Ezt mondja most ő. Egy interjúban, amely a sehol se kapható Presztizs Sportnak adott. (És az Index - a SportGéza - idézi). 

Szeptember 7-én, az észak-ír meccs után én is azt kérdeztem ebben a blogban, hogy "A fiúk tényleg meg akarják buktatni Pintért?" Mondtam két dolgot. Egyrészt Lipták megsérül tíz perccel a meccs vége előtt. És cserét kér. Azután teszi ezt, hogy tudja, megvolt már a három csere. Nem jön vissza, a pálya mellett sántikál. Emberhátrányban a válogatott. Másrészt ki kotorja be a magyar kapuba a győztes észak-ír gólt? Vanczák." Ez azért akkor annyira valószínűtlennek tetszett, hogy hozzátettem: "Jó, persze ez hülyeség. Pintér meg fog bukni magától".

Mégse volt hülyeség?

A volt szövetségi kapitány azt nyilatkozta most, hogy kapitánysága alatt érezte, nem minden játékosa áll mellette, és utólag nem mindenkit hívott volna meg. "Két játékost biztos kihagytam volna a keretből, de őket nem akarom megnevezni. Nem mindenki állt mellettem, és voltak, akik még hátba is szúrtak".
Lipták és Vanczák volt az, aki "hátba döfte"? Érdekes lenne.

Lipták mindenesetre kimaradt Dárdai Pál keretéből is.
Jogosan. Egy játékos, aki olyan görcsöt kap egy válogatott mérkőzés 80. percében, hogy egy kis lábfej-nyomogatással nem képes továbbjátszani, annak erőállapota miatt öregfiúk meccsen volna a helye. Ha pedig szándékosan tette azt, hogy lesétált, akkor...
Vanczák pedig nem játszott a Dárdai-csapatban se Bukarestben, se a Feröer-szigeteken. Még csereként se jött szóba.
Hm.

Lehet, hogy olyan dolgok vannak a magyar válogatott háza táján, amelyekről mi mezei szurkolók semmit se tudunk. Talán jobb is.

Kellemes délután volt. Lett egy kis szabadidőm, megnéztem a Magyarország-Horvátország U17-es válogatott meccset, amit a SportM közvetített Telkiből. Ha a magyar csapat nyer, vagy az eredmény döntetlen, akkor mi vagyunk a csoportelsők.

Kikaptunk.

Igy másodikok lettünk a csoportban és a következő körben a keményebb válogatottak közül kapunk majd ellenfelet.

Vereséget szenvedtünk, mert nem győzni akartunk, hanem meg akartuk őrizni a döntetlent.

Legalábbis itthon a karosszékből (nincs karja, elég kényelmetlen) így látszott. Nem tudom ugyanis mire vélni, hogy a szövetségi edző a második félidő közepén először lehozza Herjeczkit, aki állandó veszélyt jelentett passzaival a balszélről. Helyette középpályást rendel a pályára. Majd egy védőt hoz be Bíró, az előretolt ék helyébe, aki éppen lecserélése előtt kétszer is életveszélyesen kiugrott a horvát védők közül. Ez a 63. perc. Megjegyzem az időpontot, mert bosszankodom. A mérközésből 17 perc van hátra hivatalosan (mert U17).

Öt perccel később egy Pasaricek nevű horvát (aki akkor jött a pályára, amikor Herjeczki bejött) 17 méterről a kapuba rúg.

Egyébként a horvát csapat valamivel jobb. Van egy mini-zsenijük: Lovren. Nekünk néhány komoly tehetségünk.

Azt azonban nem értem, miért kell már ennél a korosztálynál is óvatoskodni, taktikázgatni. Miért nem lehet rohamot vezényelni döntetlen állásnál? Miért kell a hátsó alakzatot erősítgetni?

Miért kell már most elhitetni a játékosokkal, hogy a döntetlent őrizni kell? Miért nem lehet úgy őrizni a döntetlent, hogy nyerni akarunk?

De volt a közvetítésnek egy nagy pozitívuma. Fazekas Erzsébet mikrofonja előtt Tömösvári (támadó) azt mondta, hogy győzni szerettek volna. És majdnem elsírta magát.

Ha el is sírja magát, akkor azt mondom, a csapat körül minden rendben is van.

Hát minket, magyarokat.

Legalábbis, ha a FIFA új világranglistáját nézzük. Az észak-írek az ugrás Európa-bajnokai a 71. helyről a 43.-ra léptek előre. Elképesztő 28 helyet javítva. Átrepültek a fejünk fölött. Pedig mi is javítottunk a legutóbbi statisztikán. Négy helyet. Az 54. pozícióból az 50.-be kerültünk.

Ne feledjük viszont a közelmúltat.

2013. októberében zuhantunk egy nagyot: a 30. helyről (hihetetlen, hogy egy éve még ott tartózkodtunk) a 43.-on találtuk magunkat. Aztán idén júniusban 47., szeptemberben 54. volt a csapat.

Aztán jött szeptember 18. és bejelentették Dárdai Pál lett az "ideiglenes" szövetségi kapitány.

Vagyis az észak-írek a Pintér-csapatot ugrották át, a tolódásos együttest, amelynek tagjai képesek a döntő pillanatban görcsöt kapni, és levonulni a pályáról. Valamint az utolsó pillanatokban gólt kotorni a saját kapunkba.

Egy lelkileg összeomlott gárdát.

Ugyanakkor a felfelé vezető út hosszú,

Ezt is kifejezi a világranglista. A románok elleni bukaresti döntetlen, a kietlen északi sziget csúszós műfüvén elért győzelem négy plusz helyet ért. Ez a világranglista pontosan kifejezi azt, hogy a világ futball olyan mint az a társasjáték, amelyen lépésről lépésre lehet előrehaladni, de mindenütt fenyeget egy létra, ahol vissza lehet csúszni.

Hosszú, nagyon hosszú út vezet odáig, hogy a 2013. év közepének pozicióját ismét elérjünk.

A statisztikusok lehet, hogy savanyú, unalmas emberek, de a statisztikák mindent elárulnak.

Október 26. Vasárnap. Kossuth tér 15 óra. Tüntetés és bojkott az MLSZ szurkoló-ellenes intézkedései ellen.

Kétszáz méterrel odébb.

Október 26. Vasárnap. József nádor tér. 15 óra. Tüntetés az internetadó ellen.

A szurkolói csoportok tüntetéséhez csatlakozott az össze rivális gárda. Egymás mellett vonul majd a Békéscsaba, a Debrecen, a Diósgyőr, a Dunaújváros,a Ferencváros, a Haladás, a Honvéd, a Kaposvár, a Kecskemét, az MTK, a Nyíregyháza, a Paks, a Pécs, az Újpest, a Videoton, a Zalaegerszeg, a Szeged szervezett szurkolóinak csapata. Tiltakoznak a szurkolói kártya, a vénaszkenner ellen. Bojkott is lesz. Nem mennek meccsre. (Eddig se nagyon mentek).

Ez a tüntetés azért jelentős, mert ilyen még nem volt Magyarországon. Nem szurkoló szurkolók összefogása a szabad szurkolás jogáért. Ennek a szabad szurkolásnak vannak negatívumai is. Petárdák, visszataszító drapériák, rasszista rigmusok. Olyan jelenségek, amelyeket minden stadionban megpróbálnak kezelni. Néha sikerrel, néha nem. Én személy szerint utálom ezeket a megnyilvánulásokat. De Voltaire-rel tartok: "Egyetlen szavával sem értek egyet, de az utolsó leheletemig harcolni fogok azért, hogy véleményét szabadon elmondhassa."

A szurkolók önszerveződésének kellene korlátozni a szurkolók magatartását nem pedig szurkolói kártyával, vénaszkennerrel, besúgókkal, brutális biztonságiakkal.

Ennyit erről. A kétszáz méterrel odébb kezdődő tiltakozás lényegében ugyanerről szól. Az internet az egész világon a szabadság médiuma. Ennek az internet-szabadságnak ugyancsak vannak negatívumai. Visszataszító kommentek, sötét weboldalak, rasszista, iszlamista, mindenféle "ista" megnyilvánulások. De az internet változtatta meg a világot, ez különbözteti meg a 21. századot az emberiség korábbi évezredeitől. Ezt korlátozni, ezt megadóztatni, ezt bármilyen módon szankcionálni a szabadság kis körei elleni támadást jelent.

Két tüntetés. Kétszáz méterre egymástól. Kétféle csoport. Lehet, hogy egyszer megtalálják a közös nyelvet?

"Nyugodtan vissza lehet keresni, én már tavasszal is, amikor még olyan jól szerepeltünk, pedzegettem, hogy mi történhet majd a csapattal. Már-már borítékolható volt, hogy így lesz. Ha viszont most bővebben kifejteném a véleményemet, elmondanám, milyen gondolatok kavarognak a fejemben, milyen érzések dúlnak a lelkemben, lehet, hogy engem is kirúgnának".

Ez a nap mondása.

Halmosi Péter, a Szombathelyi Haladás 35-szörös válogatott játékosa nyilatkozott így arról, hogy miért nem nyilatkozik a Nemzeti Sportnak. Ja, és ő a csapatkapitány.

Az, amiről nem nyilatkozik, az Artner Tamás edző kirúgása.

Aztán kiderült, hogy miközben Halmosi tart a kirúgásától, Artner marad. A Haladás VSE utánpótlás labdarúgó szakosztályának a vezetője lesz.

Hogy is van ez?

Hát úgy, hogy van a Haladás VSE egyesület, és van a csapat. Ami Kft. Merthogy a csapat tulajdonosa a Szombathelyi Haladás Labdarúgó és Sportszolgáltató Kft. Ennek tulajdonosi összetétele: 51 % Szombathely város önkormányzata, 5% a Séllei Árpád és Buti Róbert vezette Haladás Marketing Kft, 44% pedig a Halmill Teamé, amelyet Illés Béla és Halmai Gábor képvisel.

Vajon ki miatt fogja be a száját Halmosi Péter?

A nagy kérdés, vajon a politika tapasztja-e be a száját, vagy pedig az üzleti érdek?

Mitől kell félni Szombathelyen? Mitől kell félni Magyarországon?

Ezt megválaszolni úgy hogy senki sem mond neveket, mint az Amerikában nem-kívánatos személyek esetében, lehetetlen.

De az tény, hogy félni kell. S ha már a csapatkapitány fél, akkor joggal gondolhatjuk, majrézik az egész csapat.

1. Kezdődött azzal, hogy Nyilasi Tibor (úgyis, mint a válogatott szövetségi kapitányának tanácsadója) azt mondta Dzsudzsák Balázsnak, hogy szabadrúgás esetén ne csak kettőt lépjen, hanem induljon egy-két méterrel hátrábbról, mert így nagyobb erővel lesz képes ellőni a labdát.

2. Sallói István (a stáb tagja) elemezte a román csapat játékát és úgy látta, hogy szabadrúgásokkal, beadásokkal vannak problémáik.

3. A szabadrúgás gól előzményét Dzsudzsák így mesélte el: "Nikolics Nemanja kiment a szélre, széthúzta a védelmet, vállalta a mélységi beindulásokat, így több terület maradt nekünk mögötte, nemcsak a vonal mellett, beljebb is. Kifejeltek egy labdát, átvettem, megtoltam, éreztem, hogy ott a védő, és akkor elestem...maradjunk annyiban, elestem és a bíró fújt.

4. Tőzsér megkérdezte Dzsudzsákot: "Vállalod? Mert én szívesen". Mire Dzsudzsák: "Ezt most ellövöm".

5. Tőzsér azt mondta: "Lődd a jobb kezéhez. A kapus nem középre állt, hanem a másik kapufához közelebb, ezt az oldalt a sorfalra bízza. Ha elmegy mellette nem ér át oda". Dzsudzsák: "Oké, ha te így látod".

6. A román kapus még egy embert állított a sorfalba. Tőzsér szólt Szalainak: "Ádi, vidd el onnan". Szalai elvitte.

7. Dzsudzsák a védők és a kapufa közötti kis részt célozta meg. Talált. Gól.

8. Dzsudzsák ekindult a magyar kapu oldalán ülő magyar szurkolók felé ünnepelni. Majd megtorpant és visszafutott a román térfélre ölelkezni a csapattársakkal. (És cumizni: beszoptátok).

"Eszembe jutott, ha nagyon ünnepelünk a saját térfelünkön, és a játékvezető enged egy gyors középkezdést, rögtön kettő egy lesz, nem ide".

A magyar csapat most a Feröer-szigeteken készül három pontra.

Ennek a gólnak a története erőt adhat. Nemcsak Feröer ellen, hanem a finnek, az északírek, a görögök és újra a románok ellen. Ilyen tudatosság, ilyen tiszta, higgadt gondolkodás (s mellé ilyen technikai tudás) nagyon messzire vihet. Ha ezt a történetet a német, a holland vagy a spanyol válogatott tagjaitól hallom annak idején, akkor példaként állítottam volna a pályán kétségbeesetten futkosó Pintér-csapat elé.

De most ez magyar történet.

Nekünk, közönséges halandóknak fogalmunk sincs arról, mi folyik egy válogatott csapat edzésén. Nem tudjuk, mi hangzik el az öltözőkben. Elképzelésünk sincs, hogy miben különbözik Tolódásos Pintér Attila és Dárdai Pál elképzelése a taktikáról.

Erre csak egy egészen pici ablak nyílik, amikor a mérkőzés után sajtóértekezletet rendeznek.

Ekkor ugyanis beszélni kell. Mondani valamit, amiből a szakember gondolkodására is lehet következtetni. Pintér Attilát hallva, nézve, olvasva emögött az "ablak" mögött nem látszott semmi. Ilyeneket mondott: "Az első félidőben kicsit magunkra húztuk őket, de terveztük is, hogy rendszert fogunk váltani. Az első félidőben picit gyengébben játszottunk, mint a másodikban, mégis akkor tudtunk vezetni. Amikor sokkal jobban játszottunk, és több lehetőségünk volt, akkor tudott az ellenfél két gólt rúgni. Tehát megvan az ára annak, hogy mennyire játszunk nyitottan."

Ez ugye a finnekkel szembeni vereség idején volt.

Ezt bárki elbírja mondani egy korsó sör mellett egy mérkőzés után.

Dárdai viszont azt mondta: a románok az első félidőben annyit futottak, hogy érezhető volt, hogy ha nem szereznek három-négy gólt, akkor a második félidőben föléjük kerekedünk. A románok nagyon sokat invesztáltak ezzel a futómennyiséggel, ha nem rúgták volna a gólt a szünet előtt, a második félidőben végük lett volna, ennyit nem lehet futni. Belementek a kockázatba. A második félidőben fölénybe is kerültünk, és ha mi vezettünk volna, kicsit másképp nézett volna ki".

Ez stratégiai gondolkodás. A román válogatott mentalitását is figyelembe veszi. Az első öt-tíz-tizenöt percek rohamait, lendületét. Dárdai az ellenfélből indult ki. Hadd fussák szét magukat. Persze ehhez megfelelően működő védelem kell. És szerencse. Most megvolt mind a kettő.

De érezni a gondolat mögött a profi boksz stratégiáját. Hagyni az első menetekben támadni az ellent. Aztán, amikor már kirohanta magát, jövök én.

Persze ez nemcsak a bokszban van így.

Mint láttuk élőben Bukarestből.  

Nem arról van szó, hogy Dzsudzsák Balázs (mint tudjuk zseni) berúgta a gólt a szabadrúgásból.

Nem arról van szó, hogy ez a magyar válogatott pontosan ugyanolyan körülmények között, mint elődei (kifütyült himnusz, ötvenezer ellenséges szurkoló) döntetlent ért el Bukarestben.

Arról van szó, hogy csapat lett.

Nem tudom, hogy Dárdai Pál miként tette ezt. De néhány ide-oda kóborló focistából egyetlen hét alatt masszív csapatot alkotott.

Bocsánat, hogy családi viszonyokat idézek. Az első félidő végén azt mondtam kedves páromnak, hogy "na a különbség az, hogy most nem a meccs utolsó öt percében, hanem az első félidő utolsó öt percében kapunk gól". Mire ő, focirajongónak nem nevezhető csaj, azt felelte:"Hülye vagy, nem látod ez egy másik csapat". Láttam. Csak nem mertem kimondani.

Igen. Kishitű voltam. Tegnap, írtam egy posztot, hogy a fene megegye, akkor sincs nagy baj, ha a románok ellen veszítünk. Ma meg itt ugrálok a tévé előtt, és örvendezek a döntetlennek.

Hihetetlen szerepe van a vezérnek.

A magyar csapat esetében több vezérnek.

A fővezérnek, a stratégának Dárdai Pálnak.

Király Gábornak, a védelem oszlopának.

Gerának, aki védekezett, támadott, mindenütt ott volt.

És a Zseninek!

De ne feledkezzünk meg a szurkolókról sem. Arról a csapatról, amely elment Bukarestbe és szurkolni merészelt.

Nem lett világverő magyar válogatott.

De lett egy magyar válogatott.

És ez a lényeg.

Kell egy csapat, mondta Minarik Ede a mosodás (Garas Dezső) a filmben.

Most van.

Dárdai, nem titkolom, a kedvenc kapitányom.

De nem varázsló, nem csodatévő, csak nagyszerű focista és hamarosan edző-mágus lesz.

Azért szombaton kikapunk Bukarestben.

Kikapunk, mert nem lehet varázspálcával csapatot építeni.

Dárdai azt mondja nyugodt, remekül fog aludni. Ehhez az a kulcs, hogy a bukaresti sajtóértekezletén azt mondta: a románok az első, mi a harmadik helyért fogunk harcolni.

És ez a realitás.

Csináltam egy gyors számítást (bárki megteheti). Szerintem a jövő évi utolsó forduló előtt - ha nem csúszik bele megint egy hülye vereség Észak-Írország ellen, akkor ez lesz a tabella: 1. Románia 23 pont, 2. Görögország 16 pont, 3. Magyarország 15 pont, 4. Észak-Írország, 11 pont, 5. Finnország 10 pont, 6. Feröer 0 pont.

Ehhez semmi különös nem kell. Hozni a kötelezőt és elbukni azt, amiben valószínűleg elbukunk.

Az utolsó meccset majd ezután a görögökkel játsszuk. Ha kikapunk, akkor is harmadikok vagyunk. Amiért harcolunk.

A fontos a gólarány. Hogy ne legyünk a legrosszabb harmadikok.

Szóval uraim, nyugi.

Dőljünk hátra! Élvezzük a meccset, és ne kapjunk gutaütést, ha a románok az ötödik percben gólt rúgnak. Vagy a nyolcvanhetedikben.

Semmi sem múlik ezen. Mi a harmadik helyért harcolunk.

Dárdai Pál szövetségi kapitány ma, csütörtökön meghúzta a legnagyobb lépést, amit egy magyar-román mérkőzés előtti sakk-játszmában megtehető. A tatai edzőtáborba beengedte a nőket. Bocs, ez kicsit durván hangzik. De tény, a játékosokhoz csatlakozhattak a feleségek, a barátnők.

Igen. Szerintem, ez döntő lehet. A válogatottat hajlamos mindenki foci-automaták működéséhez hasonlítani.

Az összeállítás tökéletességéhez mérni. Meg azt elemezni, melyik poszt, mit követel.

Pedig ezek, ne feledjük, fiatal emberek. Nemcsak focisták.

Mi lehet ifjú férfiaknak igazán ideg nyugtató. Mondjuk ki finoman: az ölelés.

A nő illata megváltoztathatja a válogatott hozzáállását.

Hiszen taktikailag már nincs mit kitalálni. Erőnlétileg kevés fokozható.

De a csajok! Isten áldjon meg titeket! Ti tehetitek a legtöbbet a magyar sikerért.

Figyelmeztetés: hisztinek most nincs ideje!

Szóval Nemanja Nikolics bekerült a magyar válogatottba.

Bocs, Nikolics Nemanja. Nehogy már összekeverjük a szezont a fazonnal. A keresztnevet a vezeték névvel.

Remek.

Én csak azt sajnálom, hogy - a már tőlünk távozott - Besics, Leonardo nem lehet az. De itt van Enis Bardhi, az új újpesti csoda. Csináljuk úgy, ahogy a németek, vagy a svédek, vagy a svájciak...Ha nincs elég magyar, akkor csináljunk magyarokat.

Elég egyszerű most az állampolgársági törvény szerint magyarrá válni.

Szóval gyártsunk szakmányban magyar futballistákat.

Egyrészt azokból, akik amúgy is rendelkezésre állnak, nálunk fociznak.

Aztán induljanak különítmények Afrikába. (Jó kerüljék az ebolás vidéket). Nézzenek körül, hozzák ide a fürge lábú, ügyes feketéket.

Annak idején, az ánti világban a vidéket járták a szakemberek és ott fedezték fel Sándor Csikartól Albert Flóriig a tehetségeket. Most a globális foci világában be kell járni Afrikát, Dél-Amerikát, Ázsiát.

No, de hogyan? Hogyan tudjuk idecsábítani a tehetségeket. Se pénz, se posztó.

De megvan a mi fegyverünk. A magyar csajok.

Figyeljük csak meg. Idejön a Mateos. Alig néhány hónap múlva a labdát dugja a meze alá az ex Real-Madridos. Gyereke lesz Magyarországon.

Tehát, hajrá csajok! Tőletek függ a magyar foci jövője.  

Szóval ez is foci. Amerikai foci.

Fene tudja, miért hívják futballnak, amikor jóformán csak a kezükkel csinálják. Ők tudják. De ott is van nagy rúgás, ha mezőny-gólt akar elérni a csapat, vagy ha elindítja saját támadását. A szabadrúgás blog ezért méltán ad helyet neki. Meg azért, mert szeretem. Nagyon.

Ez a férfiak sportja. Nem a lötyögő puhányoké.

Bonyolult szabály-magyarázatokba nem érdemes belebonyolódni. De szeretném, ha a magyar labdarúgásban csalódottak közül többen találnának maguknak nézni valót a televízióban.

Például az olyan mérkőzést, mint amilyen a héten volt, amikor a Halászsasok a Vadlovakkal találkoztak. Vagyis a Seattle Seahawks a Denver Broncosszal.

Most leírom a helyzetet.

Egy perc van hátra a negyedik negyedből. Egyetlen perc, illetve 59 másodperc. A Seahawks vezet 20:12-re. Ötvenkilenc másodperc alatt kell a Denvernek csinálni egy touchdownt (bevinni, vagy elkapni a labdát a célterületen). Ez (az egypontos jutalomrúgással együtt) 7 pontot ér. Plusz egy lehetetlen küldetés, a kétpontos kísérlet: cél az, hogy a kétyardos vonalról indulva újra át kell juttatni a labdát a gólvonalon, egyetlen kísérletből, hasonlóan a touchdownhoz.

De ott a fő-vadló, Payton Manning, az irányító. A saját 20 yardos vonalától indul (talán, nem emlékszem pontosan, de nagyon hátulról). És csak dobja előre a hajszálpontos passzokat. Elkapói meg kilépnek az oldalvonalon, mert így megállítják az időt. Végül már csak 20 másodperc van az órán. Manning 26 yard távolságból eldobja és három védő gyűrűjében megtalálja Jacob Tamme-t. Touchdown, 6 pont. 20: 18. Tizennyolc másodperc van hátra. Nincs jutalomrúgás (1 pontos), helyette 2 pontos kísérlet. Egyetlen lehetőség. És Manning beledobja a tojáslabdát Demaryius Thomas kezébe. 20:20. Döntetlen. Hosszabbítás.

A Halászsasok kezdhetnek. nekik kedvez a sorsolás. A hosszabbítás szabályáról annyit, hogy az a csapat, amelyik kezd nyer, ha végigmegy a pályán és touchdownt ér el. Ha nem, vagy ha csak mezőnygólra futja, akkor az ellenfél kapja a labdát.

Eddig Payton Manning csinált egy perc alatt csodát.

Most Russel Wilson következik, az északiak irányítója. A csapat nem hibázhat. Peyton óriási formában van. De Wilson is. Fut maga a labdával. Négy alkalommal, összesen 21 yardot tesz meg. Passzol. Hatból négyszer pontosan. Eljutnak a saját 20-as vonalukról az ellenfél 6-osára. Onnan pedig Marshawn Lynch begyalogol. 26:20.

Nem lehet ezt leírni. Ezt látni kell.

Tessék szíves lenni ezt az egész bejegyzést úgy tekinteni, mint hirdetést. Meghírdetem: ha nagyon eleged van ebből a focinak nevezett játékból, maradj fenn éjjel. Nézz akkor meccset.

Ma éjjel például a New York-i Óriások és a Washingtoni Vörös-bőrűek csatáját. (Giants-Redskins - ez kicsit olyan, mint egy Fradi-MTK örökrangadó).

Uff. Szóltam.

A jövő itt kopogtatott vasárnap.

Persze az Újpest-Fradiról van szó. Sokkal Inkább persze a Fradiról. Mert ez a jövőbe mutató. Az, hogy a Ferencváros szurkolói nem mennek el egy Újpest meccsre. Nem mennek el, mert az a rendszer, amely a csapat körül létrejött elfogadhatatlan a számukra. Hogy háromféle kártyát kell kiváltani ahhoz, hogy mérkőzésre mehessenek - mondjuk Újpesten.

A Fradi szurkoló nem ment a Fradinak szurkolni, mert a Fradi vezetése nem is akarja, hogy odamenjen. Púp a hátán. A Fradi szurkoló hangoskodik, drapériát lenget. Helytelen mondatokat kiabál. Pirotechnikai eszközöket használ. Maradjon csak szépen otthon és nézze tévén a meccset. Vagy menjen a Sashoz. Ott aztán azt csinál, amit akar. Az már nem Fradi kompetencia. Az már a rendőrség ügye. Ha nagyon nagy benne az indulat, akkor üljön fel szépen a villamosra, menjen a Váci útra és ruházzon meg néhány lila-fehér trikóst.

És tulajdonképpen itt sejlik fel a jövő.

Mert kiderül szép lassan, hogy nem kellenek szurkolók.

Minek?

Csak kellemetlenek. És nemcsak a Fradinál.

Tulajdonképpen miért is kellenének?

Mi szükség van arra a nagy hangzavarra? A mocskos szájukra? A kiszámíthatatlanságukra. Elkezdik kifütyülni azt, akinek a stadionokat köszönhetik.

Sokkal békésebbek lesznek a mérkőzések, ha a lelátók üresek.

Mindenki maradjon szépen otthon. Nézze tévén a mérkőzést.

Úgyis közvetítenek már mindent. Visszajátsszák a gólokat.

A televízióban meg is mondják neki, hogy mit lát. Például azt, hogy jó a meccs. Hogy ez aztán a színvonal

Következmények nélkül lehet anyázni a karosszékben.

Akinek meg tiltakozni támad kedve, az menjen a Sashoz.

Vagy egy kis verekedésre a Váci útra.

Öt nappal ezelőtt írtam egy posztot. Miután elolvastam Pietsch Tibor interjúját a "Hosszabbítás" című Nemzeti Sport-mellékletben.

http://szabadrugas.blog.hu/2014/09/13/dardai

Akkoriban keringet a hír, hogy esetleg ő lesz az új kapitány. De ő maga cáfolta meg, mondván ez kacsa, őt Magyarországról senki sem kereste. Most kiderült, nem volt kacsa a hír. Dárdai kapitány lett. Igaz, ideiglenes. Három mérkőzéses kapitány.

De ennél jobb pillanatnyilag nem történhetett a magyar labdarúgásban.

Csak 38 éves. Kölyök-kapitány. Mindent tud.

Jó ember.

"Több éves tapasztalat mondatja velem, hogy hosszabb távon csak az a tréner marad meg egy csapatnál, aki nemcsak jó szakember, hanem jó ember is. Három német példa: Thomas Schaaf, Ottmar Hitzfeld és Jürgen Klopp".

És van magyar példaképe is.

Garami József.

"Egymillió éve dolgozik, ha valakinek neki a vérében van a futball. Ha most azt kérnék tőle, tartson edzést az U9-es csapatnak, gond nélkül levezényelné. Ő tényleg azok közé tartozik, akitől lehet tanulni".

Mondd meg példaképedet, megmondom ki vagy.

Egy ember, aki szerint a futballt élvezni kell. Aki szerint az, aki nem bírja elviselni a tétmérkőzésekkel járó nyomást, képzetlen. Aki szerint Huszti, Szalai, Stieber nélkül nincs válogatott. (Valóban nincs). Mint ahogy persze Dzsudzsák, Gera és Juhász nélkül sem. Aki társaival hónapokon át tartó tanácskozás után letettek egy komoly szakmai anyagot az MLSZ asztalára, "abban minden benne foglaltatik, ami a fejlődéshez szükséges".

Három meccset kapott.

Én mostantól szurkolni fogok.

Befogom "peres számat".

Annak szurkolok, hogy a három mérkőzésből még nagyon sok legyen.

Mit tegyünk. Aki folyamatosan él, megöregszik.

Aki abbahagyja a folyamatos élést, azt úgy hívják, halott.

Aki folyamatosan futballozik, az futballistaként megöregszik.

Aki abbahagyja a folyamatos futballozást, az pocakot ereszt, sör meccseket játszik és régi haverokkal anekdótázik régi szép időkről, régi jó játékosokról, nagy győzelmekről. Futballistaként persze, halott.

Aki futballistaként megöregszik, az lehet még nagy öreg. Szűcs Lajos például 41 évesen még úgy repül, mint a sasmadár.

De akkor mi is van Gerával? Focizik, gólt rúg, szaltózik, remek. De útban van már affelé, hogy futball-öreg legyen. Ennek a legjobb bizonyítéka Doll kifakadása Pintér Attila ellen. Most tekintsünk el attól, hogy Pintér bunkó, fel sem hívta a Fradi edzőjét, hogy "Öreg, ez a Zoli megsérült. Ne számíts rá". Ezt tudjuk, nem véletlenül akarják kommunikációs tréningre küldeni a szövetségi kapitányt.

Szedjük ki a lényeget a vitából.

Gera ezt mondta: " Kinyúltam egy hosszabb labda után, és éreztem, hogy nincs minden rendben. Azóta természetesen már voltam ultrahang-vizsgálaton, és szerencsére kiderült, hogy nincs izomsérülés, csak megnyúlt egy kicsit az izom."

Pánics Fradi-doktor: "Gera a válogatott edzésén sérült meg, de nem kell komolyabb veszélytől tartani. Zoli a combhajlító izmát „érezte”, de szerencsére még csak az izom húzódásáról sem kell beszélnünk. Megkezdtük a kezelését és a terápiát, "

Thomas Doll: " Az erőnléti edzőnk összes feljegyzését oda tudtuk volna adni. Lesz egy hetünk Zolit megint felépíteni, remélhetőleg bírja az izomzata. Nem arról van szó, hogy ne játszhatna a válogatottban, de vele máshogy kell bánni, mint egy 22 éves focistával."

És ez a lényeg. Érzi a combhajlító izmát. Az izom megnyúlik egy kicsit. Akkor is, ha nincs sérülés. Gerával már bánni kell. Máshogy. És az erőnléti edzőnek feljegyzései vannak róla. Fel kell építeni. S ez teljesen rendben van. Sőt, nagyon rendben van. Amit Thomas Doll mondott az tiszta profizmus.

Mert Gera lassanként már futball-öreg lesz. Akármilyen fiatal férfi. Ezt tudomásul kell venni. De az öregedés közben - ha vigyáznak rá - nagyon sok örömet tud még szerezni. Magának is. A Fradinál jó kezekben van.

Több fórumon elhangzott, Pintér Attilát leváltják és Dárdai Pál veheti át a válogatott irányítását. A Nemzeti Sport megkérdezte Dárdait. A felelet: "Az lehet, hogy másoknak van információjuk erről, nekem nincs, velem nem is beszélt senki ebben az ügyben. Kacsa lelőve."

Kár.

Csodálatos kacsa volt.

Mert, hogy ilyeneket mondott (most idézetek sorából áll ez a blog):

"Az északírek bevallottan féltek Dzsudzsák Balázstól. Husztitól és Szalaitól legalább így tartottak volna, ha nem jobban. Semmi kétségem, ha mindhárman a pályán vannak, húsz perc után kettő nullára vezetünk és simán nyerünk".

Meg:

"A futballt élvezni kell! Tudja, kik nem bírják el a tétmérkőzésekkel járó nyomást? A képzetlenek. Akik attól félnek, elpattan tőlük a labda. De akkor megint előhozakodom a költői kérdéssel, aki mentálisan gyenge, mit keres a válogatottban? Egy biztos, ha negyedórával a vége előtt megszerzed a vezetést egy Észak-Írország szintű válogatott ellen, nem engedheted meg magadnak, hogy perceken belül kapsz két gólt."

Meg:

"Szalai Ádámhoz visszakanyarodva: meglehet nem a legjobbkor állt elő a mondandójával, az is lehet, hogy nem volt mindenben igaza, ám ezért száműzni a válogatottból több mint hiba Őt vagy például Stieber Zoltánt nem meghíni! Naponta Bundesliga meccsel készülnek..."

Mondott még más dolgokat.

De azért idéztem tőle ezeket a mondatokat, mert jelenleg, mondjuk meg, NINCS TISZTELET azok iránt a focisták iránt, akik kint bizonyítanak. Csak pénz-csinálógépeket lát bennük a szakma és a közönség (mert a szakma elhiteti velünk). Egész addig, amíg haza nem térnek. Lásd Gera Zoli.

Egy Dárdai Pál békét hozna.

Dzsudzsák, Huszti, Szalai, Bajner, Gera..stb. a válogatottban. Miatta jönnének. .Dárdaival más lenne minden. Tud magyarul. Tud fociul. Tud emberül.

Jó lenne, ha a labdarúgás vezetői néha figyelnének a kacsákra.

Mert ez például egy csodálatos kacsa volt.

Itt van ez a gatyázás Pintér Attila körül. Az északírek elleni vereség után öt nappal minden csöndes, csak a szurkolók zúgnak. A hivatalosok? MLSZ? Szakemberek? Kicsi és nagy potentátok? Nemcsak egyszerűen nem mondanak semmit. Hanem úgy nem mondanak semmit, mintha közben a válluk fölött hátrafelé pillantanának.

Ismerjük ezeket a pillantásokat.

Így néz maga mögé tucatnyi államtitkár, helyettes államtitkár, szóvivő, polgármester, alpolgármester, képviselő, ha hirtelen az orra alá dugnak egy mikrofont, rászegeznek egy kamerát.

"Pintér Attila sorsa alaposabb értékelést kíván, egyszersmind konzultációt a honi szakemberekkel és a játékosokkal". Ugye ezt Csányi Sándor OTP-főnök és MLSZ-elnök mondta.

Ez a leghatározottabb vélemény.

És kiszivárogtatás: marad. Talán. Ha a csapat nyer Bukarestben és a Feröer-szigeteken.

Nem nehéz megmondani az okot.

Az egész labdarúgás Orbán Viktor kezében van.

Tőle indulnak útnak a focit segítő milliárdok.

Az ő szemöldökét figyelik meccsenként. Összevonja-e?

Az Index azt írta: "Nem lehet elmenni amellett sem, hogy a magyar futballban akad még egy név, akinek hatalmas befolyása van a történésekre. Maga Pintér Attila is szeret azzal kérkedni, hogy ő a miniszterelnök embere. Hogy ezt szűklátókörűségből vagy hatalma legitimálása miatt teszi-e, teljesen mindegy."

A cink.hu pedig egy összeesküvés elmélettel állt elő: "Csányi Sándor igazi, kegyetlen bosszút akar állni Orbán Viktoron, amiért a miniszterelnök szétcseszte Csányi foggal-körömmel védelmezett életművét, vagyis az OTP Bankot. Olyan bosszút, ami nem egy gyors pofon, hanem hosszan és igazán fáj Orbánnak. Talán már Pintér Attila szövetségi kapitányi kinevezése is a kifinomult bosszúhadjárat része volt".

Szóval ennyi az egész? Orbán ragaszkodik az emberéhez? Csányi is ragaszkodik, de más okból?

Mindenesetre a foci hivatalos emberei a hátuk mögé (vagy még inkább fölfelé) tekingetnek.

Lehet, hogy nem történik itt semmi, amíg Orbán Viktor meg nem szólal.

Hát tudnék mondani két dolgot is. Egyrészt Lipták megsérül tíz perccel a meccs vége előtt. És cserét kér. Azután, hogy tudja, megvolt már a három csere. Nem jön vissza, a pálya mellett sántikál. Emberhátrányban a válogatott. Másrészt ki kotorja be a magyar kapuba a győztes észak-ír gólt? Vanczák.

Jó, persze ez hülyeség.

Pintér meg fog bukni magától.

Mert ilyen szakember: azt mondja, hogy az írek majd öt védővel játszanak, és csak ívelgetik előre a labdákat, nagyszerű védelmünk meg majd lekapcsolja azokat.

Mi meg? Passzolgatunk majd, mint a Barcelona. Fürge emberek cikáznak. Lábról lábra jár a labda. És csak nézik ezek a nagydarab ír legények.

Persze azért, sicher ami sicher, elmondja, hogy 7 északír játszik a Premier League-ben. Aha, persze, 5-en a kispadon üldögélnek. 1 állandó tartalék. Az egy Kyle Lafferty ott játszik. (Nahát, hogy ő adja a gólpasszt!)

De védelmünk stabil, mert tolódik. Ide-oda. Az egész csapat tolódik. Ezt gyakorolja minden összetartásnál.

A magyar csapat begyötör egy gólt. Most aztán igazán jöhetne a NAGY TOLÓDÁS. Jön is. Eltolódás. Az egész meccset eltolja a csapat. Mint mindig. Mint mindig a végén.

Kapunk két gólt. Egyet emberhátrányban. Egyet 11 emberrel.

Az emberhátrány? Úgy jön létre, hogy magyar vezetésnél Pintér cserél egy harmadikot.

Jó, erről nem tehet. Utána jött a magyar gól.

Tolódás helyet előreívelgetés. Ahogy azt a hülye északírek csinálnák, ha hülye északírek lennének. De nem csinálják, mert okos északírek, és ide-odagurigáznak, mint a Barcelona.

Baromi jó, hogy van a Fradi-pálya és ez ad otthont a válogatottnak. Príma az akusztikája. Jól hallatszik a "Pintér takarodj."

Pintér Attila, téged itt nem igazán szeretnek.

Pintér Attila szövetségi kapitány ma bejelentette, hogy nem nevezte Gera Zoltánt az Észak-Írország elleni meccsre, mert a Ferencváros játékosa az egyik edzésen szenvedett kisebb sérülést, amely nem túl komoly ugyan, de „ha ma kellene játszania, akkor nem tudna”.

Ezzel kapcsolatban van néhány kérdésem:

- milyen edzéseket vezet ez az ember, ha a válogatott mérkőzések előtt meg lehet azokon sérülni?

- tudja-e ez az ember, hogy válogatott mérkőzésre nem az ő hasáért, pettyhüdt testéért, hanem azért megyünk, hogy olyan játékosokat lássunk, mint Gera Zoltán?

- tudja-e, hogy abban az irtózatos sötétségben, amelynek egyik bizonyítéka az ő szövetségi kapitányi kinevezése egy picike gyertyaláng volt, hogy Gera végre a magyar csapatban játszik?

- tudja-e, hogy ha egy csöpp esélye is van annak, hogy a középpályás játszhat, akkor legalább nevezhette volna?

Nem tudja. Honnan a fenéből is tudná?

Most, hogy kiadtam a mérgem, higgadtan azon spekulálok, hogy mi az oka annak, hogy Szalai Ádám azt mondja, hogy addig nem jön a válogatottba, amíg Pintér a szövetségi kapitány. Hogy Gera a meccs előtt kisebb sérülést szenved. Nem akarok összeesküvés elméleteket gyártani, de lehet, hogy naivak vagyunk mind, akik holnap kimegyünk a G-pama Arénába, mert tulajdonképpen azt látjuk majd, hogy a magyar csapat megbuktatja a kapitányát?

A módszer nyilván nem tetszik majd.

De a végeredmény - igen!

Talán az őskorban, amikor a Soroksáron, a vasúti pálya töltésének támaszkodott a Fradi pálya lehettek ennyien egy Ferencváros-MTK meccsen. Vagy akkor sem. Hiszen abban az időben boldog-boldogtalan nézhetett meccset. Mindenki, aki arra járt és úgy gondolta, figyeli egy kicsit a csapatokat. Nem volt vénaszkenner, meg szurkolói kártya meg 500 rendfenntartó 981 nézőre. Igaz nem voltak szurkolói csoportok sem. Nem voltak fanatikusok. Nem hadseregek jártak mérkőzésekre, hanem cipészek, asztalosok, tisztviselők. Nem voltak légiósok, a focisták a meccs után sört kaptak és fröccsöt, nem pedig az átlagemberek átlagfizetésének negyvenszeresét.

Most a labdarúgás a szórakoztatóipar és a szórakoztató politika része lett. 951 ember el is jön, hogy megnézze azt, hogy egy MTK-Fradi örökrangadón az egyik csapat lövészároknak tekintve a pályát nyakig beássa magát és összesen háromszor átszalad a félpályán (Ebből kétszer gólt rúg). A másik együttes pedig tudomásul veszi, hogy úgy sem tud bemenni az aknamezőre, ezért arra vár, hogy egy Gera nevű csapattársuk szögletből vagy szabadrúgásból képes lesz valamelyikük fejét eltalálni. (Egyszer sikerült).

Ezért pénzt adni?

951 ember pénzt adott ezért. Minden tisztelet az övék.

114 már korábban. Ők a bérletesek. Hogy a pénzüknél maradjanak még sok ilyen meccset kell megnézniük az idény folyamán.

837 pedig aznap. Ők könnyedén feladhatják.

Most még nyár volt-van. Most még sütött a nap. Most még a Ferencvárosnak esélye volt, hogy előrelépjen a második helyre.

Ennek ellenére már most olyan ez az egész, hogy sokkal egyszerűbb a közönségről beszélni, mint a találkozóról.

Ha az ember a most meghirdetett válogatottat olvassa, akkor meg kell állapítania, hogy sok tehetséges focista van közöttük. Nézzük csak. Dibusz a Fradiban hetente jól teljesít, Gulácsi a Red Bull Salzburg oszlopa, Bogdán kiszoríthatatlan a Bolton kapujából. A védők közül Hefflernek óriási érdemei vannak abban, hogy a Paks úgy teljesít, ahogy, Juhász pedig újra megbízható, Lang és Lipták jó párost alkot Győrben. Vanczák általában nagyon megbízható. A középpálya a tehetségek valódi gyűjtőhelye. Gera, Dzsudzsák, Kovács István, Lovrencsics, Kalmár Zsolt, Varga József, Tőzsér. Az embernek az érzése, hogy Pintérnek csak az a gondja, hogy melyik ujját harapja meg. Hát, a támadók listája már szerényebb. Futács, Nikolics, Rudolf, Varga Roland. Egyikük sem túlságosan meggyőző mostanában. Jó lenne azért ha nem lenne Szalai-ügy, meg Stieber-ügy, ahogy annak idején annyit ártott a Huszti-ügy. Nem értem miképpen lehet a válogatott válogatásánál személyes presztízs is szempont.

Akárhogy van is, ezekből a játékosokból összerakható egy jó csapat. Összerakható egy jó taktika.

A kérdés sikerül-e? El kell dönteni. Hány védővel játszunk? Három belső védővel? A Juhász-Korcsmár-Lipták toronnyal. Két szélsővel? Hefflerrel, Vanczákkal? Vagy inkább a megszokott néggyel plusz Varga Józseffel?

Mi lesz Gera szerepe? Irányító? Fővezér? Közvitéz, akit félidőben ki vagy becserélnek? És Dzsudzsák? Rohangál majd hátra védekezni? Maradjon a szélen? Húzódjon középre? Kovács István? Elfér-e Gera mellett? Alakuljon ki egy Lovrencsics-Kalmár-Kovács hármasfogat?

Egy csatár vagy két csatár? Bóklásszon elől Futács Márkó? Vagy legyen Nikolics-Rudolf villám-páros?

A sakktáblára a figurákat a kapitánynak kell tenni. Tudja, mit akar? Tudja, hogyan akarja? Nem tudom, hogy tudja-e. Vagyunk több százezren, akik így vagyunk vele.

Neki egyedül kell dönteni. Ha jól dönt, megtapsoljuk. Ha rosszul, elkergetjük.

Gera Zoltán visszatért. Most már igazán. Szaltóval, elképesztő góllal és olyan teljesítménnyel, mintha még mindig az angol első lígában játszana.

Gera Zoltán visszatért. Elfeledtetve a Fradi közönséggel, hogy mennyit kesergett Leonardo távozása miatt. Leonardo tehetséges játékos volt. Gera csúcs-ragadozó.

Gera Zoltán visszatért. Lehet, hogy még a válogatotton is képes most segíteni, hogy nem kell hetente két tétmeccset lejátszania. (És persze, ha Pintér, a nagy stratéga meghívja).

A Fradinak mindig voltak legendái.

Slózi, azaz Schlosszer Imre.

Őt váltotta Kocka, azaz Kocsis Sándor (akit átvezényelt Farkas Mihály a Honvédhez).

Utána jött Flóri, az Albert.

Majd Nyíl. Nyilasi Tibi, aki egy interjúban azt mondta, hogy a grundon a srácok Flórinak becézték.

Őt követte Gera. Aki nem látta még őt magyar pályán igazi elemében focizni, akkor keresse meg a vasárnapi meccse videóját.

Vajon létezik-e az FTC utánpótlásában, vagy bárhol az országban egy 15-16 éves focista, grund-focista, labdát kergető srác, aki társait "Gerának" becéznek.

Ahogy elnézem, a "nagy" Gerának két-három éve még van a pályán. Jön-e a váltás? Ki lesz a sorban utána következő?

Szóval, némi iróniával korunk Honvédje a Videoton. Anno, a krónikák arról szólnak, hogy az 1950-es években úgy döntött a rezsim, hogy a Honvéd lesz a sztár csapat. Így aztán ide parancsolták a legjobb magyar focistákat. Bevált. Azzal, hogy Budai, Kocsis és Czibor a Fradiból át lett vezényelve a Rákosi-rendszer kedvenc csapatához, megszületett nemcsak a kontinens egyik legerősebb klubja, hanem a világverő magyar válogatott alapja is.

Most kedvtelve nézegethetjük a Videotont. Ez a mostani rezsim csapata. Ezt az állítást egy a meccseken szotyizó fődrukker támaszthatja alá. Igaz, nem gyűjtötték egybe az összes magyar tehetséget, de nézzük meg a Vidi játékos garnitúráját. Szolnoki, Juhász, Sándor, Gyurcsó, Kovács István, Nikolics, Kleinheisler, Feczesin, Simon Ádám válogatott szintű focista. Szép lassan, lépésről lépésre összegyűlt egy ütőképes gárda.

A Videoton most - magyar viszonylatban - fantasztikusan játszik. Öröm nézni. (A kis Kovács a szünetben azt mondta, hogy öröm játszani is a csapatban).

Ha Pintér Attila helyében lennék, akkor figyelnék a történelmi párhuzamra.

A rezsim csapata. Egye fene! De ebből a gárdából összehozható egy ütőképes válogatott gárda.

Régen nevettem már ekkorát MTI közleményen. Azt mondta a hírügynökség: A Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) fegyelmi bizottsága 11 klubra szabott ki büntetést az OTP Bank Liga legutóbbi fordulójában tapasztalt megbotránkoztató szurkolói rigmusok miatt. A Magyar Kupában (MK) történt hasonló esetek kapcsán a Pécs kapta a legsúlyosabb büntetést, a klub szurkolói ugyanis a Szászvári SE Fürge Nyuszi elleni meccsen nemcsak megbotránkoztató rigmusokat kiabáltak, hanem pirotechnikai eszközöket is használtak, valamint becsmérlő, hátrányosan megkülönböztető magatartást tanúsítottak, ezért az egyesületnek 400 ezer forintot kell befizetnie.

Nahát, gondoltam, milyen aranyos nevű csapat. Biztos néhány szászvári szurkoló összehajolt és kitalált magának egy egyesületet. Mivel ez sváb környék (Baranya ugyebár), már el is képzeltem, hogy eredetileg a csapatnév így hangzott Rasende Hasen. Pompás.
De mi baja a PMFC szurkolóinak a nyuszikkal?
Már a német nemzetiségiek ellen is "hátrányos megkülönböztető magatartást tanusítanak"?
Utánanéztem. "A mérkőzés 12. percben fekete, majd 18-20 perc között vörös füstbombát gyújtottak meg a kerítésen kívül a PMFC szurkolók, majd a 2. félidőben folyamatosan trágár szavakat skandáltak. Ezeket a tényeket a játékvezető és Mező Béla ellenőr is rögzítette a jelentésben."
Hogy is van ez?
Őrület.
Pécsi ultrák összebeszélnek. Becsomagolnak egy csomó fekete és piros füstbombát, elutaznak a megyei bajnokságban szereplő nyuszikhoz, hogy jól rájuk ijesszenek? Nehogy már azok jussanak a Magyar Kupa legjobb 64 csapata közé.
Aztán a nyuszi-legenda a derék szászvári svábokról szertefoszlott. Nincsenek Fürge Nyuszik. Illetve van ilyen. Egy sportszer-üzlet Pécsett, a Forrás üzletházban. Ők a szászvári csapat szponzorai. Talán a 180 négyzetméteres bolt bérleti jogára fáj valakinek a foga? Egyszerű ingatlan-vita ez a nyuszi vadászat? Nem tudom. De az tény, ultrának lenni nem könnyű. Ki tudja, ki milyen célból indítja el tüntetni a kompániát?!

Élesedik a helyzet Radó Andris dolgában. Ami tény, a Ferencváros újabb ajánlatot tett a Szombathely labdarúgójára. A Szombathely kiszivárogtatta, hogy 200 millió forintot szeretnének érte, de már 190 millióért odaadnák.

A Ferencváros alkudozik. Nincs pénze, de van. Igen van, mert eladták Besicet. De ezt a pénzt nem arra szánták, hogy játékosokra költsék.

Akkor mire?

Zsebre tenni? (Ez csúf, gonosz megjegyzés volt. Szégyellem).

Tehát szerintem Radó ezúttal jönni fog. Illetve menni a fővárosi zöld-fehérekhez. Nagyon hosszan ápolgatja a lábát.

Erre vall az is, hogy Bognár György a Nemzeti sport tévéjén azt elemezgette, hogy Radónak sokkal jobb, ha Szombathelyen marad és nem igazol a zöld-fehérekhez, mert "nem lesz a Fradi megváltója".

http://www.nemzetisport.hu/labdarugo_nb_i/video-nem-rado-lesz-a-fradi-megvaltoja-2357835

Bognár szakember. De enyhén ellen-fradista. Nem hiszem, hogy megváltóként kellene érkeznie, de azt hiszem, hogy az egyesületnek is, és a játékosnak is jót tenne a váltás.

A Fradinak: Thomas Doll irányításával látszik, hogy a csapat védekező-kontrázó együttes lesz. Az öt védő a Chelsea és a Győr ellen nem volt véletlen. Viszont kellene valaki, aki az ellenfél labdavesztése után előrefutni tud. Gera személyében már van valaki, aki lát a pályán és osztogat. Ott van Böde, a tank. És kellene Radó, a fürge, technikás. Nem lenne megváltó, de remekül kiegészítené a csapat szerkezetét.

Radónak pedig - külföldi karrierje előtt (mert előbb-utóbb ott terem) - nagyon jó pozíciót jelent, ha az ország legnépszerűbb klubjából, ha egy olyan stadionból, amilyen, ha olyan körülmények közül, amilyenek a Ferencvárosnál vannak, igazol majd (két-három év múlva) el. Lehet, hogy akkor már bajnokcsapat játékosa lesz. Értéke a sokszorosára felmehet.