Jön a postás, hozza a levelet: tértivevény. Azt írja J.Z. rendőrőrnagy, hogy másodfokon megvizsgálta, és elutasította a fellebezést, amelyet parkolási bírság ügyében terjesztett elő a gépkocsi-tulajdonos. A levél dátuma 2010. 09. 27. A levélben ez áll: "Megállapítom, hogy a másodfokú hatóságnál a fellebezési eljárás 2010. 08. 03-án indult. Az ügyintézési határidő lejártának napja: 2010.10. 05." További fellebezésnek helye nincs. Nos, ha így volt, így volt. Akkor a szeptember végén kelt határozat még belefért az október eleji ügyintézési határidőbe.

A baj csak az, hogy a 21000/00091828/11/2010 ált. ügyszámú irat 2011. február 2-án érkezett meg. Nem Timbuktuból jött, hanem Budapestről Szentendrére. Vagyis, ha J.Z. rendőrőrnagy nem manipulált a dátumokkal (hogy beleférjen az ügyintézés határidejébe), akkor a határozat 128 nap alatt (!!!) tette meg a 20 kilométert.

A postás nem kért bocsánatot. A posta sem. Így hát sajnos azt kell feltételezni, hogy J.Z. rendőrőrnagy nem volt egészen őszinte.

Ami pedig a parkolási birság történetét illeti, amelyet J. Z. rendőrőrnagy mérlegelt, az annyi, hogy tavaly nyáron útépítés miatt elterelték a forgalmat, és ezért megállni tilos táblát tettek ki a szentendrei Kucsera utca elejére. Ennek az utcának a másik végén állt az éves parkirozási engedéllyel bíró a HSW704 rendszámú autó. Ott állt szépen akkor is, amikor felszerelték kétszáz méterrel odébb a tiltó táblát. A táblát követően jöttek a közterületfelügyelők a piros zacskójukkal. Az világos, hogy nem lehet megállni a megállni tilos tábla után. De mi van akkor, ha egy gépkocsi már áll, mielőtt lenne ilyen tábla?

Nos, ennyit kellett volna átgondolnia J.Z. rendőrőrnagynak, de ő inkább azon gondolkodott, hogyan lehet átírni egy dátumot.

Mit vesz nálunk egy FIFA-licenszes játékosügynök? Két kólát félmillióért.

Eljön ide, focistát vásárolni, aztán kiköt a Mylady bárban, ahol duhajkodni kezd. Üdítőt vedel.

Megjegyzem elég lökött lehet a belga és a luxemburgi, akikről a történet szól. Bevallom, soha sem jutott még az eszembe, hogy elmegyek egy jót kólázni egy bárban – arra ott az automata, jobb helyeken 250 forintért. (1 régi euró).

Valószínűleg úgy történt, hogy azt mondta a belga a luxemburginak: megfelelő labdarúgót nem találtunk, ezért jól leisszuk magunkat.

Meg is érdemli a két úriember a sorsát.

Hajnali négyig bezárták őket a kellemes mondén helységbe, majd három markos legény elkísérte őket a pénzautomatához. Még szerencséjük, hogy volt a VISA-kártyájukon annyi, hogy fizetni tudtak.

Ki érti ezt? Mit tudnak a FIFA-licenszes úriemberek a magyar valóságról?

Ha kicsit ismernék a magyar éjszakát, akkor fergeteges italozásuk előtt megnézik szépen a http://www.budapest-sexguide.com/nightclub oldalt, és mindent tudnak rólunk. Kiderül például, hogy a taxisok haramiák, egyes mulatókban a fogyasztás euró ezrekbe kerül. Hogy kétféle étlap és itallap van, az egyiket (mérsékelt árakkal) a felszolgáló hozza, a másikat a fizető pincér. A brutálisat.

Ha szörfölnének kicsit az oldalon, akkor látnák, hogy oda van írva fekete-fehéren: a Mylady NEM AJÁNLOTT. Csupa nagybetűvel. NE LÁTOGASD A HELYET. Ugyancsak nagybetűvel.

Dehát, ez a két FIFA-licenszes azt hiszi, a lökött agyával, hogy egy éjszakai szórakozóhelyet nálunk is ellenőriznek. Mondjuk, annak is licensze van. Hogyha egyszer átvernek valakit, akkor becsukhat. Örökre. Kitiltják a szakmából. A tulajt, a strómant, a pincéreket, a csapost. Mehetnek zabot hegyezni.  El se tudják képzelni, hogy egy ilyen sex-guide-oldalon féltucat más szórakozóhely is névvel, címmel, telefonszámmal szerepel ugyanezzel a figyelmeztetéssel – kerüld el. Közben pedig senki sem vizsgálja meg ezeknek, a minden bizonnyal rosszindulatú bejegyzéseknek, valóságtartalmát – az APEH vergődő Bt-ket szekíroz, a rendőrség autósok biztonsági övét vizslatja, a kerületi önkormányzat pedig épületek eladásával és parkírozóhelyek megszerzésével foglalkozik.

Mi a nyavalyát tudhat Magyarországról ez a két FIFA-licenszes?

Azt hiszik, csak úgy idejönnek üzletelni. Tudják egyáltalán, hogy mi van a futball-világban?

Úgy kell nekik.

Most legalább megfizették a tanulópénzt.

Oltári nagy hülye vagy, Bence. Te lehetnél a minden. Az új lipcseipeti. Fradi-bálvány. Gyors vagy, jól cselezel, akkorákat rúgsz, mint egy ló.

Óriási előnyöd van, nincs focista a zöld-fehér csapatban. Olyan ez, mint amikor a béka feneke alatt lévő tőzsdén valaki hirtelen vásárolni kezd. Kit lehet szeretni ebben a csapatban (magán a mansafton kivül)? A Sheffield második csapatának tartalékait? Elképzelhető, hogy azt kantálja egyszer majd a lelátó, hogy Esmór, meg Vecsbüri, meg Lóton? (Na jó, a kopasz Só, az kicsit kivétel).

Lipcseipeti pedig még tartaléknak sem jó a rövidgatyás, sportszáras Bobi Déviszon nevű bohóc-edző csapatában.

Most megmutathatnád, mint többször, ősszel. Ha fociznál.

Ehelyett azt hiszed, hogy te vagy máris az új lipcseipeti, az új bálvány, a fénylő csillag a magyar labdarúgás borús egén. (Borús égen egyébként sem látszanak a csillagok). Gesztikulálsz, akkorákat esel, mint egy akrobata, reklamálsz, veszekszel. Ha így folytatod, tudod mi leszel? Egy új kabátpeti.

Roppant hülye szónak tartom azt, amibe a sportriporterek újabban beleszerettek, az alázatot. Futball iránti alázat. Marhaság. Nem alázat kell, hanem önfegyelem, sportemberi magatartás. A te esetetben sem kell megalázkodni senki előtt. Légy vagány, talpraesett, cseles. De tiszteld a játékot, és akarj jobb lenni. Sokkal jobb, mint most.

Tartsd a szádat és focizzál! A következő egy évben dől el, hogy mi leszel.

Figyellek. Nem csak én. Légy szíves, térj észhez! Your are not quite right in the upper store! Ha esetleg jobban érted az új-Fradi hivatalos nyelvén. Magyarul: tök hülye vagy.

Ültünk vakon. Nem látta Magyarország a német-török meccs két - majdnem - legfontosabb gólját. Bedöglött a világháló. Nem fickándoztak benne a halak. Nem ugrándozott se török, se német, nem pattogott a labda. Nem közvetítették, basszus, a németek vezető gólját, Semih egyenlítését. Ültek a budapesti stúdióban a mi barátságos kommentátoraink, lesték, mikor könyörül meg a technika a világon. És elhárították a felelősséget. A világvonal a bűnös, nem az MTV. Igazuk volt.

Egyébként ki a frász gondolná azt, hogy Svájcból - nem Kazahsztánból, vagy Kirgizisztánból - nem jön az egyenes közvetítés. Mi van? Oszama bin Laden lelőtt nyolc-tíz műholdat?

Hazánk a barátságos Bánfi Jánost, Deák Horváth Pétert leste. Alternatívaként legfeljebb felülről nézegette Basel stadionját.

Hanem a németek! Pardon, Wir sprechen hier Deutsch, tehát zűr esetén átkapcsolunk. A ZDF (otthoni készülékünkön a 3-as csatorna) az első pillanatok dermedtsége után kapcsolta Béla Réthyt, aki neve ellenére az egyik legnépszerűbb német kommentátor. Rádiósként közvetített. És 4(!) perc múlva megjött a kép. Hogy a frászban csinálták?

Egész egyszerűen. Kitelefonáltak Svájcba. Kollégák ist es möglich, a svájci televízió képeit megkapni? Ott ugyanis nincs közvetítővonal, nincs világ-kapcsolat. semmi. Csak annyi, mint Budapest és Pusztakamarás között. Vonalunk van. Nem megyünk föl arra az ingadozó műholdra. Küldjétek el nekünk azt, amit Baselben néztek.

És a svájciak - az SF (a rövidítésből kitalálható, hogy a svájci főcsatornáról van szó) - azt mondta - Bitte schön. És a németek mindent láttak.

Azt nem értem, hogy mi miért vagyunk mindig lúzerek? Miért nincs egyetlen egy ember abban a marha nagy televíziós házban, akinek hirtelen eszébe jut, hogy ha Svájcból nem tudunk a világűrön át kommunikálni, akkor miért nem kommunikáljunk közvetlenül Svájccal?

A kérdés elméleti.

Magyarország nem látott semmit.

Megmaradt a kedvenc kalapom. Pedig már biztattak barátaim és kommentezőim, hogy kezdjem el főzni, mert tuti, hogy a narancssárgák leadják a meccset a sárgáknak. (Azt mondtam némi pökhendiséggel, hogy Amerikában vett jó kis Stetson fejrevalómból pörköltet csinálok, ha bundáznak a dutch-ok). Biztos voltam abban, hogy ez hülyeség. Hihetetlennek tartottam, hogy az Európa-bajnoki címre törő gárda kész akarva elveszít egy meccset. A hollandok annyira jók, - gondoltam - hogy a románoknak annyi esélye sem volt, mint nyúlnak a körvadászaton.

Arra azonban egy pillanatra sem számítottam, hogy a románok adják le a meccset a hollandoknak. Mert tiszta volt a képlet. A Mutu-gárda egyáltalán nem akart játszani. Támadás közben hasra estek. Ellenfélhez passzoltak kritikus helyzetben. És első szögletrúgásukat valamikor a nyolcvanadik percben lőtték be a kapu elő.

Gundel Takács kontra Réthy Béla. A német-lengyel meccsen kapcsolgattam két csatorna között. Két magyar riportert figyeltem. Egy magyar magyart és egy német magyart. Az egyik az M1-en közvetít, a második a ZDF csatornán. Gundel Takács Gábort persze jobban ismerjük. Réthy Bélát kevésbé. Ő az 1956-os forradalom után hagyta el Magyarországot - édesanyja hasában. Bécsben született annak az évnek decemberében. Mondhatjuk, nálunk fogant.

Ő most a német sztárriporter. A Süddeutsche Zeitung azt írta róla: „Réthy valószínűleg nem lesz halhatatlan, nem egy új Herbert Zimmermann (az ő Szepesijük). Nem zseniális, csak jó. Nem showman, hanem valódi futballkritikus, akinek nem szállnak a dolgok könnyen a fejébe”,

Szóval szorgalmasan kapcsolgatok. A mi Gundelünk egyfolytában beszél. Ez a magyar riporterstílus. Fel kell sorolni - miközben a játék folyik - minden játékos pályafutását, aki a labdához ér. Az összes előmérkőzést. Elmúlt meccseket. Statisztikákat. Adatokat. A nézőre valóságos szózuhatag zúdul. Barátnőkről, sérülésekről, átigazolásokról, pletykákról.

Réthy Béla a mérkőzést követi. Néha negyed percig, fél percig is csöndben van. Lehet nézni közben a meccset. Nem érzi úgy, hogy minden egyes képet kommentálni kell. Nem reklamál. Elfogadja a bíró ítéleteit. Annyit mond: „Les volt”. Vagy „Ez a támadás jól sikerült”. Egyszer enged meg magának érzelmet, amikor azt mondja: „Podolskinak nehéz lehet szülőhazája ellen gólt lőni”.

Persze ennek a csöndes kommentálásnak is vannak hátrányai, a néző nem mindig tudja, kinél van a labda. Réthy a lengyelekkel nem nagyon törődik. Jóformán csak a német játékosok nevét említi. A lengyelekét csak akkor, ha lőnek.

A legszívesebben Gundeltől azt kérném, néha hallgasson. Réthytől azt, hogy néha beszéljen többet.

Az Európa-bajnokság két nyitómérkőzésén pontosan látni lehetett, hogy - miközben alig van különbség a két csapat összetétele között - a magyar válogatott Várhidi- és Koeman-korszaka között mi a fő különbség.

A Várhidi-csapat a cseh példát követte. Végy egy jó kapust. Négy védőt, öt középpályást, egy előretolt csatárt. Felfutó középpályások lövik be a labdát a center irányába. Vagy előre fejelik a védővonal mögé. Ívelgetés, hosszú labdák. Eredményes? Az lehet. Karel Brückner csapata bebizonyította: győzött Svájc ellen. Ez a legfőbb mérce. A három pont.

Csak éppen - nincs olyan kapusunk, mint Czech. Nem tudjuk úgy megtartani a labdát, mint Grygera, Ujfalusi, Galasek, Jarolim és Polák. Nincs olyan erőteljes égimeszelőnk, mint Koller. (A csehek egyébként annak köszönhették a győzelmüket, hogy egy csatárról átálltak kettőre, Plasil és Sverkos már jobban megosztotta a svájciak figyelmét). A magyar csapatnak soha nem lesz elég egy gólt lőni az ellenfélnek, mert egyet biztosan összehoz a védelem.

A Koeman-csapat sokkal jobban emlékeztet a portugálokra. Először is azért, mert a mi alacsony termetű támadóalakulatunk sokkal jobban emlékeztet Nuno Gomes, Simao, Deco, Meira testalkatára. Huszti, mint előretolt csatár? Akárcsak a fűből alig kilátszó Nuno Gomes. Persze, nincs C.Ronaldonk. De figyeljük, mit játszat Koeman Gerával? Ugyanúgy átirányítja sokszor a baloldalra, mint Scolari a nagy C-t. Sőt a meccs végén bevitte középre is. Hiszek abban, hogy előbb-utóbb Németh Krisztián is megjelenik ebben a szerepben.

A magyar foci jövője az, ha tanulunk Portugáliától.

Ki nyeri az EB-t?

Nem kell sokat filózni.

Természetesen a görögök. Hiszen ők szerezték a legtöbb győzelmet a selejtező mérkőzéseken. Tízszer tudtak nyerni. Az olaszok, a portugálok, a horvátok kilencszer. Ez a három csapat kerülhet a helléneken kívül még az elődöntőbe.

Legalábbis az efféle hülye statisztika szerint.

Másrészt egészen biztosan a németek lesznek az Európa-bajnokok. (Nem csupán azért, mert a futball olyan sport, amelyet tizenegyen-tizenegyen játszanak, és mindig a németek győznek) Egyszerűen azon okból nyerik meg a kontinens-bajnokságot, hogy ők rúgták az előcsatározásokon a legtöbb gólt. 35-öt. Az elődöntőbe a horvátok (28 gól), a csehek (27), a románok kerülnek (26).

Igen, a németek! Győzelmüket ígéri az, hogy legjobb volt a gólkülönbségük (28). Az elődöntő másik három szereplője? A csehek (22), a horvátok (20) és a franciák (20).

De nemcsak gólt kell lőni, hanem gólt sem szabad kapni. Mi van, ha a legjobban védekező válogatott végez az élen. Azon kívül, hogy unalmas lesz az EB, nincs biztos győztesünk sem. A hollandok, a csehek és a franciák hálója a kvalifikáció során mindössze ötször rezegett. Az elődöntőért még rivalizálhatnak a románok és a németek (7 kapott találat).

No persze. De a selejtezőket már nem érdemes emlegetni. Azt már sokkal inkább, hogy a svédek a legesélyesebbek. Miért? Mert az Eb-re nevezett együttesük eddig összesen 160 gólt rúgott! Az ezüstöt a németek kapják (152 gólt értek eddig el). A románok a harmadikok (147-et lőttek). A csehek is az elődöntőbe jutnak (127 találat).

Persze azért a tapasztalat se kutya. Tuti, hogy az olaszok lesznek a nyerők. Eb-keretük átlagéletkora 30.08 év. Látták ők már karón varjút. A döntőben a török urakkal találkoznak (29.56 esztendő a korátlaguk). A két elődöntős a svéd (29.34) és a görög csapat (29.06).

Ha csak.

Hacsak nem a fiatal lendület gyűri le a rutint. Tök biztos, hogy ekkor az oroszok a kontinens-bajnokok. Átlagos életkoruk 26.26 év. És nagy meglepetést hoz majd az elődöntő, mert a svájciak (26.39), az osztrákok és a spanyolok meccselnek majd (a két utóbbi csapat egyformán 26.52 esztendős korátlaggal rendelkezik).

Elővettem egy nagy papírt, egy számológépet, egy plajbászt, és ennek alapján, azt hiszem, tévedhetetlen vagyok. (Bár a korátlag kiszámításánál kissé megzavart a sportlap magazinja, amely szerint Henk Timmer holland tartalék kapus novemberben lesz 3 éves).

Szóval ez jött ki a számok nyelvén. Meglátjátok majd. A matek tévedhetetlen.

Szép volt fiúk! Veletek vagyok! De hol is vagytok? Merre van Cigánd? Értem. Szóval a felső ficakban. Majdnem Szlovákiában, éppen Borsodban, ott ahol BAZ-megye és Szabolcs-Szatmár összeér.

Egyszer még elmegyek hozzátok, hogy élőben lássalak benneteket, ne csak a tévében. Alig két és félórás út, innen. De azt hiszem, megéri. Ilyen remek kis meccset, amit Velencével vívtatok a Sporttelevízió Amatőr-kupájának döntőjében! Mata, Králik, Janikó, Csillik, Vécsi, Ablonczi. Ti vagytok a sztárjaim.

Szóval ez a régi idők igazi focija, ahogy Minarik Ede mondaná. Robosztus testek, kis sörhasak, leszegett fejű akarás. Néha meg jó cselek. Futballista szív. És jó idegek. Hiszen tizenegyesek értékesítéséhez, kell egy jó cipő és szorongástól mentes öntudat.

A meccs után azt írta egy SMS-ező, hogy amikor véletlenül az adásra kapcsolt, azt hitte, hogy NBI-es meccset lát. Szerintem ez az NBI túlzott dicsérete volt.

Mondjuk ki nyíltan Alex Ferguson edzőt, ha magyar földön tevékenykedne, jó néhányszor úgy farba rúgták volna, hogy messze száll. Nem hogy Szőr (Sir) nem lenne, hanem most a Baktalórántháza kispadját koptatná. Ugyanis ez az Alex akárhová is került, először csak botladozott. Először - ugyebár - az Aberdeen menedzsereként csapatát csak negyedik helyre tudta vezetni skót (!) ligában. Ráadásul az is felrótták neki, hogy lerobbant a busz, amivel a Skót Kupa elődöntőjére ment a csapat, ezért meccs nélkül az ellenfél jutott tovább. Ez már tuti útilapu. (Minálunk).

A Manchester Unitednél? Valljuk be, katasztrofális indulás. Mit szólnának nálunk szurkolók és vezetők, ha a csapat (amely nagy célokra hivatott) a tizenegyedik helyen végez? „Alex takarodj!” „Alex „lépj intenzív kapcsolatba” az anyáddal”. Aztán jött - hála Istennek egy második hely. Majd újra a nagy zuhanás. 1989-ben 11. hely. a bajnokságban. 1990-ben 13. helyezés. 1991-ben is csak 6. lett a Manchester a Premier League-ben. („Alex tűnj el a sunyiba!” Öt év alatt egy ezüst érem, két tizenegyedik és egy tizenharmadik helyezés. Van olyan idióta Magyarországon, aki megtartja ezek után? Tuti, hogy nincs.

Alex szerencsére Angliában edző, így aztán a helyén maradhatott. A Manchester United pedig 1992 után - az elmúlt 17 évben, összekapta magát. 10 bajnoki aranyérem. 4 ezüstérem. Négy FA-kupa győzelem. Két győzelem a Bajnokok Ligájában, két győzelem a Kupagyőztesek Európa-Kupájában.

Alex pedig 1999-ben Sir Alex lett, a királynő lovaggá ütötte.

Persze, azt is megnézném, hogy melyik magyar edző kapja meg - néhány bajnoki első hely után - a Magyar Köztársaság Középkeresztjét a Csillaggal kitűntetést.

Jaj a kapusoknak? Azt mondta Fülöp Marci a magyar-horvát után, hogy jól becsapta a labda. A mi hálóőrünk csak nézte, hogyan repül át felette a bőr egy szögletrúgás után Niko Kovac fejére. A pályán kívülről úgy tűnt, hogy halvány fogalma sem volt arról, hova száll a beívelés. Most kiderült, hogy a pályán belül is így volt.

„Nagyon becsapott a labda. Azt hittem az enyém lesz, aztán félúton irányt változtatott, és attól fogva tehetetlen voltam”.

Azt jósolta még Fülöp, hogy az Európa-bajnokságon is lesz nagy meglepetés. A kontinensviadal hivatalos labdája volt a válogatott meccsen is a bőr. (4700 forintért kapható). Tulajdonságai a támadóknak kedveznek. Nagyon jól lehet vele cselezni, lőni. De a kapusnak borzalom.

Ezt mondta egyébként a német Jens Lehmann is, aki a belorusz válogatottól kapott két potyagólt. „Teljesen más - panaszolta - ez a laszti minden korábbinál. Külön kell edzeni vele. Jó sokat, mert másképpen repül az eddigiek”.

Az adidasnál erre úgy reagáltak, hogy talán azért kifogásolja a játékszert néhány kapus, mert kerekebb, tökéletesebb, mint az eddigiek. Jobban, pontosabban száll, s ha falst ad bele a játékos, akkor tökéletesebben csavarodik.

Michael Ballacknak is az volt a véleménye: „Hibátlanul akkurátus, gyorsabb támadójátékot tesz lehetővé, és megsemmisítő lehet az ellenfél szempontjából.”

A labda kerek. De úgy tetszik, másképpen kerek a kapus és a támadó számára.

Most Erwinünk megmutatta. Most már tudjuk, miért kellett őt választanunk. Igazán bíztató az eredmény lista - legyőztük a görögöket, ikszeltünk a horvátokkal. Nálunk magasabban jegyzett csapatokkal ez nem kis eredmény.

A pozitívumokhoz azt jegyezném fel, hogy a horvátoknak nem volt helyzetük. A negatívumokhoz pedig annyit, hogy nekünk sem.

Viszont. Volt egy jó bírónk. Nem adott meg egy szabályos horvát gólt. Nem adott meg egy tizenhatoson belüli kezezésért tizenegyest ellenünk. Észrevette viszont, hogy a horvátok gólvonalán túl csorog a labda. Így egyenlítettünk.

De miért volt jó játékvezetőnk?

Mert Koeman a kapitány. Egy francia bíró természetesen nem fog egy holland - és egy ekkora nagy futballgeneráció tagja - ellen fújni. Puhl Sándor - a világ legjobb játékvezetője - folyamatosan a franciát bírálta a tévéstúdióban. (Puhl egyébként elég furcsán objektív. Én azt vettem észre, hogy az utóbbi időben mintha élvezné azt, hogy a magyar csapat javára adott ítéleteket rendre bírálja.)

De nem is ez a lényeg. ha szegény Várhidi Peti ült volna a kispadon, akkor más lenne az eredmény.

Most már egyet tudunk: a selejtezőkön nem kell majd a játékvezetőktől félni. A magyar-török után szerintem ez már nagyon nagy előrelépés.

A nagyon nagy öregembereket nagyon nehéz nem szeretni. Illovszky Rudi bácsi 86 évesen az Illovszky stadionban ma átvette a Vasas Szív díjat. Tök mindegy, milyen díjat kapott. A díj rangját ő maga adja meg. Egy unalmas, vacak meccsen kapott kitüntetést. De ennek sincs semmi jelentősége. A magyar foci jövőjének a reményét a múlt nagyjai adják. Ha egyszer egy ország „kitermelt” egy Illovszky Rudolfot, ha Illovszky összerakott egy csapatot (Albert, Bene, Farkas, Mészöly, Páncsics stb.), akkor a jövő sem reménytelen.

Nem tudom - hiszen nem jártam még meccsre - biztosan Rudi bácsit is kifütyülték. Elmondták mindennek. A müncheni olimpián a magyar csapat csak második lett. Pfúj! Monnyon le! Illovszky takarodj! A világbajnokságon a fiúk csak negyedikek lettek. Tűnj a sunyiba! (Biztosan így volt).

És most itt ez a törékeny ember. Az európai labdarúgás egyik legnagyobb egyénisége. A mienk. Szerencsére megbecsülték életében. De jó, hogy van Illovszky-stadion.

A múlt nem számít?

Én hiszek abban, hogy a „stadionok emléke” előre visz. Van már Albert-, Bozsik-, Illovszky-, Puskás-stadion. Higgyünk abban, hogy egy ország (labdarúgó-)múltja a jelent is segítheti.

Nagy fokú pimaszság és önbizalom kellett ahhoz, hogy egy Magyarországról az USA-ba vándorló fiatalember Hemingway nevét válassza magának. (Ez ilyen lökött ország, nincsenek védett nevek, bármelyikünk, aki állampolgárságot kap, lehetne akár John Kennedy is). Szabó György persze nem íróként jeleskedett, mint „névrokona” Ernest, hanem üzletemberként. Befektetőként. Sőt, borászként. Én ittam - akár hiszitek, akár nem - Hemingway borából. Elég jó cabernet.

A mesebeli legkisebb fiú pedig visszatért hazájába, és úgy döntött, hogy a magyar fociba is befektetett a pénzéből. És hová tenné vagyonának egy részét egy Amerikában szocializálódott hazánk fia? Persze a Honvédba. Puskás csapatába.

Lehet, ez volt a legnagyobb tévedése. A szíve vitte (micsoda hiba egy befektetési szakembertől!), nem pedig az esze. Pedig hát mindent megtett, amit annak idején választott hazájában tanult. Nem követett el hibát. Felújította a pályát, létrehozta a Bozsik-akadémiát a fiataloknak, rendet, fegyelmet teremtett, jó edzőket szerződtetett, jó edzőket kirúgott. Sok pénzt költött focistákra. Remek kapcsolatot teremtett az önkormányzattal.

Csak éppen neki rohant a magyar labdarúgás (vagy inkább a magyar valóság) beton falának.

Itt nem lehet okos. Ha fegyelmet teremt, rátámadnak az ultrák. Ha a játékosoknak nem megy tizenöt percig, akkor feladják. Ha egy edző néhányszor kikap a csapattal, akkor iszonyú nyomás nehezedik a tulajdonosra, hogy rúgja ki.

Apropó - tulajdonos. Van olyan a magyar fociban, hogy tulajdonos? Hemingway okulhatott volna Várszegi (Fradibeli) példájából. A tulajdonos fejőstehén. Hozza a lóvét, tömje a csapatba. Jogai nincsenek. Mit ugrál ez az ürge, mi a nyavalyát akar a pénzéért? Különben is honnan a francból van pénze? Biztos csak egy bulista. Még hogy Hemingway, ez a kis senki, ez a Szabó Gyuri! Tűnjön a búsba!

A Debrecen ma egy hetest rúgott a Honvédnak a kupa-döntő első felvonásában. Hét gól. Mint egy első osztályú csapat és egy megyei együttes edzőmérkőzésén. A Honvéd összeomlott. Mondhatni kupán vágta a Debrecen.

Hemingwaynek azért szurkolok. Nagyon, de nagyon kellene az a mentalitás idehaza, ami az övé. Egyelőre óriási kisebbségben van.  Esélye kevés. Innen csak felfelé mehet az út. Hemingway ismeri a Wall Streetet. A tőzsde aranyszabálya, akkor vásárolj, amikor a béka feneke alatt van az index. Hát a Honvéd indexe most a béka hátsó felénél is lejjebb van.

Az MTK ugyanattól sikeres, mint a McDonald’s. Betartja a know-how-t.

A gyorséttermek nem azért virágoznak szerte a földkerekségen, mert náluk kapható a legjobb kaja. Hanem azért, mert New Yorktól a burmai dzsungelig pontosan ugyanazt nyújtják. A Big Mac, az Big Mac minden földrészen. Ugyanakkora a húspogácsa, ugyanannyi ideig sütik, ugyanolyan zsömlébe pakolják. A technológiai folyamattól nem lehet eltérni.

A foci utánpótlás-nevelésben is kialakult már a nemzetközi standard.

Végy tízéves kölyköket. Válogasd ki a tehetségesnek látszókat. Csinálj a számukra iskolát, koleszt, pályát. Szerezz melléjük tanárt, edzőt. Csiszolgasd őket éveken át. Tizenhat-tizenhét évesen elkezdheted árusítani őket. A legjobbak külföldre mennek. Az ő vételáruk fedezi a költségeket, sőt nyereséget termel. Az utánuk következők a felnőtt csapatba lépnek. Ott alakulnak tovább - és egy-két éven belül értékké válnak maguk is. A maradék pedig, játszik egy darabig az NB III-ban, aztán elmegy szakmát tanulni. Hétvégeken meccsre jár, sörözés közben azt meséli a haveroknak: tudod mi volt, amikor az én labdámból lőtt gólt a Németh Krisztián. (Aki addigra már a Real Madrid sztárja lesz).

Pontosan kiszámítható, hogy X számú gyerekből hány sztár, hány jó focista lesz, hányan tűnnek majd el.

Ehhez persze mind az edzőnek, mind a tanárnak, mind a sportiskola vezetőjének érteni kell a szakmához.

Az MTK bajnoksága a know-how diadala.

Remélhető, hogy több csapat most már követi az utat. Nem kerül ettől a világ legelső vonalába a magyar foci. De nem marad le vészesen attól. És bízzunk magunkban. Adtunk már a focinak világklasszisokat. Hátha nálunk X számú gyerekből több sztár lesz, mint máshol.

Németh Krisztián bejutott az U19-es Európa-bajnokság nyolcas döntőjébe. Persze, vele együtt bejutott a csapat is. Ebben a korosztályban - 52 európai együttes közül - már az első nyolcban vagyunk.

Jó kis gárda. De Németh Krisztián úgy emelkedik ki a csapatból, mint egy hazai Cristiano Ronaldo. Hihetetlenül higgadt és magabiztos. Áll vele szemben a védő, a mi srácunk farkasszemet néz vele, majd megindul szép lassan előre. Viszi a labdát egyre közelebb, gyere, tessék, próbálj meg szerelni! Aztán, ha a hátvéd előrelép, szép finoman elhúzza a bokája mellett a labdát. Lendületes, nagy a kezdősebessége is. És egyre izmosabb.

Pedig hihetetlenül nehéz poszton játszik. Egyedüli ékként. Nem tudom, ki találta ki azt, hogy a magyar válogatott csapatoknak 4-2-3-1-et vagy valami hasonlót kell játszania. Hadd vergődjön csak a védők gyűrűjében az a szerencsétlen egy szem csatár.

Németh Krisztián ezt is megoldotta, rengeteget lépett hátra, futott ki a szélre.

De a nagy válogatottnál a kérdést viszont Erwin Koeman oldotta meg. Neves kommentátorok, kevésbé neves riporterek azon hüledeztek, hogyan lehet Husztit ékként játszatni a görögök ellen. Úgy lehet, hogy nincsen ék. Bizony. A magyar csapat 4-2-4-et játszott, néha 4-3-3-at. Volt ék, nincs ék. Van helyette egy rendkívül erős támadósor. Gera, Huszti, Hajnal, Dzsudzsák. Nem középpályás sor. Csatársor. Tisztára a klasszikus magyar foci. Csatlakozik néha hozzájuk Dárdai is, vagy felfut Vanczák. (A két szűrő).

Alacsony a gárdánk. De az biztos, hogy a magyar támadókat sohasem lehetett összetéveszteni egy robosztus díjbirkózóval. Puskás, Czibor, Bozsik, Göröcs, Bene, Törőcsik, hogy csak néhány zsenit említsek, 170 körüli focisták voltak.

Hol lehet Németh Krisztiánnak helyet találni ebben a csapatban? Eleinte bizony csak csereként. Aztán egy idő múlva talán kifocizza a kezdőből Gerát, vagy Husztit.

A hátvédeink nyakán pedig lassanként ott liheg Szekeres, Debreceni, Présinger az U-k közül.

Mintha kellemesebb gondjaink lennének ezen a vasárnapon, mint korábban.

Haverok, ha feszül is bennetek a nagy löttyös indulat, ha felmegy bennetek a gőz, legyetek észnél! Tudjátok, meddig mehettek el. Anyázni például a stadionokban, - és azokon kívül is - korlátlanul lehet. Mondhatni ingyen. Nincs bíróság, amely elítélne.

Petárdát is lehet dobálni. Bár itt azért jó vigyázni. Nem mindegy, ki a célpont. Ha a szomszéd szektorban lévő szurkoló, akkor nincs baj. Ha biztonsági őr, vagy partjelző, akkor egy szigorúbb bíró akár 30 napi elzárást is kiszabhat, és takaríthattok klotyót.

Valamivel súlyosabb az eset elbírálása, ha - haverkáim - szétszeditek a biztonsági korlátot, vagy a pálya más tartozékait hajigáljátok a gyepszőnyegre. Előfordulhat, hogy akár 60 napig is hámozhatjátok a krumplit egy fogházban.

Viszont eszetekbe se jusson belerúgni egy kisbuszba. Mert jön egy kisbusz szakértő. Megállapítja, hogy százötvenezer forintba kerül a lábnyom kijavítása. Ezért pedig a bíróság - az utóbbi idők gyakorlata szerint - fél éves börtönre ítél. Valószínűleg viszont felfüggesztve. Mondhatni csak egy rúgásotok van. A második kisbusz, már letöltetendő szabadságvesztést jelent.

De - jól figyeljetek, tesók -, soha, de soha, semmilyen körülmények között nem dobjatok meg rendőrlovat!

Nem tudta ezt L. Lajos Zoltán, hát most egy életre megtanulja. Pénteken egy év letöltendő börtönbüntetésre ítélte a bíróság, mert sörösüveget hajított egy rendőrló hátsójához. A ló pedig ezt nem vette jó néven.

Szóval barátaim, tartsátok az eszetekben: a ló nem ember. Rá vigyázni kell!

Christiano Ronaldo elhibázta, Van der Saar kivédte. Azt hiszitek, véletlen. Frászt. A 11-es rúgás lélektanát, és gyakorlatát komoly kutató-csoportok elemzik.

Rich Masters, John van der Kamp, Robin Jackson, a Hong Kong-i Egyetem professzorai például megállapították, hogy a kapusok általában nem állnak pontosan a kapu közepén, büntetőrúgás esetén. Majdnem középen vannak, csak egy picivel errébb, vagy arrébb. Kétszáz tizenegyes videóját elemezték, és kimutatták, hogy az esetek 96 százalékában a kapuvédő balra, vagy jobbra eltér a középvonaltól. Az átlagos távolság 9.94 centiméter volt a ketrec közepétől.

Mi következik ebből? A: kapus 94 alkalommal vetődött arra az oldalra, ahol kevesebb helyet hagyott. A 200-ból 106 alkalommal arra dobta el magát, ahol felkínálta a helyet a rúgó játékosnak. Tehát van bizonyos különbség, ha nem is jelentős. A tizenegyes rúgó játékosok viszont ugyancsak arra az oldalra céloznak, amelyet nagyobbnak látnak. Így - mondják a hong kongiak - a büntetőrúgások legvalószínűbb szcenáriója, hogy a kapus nem áll pont középen, odavetődik, ahol nagyobb a hely, a csatár meg éppen arrafelé rúgja.

Ez egy elmélet. De van egy másik is. Ez azt mondja, hogy a büntető akkor hiúsul meg a leginkább, ha a kapus meg sem mozdul. Furcsa?

Tudósok állítják ezt is. Bar-Eli, és csoportja a Tel Aviv-i Ben Gurion Egyetemen, azt vizsgálták, hogy miként tudja a leghatásosabban hárítani a kapus a tizenegyest. Abból indultak ki, hogy a büntetőrúgás - különösen akkor, ha világ- és Európa-bajnokságok, nemzetközi kupák sorsa dől el - súlyos stressz-helyzet. A kapus szinte kényszert érez, hogy mozogjon. Hogy ugrándozzon, hogy megtévessze a támadót. Hogy vetődjön jobbra vagy balra. Ha ugyanis nem tesz semmit, akkor súlyos lelki állapotba kerül, ha gólt kap. Nem érzi azt, hogy ő mindent megtett, amit tehetett.

Márpedig a Tel Aviv-i csapat azt állítja, hogy a legjobb, amit egy kapus tehet, ha helyben marad.

Először is, állapították meg, semmilyen körülmények között nem kell egy kapusnak gyötrődnie azért, mert büntetőből gólt kapott. A labda a tizenegyes ponttól, ha erősen megrúgják, (állapították meg pontos mérésekkel) két tized másodperc alatt éri el a gólvonalat. Ha gyengébben helyezik 3 tized másodperc ez az idő.

Az esetek 43 százalékában - állítja a tanulmány - a kapus annyira elmozdul, hogy ezt a mozgást érzékeli a rúgó játékos, és a labdát bevágja az ellenkező sarokba.

Ugyanakkor, ha a kapus helyben marad, és csak az után mozdul, hogy a labdát elrúgták, akkor esélyei jelentősen megnőnek.  A vizsgálat szerint abban az esetben, ha a büntető balra száll, a középen álló védő a labdák 9.8 százalékát elcsípi. Ha jobbra megy a sarok felé, akkor a lövések 13.4 százalékát hárítja. Ha középre megy, a feje fölé, vagy a közelébe, akkor a büntetők 60 százalékát hárítja. Ez sokkal nagyobb arány, mintha elugorna egyik, vagy másik irányba.

És, ha tudományos alapon nem megy?

Mindössze 12.95 dollárért letölthető az az mp3-as, amely hipnotizálja a kapust, hogy jól védjen, a támadót, hogy jól lőjön. Mert a büntető rúgás, tulajdonképpen transzban végzett cselekvés, amikor a racionális gondolatoknak helye nincs.

Ráadásul mindez kockázat mentesen kipróbálható. 90 napos pénz-visszafizetési garanciát kínál a www.hypnosisdownloads.com