Elárulok nektek egy titkot. Tegnap 1997-en látogatták meg ezt a blogot. Az elmúlt időszakban volt már 3300, meg 2900 látogató is. Ennek örülök. De összehasonlításképpen annyit mondanék, hogy a tegnapi napon a Szabad rúgás blognak négyszer annyi látogatója volt, mint az U-19-es válogatott mérkőzésének - amit (mint ezt a blogot) ingyen lehetett megnézni. Németh Krisztiánt sokkal, de sokkal kevesebben nézték élőben, mint ahányan rákattintottak erre az oldalra.

Egy-egy NBI-es találkozó nézőszáma messze elmarad a Szabad rúgás jobb napjaitól. Pedig ez nem is hetente egyszer-kétszer jelentkezik, hanem általában naponta.

Nem azt mondom, hogy ne gyertek ide. Welcome! Imádlak titeket. No, de mégiscsak mutat valamit az a tény, hogy mi itt jól eldumálunk, írunk, kommentezünk, meccsre alig megy ember.

Ez a magyar foci - felülnézetből. Itt ülünk az elefántcsonttoronyban. (Én is. Egyszerűbb egy sörrel leülni a képernyő elé). Általában elmulasztjuk a közvetlen élményt. Annyit azért elmondok nektek, hogy az átlagos drukkernél jóval többször megyek meccsre. (Néha azt gondolom, minek).

A duma lengi körül a magyar focit. A pályák feletti uralmat átvették az ultrák. (Utálom, ha fejbe dobnak egy petárdával). Dumálnak a játékosok, az edzők, a vezetők, a „szurkolói csoportok” vezetői. Viszont hiányzik a szeretet. A focit szeretni kellene. Nagyszerű játék. De ez az egész foci-közeg egy marha nagy kocsma. Ülünk a pultnál a söreinkkel, és beszélünk a vakvilágba.

Ettől semmi sem lesz jobb, vagy rosszabb. Csak a csaposok örülnek. Fogy a sör.

Nézem, a világ legunalmasabb mérkőzését, a Honvéd-Vasast. Szóra sem érdemes az egész. De egy valami azért mégis érdekes. Terjed a Dombi-kór a magyar labdarúgásban. A kis debreceni találta ki, hogy nem kell elfutni, nem kell beadni, nem kell cselezni, éppen elég, ha rávezeti a védőre a labdát, és egy hatalmasat esik. Lehetőleg a tizenhatoson belül, vagy a lehető legközelebb a büntető területhez.

A kispesti meccsen Dombi legjobb tanítványai fociznak. Esnek-kelnek, hatalmas bukfencekkel győzik meg a bírót arról, hogy rettenetes erőszak áldozatai. Legalább annyi időt töltenek a játékosok a földön, mint lábon.

A dolog lényege - persze - csalás. Ha nem megy a játék, akkor ki kell erőszakolni a szabadrúgást, a tizenegyest, a sárga lapot. A meccs alatt körülbelül 60 műesést számoltam össze. Nem vagyok statisztikus, lehet, hogy tévedtem. Volt az hetven is.

A bírók pedig partnerek. Egy kivétel van, Bede. De nem lehet mindig őt a pályára küldeni. Kispesten Vad II fújt. Jól megvezették.

„Egykori jelentéstevők: szinte önálló szervezetté kovácsolódtunk. Nem egy Fradi vezető rájött: mi erőt képviselünk. Segíthetünk nekik a Fradi körüli hangulat formálásában. Segíthetünk például abban, hogy valakit kiutáljanak, aki útjukban áll” - mondta egy zöld-fehér drukker.

Hát ez az. Ezt éreztem már évek óta. Túlságosan is jól szervezettek bizonyos „szurkolói csoportok” akciói.

De kik is ezek az „egykori jelentéstevők”? Téglák. III/III-asok. A nyolcvanas évek elején az elhárítás rájött, hogy a korábbi gyakorlat helyett - amikor vezetőket, játékosokat szerveztek be -,  sokkal hatékonyabb, ha fiatal szurkolókat képeznek ki ügynökökké, hogy jelentsenek a Ferencvárosról. Bár beszervezésük titok maradt, úgy jártak-keltek a székház folyosóin, mintha ők lettek volna a világ közepe. Nem volt semmiféle konspiráció, a téglákat a rendőrségen hallgatták ki. Néhányan, az ügynökök közül, nem is próbálták titokban tartani, hogy „feladatuk van”.

Az új sportlapban olvastam a riportot. Úgy látszik történt valami Gyárfás Tamás (a kiadó) és Bocsák Miklós a Sport plusz főszerkesztője között. Mert Bocsák most ehhez az új hetilaphoz, a Sport Exrához igazolt. Mi volt az oka? Nem tudom, nekem nincsenek ügynökeim.

Ez a tégla-ügy viszont nagyon elgondolkoztató. És nem is amiatt, hogy a rendszerváltás előtt  III/III-asok nyüzsögtek a klub körül. Hol nem nyüzsögtek? Sokkal inkább amiatt, hogy ezek a spiclik túlélték a rendszerváltást. Önálló csoporttá szerveződtek, és - mivel nem is volt titok kilétük - felhasználták őket a modern idők klubjában. Hogy is mondta a meg nem nevezett ipse? „Rendszeresen találkoztunk Fradi-vezetőkkel is. Volt egy-két kocsma, egy-két vendéglő, ahol összejöttünk, és ahol megkerestek mások, és feladatokkal bíztak meg. Vagy éppen itt fizettek a vezetőknek a megbízások teljesítéséért, akik ebből osztottak”.

Szóval van épp elég botrány a Ferencváros körül. De ez - azt hiszem - a legnagyobb. A morális válság Himalájája.

Szóval Krausz Tamásnak sikerült a fociba is belevinni a gondolatait. Ő egyébként az ELTE Ruszisztikai Központjának egyetemi tanára. Meg nagyon baloldali. A legbaloldalibb, aki létezik még az MSZP-n belül. A nála baloldalibbat már úgy hívják, Thürmer Gyula.  (Meg néhanapján idesasszézik a Gazsi, Tamás Gáspár Miklós).

Szóval ő az, aki szerint az egész magyar politika egy nagy neoliberális katyvasz. Mindegy mi a párt neve, Fidesznek, MSZP-nek, SZDSZ-nek vagy MDF-nek hívják-e.

A focink meg azért rossz, mert követjük ezt az utat, ami a semmibe vezet.

Olvasom az interjúját a sportnapilapban. Néha bizony még bele is feledkezem az érvelésébe. Azt mondja, hogy a magyar futball kihelyezése a világpiacra, a nyitás - valamint ezzel egyidejűleg az állam kivonulása a labdarúgásból - katasztrófához vezetett. A legjobb klubok eladták legtehetségesebb játékosaikat, abból tartották fenn magukat. Elmentek mindazok, akik egyeneset tudtak rúgni a labdába. A futball - akárcsak bármely más iparág - csak a centrum országaiban működik a „fejlett kapitalizmus” törvényei szerint, mert a tőke bármilyen bűncselekményre képes, ha nem korlátozzák. Az EU-tagság ezen még ront is, hiszen nem létezik az Unión belül piacvédelem, protekcionizmus.

A megoldás Krausz szerint: államilag támogatott amatőr futball Magyarországon. És két-három multinacionális megaklub Budapesten, amelyek egy közép-európai fociligában játszanának.

Szóval ez az elemzés, és ez a koncepció.

Számomra elég rémesen hangzik. Ha ugyanis az állam tartja el a labdarúgást, akkor az állam - éppen aktuális karja, a kormány révén - bele is fog abba szólni. A miniszterelnök elvtárs, vagy úr majd jól megmondja a szövetségi kapitánynak, kit kell kihagyni a csapatból. Az a jó taktika, amelyik a főuraságnak tetszik. Lesznek támogatandó csapatok (amelyiknek éppen a főillető szurkol), tűrtek és tiltottak.

Majd játékosokat központilag átirányítanak a „jó csapatokba” a „nem-szeretemekből”.

Az amatőröknek is élniük kell valamiből. Majd csempésznek. Csak most nem nejlonharisnyát, meg órát, hanem mobiltelefont és mikrochipet. A különböző pénzügyi trükkök felett pedig az APEH majd szemet huny, mert szólnak „odaföntről”.

Az amatőr csapatokból a jobbak majd „disszidálnak”, profi szerződést kötnek gazdagabb klubokkal. Ezt csak szankciókkal lehet megakadályozni. Tehát eltiltják őket egy-két évre (mint Puskást, Kocsist) az amatőr státusz megsértése miatt.

És hogy jönnek létre a „megaklubok”? Kijelölik őket? A kormány majd megmondja, hogy melyik csapat érdemes a megává válásra?

Szép, új világ.

Krausznak igaza van, vacak a magyar foci (majdnem durvább jelzőt használtam). De ennek oka a neoliberalizmus? A magyar periféria? Az EU? A rohadt tőke?

Mi a csudától jó a lengyel, a cseh, a román, a szerb, a horvát labdarúgás?! Ők talán a centrumban vannak? Ott nem adnak el játékost külföldre?

Miért rossz az osztrák? Ott is a karvaly-tőke uralkodik? Négy évtizede?

Nem akarom megoldani a kérdést. Nem is blogba való. De szerintem a magyar futball hanyatlásának nem ilyen magasztos oka van, nem lehet piacnyitásra, neoliberalizmusra, EU-ra, külső hatalmakra fogni.

Nálunk a futballt magunk „kúrtuk el”, hogy maradjunk a politikai zsargonnál. Nem a piacnyitással, az Európához való csatlakozással, hanem a bulikkal. Attól voltunk húsz éve még a legvidámabb barakk, hogy mindent ki tudtunk bulizni. Attól vagyunk ott, ahol vagyunk, mert még mindig ilyen a mentalitás. Az EU-pénzek, a szponzor pénzek, a befektetői pénzek, a játékos eladásból származó pénzek lenyúlhatók. Nem kell sokat magyarázni, elég az „állatorvosi lovat”, a Fradit tanulmányozni. Ahol rend van - az MTK-nál -, ott rend van. Nem világverőcsapat. De annyit tud, amennyi tőke a klubban van.  

Az állam tegyen rendet? Úgy, hogy magához rendeli a futball felügyeletét? Nem. Ezt a piac intézi el. Akármilyen döbbenetesen hangzik is. Vonzó körülményeket kell teremteni a tőke számára. Az együtteseknek kell ilyen körülményeket teremteniük. Kristálytiszta viszonyokat, átláthatóságot. A nagyon jó játék nem is nagyon feltétel. Ha jön a tőke - és tudja, biztonsággal jöhet -, akkor majd lesznek játékosok is. Tiszta viszonyok nélkül a tőke csak bedugja az orrát, aztán pánikszerűen menekül, mint Várszegi, hóna alatt a Fradi sörrel.

Akinek esze van, holland edzőt, szövetségi kapitányt szerződtet. Csináltam magamnak egy listát. Minél tovább nézegetem, annál jobban bízom abban, hogy Erwin Koemannal - talán - nem járunk rosszul. Egyszerűen azért, mert Tulipánföldön - a jelek szerint - újabban úgy teremnek a jó labdarúgó-szakemberek, mint nálunk a gomba.
Ha van kedvetek, nézzétek át. Lehet, hogy kihagytam valakit, de azért ez a névsor is elég meggyőző. Íme:

Co Adriaanse, az FC Porto edzőjeként 2006-ban, Portugáliában az év labdarúgó-menedzserének választották.

Dick Advocaat, 2006 óta a szentpétervári FC Zenit trénere. Tegnap a csapat elgázolta a Rangerset, és megnyerte az UEFA Kupát. „Európában mindenki a mi stílusunkról beszél” - nyilatkozta a meccs előtt. Mellette az orosz együttes kispadján ott ül segítője és honfitársa, Cor Pot.

Marco van Basten, 2004 és 2008 között a holland válogatott kapitánya volt. Februárban négy éves szerződést írt alá az Ajax-szal. Júliusban kezd dolgozni az együttessel.

Leo Beenhakker, 2006 nyarán a lengyel nemzeti csapat edzője lett. „Rémisztő légkört tapasztaltam. Az újságírók folyamatosan támadták a futballistákat, a szurkolók nem mutattak semmiféle kötődést a gárdához, ilyen körülmények között a játékosok sem voltak magabiztosak, lelkesek”. Ismerős, ugye? Lengyelországnak összejött, ami még soha, kijutott az Európa-bajnokságra.

Johan Boskamp, 1988-89-ban az FC Dinamo Tbiliszi csapatának és a grúz válogatottnak a vezető edzője, kapitánya volt.

Henk ten Cate, akit jól ismerünk az 1999-2000 szezonból, amikor az MTK edzője volt. Most a Chelsea másodedzője. Ez sem olyan rossz pozíció.

Johan Cruijff,  tizenegy bajnoki és kupa címmel minden idők legsikeresebb edzőjeként dolgozott a Barcelonával.

Louis van Gaal, Bajnokok Ligája győztes az Ajax-szal (1994-95), UEFA kupa az Ajax-szal (1991-92), UEFA Szuper Kupa az Ajax-szal (1995-96) és a Barcelonával (1997-98).

Ruud Gullit, a Chelsea, a Newcastle, a Feyenoord kispadja után most a Los Angeles Galaxy edzője, nem kis pénzért.

Guus Hiddink, Dél-Korea és Hollandia szövetségi kapitánya volt, mind a két együttes eljutott a világbajnokság elődöntőjébe. Ausztrália csapatával is bejutott a világbajnokság második körébe. Jelenleg az orosz válogatott szövetségi kapitánya. Az oroszok bejutottak az Európa-bajnokságba, sikerrel vették a csoportkört.

Ruud Krol, az Egyiptomi Zamalek edzőjeként megnyerte az afro-ázsiai kupát.

Aad de Mos, 1988-ben egy „kis” csapattal, a  KV Mechelennel megnyerte az UEFA Kupát.

Frank Rijkaard, öt éven át volt edzője a Barcelonának, most távozik a posztjáról.

Sef Vergoossen , aki jelenleg Dzsudzsák Balázs és a PSV Eindhoven edzője. Érte is kapkodtak külföldön. Az egyiptomi Al Gezira és a japán Nagoya menedzsere volt.

Aztán persze, ott van még a mi Erwinünk tesója, Ronald, akit most penderítettek ki  Valenciából, mert a csapat a negyedik helyről a 15. pozícióig süllyedt, és alig kerülte el a kiesést. Mindegy. Akkor is bízom a hollandban. Miért? Mert nagyon fontos az, hogy milyen közegből érkezik valaki. Mi a háttere. Nemcsak szakmailag. Ambícióit táplálhatja honfitársainak sikere. Erwin Koeman fiatal edző, és karrierje tulajdonképpen nálunk indulhatna el. Ha ő is „sárból emel várat”, mint Leo Beenhakker Lengyelországban, akkor megkaphatja a Corvin-láncot.

Biztosan súg valaki a szövetségi kapitánynak. Máskülönben ki a nyavalya gondolna arra, hogy az Újpesttől éppen kirúgott Urbányi István lehetne a segítője. Urbányi egyébként helyes fiú, nagyon jókat mondott - csúcsedzői karrierje előtt - a televízióban. Csak hát nem tud hollandusul. Eddig nem bizonyította be, hogy a gyakorlatban is alkalmazni tudná elméletileg ragyogó meglátásait. Igaz, jól ismeri a fiatal játékosokat, akikkel az utánpótlás válogatottban foglalkoznia kellene.

De Róth Antal neve még csak fel sem merült. Márpedig Koeman, ha a saját feje után menne, ha nem hallgatna a hazai súgók véleményére, akkor szinte magától értetődő, hogy Róth Antalt választaná.

Róth nemcsak jól ismeri a fiatal focistákat, hanem éveken át irányította is őket. Nem kevés sikerrel. Ráadásul Hollandiában is focizott. Így nem lenne kommunikációs probléma szövetségi kapitány és edző között.

De Róth Antalt - a jelek szerint - Koeman nem kéri fel. Miért is nem?

Ez a nagy titok. Nem tudom, hogy Róth mit követett el, de azt tudjuk, hogy se szó, se beszéd kipenderítették az állásából. (Az utánpótlásért felelős vezető edző posztjából). Valószínűleg mondott valamit. Vagy megvonta a vállát, amikor a főnök beszélt. Vagy magában gondolt egy förtelmeset. Az tény, hogy úgy eltűnt, mintha a föld nyelte volna el.

Az ő neve tabu. Nem lehet kiejteni. Az új kapitány nem tudhat róla.

Van egy áruló nyom. Azt mondja Hajdu Attila - aki ugyancsak szakkommentátor a Sport tévében -, hogy Szekeres Tamás, az MLSZ technikai vezetője kereste meg, s kérte, vállalja el a válogatott kapus edzői feladatát. Szóval az MLSZ válogat Erwin barátunk részére segítőket!

A legviccesebb az egészben az, hogy olyan szakembereket keresnek meg, akik a televízióban szerepelnek. Két legyet lehet így ütni egy csapásra. A nézők által ismert szakember ülne a kispadon a holland mellett. Ráadásul az MLSZ befogná a száját a kritikus televíziós személyiségnek.

Szóval Róth Antal vagy elszegődik a Sport tévéhez, vagy nem kerül semmiféle posztra.

Ami pedig a bevezetőben feltett kérdést illeti, sejtem ki súg a mi Erwinünknek.

Valószínűleg K-val kezdődik a neve, és istelekivel folytatódik.

Lipcsei Pétert hazaküldték a Tuzsérra menő busztól. Lipcsei hallgatott. Kiderült, nem volt gyáva, hanem alkalmazkodott az új kommunikációs stratégiához.  Berki Krisztián, a Ferencváros Labdarúgó Zrt. vezetője, (akiről Nyilasi Tibor azt mondja, hogy nem tudja, milyen szakmai és erkölcsi felhatalmazással dolgozik) tudja, hogy mi ez. Sem játékos, sem más vezető nem nyilatkozhat.

Saját ars poeticájáról pedig így beszélt:

„A megoldás az, ha egy életre lezárjuk azt a fajta kommunikációt, ami ma a magyar futballt körülveszi...Nincs mit rejtegetnünk, felesleges ezért borzolni a kedélyeket az újságírók bevett módszereivel. Sajnos azt kell mondanom, önvédelemből szükséges ezeket a - nálunk egyébként jobban működő futballkörnyezetben egyáltalán nem sokatlan - módszereket alkalmaznunk. A következő szezontól új kommunikációs stratégiával készülünk, amelyben világosan lefektetjük az elveket."

Éppen most olvasom egy remek szegedi újságíró morfondírozását arról, hogy milyen marha nehéz ma már vidéken dolgozni. Régen, ha bement a polgármesteri hivatalba, akkor nemcsak a polgármester nyilatkozott, hanem bármelyik tisztviselő, aki a téma szakértője volt. Egy gyárban beszélgetni lehetett a tapasztalt melósokkal, nem kellett megkeresni a kommunikációs igazgatót, mint most. A multik szóba sem állnak a vidéki skribásszal. Kommunikációs agytrösztök sajátítják ki a közbeszédet. Nem politikai diktatúra, hanem egzisztenciális félelem fojtja bele a szót az emberekbe.

Hát, ez a szép új világ megérkezett a fociba is.

Kuss legyen, ha maradni akarsz. Kuss legyen, ha a csapatba akarsz kerülni. Kuss legyen, mert nem lesz szerződés-hosszabbítás.

Én is befogom a számat.

Louis Figo elütött egy fekete macskát. Nem akármilyen állatot, az Inter edzőpályájának jól ismert kiscicáját. Előtte az olasz játékosok tréfásan mondogatták, hogy ez a fekete ördög a felelős azért, hogy az Inter egyre rosszabbul szerepel, és jelentős előnyét szép lassan leadja a Romával szemben.

Aztán a portugál sztár egy nap bement az öltözőbe, és közölte: „A balszerencsének vége”. Elmesélte: a fekete macska kimúlt, elgázolta a Jeepjével.

Azt nem mondta, hogy készakarva ütötte el.

A Libero című olasz lap pénteki száma szerint viszont ezt állította.

Az Inter a hét végén a Sienával találkozott, ha győz, bajnok. A stadionban transzparenseket feszítettek ki: „Figo, megölted a fekete macskát, a világ undorodik tőled!” „Figo, az Inter szégyene, igazságot a cicának!”

Figo nem játszott. A macska elgázolása utáni héten megsérült. A mérkőzés 78. percében 2:2-es állásnál Materazzi kihagyta az Inter büntetőjét. A Roma még közelebb jött.

A fekete macska szelleme kísért.

Elképesztő. Körkapcsolás van. Mint anno a rádióban. Nézzük a Manchester United meccsét, és át-átpillantunk a Stamford Bridge-re, ahol a Chelsea küzd.  A tét az angol bajnoki cím.

Ülünk a haverokkal, klasszikus sör, dohányfüst a szobában. Csupa vörös ördög drukker. Talán Ronaldo, Giggs, Rooney miatt, talán Sir Alex Ferguson miatt, vagy egyszerűen azért, mert de jó lenne, ha az ember ilyen csapathoz járhatna haza, ha lenne egy ülőhelye a kapu mögött. Ha lóbálhatná a sálját, és végigénekelhetne 90 percet.

Ülünk 1700 kilométerre, rágjuk a körmünket, felmegy a pulzusunk. Szurkolók vagyunk.

Szorgalmas tévénézők, meccsre járók, és baromi módra elkényeztetettek. Hiszen ez a nyavalyás tévé elhozza hozzánk a Premier League összes mérkőzését. Azonosulni tudunk a világ legjobb csapatával, a világ legjobb játékosaival.

Hát persze, hogy fanyalgunk, ha a Honvéd és a Győr, az MTK és az Újpest játékosai szaladgálnak a képernyőn. Vagy ha kiballagunk az Albert-stadionba, és megnézzük, hogyan kínlódik az FTC nevű (a Fradira nem is emlékeztető) együttes a Tököl ellen.

Olasz bajnokság, spanyol bajnokság, német bajnokság, angol élvonal. Lehet ezt bírni idegekkel? El lehet viselni, hogy milyen kicsik, szegények és gyengék vagyunk?

A gazdaság az más. Az csupa statisztika, csupa szám. GDP, meg államadósság, meg növekedési ütem. Csupa papír. Jó, elég idegesítő statisztikák. De a focit látjuk. A cseleket, a gólokat, a pontos passzokat, a lüktető iramot.

Köszönjük Eurosport. Hogy a fene enne meg!

Megjött a Fradi Pénze. Így, nagybetűvel.

Örül mindenki a klub körül. Mint mi fizetésnapon. Egy órán át szép az élet. De aztán leül az ember (a klub), és számolni kezd. Ennyi kell lakás-hiteltörlesztésre, ennyi kocsi-hiteltörlesztésre, közös költségre, villanyszámlára, gázszámlára, vízdíjra, internetre, telefonra (adósságtörlesztésre). Hm, fogy a pénz. Aztán be kell vásárolni. Mondjuk (lásd Fradi) tizenkét játékost. És máris üres a buksza.

De most még csak az első napon vagyunk. Még az öröm óráit éli a csapat, a klub, a szurkolótábor. Különben is, a hiteleket át lehet ütemezni. Talán. Lehet kevesebbet is vásárolni. Mondjuk csak hat játékost. Jókat.

Ráadásul ott az angol nagybácsi. Nekünk sajnos nincs. Csak egyszer van fizetésnap egy hónapban.

Vajon a Fradinak kell-e még több is?

„Sportoló nő ázsiai férfit keres olimpiai bajnok nemzése céljából. A UGT2B17 gén kizárva.” Ilyesfajta hirdetésre biztosan nem kell sokat várni. Ma a Nemzeti Sport - a The New York Times cikke alapján - megírta, hogy a svéd Karolinska intézetben 55 egészséges férfit vizsgáltak meg abból a szempontból, hogy mennyire hatásos nálunk a dopping teszt. Mindegyikükbe férfi hormont, 500 mg tesztoszteron enantátot adtak intramuszkulárisan. 15 napon át vizsgálták, hogy a doppingszer kimutatható-e a vizeletükből.

Kiderült, hogy nem. Az 55 vizsgált személyből 17 simán átment minden doppingteszten. Abból a csoportból, amelyből teljesen hiányzott a hosszúnevű gén, 60 százaléknyi vidáman kapkodhatná be a tablettákat, kaphatna injekciókat, építgethetné az izmait, és nem bukna le soha a kontrollon. Nem kellene idegen vizeletet csempésznie az orvosi szobába.

Ez már fajta kérdése. Az ázsiaiak emberek jelentős részből hiányzik ez a gén. Az európaiak 10 százalékából.

De hoppá? Lehet, hogy ez jó hír? Keverékek vagyunk itt a magyar földön. De hátha maradt még bennünk ázsiai vér. Körül kellene nézni.

Gyerekkorban meg lehetne ejteni a génvizsgálatot. Aztán, ha kiderül, hogy néhánynak ázsiai vér van a pucájában, akkor hajrá! Kezdhetjük felpumpálni őket úszó, súlyemelő, dobóatléta sztárokká.

Focistákká már kevésbé.

Ott a méret nem lényeg. De egy két méter magas, százötven kilós center a válogatottnál is elkelne.

Szó sincs rasszizmusról. Ezt a goromba frátert, ezt kedves szurkolójának, sőt, családtagjának” - ahogy Rieb György FTC klubelnök fogalmazott - jól behúzó Ndjodot első meccsén nem azért dobálták meg banánnal, mert bőrszíne fekete. Hanem azért, mert rossz focista. Az első pillanatban tudták róla. Csak rá kellett nézni.

Banán is véletlenül volt a szurkolóknál. Elvégre az ember egy zacskó banánnal megy a mérkőzésre. Hátha megéhezik közben.

Dobálnak itt mindent. Petárdát. Sörös dobozt. Ásványvizes flakont. Tojást.  Felszakított üléseket. Műanyag székeket. Köveket. Letört vaskorlátok darabjait. De - hála istennek - nem vagyunk egyedül a világban. Gazdagabb országokban kiürült whiskys üvegeket hajigálnak. Hollandiában vécépapírt. Fel is gyújtották a Groningen-Ajax meccsen a lelátót. A Sheffield United pedig a pályán landolt lufik miatt kapott gólt a Manchester Citytől. Hasra esett az egyikben egy védő.

Valljuk be ez már valamiféle kreativitás.

Mi magyarok pedig, igen kreatív nemzet vagyunk. Hiszen a mieink találták fel az atombombát is. Nagyjából.

Látszanak jó kezdeményezések. Lipcseit például a Pécs elleni meccsen - anno - kockacukorral dobálták meg.

De ez nem elég. Gondolkodni kellene a magyar stadionok hajigálás-kultúrájának fejlesztésén. Remek adottságaink vannak. Ott van például a paradicsom. Messze repül, széttoccsan, piros nyomot hagy. De bedobálhatnánk egy teljes lecsót is. Előbb a hagymát, aztán a paprikát, végül pedig, a paradicsomot. Az erős paprikát, sajnos csak zacskóban lehet a nézőtérre vágni, gyengén repül. S ne feledkezzünk meg a sóról. Műanyag zacskóban jó messze dobható, nagyot is üt, ráadásul később a megdagadt arcot borogatni lehet vele.

De vannak más értékeink is. Ott van például a Szentkirályi ásványvíz. Most Figo reklámozza. Mi lenne, ha teljes palackokat dobálnánk a játékérre. Lehetne belőle inni a szomjazó játékosoknak.

Na, és a zacskós tej? Magyar specialitás, és már a levegőben folyik, szép fehér üstökös-farkat húz maga mögött. Fekete játékos bőrszíne is (bárcsak pillanatokra) megváltozik tőle.

De szép jövőt jósolok a Túró Rudinak is. A Pöttyös az igazi, ugyebár. Igazi hungarikum.

Szóval barátaim, hatalmas jövő jósolok a magyar dobálás-kultúrának. Ráadásul pedig, hol van az a biztonsági őr, aki kifogást emelhetne egy szatyornyi lecsóalapanyag, vagy a Túró Rudi ellen. Elvégre a normális ember bevásárol, mielőtt meccsre megy. Tudjuk ezt már a banán esetében is.

Gera Zoli nem rúgott gólt. De ő lett a Starman. A West Bromwich Albion mai győztes meccsének legjobb játékosa.

Háromezer néző WBA-drukker viszont Supermannek öltözött (összesen 18 tizennyolcezren voltak a stadionban). Angol másodosztály. Ne feledjük.

Másodosztály, de már nem sokáig. Jövőre már Premiership. A Westbrom első lett, és feljutott a mennyországba, oda, ahol az Arsenal, a Chelsea, a Liverpool lakozik.

Zoli fejeltetett egy gól Kimmel, a dél-koreai kölcsönjátékossal, aztán  25 méterről éppenhogy a kapufa mellé lőtt. Remekül szervezett, mozgatta a csapatot.

Szóval Gera most bejutott az élvonalba. Nem kellett ehhez átigazolnia. Nem kellett csapatot változtatnia. Ebben az idényben - vitathatatlanul - ő lett a klub legértékesebb játékosa.

Nem egy kitűnő menedzser vitte fel az első osztályba. Nem hosszú pénzügyi alku emelte ki a második vonalból, hanem saját teljesítménye. És persze a többi srác.

Most újra szem előtt lesz. Nemcsak nekünk. (Remélhetőleg ősszel annyit látjuk majd, mint az elmúlt hónapokban, mint Dzsudzsák Balázst). Ott futballozhat a brit topedzők szeme előtt. Ismét elérhető lesz számára az, ami első angliai idényekor. Szemet vethetnek rá az igazán nagy együttesek.

Most - angol fontban kifejezve is - ő a legértékesebb magyar focista.

Nagy foci, nagy pénz. Reméljük. Senki nem fogja irigyelni tőle.

Meg vannak őrülve az angol élcsapatok sztárjai? Futkosnak, mint a bolondok. Előre, hátra, oldalra. A Chelsea-Liverpool meccs tévéközvetítésének talán a 100. percében mutattak egy statisztikát. Tizenkét kilométer, meg tizenhárom kilométer volt ekkor a játékosok legtöbbjének lábában. És nem is akárhogyan futnak. Teljes lendülettel. Ráadásul még cseleznek, lőnek, passzolnak is. Nyüzsögnek, mint a sajtkukacok.

Milyen jó, hogy az ember - a brit meccs ismétlése után - csak megnyomta a távirányítót, és rögtön megnézhette a másik csatornán a magyar élcsapat, az MTK elszánt küzdelmét a Vasassal az első hely megtartásáért. Ez aztán a nyugalom. Ez a béke. Csak semmi izgalom, magyar focirajongók vagyunk.

A magyar játékosokra akár vekkerórát is lehetett volna szerelni. Nem lépésmérőt. Az legalább időnként felébreszti őket.

Lehet, hogy a Vasas focistáira talán tényleg ébresztőórát kötöztek. Mert egy óra elteltével hirtelen felgyorsultak. Persze ez a gyorsaság csak az állófocit játszó MTK-hoz képest volt sebesség.

Persze a kocogás egészséges. Még olyan zsenge korban is, mint amiben a bajnoki tabellát (egyelőre) vezető együttes tagjai vannak. Jó megszokni fiatal korban. Semmi futkosás. Semmi őrült iram. Elvégre ők jelentik a magyar foci utánpótlását.

Őrizzük a ritmust. Egészséges életmód, semmi strapa. Fő a nyugalom.

Erwin Koeman, az új szövetségi kapitány nem hiába ül a magyar mérkőzéseken. Ezúttal az Üllői úton olyat látott, amilyet még sohasem. A bíró kiállította a Fradi kabala-állatát, a Zöld Sast. Mert pofázott. Mármint a sasbőrbe bújt szurkoló.

Kassai Viktor - szerintem - nem vezette jól a mérkőzést. Össze-visszafújt. A rossz bíró egyik ismérve: nem magabiztos. Sértődékeny. Most mi van akkor, ha beszól neki egy sas? Röhög rajta egy jót. Vagy sasrepülést utánoz, mint a mongol birkózók. Kassain az első pillanattól kezdve játszott a „dafke”. Hiába vagyok a Fradi-pályán. Hiába zúg nyolc-tízezer szurkoló, akkor is megmutatom, hogy van vér a pucámban. Úgy befújom a szabálytalanságokat, a leseket, úgy érvénytelenítem a gólokat, mint annak a rendje. Senki ne mondja rám, hogy megijedek a közönségtől. És pontosan ez a belső bizonytalanság áruló jele. A nyakas elszántság.

Kassainál csak a Ferencváros teljesített gyengébben. Szinte ugyanolyan okból. A nagy, végső elszánás vezetett olyan teljesítményhez, amely most már a biztos másodosztályt jelent. Tudjuk, a nagy akarásnak, mi a vége. Aki a stadionban volt, látta, hogy a játékosok szinte felszántották a pályát. Izzadságban fürödtek a mezek, ziháltak a tüdők. Nem tudnék egyetlen rossz szót sem szólni a Ferencváros mentalításáról. De ez a csapat ennyire képes.

Kik a csapat meghatározó játékosai?

Dragóner 34,  Mátyus 34, Lipcsei 36,  Lisztes 32, Paul Shaw 35 éves.

Jó, persze ott van Maldini, a Milan csapatkapitánya, aki 39 esztendős. De a kivételből nem lehet általános szabályt kreálni.

Az FTC meghatározó játékosai egy-egy tizedmásodperccel lassúbbak, mint a huszonévesek. Ez nem jelent mást, mint azt, hogy egy ütemmel lekésnek a beadásról, egy töredéknyi idővel később reagálnak a támadó cselére, egy méterrel lemaradnak a védőről és a támadóról. Jó futballisták, jó szellemű csapattagok. Nem is érdemelnek kritikát. Csak hát az idő. Az izületek kopása. Régi sérülések nyoma. Kinyúlt szalagok. Rosszabb vérellátás az izmokban.

Ennyi éppen elég a Kecskemét ellen 1: 2-höz.

Legendákkal nem lehet előre jutni. Akárhogy is dühöng a Sas. Akárhogy is törnek, zúznak kétezerötszázan a Könyves Kálmán körúton.

Kirúgták Csank Jánost. Bobby Davison sem tud mással dolgozni, mint a rendelkezésére álló anyagból. Hiába találta most ki az „angol focit”: gyors futás a széleken, belőtt labdák. Látszott: a csapat megcsinálta, amit kívánt. De ez így nem megy.

Ismét leírom: ha már van (lesz) pénz, nem a pályát kell elforgatni. Először is játékosokat kell igazolni. Csapatot kell építeni. Az lehetetlen, hogy egy Montvai tavaly a Nyíregyháza, idén a Kecskemét színeiben visszarúgja az FTC-t az NBII-be. Mert csapat nélkül mi lesz jövőre? Akkor majd a Szolnok jut tovább, és nekünk zöld-fehér szurkolóknak továbbra is a másodosztály marad.

Legfeljebb a Zöld Sast tudjuk lecserélni egy kevésbé izgágára.

„Ma megkezdem az ismerkedésemet a magyar focival. Még sohasem láttam ebben az országban mérkőzést. Gondoltam, hasznos lehet, ha megnézem a fiatalokat. Hiszen a 21 éven aluliak válogatottjáért is én lettem, szövetségi kapitányként, a felelős. Úgy mondták nekem, hogy a Liga Kupában a közvetlen utánpótlás szerepel, azok, akik a futball jövőjét jelenthetik ebben az országban. Győrbe utaztunk, ez egy nyugat-magyarországi város, elég jó stadionja van. Kicsit meglepett, hogy alig van néző.  Pedig - mondták a rendezők - mindenki ingyen jöhetett be. Ingyen? Ennyien? Pedig még a nap is sütött. Pontosan a szemembe.”

„A meccs elött hozzám jött egy pasas egy mikorofonnal, kérte, nyilatkozzak a terveimről. Mondtam neki, hogy ennek azért nincs itt az ideje. Most érkeztem meg az országba. Annyit tudok, hogy igazán klassz város Budapest. Ő meg eröltette, hogy a fociról is mondjak valamit. Mondtam, most még nem tudok. Nagyon erőszakos alak volt. Kérte, hogy legalább a szünetben mondjam el a véleményemet a mai mérkőzésről. Ez nem megy - mondtam kitérőleg -, még a szünet elött, fontos dolgok miatt mennem kell”.

„Elkezdődött a mérkőzés. Mondták nekem, hogy figyeljek nagyon egy fiatalra, Kiss Mátéra, ő ma lett 17 éves. Borzasztóan tehetséges. Ő a 16-os számú győri játékos. Figyeltem. Igazán ügyesen kezdett a szőke fiú. A középpályán játszik. Ügyesen cselezik, jó passzokat ad. De húsz perc múlva elfárad, eltűnik. Jól kezeli a labdát, Szerintem rossz helyen játszik. Túlságosan hátul. Teljesen légüres térben mozog a védelem és a középpályás sor mögött.”

„A győri kapus szépen védett. Hogy hívják? Azt mondják Varga. Tetszik a zöldek csapatából a 6-os is. Mi a neve? Varga. Érdekes. A legaktívabb a balodalon a 12-es. Mi a neve? Azt mondják, Varga. Hm. Ebben az országban mindenki Varga? Mit jelen az, hogy Varga? Azt mondják Shoemaker. Aha. Schumacher. Ez elég jó név, legalábbis az autósportban.”

„Nézem a nézőket. Rágcsálnak valami magot. Azt mondják nekem, hogy ez a szotyi. Mindenki szotyizik. Lehet, hogy ezért nem kiabálnak. Tele a szájuk. Csak szoronganak, hogy ne történjen baj. Egyszerűen nem tudom, képesek-e ezek a drukkerek lelkesedni, hajtani a csapatot. Így lesz majd a válogatottnál is? Nem tudom.”

„Végre egy igazi támaddás. Az egyik játékos, feketebőrű, remekül szerel a kaputól harminc méterre, és mintaszerű passzal ugratja ki a 23-ast (azt mondják Tokodi a neve), aki remekül elpörgeti a kapus mellett. Vannak fekete magyarok? - kérdezem. Á, nem - válaszolják -, alig van néhány. Nekünk nem voltak gyarmataink. Csak olyan fekete magyar van, aki magyar lányt vett feleségül. Ennek a 17-esnek, Traorénak sürgősen kellene egy magyar csajt szerezni. Hátha itt ragad.”

„Aztán egy tizenegyest kap a hazai csapat. Figyelem,hogy az ítéletvégrehajtó.belövi-e? Ez nálam egyfajta teszt. Megremeg-e a csatár lába? A 21-es - Dudás a neve - keményen, laposan belövi.”

„A pirosak? Nem is tudom. Ez a magyar bajnok csapat? Teljesen elképzelés nélkül rugdalják a labdát. Lehet, hogy nem elég jó a második vonaluk.”

„Megint jön az erőszakos pasi a mikrofonjával. Mi a véleményem a meccsről? Mondom, szakmailag nem tudom értékelni. De mégis? Mondom, nincs véleményem. Mégis,- kérdi -  szakmailag értékelhet-e meccs. Mondom: Fiatalok játszottak, megnéztem. Ennyi.”

„Félidő van, jobb, ha elmegyek. Még kicsikarnak a meccs végén valami nyilatkozatot tőlem. Bár a futballisták is olyan erőszakosak lettek volna a pályán, mint ez a riporter a folyosón”.

Mondjuk azt, hogy most Gerzson a 37. legjobb – Championshipben -  focizó játékos. Legalábbis az Actim Index szerint. Ez gólok, gólpasszok, sikeres passzok és jó szerelések statisztikájából számítja ki egy labdarúgó teljesítményét. (Még nála is jobb Halmosi – ő a tízedik a listán).

A statisztikával – közhely – minden igazolható. Gera ennél sokkal jobb. Szenrintem. Az azonban tény, Zoli válaszúton áll.

Mit csináljon, merre menjen. Ezen morfondírozok most. Mi lenne jó neki?

Maradjon a West Bromban? Lendületben az együttes. Feljut a Premiershipbe. Stabil helye van a magyar játékosnak. Szereti a közönség. Szerződése lejár, és most igen jó feltételekkel tudna újat kötni.

De akkor végleg ott ragad. Az új kontraktus végén már harmincéves lesz, vagy több. Nem valószínű, hogy kapkodnak majd utána. Úgy érzem Gera nagyobb a West Bromnál.

Különösen, ha a csapat egyszer megint kizuhan.

Menjen azokhoz a brit csapatokhoz, amelyek érdeklődnek utána? A Middlesbrough talán nagyon jó fizetést ad, de jövőre akár ki is eshet, és akkor kezdődhet újra a liftezés az első és másodosztály között.

A Wigan Athletic hasonló tészta. Általában az első osztály hátsó felében tanyázik. Ugyanakkora lutri, mint maradni a jelenlegi csapatban.

Az Aston Villa? Az már patinás, izgalmas klub. Alig választja el egy ugrás a legnagyobbaktól. Ott viszont be kellene küzdenie magát a csapatba. Ashley Young, Harewood, Routledge, Sztilian Petrov mellé, vagy helyére.

Menjen Spanyolországba? Állítólag érdeklődik iránta egy spanyol élcsapat, amelyik európai kupainduló, - de nem a Real Madrid.

Spanyolország? A Realon kívül? Barcelona, Atletico Madrid, Villareal, Sevilla, Deportivo? Jól hangzó nevek.

Sok napfény. Jót tesz a kisbabának. De éppen Owen mondta tegnap. Unatkozott. Az angol foci azoknak, akik ehhez szoktak, gyorsabb, keményebb lüktetőbb.

Hogy dönt Gerzson? Kíváncsian várom.

Hát ez nagyon érdekes. Kiss László (33-szoros válogatott, 11 gól) csatáriskolát indít. Még érdekesebb az, hogy miért. Szerinte a csatár a legnehezebb helyzetben lévő játékos a csapatban. Egy meccsen legfeljebb hat-nyolc alkalommal jut hozzá a labda, és abból egy-két gólt kellene lőnie. Ha pedig nem rúgja be a labdát, akkor lecserélik. A legtöbbet lecserélt csapattag majdnem mindig csatár. Ráadásul felrúgják, ellökik, rossz passzokat kap. Reménytelenül küzd a védők gyűrűjében.

Azt mondja Kiss László, hogy majd olyan gyakorlatokat vezet, hogy egy támadóval három védő lesz szemben.

Ez szép, ez jó, ez érdekes. Csak azt hiszem, hogy ez a megállapítás az egy ékes mérkőzésekre igaz. Hasznos is lehet. Az ilyen - edzéseken szerzett - tapasztalat, hasznos lehet akkor, amikor egyetlen szegény játékos birkózik az ellenfél gyűrűjében. Mint a magyar válogatott Várhidi-korszakának előre tolt Priskinje.

De van másik változat is. (A játék változatához, nem pedig a csatár-iskola tanrendjéhez képest).

Angliában a Newcastle már abszolút kieső helyen volt, amikor Kevin Keagan januárban átvette a csapatot. Kitalált valamit. Michael Owent, azt a csatárt (89 válogatottság, 40 gól), aki állandóan elől birkózott, hátrább vonta. Itt sokkal szabadabban játszhatott. A helyére két támadót tolt előre, ők játszanak a védők között: Mark Viduka és Obafemi Martins. Owen pedig, osztogat, és második hullámban betör a védők közé. És a Newcastle megtáltosodott. Folyamatosan győz, rúgja a gólokat. Igaz, hogy eddig csak a 10. helyre tudott felkapaszkodni. Viszont messze már a kieső zóna.

Ismeritek az orosz viccet? Iván kijön a boltból, és azt mondja:

- Szása, eldugtam a hátam mögé egy üveg vodkát. Ha eltalálod, melyik kezemben van, akkor megisszuk. Ha nem, akkor kiöntjük.

- A bal kezedben van - mondja Szása.

Iván mélyen a szemébe néz.

- Gondolkodj, Szása, gondolkodj!

Szóval, remek dolog a csatár iskola. De emellett nem árt néha gondolkodni is, hátha van olyan variáció, hogy nem csak egy legény van talpon a vidéken a védők között.

Miért vagyunk ilyenek? Mert ilyenek vagyunk. Gondolom, amikor az aranycsapat az ötvenes évek elején formálódni kezdett, akkor azt mondták eleink: azért a Slózi, meg a Toldi, meg a Zsák kapus. Azok még tudtak focizni. Aztán mikor jöttek Flóriék Benével, Göröccsel, Farkassal, akkor meg azon sopánkodtak, hol vannak ezek az aranylábú fiúktól. Bozsiktól, Kocsistól, Hidegkútitól és az Öcsitől.

Majd jöttek az újak, és csak nagy fitymálva nézegették őket. Détári, Esterházy, Kovács Kálmán, Vincze Pilu. Ugyan már Alberték gyenge utánzatai.

Most meg itten könnyes szemmel nosztalgiázik mindenki. Ezek az ötvenéves legények annakidején még tudtak valamit. Futballvarázslat volt írta kedvenc - mert egyetlen - sportlapom. Megnéztem jó néhány 1992-94-es újságot. Nem láttam, hogy egyszer is lett volna ilyen főcím.

Mert varázsolni csak a régiek tudtak. Mint Merlin, Artúr király udvarában.

Hol van ez a Dzsudzsák, ez a Gera, ez a Hajnal, ez a Huszti a régi nagyoktól?! Majd kiderül, mondjuk húsz év múlva, milyen nagyok voltak. Ha az akkori brazil öregfiúkkal fociznak.

Ez ilyen ország? A Horthy-rendszerben Ferenc Jóska volt a jó, a Kádár-érában Horthyék, Mostanában, mintha - sok embernek - mind a kettő jobb lett volna a jelenlegi állapotoknál.

Jó kis vicces mérkőzés volt ez a Honvéd Champions-Brazil Masters. Mint egy remek sörmeccs. Szerintem a tökamatőr Sirkó pompásan beleillett a pályán játszók közé. A legfürgébb a világ legjobb játékvezetője volt. Szegény Puhl Sándor szaladgált a legtöbbet.

Lehet, hogy nem tud sokat ez az Erwin-fiú. De Koeman urat egy dolog egészen biztosan egyetlen dolog nem nyomasztja: a múlt terhe.

Mindenki húzza a száját. Jött egy angol a semmiből, és leült a Fradi kispadjára. Valami Davison. Bobby. Azt mondja Branikovits László:  Ennek az angol úrnak egyáltalán nincs olyan jelentős edzői múltja, amely alapján tőle bármilyen csoda várható. Martos Győző: Az, hogy pedig mennyit ér Bobby Davison munkája, csak a szerzon végére dől el. Hiszen, ahogy elnéztem, ő még csak angol, de nem edző. Mucha József. Kísérleti nyúl lett a Ferencvárosból! Az angol úriember munkásságát nem ismerem, de ahogy mondani szokták: aki fizet, az rendelheti a zenét. Novák Dezső: Engem az egészben leginkább az zavar, hogy egy szimpatikus, de teljesen tapasztalatlan szakember kezébe került az irányítás.

Most viszont idézem Nyilasi Tibort:

„Fogalmam sincs, milyen edző ez az angol úr, viszont nagyon szimpatikus ember benyomását kelti. A kisebbik fiam révén elég gyakran megfordulok a klub népligeti utánpótlás-bázisán, és saját szememmel tapasztaltam, hogy tavison úr az összes szabadidejét ott tölti, edzéseket, mérkőzéseket néz végig, egyszóval rendkívül szimpatikus, amint szívét-lelkét kiteszi azért, hogy minél eredményesebb munkát végezzen. Ha az elődei közül jó néhányan csak fele annyi időt töltöttek volna a fiatalok mérkőzésein, biztos, hogy a klub az utánpótlásra támaszkodott volna, és nem hoznak annyi selejtes futballistát külföldről.”

Itt látok lehetőséget. Akármennyit fikázzák az új szövetségi kapitányt, Erin Koelmant. Vagy Bobbyt, a Fradi edzőjét. Másfajta mentalitást hozhatnak a magyar fociba. Ahogy egy bizonyos Pat Cortina hozott a magyar jéghokiba.

Miről szól a magyar futball-közeg? Bejáratott, cserélődő edzőkből. A képlet egyszerű:  A lép B helyére, B lép C helyére, D lép E helyére. Körbe körbe.

Hiszek abban, hogy kell a vérfrissítés. Lehet, hogy ez a mostani vérátömlesztés nem hoz sikert. De létrehoz valami mást. Például munkát. Rengeteg munkát. Például azt, hogy az edző, a szövetségi kapitány idejét a játékosok figyelésével tölti.

Helyesebben most az Erwin Koeman-korszak jön. Hiszen van másik. Tizennyolc hónappal fiatalabb öccse, Ronald. A miénk, május 1-től Erwin. Mit is tudok róla?

Először is: foci-család. Apja, Martin is holland válogatott volt. Akárcsak ő és fivére. A két fiú különböző alkat. Ronald hátvéd volt, Erwin középpályás. A mi Koemanunk azt mondta az öccséről, hogy az inkább eredménycentrikus, mint általában a hátvédek, 1:0 már jó neki. Ő viszont inkább a támadó erőfutballt szereti.

A Feyenoorddal általában a 4-3-3-as felállást játszotta.

Úgy mondják „kíméletlen edző”. Ha nem tetszik valaki, azt azonnal kiteszi a csapatból. Volt egy Ghaly nevű egyiptomi sztár a rotterdamiaknál.  Kétszer nem teljesített úgy, ahogy az edző szerette volna, soha többé nem játszatta. Helyette a 18 éves De Gutzmant tette a csapatba. (Rögtön vesztett is az első meccsen az együttese).

Koeman, a mi Erwinünk, Guus Hiddink szárnya alatt nőtt fel. (Hiddinket ismerjük a holland, a dél-koreai válogatott és a Real Madrid vezető edzőjeként). Volt ifjúsági csapat trénere és pályaedző mellette. Mindössze két évet dolgozott önállóan, mikor a Feyenoord első csapatához került. Nagy sikernek itt a pályafutása nem nevezhető. Tavaly óta munkanélküli, mert épp egy éve leköszönt, mondván, nincs már benne motiváció.

Azt mondja róla egy történet, hogy egyszer az FC Groningen játékosaként testvére, Ronald ellen játszott, aki az Ajax hátvédje volt. Az Ajax tizenegyeshez jutott. Mint mindig az ifjabb Koeman volt az ítéletvégrehajtó. Korábban 17-et lőtt be hiba nélkül. A mi Erwinünknek mind a két csukája éppen akkor fűződött ki. Lekuporodott a tizenegyes ponthoz, a labda elé, és rendbe szedte a lábbeliket. Mikor végzett, felnézett, és azt mondta Ronaldnak: „Kihagyod”.  Ronald pedig - mellé rúgta.

Mit jelent ez a magyar válogatott szempontjából? Nem sokat.

Támadó futball, 4-3-3 az utóbbi idők Várhidi-féle bunkerfocija helyett? Talán. De erőfutball? Kivel?

Vagány? Mindenáron győzni akar? Talán segíthet. Várhidi rokonszenves ember, alkotott egy szerethető csapatot. De egy kedves nyuszi.

Akárhogy is van, Erwin most a mienk. Hajrá Koeman!

Se pénz, se csapat. Egyre többen írják a médiában, egyre többen mondják a szurkolók közül, hogy ez a Fradi-szerződés egy Nagy Humbug. Nem is Kevin McCabe - a brit milliárdos - kötött szerződést a legnépszerűbb magyar klubbal, hanem egy bizonyos Esplanade Real Estate Ingatlanforgalmazó Kft., amelyet tulajdonképpen bármikor eltűntethetnek, felszámolhatnak. Hiszen ennek az Esplanade-nak legjelentősebb beruházása eddig Magyarországon a Krautland Invest Rt. megalakítása egy  offshore hátterű céggel,  káposztaföld-hasznosításra Üllő határában.

A britek eddig csak afrikaikat küldözgettek. És a harmincötéves Paul Shawt. És persze az új edzőt, a sehol sem jegyzett Davisont Csank János helyett.

De ez nem egy csalássorozat. A Fradi ingatlanja valóban értékes. Az Esplanade Real Estate valóban fejleszteni fogja a csapathoz tartozó ingatlanokat. Biztos, elfordítja majd a pályát, és új stadiont épít, hiszen egy stadion-ingatlan komplexum jól jövedelmez majd.

Ki is fizeti biztosan időben, a szerződésben vállalt pénzt. Száz százalék. Nem kell rosszindulatú pletykákat terjeszteni. De ki a csudát érdekli majd az, hogy a Ferencváros első, vagy másodosztályú? Legalábbis a McCabe cégnél. Pontosan annyira, amennyire lényeges, hogy milyen teljesítményt nyújt a kínai Csendu. Amely véletlenül Kína legdinamikusabban fejlődő országrészében található, és az ingatlanárak gyorsan emelkednek.

Fradi volt, Fradi lesz, amíg a Földön ember lesz. Az viszont tök mindegy, hogy melyik osztályban focizik a csapat. Igaz, McCabe úr?

Megvertek egy futballbírót, repülnek az edzők, eső verte Zalaegerszeget, Zalaegerszeg a Honvédot, Soros György pedig a klímaváltozás elleni központot alapított Budapesten. Minden jel arra mutat, hogy változik a föld légköre. Ez ellen egy amerikás magyar készül tenni.

Az remek dolog, hogy a multimilliárdos Budapesten nyitja meg a világ egyik legfontosabb kutatóintézetét. Biztos, hogy emiatt a világban többször is figyelnek majd Magyarországra. Foci-ügyben még nem.

Villámok cikáztak a zalai égen. Az edzők körül is csapkodnak. Várhidi posztjára egyre többen pályáznak. Csank, Urbányi ment, lehet, hogy Supka Attila is?

De mintha lenne valami a pályán. (Nem a bíróverésre gondolok). Van néhány egészen jó meccs. Vagy megengedem, nem egy teljes mérkőzés. De van néhány élvezetes perc. Meg izgalom. Győr-MTK, Fehérvár-Győr, Újpest-REAC. Most ez a Zalaegerszeg-Honvéd. Igazi futballista mozdulatok. Mint ezen a hétfőn Waltner Róbert góljai. (Sajnos ő már „öreg” a válogatottba, 30 éves.)

Dzsudzsák Balázs holland bajnok lett. Gera Zoli meg lehet, hogy az első osztályba lövöldözi a WBA-t.

És végre magyar férfiak is megtanultak győzni. Igaz, a jégkorong-csapat. De furcsa dolog a sport. A hangulat átsugárzik. Klímaváltozás nincs, ez biztos. De talán néha ki-kisüt a nap.

Kihagyta a nagy helyzetét. Hátul játszott,  balodali középpályásként. Ha magyar válogatott lesz, akkor sohasem játszatnám ezen a poszton. De holland bajnok lett. Huszonegyévesen ez már a negyedik bajnoki aranyérme. Sőt, lehet, hogy az ötödik, ha a DVSC  idén is befut az lső helyre.

De ez egy rossz mérkőzés volt..Nagyon nehezen győzött a PSC.  Szeressük Lazovicsot. Nemcsak ő lőtte a döntő, a PSV Eindhovent a bajnoki címig repítő gólt, hanem egyszer, majdnem biztos helyzetből átpasszolt Balázsnak.

Aki figyeli a PSV meccseit, az látja, hogy különösen jó kapcsolat van Lazovics és Dzsudzsák között. Ők ketten megértik egymást.

Ahhoz, hogy egy játékos sikeres lehessen, kell egy társ. Lazovics a jóbarát.

Ahhoz, hogy a magyar váálogatottban Dzsudzsák sikeres lehessen, kell egy ilyen jó barát.

Ki lesz majd?