolvasták a szövetségi kapitánynak, aki néhány apróbb módosítással jóváhagyta. Kérte azonban, hogy a nyilatkozatot küldjék el a Magyar Labdarúgó Szövetség sajtófőnökének, hadd lássa ő is.

Most jöjjön a sportlap:

„..a Várhidi Péter által már jóváhagyott interjút a testület cenzora meghúzta, s a kapitány néhány mondatát átírta, s többek között eltüntette belőle a magyar bajnoki lassú tempójára vonatkozó passzust is”.

A nyilatkozat nem jelent meg az újságban.

Vizsgáljuk meg tárgyilagosan a kérdést. Akár közelről nézem, akár kicsit távolabbról, akár összehúzott, akár tágra nyílt szemmel - előttünk áll teljes életnagyságban a magyar labdarúgás állatorvosi lova.

Adva van egy szövetségi kapitány. Véleménye van. Elmondja. Vállalja. De azért nem vállalja annyira, hogy ne kérjen hozzá felső jóváhagyást. Szóval van egy belső használatra szánt állásfoglalása, amely csak akkor válik a nagy nyilvánosság számára is hozzáférhetővé, ha „odafönt” is rábólintanak.

Adva van egy sajtófőnök. Aki jelek szerint nem csupán az MLSZ sajtóügyeit intézi, hanem a szövetségi kapitánynak is a főnöke. Neki meg van egy ceruzája - majdnem azt írtam (mint a lap), hogy cenzúrája - ezzel húzogatni kezdi a válogatott első emberének a nyilatkozatát. Mert azt hiszi - sőt, tudja -, hogy neki ehhez joga van.

Adva van egy újság, az ország egyetlen sportnapilapja, amely készségesen együttműködik ezzel a rendszerrel. Felteszi a kérdéseit. Ellenőrizteti az így elkészült cikket az interjú alannyal. Elfogadja a megjelenés feltételeként azt, hogy az interjút bemutatja a főnökségnek. És csak azután, hogy készségesen együttműködött ezzel a béna rendszerrel sértődötten lecenzorozza azt a sajtófőnököt, akihez maga küldte el az interjút cenzorálni, miután az elvégezte a maga furcsa dolgát.

Ki vethet itt bárki bárkinek is valamit a szemére?

Ilyen nálunk a futball-rendszer.

Demokratikus országok demokratikus sajtójában létezik egy hármas szabály. Háromféle nyilatkozat létezik. Magyar megfelelőjük nincs, így kénytelen vagyok az angol megfelelőket használni. Van a „deep background” interjú. Ez a „mélységesen háttér” interjú tényeket, információkat közöl anélkül, hogy az újságíró megnevezné forrásait. Ezek a források, vagy ez a forrás csak úgy nevezhető meg, mint „a szövetséghez közelálló tekintélyes személyiség(ek)”.

A másik változat a „background” interjú, amelyben nem mondják meg, hogy Várhidi Péter szövetségi kapitány nyilatkozott, csupán azt, hogy „a szövetségi kapitány véleményét jól ismerő személy” fejtette ki a gondolatait.

A harmadik pedig egyszerűen interjú.

Soha senkinek nem jut az eszébe az, hogy ezeket az interjúkat a nyilatkozón kívül (de leggyakrabban vele sem) jóváhagyassa. Mindenki végzi a dolgát. „A költő ír, a macska miákol és az eb vonít, s a kis halacska ikrát ürít kacéran”.

Az év botránya ez - mondom. (Persze csak a fociban).

De, ki a csuda veszi ezt észre?

Dzsudzsák Balázst látom a legtöbbet a magyar focisták közül. Mostanában minden héten kétszer. A sporttelevízió - gondolom részint anyagi okokból, részint azért, mert nézettséget szeretne generálni - a holland bajnokság és a PSV Eindhoven meccseit vette meg. Így aztán a mi kedves Balázsunk állandóan ott fickándozik a nappalinkban.

Nagyon jó nézni őt. Ma például kifejezetten élveztem, hogyan mérgesítette fel kirendelt védőjét az ausztrál Wilkshire-t, a Twenteből, akit a végén már ki is állítottak. Jó nézni Balázst. Igen, ez teljesen más dolog, mintha csak az újságban olvasnék a teljesítményéről. Ha azt olvasom egy tudósítótól, hogy a magyar játékos a Fiorentina elleni vesztes meccsen egyedül emelkedett ki a holland csapatból, akkor arra gondolnék, elfogult volt a riporter. Most a saját szememmel láttam: így volt. Mint ahogy a mai meccsen is - különösen az első félidőben - villogott. Azt is meg lehetett figyelni, hogy Sef Vergoossen edző az oldalvonal mellett, hátravontan játszatja Dzsudzsákot, és ezért nem is lesz lehetősége gólpasszra, góllövésre. Elhinném ezt egy újságírónak? Nem.

Hatalmas dolog ez a tévébőség. Régi sztárjaink egyszerűen csak eltűntek az életünkből. Kiprich 1993-ban holland bajnok, 1991-ben, 1992-ben, 1994-ben, 1995-ben holland kupagyőztes volt. Éreztük ennek jelentőségét idehaza, tizenvalahány évvel ezelőtt? Dehogy. Újsághír volt csupán. Détári Döme az Eintracht Frankfurtban, vagy Nyíl az Ausztria Wienben távoli fantomok voltak. Pedig milyen jó lett volna látni őket akkor ott, a külföldi pályákon.

De ne búsuljunk.
Örüljünk a kis Balázsnak.

Végre jó magyar meccs a tévében. Győr-MTK. De velünk, tévénézőkkel szemben az épülő ETO Park töküres lelátói ásitoznak. Két világoszöld, láthatósági mellényes pasi ácsorog odaát két pulóveressel. Ennyit mutatnak a kamerák.

Senkisem kíváncsi az egészre?

Közönség valószínűleg van a stadionban, hiszen kiabálnak, tapsolnak, zúgnak, fütyülnek. Csak éppen a televízió előtt ebből nem érzékelhető semmi. Teljesen hangulattalan az egész. Mintha egy hangmérnök keverne zajokat a közvetítés alá.

Nem tudom, változtathatalanul rögzített, beépített kamerák vannak a magyar stadionokban? Ehhez technikai szakembernek kellene lennem. De csak szimpla néző vagyok. És csodálkozom, miért üres a stadion.

Nem ez az első mérkőzés, amikor a tévé a stadionnak azt a lelátóját mutogatja, ahol nincs egyetlen darab néző sem.

Volt olyan közvetítés, amikor még padsorok sem voltak a kamerákkal - vagyis velünk nézőkkel -  szemben, csak hatalmas földhányások.

Minek azt sugallani, hogy senki sincs a stadionban néhány biztonsági emberen kívül?

A tévé rendezői tudják.

A meccs viszont valóban jó volt. A Győr pontosan olyan gólt lőtt, amit a szentpétervári Zenit. Talán nézték a meccset. Vagy olvasták ezt a blogot.

Nos, barátaim, fradisták, szívem csücskei, egy-vérből-valók-vagyunk-te-meg-én tesók, rugaszkodjunk újra neki. Írtam néhány nappal ezelőtt arról, hogy a Duna televízióban egy úriember azt fejtegette, hogy „mi”, vagyis „ők” nem tűrnek tovább, Csank mesternek el kell húzni a náthásba. Így kívánja ezt a Fradi Szurkolók Szövetsége.

Akkor megpedzettem egy gondolatot: mi lesz, ha az jönnek az angolok? Mennyi esélye van az ilyesfajta keménykedésnek?

Hát sajnos, mellé trafáltam. Nem nagyon értett az egészből senki semmit. Legalábbis a reakciók zöme arról szólt, hogy az általam gúnyosan említett úr kiváló koponya, még egyetemen is tanít, meg, hogy nézzem meg az interneten a fradiszurkolók oldalt, és tudjam meg, vannak szervezett szurkolói csoportok. Meg egyébként is az ilyen hülye, aki annyit tud az egészről, mint én, az nem is lehet fradista. Biztosan csak hazudik, mert hát ilyen, hazug fajta. Köpjön föl, és álljon alá.

Az egészről csak annyit: elhiszem, hogy az említett úr rendkívül kiváló koponya, egyetemen tanít, még képviselőjelölt is volt (hm, ez azért nem olyan erős bizonyíték). De én csupán egyetlen egy ténykedéséről szóltam. Arról, amit a tévéstúdióban nyilatkozott. Erről volt véleményem. Ezt írtam meg.

De térjünk a lényegre. Az egész dologról nem azért írtam, hogy sértegessem a szurkolói csoportokat (sértegetik ők egymást), vagy az FSZSZ-t. Hanem azért, mert pillanatokon belül kiderül, hogy az, amit most képviselnek - anakronizmus.

A szurkolói csoportok politikai, sportpolitikai, szakmai aktivitása csak addig hatékony, amíg egy sportklub állami, önkormányzati, szakszervezeti - vagyis közösségi - tulajdonban van. Addig van, kit fenyegetni. Van, kinek a lemondását követelni. Van, kit elüldözni. A minisztériumi, önkormányzati, szakszervezeti, stb. nagykutyák rá vannak szorulva a szurkolói csoportok támogatására. Ettől függ a helyzetük. A tüntetések, tiltakozások, fenyegetések hatására - józan eszükre hallgatva - meghátrálnak.

De mi van akkor, ha hirtelen külföldi tulajdonosa lesz az együttesnek?

Mi van, ha valakinek a zsebében a klub részvényeinek 95 százaléka lapul? Akkor kitől fél? Kit respektál?

A britek - fogadjunk! - nem szeretik majd azt, ha felgyújtják egy pálya ülőhelyeit (nem érzelmi okokból, hanem mert akkor fizetniük kell). Nem szeretik, ha akárcsak egyetlen mérkőzésre betiltják a stadiont (nem azért, mert megsértődnek, hanem, mert kiesik a bevétel). A britek utálnak majd több rendezőt alkalmazni, és utálják majd, ha a rendőrség számlát nyújt be nekik.

A Fradi magántulajdonban - méghozzá angol magántulajdonban lévő - klub lett. (Erről is írtam egy blogbejegyzést). Ennek következményeit viselni fogják a szurkolói csoportok.

Meg tudná mondani nekem valaki, hogy az angol futball huligánok az elmúlt évtizedben miért Olaszországban tombolnak, és nem odahaza?

Ma este, a mérkőzés 79. percében a Zenit játékosa, Arsavin rászólt a labdaszedőre, hogy ne gatyázzon. A Bayer Leverkusen 1:0-ra vezetett Szentpéterváron. Összesítésben viszont 4:2 volt az oroszoknak, mert korábban jól megrakták a németeket. Arsavinnek nem volt elég a továbbjutás az UEFA Kupában, nem akart kikapni. Végülis kikapott. De döntetlen is lehetett volna, ha a legdrágább játékos, a 15 millió euróért vett Timoscsuk nem rúg a 85. percben a kapus kezébe egy tizenegyet.

De én most Dick Advocaat taktikájáról szólnék.

 Remélem Várhidi Péter videóra vette a Zenit-Leverkusen meccseket, és szorgalmasan nézegeti. A szentpétervári orosz csapat játssza pontosan azt, amit a magyar válogatottnak játszania kellene.

Szervezet védelem, az ellenfél védői mögé lőtt labda, és három hátulról induló játékos, aki kigurigázza a védőket. Miért kellene ezt nekünk is játszani? Azért, mert a Zenitnek éppúgy a baloldala erős, ahogy a magyar válogatottnak. Arsavin ugyan váltogatja a helyét, néha a jobboldalon is felbukkan. De alapvetően akkor sikeres a csapat támadása, ha a balszárny indul el. Futnak egymástól néhány méternyire, hármas éket alkotva, legyünk stílszerűek, mint egy MÍG-raj. Húzódnak befelé,  középre, a döntő pillanatban egyik vagy másik játékos vagy lő, vagy átlépi a labdát, vagy csak megpöccinti, és akkor a jobboldalt érkező csatár (Pogrebjuk), vagy középpályás (Gyeniszov) belövi. Egy mérkőzés alatt hat-hét azonos koreográfiájú támadás fut így végig a pályán.

Leverkusenben nagyon működött ez a taktika. Szentpétervárott inkább döcögött. Persze ott már nem is volt tét.

De ezt a MIG-támadást érdemes lenne lekoppintani.

Megszületett az első angol klub Magyarországon. Aláírták délután - mindenféle korábbi  kétkedő vélemény ellenére - a szerződést. Még lehet egy kicsit tamáskodni, vajon az előírt határidőn belül -  kézjegyükön kívül - a pénz is leteszik-e a szigetországiak? De a kétkedésnek nincs sok értelme. Azért jöttek, hogy megvegyék a Ferencvárost (és a hozzá tartozó hektárokat). Tehát megveszik.

Sokkal érdekesebb viszont, hogy mi lesz most? A magyar futball-történelem során még soha sem volt olyan eset, hogy egy klub szinte teljes egészében (100 százalék mínusz 5 százalék) külföldi tulajdonba kerüljön. De most odakerült. Innentől kezdve testközelből figyelhetjük, hogyan csinálják ők.

Jó. Külföldi tulajdonban van a Kispest Honvéd is. De hát ez a külföldi, Hemingway, ha jól tudom Szabó György névre hallgat.

A Fradi-tulajdonosok viszont virtigli angolok. Magukkal hozzák a pénzükön kívül a mentalitásukat. A very british-t. Ne feledjük a brit ember számára kétféle emberi lény létezik. A csatornán innen lakó, és a csatornán túl lakó.

A csatornán túl lakót mindenekelőtt civilizálni kell. Meg kell tanítani köszönni, és udvariasan mosolyogni, akkor is, ha nem ért a dologból semmit. Meg kell tanítani teát inni. Véres bélszint enni. Átvenni az edzésmódszert. Megtanulni a rendet és a hierarchiát.

Nálunk slampos diktatúra volt (legalábbis a hatvanas évektől), és slampos kapitalizmus van. Náluk háromszáz éve ugyanúgy nyírják a gyepet.

Most ünnepel a Fradi, pezsgőt bontanak. (Rieb György az elnök az nyilatkozta, hogy valami nagyon finom száraz olasz pezsgő lesz. Az első hiba. Egy angol számára a pezsgő csakis a bordeaux-i Mouton Cadet). A pezsgő eldurran, és tulajdonképpen csak az a dolgunk, hogy mostantól nézzük, mit csinálnak a továbbiakban Kevin McCabé-ék. Vajon az angol módszer alkalmazható-e magyar viszonyok között.

Ne csak a fradisták figyeljék. Hanem más klubok vezetői - és főleg a szövetségi urak.

Hátha ellesünk tőlük valamit.

Ha pedig kudarcot vallanak, akkor szokott magyar nagymellényünkkel megállapíthatjuk, ezek is tudtak mindenfélét, aztán mire mentek vele minálunk?!

Légy szíves, olvasd el az alábbi hírt. Érzed, hogy a diktatúra jeges szele átsüvölt a szobán? Bocs, hogy előre véleményt mondtam. Olvass, és figyeld saját érzéseidet:

„Az NB II Nyugati csoportjában éllovas Szombathelyi Haladás vezetőedzője, Csertői Aurél csapata március 30-i, barcsi 1-1-es döntetlenje után - a Nemzeti Sportban megjelent nyilatkozata szerint - kétségbe vonta a bajnokság tisztaságát, hozzátéve, hogy a bíró két góljukat nem adta meg.”

„Emiatt Vágner László, a Játékvezetői Bizottság elnöke fegyelmi eljárást kezdeményezett ellene, de Csertői keddi meghallgatásán állította: nem mondta azt, amit a sportnapilap idézett tőle!”

„A tréner egy, a szombathelyi városi televízió által készített felvétellel támasztotta alá állítását, majd arra kérdésre, hogy miért nem kért helyreigazítást a Nemzeti Sportban közöltek miatt, azt mondta: erre nem gondolt, de ezt most azonnal megteszi.”

„A fegyelmi bizottság megvárja a fejleményeket, s azután dönt az ügyben. (mlsz.hu).”

Ugye, hallod a hangot a múltból:

-         Mondja csak Csertői elvtárs, ön szerint csalt a bíró elvtárs?! Ön szerint a Magyar Labdarugó Szövetség vezetői csaló játékvezetőket küldenek a mérkőzésekre? Ne talántán azt állítja Csertői elvtárs, hogy az MLSZ manipulálja az NBII eredményeit?

-         Nem, erről sincs róla tisztelt elvtársak. Valami tévedés lehet, valaki kiforgatta a szavaimat. A világért se állítanék olyant, hogy az MLSZ, vagy a bíró elvtárs csalni szándékozott.

-         És az Ön nyilatkozata a Nemzeti, akarom mondani a Népsportban? A sportlap azokat a rágalmazó mondatokat talán az ujjából szopta, Csertői elvtárs?!...

Nem akarom folytatni. Nem drámát írok. A drámát az MLSZ írja. Megfélemlített kisember áll - mondatai miatt - a nagyhatalmú testület előtt. Ebben az országban a rendszerváltás óta sok minden nincs rendben. De pofázni azt szabad.

Kivéve egy helyet. A focipálya szélén, labdarúgó-edzőnek. Mert meghallja a Nagy Testvér. Az MLSZ.

Utóirat: Mikörben ezt irogatom, a tévé képernyőjére nézek. Ott fut a hír. Arséne Wenger a bírót szidja azért, mert kikapott az Arsenal a Liverpooltól. Ez a Wenger nem tudja, hogyan kell egy edzőnek viselkedni. Biztos nem élt a Kádár-rendszerben. Vagy - szerencséjére - nem él ma itthon.

Ott ült este a Duna televízióban bizonyos B.B. Levente. Azt írták rá a képernyőn, hogy a Fradi Szurkolók Valamilyének az elnöke. Mit mondjak, ez a Levente olyan tornából-felmentett alak. Persze lehet, hogy csak a zakója előnytelen.

Tény, a zakó lötyög rajta, a mellénye pedig - nagy.

Azt fejtegeti ifjabb Knézynek, hogy Csank Jánosnak sürgősen el kellene húzni. Meg hogy nem tűrik.

Csak nézek.

Hogyan keverednek ilyen alakok az FTC közelébe?

Hogyan lesz belőlük szószóló?

Annyit elárulok, hogy nekem már a dédapám is Fradi-drukker volt. Egyebek közt azért, mert a család a Ferencvárosban élt. Pontosabban a Ferenc téren. Én is ott születtem.

A Fradi-szurkolóságot örökli az ember, és legbelül hordja, mint egy miniatűr hazát.

Most viszont egyre inkább az az érzésem, hogy a Ferencváros körül három csoport van. Az egyikhez - a messze legnagyobbhoz- azok tartoznak, akik kimennek a meccsre, vagy nem mennek ki, hanem a tévén nézik, vagy tévén se nézik, de elolvasnak mindent a csapatról az újságban. A csöndes többség.

A második - a gárda. A rohamcsapat. Fegyverük a petárda. Hangjuk orkán.

A harmadik pedig a „megélhetési fradisták” groupja. Akik - lám csak - még a tévébe is eljutnak, ismertté válnak, véleményt formálnak. Azt mondják „mi”. Mi nem tűrjük. Mi úgy akarjuk. Gondolom hetente, havonta, mikor-hogy összejönnek a Fradi Szurkolók Ilyen vagy Olyan Csoportosulásának a tagjai, és ultimátumokat fogalmaznak. Kitalálják, hogyan tudnak akkorát mondani, hogy felfigyeljenek rájuk.

Most viszont jönnek az angolok. Mi lesz? Dear Mr. McCabe would you please kick the ass of Mr. Csank? Mi őt nem tolerate? Mindenesetre érdekes lesz. Főleg az, hogy mit mond erre a brit.

Most jön a nagy balhé?

A Fővárosi Bíróság hétfőn meghozott elsőfokú ítéletében arra kötelezte a Magyar Labdarúgó-szövetséget, hogy hozza nyilvánosságra a Ferencvárostól az élvonalbeli licencet megvonó bizottság tagjainak névsorát. A pert az FTC Pártolói Egyesület indította az MLSZ ellen.

Az ítélet nem jogerős. Még megfellebezhető.

Némi naívsággal megkérdezem, miért kell ehhez bírósági ítélet? Miért nem vállalják névvel, arccal a felelőséget azok, akik a döntést meghozták?

Mondjuk Angliában az ottani labdarúgó-szövetség úgy dönt, hogy a Manchester Unitednek távoznia kell az első osztályból. Kérdezem: elképzelhető, hogy az angol sajtó nem ismerteti azok névsorát, akik a döntést hozták? Elképzelhető, hogy azok, aki így határoztak nem állnak ki a kamerák elé.

Nálunk? Amennyire emlékszem, a sajtó nem nagyon firtatta a kérdést. Most pedig azt olvasom, hogy az MLSZ jogásza, Helmeczy László szerint a Nemzeti Sport gerjesztett olyan hangulatot, hogy kénytelen voltak kizárni a Ferencvárost. Ezt jegyzőkönyvbe is mondta.

Szóval a sportlap nemcsak, hogy nem firtatta a kérdést, hanem aktív közreműködője is volt a kizárásnak?

Ilyen hatalma volna a sajtónak?

A Nemzeti Sport onliline szerint holnap kitérnek az ügyre. A lapnak új főszerkesztője van. Buzgó József remek újságíró. Remélem, nem védi a mundér becsületét.

Ott állt a kezdőkörben Sadjo, Bozic, Foxi, Habi, Moldovan, Zaleh, Mbouissi, Cornaci, Vukadinovics, Ramos és Dosso. És szólt az „Isten áld meg a magyart!”. Valaki, valamikor kitalálta, hogy az újpesti Szusza Ferenc stadionban mérkőzések előtt le kell játszani a magyar Himnuszt.

Aki, ezt kitalálta, annak fogalma sincs arról, kik játszanak a magyar NBI-ben (pardon, Soproni Líga). Hagyják abba!

A Vadász veheti a kalapját, veheti a puskáját, és mehet fácánt lesni. A Fradinál nem maradhat edzőként. Ez az egy dolog biztos.

Nem azért, - mondhat bárki bármit - mert nem lenne kitűnő szakember.

Nem azért, -  amit irogatnak, mondogatnak, - mert a B-közép tüntet ellene.

Nem azért, - ami a szaksajtó mond, - hogy a csapata gyengén teljesít.

Nem azért, - amit ma olvasható az újságban - mert néhány játékosa a folyosón már fúrja.

Nem azért, mert - emberi számítás szerint - a Ferencváros továbbra is az NB II-ben marad.

Hanem egyszerűen azért, mert ez a kapitalizmus törvénye.

Ha az új angol tulajdonos kifizeti a vételárat, ha leteszi a százmilliókat, akkor valamit csinálnia kell. Mit tehet egy új tulajdonos? Csapatot nem tud varázsolni. Eredményt nem tud egyik napról a másikra elérni. Nem tudja zöldebbé tenni a gyepet.

Egy dolgot tehet: kirúgja az edzőt.

Úgyhogy bye,bye Csank!

Nagyon tud focizni. Az biztos. Tény, hogy a PSV Eindhoven meccseit azért nézem, mert a pályán van. Ma is mit csinált?! Például egy olyan köténycselt, hogy nem az elöl, hanem a hátul lévő lábával - amolyan oxival - rúgta át a labdát a védő cipői közt. És rúgott egy zúgó kapura lövést. És pontos beadásokat adott. Szabadrúgáshoz, szöglethez őt küldi a mester. Mint Beckhamet.

Érdemes figyelni a holland tévé rendezőjét is. Állandóan a kis magyar szemtelen képét mutatja közelképben.

Mégis.

Igazán jó ez a Balázs-gyerek?

Túl hamar elterül. Túl hamar sántikál. Túl hamar reklamál. Túl sokat szidja a társait. Túl hamar lecserélik. (S aztán lőttek az élvezetemnek).

Túlságosan sztárra veszi ez a Balázs-fiú a figurát. Jó lenne, ha ezt megmondaná neki valaki.

Utálom, hogy divat mostanában azt mondani, hogy „alázat kell a futballhoz”. Francokat kell alázat. A futballt, a játékot szeretni kell, és normálisan kell a pályán és a pályán kívül viselkedni. De: a nagyképűség öl butít, és nyomorba dönt. Alázat és nagyképűség között van középút. Normális sportembernek lenni.

Dzsudzsák Balázs most a holland bajnokságra esélyes csapat hat-nyolc legjobb játékosának egyike. Ez elég sok. De nem több.

Tudjátok, melyik a legnépszerűbb focicsapat Magyarországon? A Manchester United. És a második legnépszerűbb? A Real Madrid.

Szombaton, szabadidőmben szörföltem a neten, és megnéztem, hogy melyik topikhoz szólnak hozzá a legtöbben. Melyik csapattal kapcsolatos bejegyzések váltják ki a legnagyobb érdeklődést? A hozzászólók száma - gondolom - az érdeklődés egyik jól használható mérőszáma. Az ember nem beszél bele olyan témákba, amelyek nem izgatják.

Tehát a Manchester Uniteddel kapcsolatos bejegyzésekhez 29604 hozzászólás érkezett. Nem sokkal maradnak el ettől a Real Madriddal foglalkozó fórumok. 22833-an mondták el a véleményüket (persze sokan ezen a számon belül többször is). A Barcelonáról „márcsak” 10142-en.

És tudjátok, hogy az állítólag legnépszerűbb magyar csapattal a Ferencvárossal kapcsolatban hányan érezték szükségesnek megszólalni? 3645-en. Vagyis nyolcszor (!) kevesebben, mint ahányan a távoli Manchester vörös ördögeiért püfölték a számítógép billentyűjét.

Jó, a Fradi klubcsapat. De a válogatott, az mégiscsak többeket érdekel. Hát nem. 1389 hozzászólás volt a sportfórumon. (Ez például egyharmada annak, amelyet például a - Fradi statisztikáit verő - Bayern München fan club produkál). Egyébként a görög  Panathinakosz is lepipálja a nemzeti tizenegyet (1685 hozzászóló)

Szóval itt tartunk.

Nincsenek a magyar szurkolók.

Nem kellene becsukni a boltot?

A fenti cím az Újság című magyar bulvárlap reklámszövege volt az első világháború előtt. Most, az az újság, hogy az MTK a legjobb magyar csapat. Egyszerűen azért, mert tud focizni. Mert stílusa van. Mert gurigázik, ha gurigázni kell, és lendületesen támad, ha lendületesen támadni kell.

Egyedül az MTK az a csapat idehaza, amelynek teljesen mindegy, hogy Zalaegerszegen játszik, vagy a saját pályáján. Mert nincs saját pályája. Az a néhány száz ember, aki a Hungária körúton bóklászik se nem oszt, se nem szoroz.

Egy klub, amelynek nincs szurkolótábora. Az MTK - mondjuk ki - zsidó csapat. Ezért is kék-fehér a meze. Izrael állam nemzeti színei is ezek. Csak éppen az MTK fél évszázaddal régebbi, mint Izrael.

Valamikor valóban a budapesti zsidóság csapata volt az együttes. Azt tartották róla, hogy játékosai hagyományosan keresztények voltak, szurkolói pedig izraeliták. Jól megvoltak együtt. Aztán jött a Holocaust, a népirtás.

Alig van szurkolója az MTK-nak. A labdarúgás szeretete, a „csapathoz tartozás” ugyanis nagyon szorosan családhoz kötődik. Fradista dédpapa dédunokájának is átörökíti a szenvedélyt. De mit tegyen az MTK. Alig van törzsszurkolója.

Pedig megérdemelné, hogy nagy, erős tábora legyen. Fiatal játékosai a magyar foci-jövőt képviselik. De mitől lenne tábora?

A csapat nélküli, el nem kötelezett, fociszeretők talán mögé állhatnának. Ha még vannak ilyenek.

A zsidóság és a gojság - öröme az MTK.

A visszajátszások, az ismétlések, a lelassított jelenetek rengeteget ártanak a labdarugó-bírók tekintélyének. Ez volt az egyik legérdekesebb megállapítása annak a tegnapi kerekasztal-beszélgetésnek, amelyet német edzők, klubmenedzserek és játékvezetők részvételével rendeztek. A foci szabályait bíróval és taccsbírókkal (bocs, most már asszisztensekkel) együtt találták ki, az ő esetleges hibájuk bele van kalkulálva. Ezt nem a bírók állították, hanem olyan egykori focista nagyságok, mint Uli Hoeness, Klaus Allofs és Felix Magath.

Egyre több stadionban óriás kivetítőn is nézni lehet a meccset. A néző olyan közelről, annyira lelassítva látja a vitás jeleneteket, ahogy meccs közben a játékvezető soha. A visszajátszás megmutatja, hogy a becsúszó védő nem is ért a nagyot bukfencező csatárhoz. Hogy a kapuba tartó labda nem is ment át a gólvonalon. Satöbbi. Így aztán a megismert valóság lehülyézi a bírót. S utána persze a közönség is.

Azt a gondolatot végképp elvetették, hogy az amerikai futball mintájára legyenek olyan ellenőrök, akik vitás helyzetek videóját átnézik, és döntenek. A meccs szaggatott lesz. A „három kövér segg” a lelátón végső soron eldönti majd a meccseket. Egyébként csináltak is egy próbát, a jelenlévőknek levetítettek néhány vitatott jelenetet a Bundesliga őszi fordulójából. A kerekasztal részvevői egyetlen-egy esetet sem ítéltek meg egységesen!

Holnap reggelre kiderül, hány manchesterit késeltek meg Rómában. Az olaszokra figyelve meg kell állapítani, hogy nemcsak a focistáink, hanem futball-huligánjaink is kispályások. Egy kis zsidózás, egy kis anyázás, egy kis petárdázás, zászlórúddal való fenyegetés…

Mi ez a rómaiakhoz képest?

Tavaly 12 angol szurkolóba döftek kést, amikor a Vörös Ördögök az AS Romaval találkozott. A szigetországiakra meglehetősen zabosak Itáliában. „Nagyképű, rohadt, részeges banda” – mondta egy olasz kocsmáros (aki mellesleg grappával és sörrel látja el ezt a társaságot) a Guardiannek. Hát ez bizony igaz. Aki látott már vöröslő fejű, összekapaszkodott, ordító angolokat a stadionok környékén, az pontosnak találja a megjegyzést.

Azért elég lenne csak széket vágni hozzájuk. A késelés túlzás.

A rómaiak pedig nemcsak őket döfködik. Februárban hat spanyolba is beleszúrták a bicskát, és a Real Madrid buszát ökölnyi kövekkel szépen kidekorálták.

Az olasz rendőrség – olvasom – nagyon felkészült. A stadionban nem lesz rendbontás. Sőt! A stadion egy kilométeres körzetében is csend, biztonság, nyugalom honol majd. Persze, az angol szurkolóknak valahogy el kell érniük ezt az egy kilométeres biztonsági zónát. És este tíz után ki is kell valahogy menniük a stadionból.

Amikor a Fradit kitaszították az első osztályból, nem volt senki széles-e hazában, aki ne gondolta volna azt, hogy a következő évben visszajut az elitbe. Most viszont erősen kétlem, hogy a közeljövőben visszakerül oda. Egyszerűen meg kell barátkozni a gondolattal, hogy a legnépszerűbb, a legnagyobb szurkolótáborral rendelkező magyar klub akár éveken át ott fog rostokolni a másodosztályban.

Jöhet angol befektető, kirúghatják Csank Jánost, elfordíthatják a stadiont, vehetnek fél tucat focistát. A dolog változatlan marad.

A helyzet ugyanis az, hogy az NBII nem annyira enbékettes, ahogy sokan gondolják. Nagyon is hasonló, mint amit az angol másodosztályról mondanak, ahol a legjobb magyar focisták vergődnek. A futball itt nem pengés, de a küzdelem hatalmas.

A Ferencvárosnak - elvileg - harminc mérkőzést kellene végigjátszani, és megnyerni úgy, hogy az ellenfél tizenegy játékosa a saját kapuja elé tömörül. Csíp-rúg-harap. S ha lehetőséget lát erre, akkor egy-egy gyors ellenakcióval támad.

Mekkora esélye van így a sikernek? Szerintem nulla. Ha a válogatott - nem a magyar, hanem mondjuk az olasz, vagy a francia - kényszerülne harminc ilyen mérkőzést végigjátszani, például a Szolnok ellen  - azzal, hogy mindegyiket meg kell nyernie, akkor meglehetősen nagy tétbe fogadom: elbukja.

A mai futballban, amikor a védekezés taktikája kifinomult, amikor a másod-, sőt a harmadosztályban is vannak játékosok, akik - ha építeni nem is - rombolni kitűnően tudnak, a győzelmet nem lehet szavatolni.

A Fradi pedig célpont. Minden csapat álma az, hogy elhozza a skalpját. Egy-egy meccsre a sánták is felépülnek, a bénák is járni tanulnak. A soha-a-kapuba-nem-találók bődületes gólokat rúgnak.

Bajnokok Ligája? Ugyan már. Szabad Föld Kupa. Van még ilyen?