A Kongói DK csapatának 18-as számú játékosát úgy hívják E. Mbola. A Kongó-Zambia meccset egy perces gyász szünettel kezdik: az ebola áldozatairól emlékeznek meg a csapatok a kezdőkörben. Az Afrikai Nemzetek Kupája február 8-ig a halál fenyegetettségében telik majd.

Marokkó - a 2015-ös játékok jogát elnyerő ország - a rettenetes járvány esetleges begyűrűzése miatt lemondta a rendezést. De jött Egyenlítői Guinea.

Jegyezzünk meg két nevet. Az egyik Issa Hayatou, a CAF, az afrikai foci-szövetség (Az UEFA ottani megfelelőjének) az elnöke. A másik Teodoro Obiang a rendező ország államfője. Ők ketten - a BBC szerint - bementek egy szobába. S mikor kijöttek, megvolt a megállapodás. A CAF szóvivője Junior Binyam közölte: "kétségtelenül csodás tornát látunk majd".

Reméljük a legjobbakat.

Hihetetlen volt az a makacsság, ahogy Hayatou harcolt a 2015-ös Afrika Kupáért. (egyszerűen azért, hogy páratlan számú évben legyen, s ne ütközzön a világbajnoksággal). Megbüntette Marokkót, megjutalmazta Guineát. (Ki tudja talán az elnököt is?) Makacsság? Vagy felelőtlenség?

A vasárnapi meccsnek 5000 nézője volt. Hacsak egy hordozta a vírust. Hacsak tíznek adta tovább a lelátón...A nagy európai járványok a háborúk idején pusztítottak a katonáktól megfertőzött bajtársaktól és családtagoktól.

Eléggé fontos a futball ahhoz, hogy ekkora kockázatot érdemes érte vállalni?

Jó kis meccs volt a vasárnapi. Olyan nem-európai. Semmi védekezés. Gyors futások. öröm-foci.

De engem jobban aggasztott a "vonat". Ahogy összekapaszkodott drukkerek köröztek fel-alá a nézőtéren.

Az ember azt hiszi, újságot olvas. Pedig, frászt. Menedzser promót.

Vegyük csak Dzsudzsák Balázs menedzserét. Ő a legügyesebb. Minden héten kétszer, háromszor, ötször olvasunk olyan hírt, amelyből megtudjuk, hogy a pillanatnyilag a moszkvai Dinamónál focizó balszélső iránt éppen ki érdeklődik. Fenerbahcse. Lazio. Liverpool. Dortmund. Nem nem a Dortmund nem. De a Lazio már ajánlatot tett. Illetve mégsem. Balázs túl drága, ezért (esetleg) csak kölcsön veszik.

Dőlnek a hírek. Mindegyikből megtudható, hogy Dzsudzsák 10 millió eurót ér. Annyiszor olvassuk, hogy már magunktól is tudjuk.

De nem kell dzsudzsáki magasságokba emelkedni. Ott van Elek Ákos. A Csangcsun Jantaj. Először a feszültség: Ákos "ha megfelel az orvosi vizsgálaton", akkor a Csangcsun focistája lehet! Szurkoljatok. Megfelelt. Hurrá. No, de - itt jön a csavar -Ákos egyeztet a szövetségi kapitánnyal, csak akkor utazik el a nagy lóvéért a kínaiakhoz, ha Dárdai megnyugtatja, ott is nézni fogja. Nézni? Csangcsunban? Ó, igen. A szövetségi kapitány rábólint (mondja a menedzser). Aznap, mert, ha jól fejtem meg a közleményt, Elek Ákos válogatott focista körülbelül a repülőtéren kérdezhette meg Dárdaitól: felszálljak-e, vagy ne szálljak-e fel?

Persze, holt szezon van. Valamit kell az újságban is publikálni.

De a tanácsom: egy lapot nemcsak írni, szerkeszteni kell tudni. Olvasni is. És egy adag egészséges cinizmus nem árt, ha a menedzserek által menedzselt hírekbe bukkanunk.

Százéves szeretett volna lenni. 89 sikerült. Meghalt hát Buzánszky is. Minden halál fáj. Minden halál elkerülhetetlen. Nem hiszem, hogy könnyes-bús nekrológot kellene írni. Sokkal inkább feltenni a kérdést, miért volt arany az aranycsapat?

Talán azért mert akkor még nem volt globális a futball? Nem portugál volt a Real Madrid és argentin a Barcelona legjobbja? Mert más volt a játék? Mert manapság, mielőtt Puskás lövésre lendítené a lábát, már fel is rúgnák? Mielőtt Kocsis fejelhetne, már régen a földbe döngölte volna egy két méteres középhátvéd? Mert a kis csapatok nem találták még fel a 11 emberes védekezést?

Nem. Abban a korban, abban a játékban ők voltak a legjobbak. És a németek. (A nyugati németek).

De inkább azt mondanám, innen az utókorból, hogy nagyon nagy tehertételt jelentett az a válogatott az utódok számára. Meghaladhatatlan teljesítményt. Mint Mátyás király uralkodása a későbbi uralkodók számára. Olyan mércét, amit nem lehet átugrani. Albert Flóriéknak sem sikerült. Minden későbbi magyar válogatott csak át tudott sétálni a léc alatt.

Abba kellene ezt hagyni. Megemelni a kalapot az örökre eltávozott Nagy Csapat előtt, és tudomásul venni, hogy ezt itt most egy kis ország kis futballja kevés erőforrással. Ezt kell szeretnünk. El kellene felejteni az olyan nagyképűségeket, hogy a Nemzeti Sport európai mércével méri az NBI játékosainak teljesítményét a meccseken. El kellene felejteni azt, hogy csak az minősít, ha eljutunk az Európa-bajnokságra. Örüljünk, ha megverjük a Feröer-szigeteket. Legyünk reálisak. Akkor nem kell Brazíliába rohangálnia a Fradi "scout"-jának. Elég ha körülnéz például Hercegszántón. (ld. Albert Flóri).Vagy nem adja el Holman Dávidot a klub a lengyeleknek, mert "nem fér a csapatba". Hova? Ebbe a csapatba? Legyünk kakasok a saját kicsi szemétdombunkon. És építsük fel a saját kicsi, olcsó klubjainkat sok-sok ambiciózus fiatallal. A 16-17 éves gyerekekben legyen ambíció, ne pedig a klubvezetőkben, az MLSZ-górékban, a sportlap szerkesztőkben. És legyen a srácoknak lehetőségük bekerülni a felnőttek közé.

Az Aranycsapat egy vesztes háború után magához térő ország válogatottja volt. Nem hiszem, hogy akkor könnyebb volt, mint most. Tanuljunk meg kicsinek lenni. Akkor lehetünk később nagyok.

Kubatov Gábor ma interjút adott a sport-napilapnak, amelynek az újság ezt a címet adta: "Egyetlen út járható". Ez a baj. A Ferencváros elnöke szerint "az egész magyar futball hibázott abban, hogy nem tanította meg a szurkolókat viselkedni". Ő viszont megtanítja. Kész a kompromisszumra...de "csak ha a szurkolók elfogadják a feltételeinket". Azt állítja, három és fél éven át tárgyalt a kemény maghoz tartozókkal. Így? A tárgyalást úgy értelmezi, hogy vagy elfogadják azt, amit diktál, vagy bevezeti elfogadás nélkül. Esetünkben a véna-szkennert.

Nagyon, de nagyon emlékeztet ez a magatartás arra, hogy miként akarta pártja bevezetni a netadót, miképpen nyomták le a torkunkon a vasárnapi zárva tartást, az ingyenes utak fizetőssé tételét. Vagy korábban miként kényszerítették ránk az Alkotmány helyett az Alaptörvényt, az új választási törvényeket, stb. Kubatov Gábornak az a baja, hogy rossz tanártól tanul. Azt hiszi, ez a vezetői magatartás a norma.

Igaza van, nincs helye a stadionban az obszcenitásnak, a rasszizmusnak, a kirekesztésnek. De ennek visszaszorítására Németországban, Angliában, Hollandiában kell keresni a megoldást. Nyugaton.

Tanulni, tanulni, tanulni. Ahogy Lenin elvtárs mondta. De nem tőle.

Elég lenne, ha Kubatov lemenne egy edzésre és elbeszélgetne a kérdésről egyre szaporodó német edzői stábjával. Hátha tudnának tippeket adni.

Kevesebb nagyképűséget, több rugalmasságot, több alázatot a klub iránt. Ez lenne a minimum.

Biztosan láttátok a videót. Messi egy japán show-műsorban átrúg egy labdát a 18 méter magasságban kifeszített kapuforma drót felett, Túloldalt leveszi, megszelidíti a bőrt. Ha nem láttátok, itt van:

http://www.origo.hu/sport/focivilag/20150102-mit-csinal-lionel-messi-a-18-meter-magasbol-erkezo-labdaval.html

Bár 18 méter, az egy 6 emeletes ház magassága, szemernyi kétségem se volt, hogy megcsinálja. A nagy focisták ugyanis labdabűvészek is. Egy jó ismerősöm Egyiptomban dolgozott, amikor egyszerre volt ott edző Hidegkúti, Puskás és Bundzsák Dezső. Ők hárman a kolónia tagjaival fogadtak - sörben. Spárgán belógattak egy üres sörös üveget a felső kapufáról a jobb és a bal "pipába". A labdát húsz méterről kellett elrúgni. Mind a hármuknak 10-10 kisérlete volt. Annyi üveg sört kaptak, ahányszor ez sikerült nekik. Pontosan egy láda lett. 24 üveg a harmincból. A történet nem szól a kapufákról.És arról sem, ki tévesztett 6-szor.

Hát csak ennyit fűznék ahhoz a mai Nemzeti Sportban pedzegetett gondolathoz, hogy a mai foci a gladiátorok sportja. Igen. Jól felépített, atlétikus sporolóké. De nem egészen.  Atlétikus, jó felépítésű labdazsonglöreké.

Dekázzon a fiú mind a két lábával százszor, azután menjen emelgetni a vasakat, azután sprinteljen harminc métereket.

Hány gyerek akar Messi, vagy C. Ronaldo lenni? Százezer. És hány lesz belőlük? Kettő. Most így, az év végi lazításkor nézegetem a Sport M műsorát, amely azt hivatott bemutatni, hogy a holland, a belga, a portugál, az osztrák, az uruguayi fociakadémiák példája alapján azt sugallja, hogy az utánpótlás nevelésének legfontosabb útja az akadémiai képzés.

Frászt. Kételkedem. Különösen azóta, hogy a magyar elit-akadémia, a Puskás Akadémia soraiból nem lehet bekerülni a Puskás Akadémiába. Mármint a csapatba. Oda az MTK-ból és a Diósgyőrből hoznak focistát.

Nem hiszek a gladiátor-képzésben.

Dzsudzsák Balázs a Nyíradony csapatából került az igazi focisták közé. De Albert Flóri is Hercegszántóból került a Fradiba. És lehetne sorolni a többi magyar zsenit: Puskást, Sándor Csikart, Kocsis Sanyit, Bozsik Cucut, Farkast, Göröcs Titit, satöbbi...

A megfigyelőkben hiszek. A cserkészekben. A jó szemű szakemberekben, akik járják a pályákat és felfedezik a tehetségeket. ("Kis fiam, nem akarsz a Fradiban focizni?") Ezek a megfigyelők legyenek a legjobb szakemberek. Hiszen összesen 15 vagy 20 játékost kell találni.

Ez sokkal kevesebbe kerül, mint tucatnyi akadémiát fenntartani. Csak aztán, amikor megtörtént a kiválasztás, akkor kerüljenek be a gyerekek a csapatba.

A Sporttévé karácsonyi ajándéka: a Fradi és a Real Madrid 1996-os 1:1-es meccse az Üllői úton. 18 éve volt. Olyan magyar játékosokkal, mint Hajdú a kapuban. Hrutka, Keller, Telek Manci a védelemben. A 19 éves Lisztes Krisztián a középpályán, a kis Albert a csatársorban. Olyan légiósok, mint Kopunivics, Kuntics, Kuznyecov. És villanásokra Zavadszky Gábor, Vincze Ottó. Jó volt nézni a meccset, még annak tudatában is, hogy a spanyolok az első mérkőzésen egy hatost lőttek a zöld-fehéreknek.

Ezen a meccsen három világsztár játszott: Raul, Laudrup és Lisztes Krisztián. Jó, Krisztiánból sztár lett, de nem világsztár. Stuttgart, Werder Bremen, Münchengladbach. Összesen tíz év nyugati profi karrier jutott neki. És rengeteg sérülés. De ahogy a pályán mozgott, ahogy a labdát vezette, ahogy osztogatott, az olyan volt, mint egy korabeli Messi.

A kis Albert pedig akkora gólt rúgott, amit (valószínűleg) a papája.

Jó volt nézni, ebben a régi Fradi-pályán (amit nem kereszteltek el ilyen vagy olyan Arénának, de még Albert stadionnak sem, mert élt az öreg Flóri).

Magyar focisták, néhány külföldi. És egy csapat. Abban a korban, amikor a mai megmondóemberek (például a Népszabadság akkor is károgó foci-varjúja) ugyanúgy pocskondiázták a magyar focit, mint most. Csak éppen kevesebb joggal.

Ennek a csapatnak sajnos nem adatott meg, hogy sokkal több meccset kontinens-szinten.

És a közönség? Azt kiabálták a végén. Európa! Európa!

Meg lehetett nézni a Grasshoppers és az Ajax meccset is. De igazán, a Real Madrid elleni meccsen látszott, hogy csak egy kicsi kellene, néhány centi, néhány másodperc, egy kis szerencse és elérhetjük azt, amit a nézők kiabálták. Európát. De a következő 18 év megmutatta, sohasem tudtuk ezt elérni. Sőt.

Igy lett szomorú ez a karácsonyi ajándék. De a magam részéről köszönöm.

Foci-hiányos időszakban mit néz az ember? Kis gatyában labdázó csodaszép lányokat. Kézilabda EB-t. És mit lát? Hogy van egy dán edző, aki kitalálta, hogy a játék ne 6x6 mezőnyjátékosról szóljon, hanem jöjjön be megkülönböztetett mezben - kék trikóban - egy hetedik mezőnyjátékos és ezzel emberfölényt alakítsanak ki.

Vagyis a taktikáról szól minden. Két dán beállós. Egy játékossal kevesebb a csapatunkban, minálunk.

Nincs válaszunk.

Nem játékban vernek minket, hanem szellemileg.

Miért fontos ez?

Azért, mert van velünk szemben egy edző, aki hatalmas szellemi fölényben van a mi stábunkkal szemben. Németh András szövetségi kapitány csak annyit nyöszörög, hogy a támadó játékban nem elég bátor volt a csapat. Meg hogy szórakozzanak csak ezzel a hetedik emberrel. Frászt. Fingja se volt arról, hogy mit kell csinálni egy olyan taktikával szemben, amelyet, már jóval korábban leírt a sportsajtó. A dán is, a magyar is. Mindenki tudja, hogy a pót-kapus variáció jellemzi a dánokat. Ha Németh nem olvasta volna, akkor láthatta a dán-románon. Bejön egy mezőnyjátékos kék trikóban, üres a kapu, de egy támadóval többen vannak. Ausztriával szemben már megpróbáltuk ezt. Emberhátrányban. Akkor sikerült. Többé, kevésbé. De kapus nélkül hét emberrel játszani?...

Lehet, hogy a dánok feltalálták a jövő kézilabdáját. De tény: szellemileg a magyar edzői stáb alkalmatlan volt az alkalmazkodáshoz.

Milyen tanulsága van ennek a foci vonatkozásban? Csak annyi, hogy kell egy ember, aki esténként ott ül a szobájában és kitalálja a taktikát. Aki végiggondolja, hogy mi ellen, mit kell játszani?

Ezért szeretem Dárdait. Ezért hiszek benne. Mert róla el tudom képzelni, hogy mindig, minden helyzetben megtalálja a taktikai variációt, ami a győzelemhez szükséges.

És nem meccs közben! Hanem mérkőzés előtt. Napokkal, órákkal korábban.

A sport ugyanis nemcsak fizikai küzdelem. Szellemi csata is. Ez a tanulsága a lányaink vereségének is.  

Azt mondja a Dárdai, hogy három a magyar igazság. Már kétszer megkérte Huszti Szabolcsot, hogy térjen vissza a magyar válogatottba, mind a kétszer visszautasította őt a középpályás. Most megkéri harmadszor is.

Minek?

Miért olyan fontos kérlelni a Csangcsun valami nevű kínai együttes kispadon ücsörgő focistáját? Huszti azzal, hogy a Hannoverből Kínába szerződött "megélhetési focista" lett. Mert minden bizonnyal a pénz miatt szerződött a csapathoz, nem azért, hogy alaposan elsajátítsa a kinai nyelvet. Különösen, hogy egyes hírek szerint évi egymilliárd forintot keres. Persze igaz, ami igaz évi egymilliárdot keresni igen jó dolog lehet. Csak éppen az nem biztos, hogy egy befutott milliárdos szívét-lelkét éppúgy képes kiadni a csapatért, mint akkor, annak idején, amikor még nem volt milliárdos. Különösen, ha akkor is megkapja a pénzt, ha sok meccsen át a kispadon üldögél. Mint ahogy anno az orosz Zenit kispadján is prímán keresett, amikor lemondta a válogatottságot.

(Mellesleg azért sértődött meg, mert Egervári Sándor a válogatott kispadjára ültette éppen azért, mert a Zenitben nem játszott elég mérkőzést).

Tulajdonképpen mire kellene ő?

Hogy legyen a válogatott középpályáján Gera Zolinak egy kitűnő társa.

Most lesz. Inkább csak lehet: Hajnal Tamás. Hat-hét éve őt választották a legjobb magyar focistának. Igaz már 33 éves. De Huszti sem kiscsirke. 31 esztendős.

Gera és Hajnal ráadásul most remekül összecsiszolódhat a Ferencvárosban. Hajnal Tamás mondta is tegnap: többek között azért is jött haza, hogy magyar csapatban játszva bekerülhessen újra a válogatottba.

Király, Juhász, Dzsudzsák, Gera, Hajnal a magyar válogatottnak olyan gerincét alkothatja, amelyre már rá lehet pakolni az olyan fiatal tehetségeket, mint Lovrencsics, Szalai, Böde, Nikolics, Forró, Simon, Kovács István, Radó és a többi. Néhány év "laufot" kaphat így mindenképpen kaphat a csapatépítés.

Ez nem nagy bölcsesség. Dárdai is látja, biztosan. Talán nem is telefonál majd Csangcsunba.

Bevallom (meg is írtam), nem hittem. Az gondoltam, hogy Csányi Sándor és csapata azért megy Berlinbe, hogy bizonyítsa: megpróbálja menteni a veszett fejsze nyelét. De a fejsze már elveszett. Nem így lett. Dárdai marad. Most már így írnám: legalább jövő november végéig. Mert ma, Berzi Sándor MLSZ főtitkár bejelentette, hogy a selejtezők végéig az ideiglenes kapitányból kapitánnyá vált Dárdai irányítja majd a válogatottat. (Szegény Csányi annyira belebetegedett a tárgyalásokba, vagy Berlin pocsék időjárásába, hogy személyesen nem tudta megtenni a bejelentést). Berzi, azt is hozzátette az eredménytől függően, esetleg jöhet jövőre egy újabb tárgyalási kör a német együttessel.

Tehát ez eldőlt.

Nézzük, miért jó, hogy Dárdai marad?

1. A csapat miatt. Bebizonyosodott, hallgatnak rá, hisznek benne. Évek óta nem volt ilyen jó a csapatszellem. Persze nem lettek jobb focisták. De azt, amit tudnak, meg tudják csinálni. Jól lehetett látni, mit jelent a motiváltság a tétre menő találkozókon és az oroszok elleni barátságos meccsen. Mekkora különbséget! Nézzük meg Dzsudzsák esetét. Dárdai őt tette meg csapatkapitánynak. Kijelentette róla, hogy zseni. (Ami valószínűleg igaz is). Erre Balázs sok év után ismét élete legjobb formájában van. Moszkvában is. Itthon focizik, de Juhászra is illik a megállapítás.

2. A jövő miatt. Dárdainak nem kell félnie, bátran beépítheti a csapatba a fiatalokat. Rang lett újra válogatott futballistának lenni. Szalai a kedvéért jött vissza a csapatba. Pedig a kapitány elárulta, annyi a funkciója, hogy hetven percen át kifárassza az ellenfél két középső védőjét, aztán jöhet a gólgyáros Nikolics. (Gondolt valaki korábban ilyen taktikára?)

3. A közönség miatt. Ez a magyar válogatott, ezzel a kapitánnyal minden hazai mérkőzésen megtölti majd a Fradi-pályát. (Nem szeretem a biztosító szponzorálta Aréna nevet). És százak fogják külföldre kísérni. Remélhetőleg előjönnek rejtekükből a fanatikusok is.

4. Dárdai miatt. Van egy olyan edző-szövetségi kapitány tehetsége Magyarországnak, akiből egy évtizeden belül olyan sztár lehet, mint Mourinho, Louis van Gaal, Guardiola vagy Ancelotti. Pontosan amiatt, hogy képes csapatot formálni egy magyar válogatottból. Mit tudna kezdeni a Bayernnel? Nem kell a Hertha kispadjára áhítozni. Van egy Aesopus mese, amelyben azt mondják egy valamikor sikeres atlétának, mutassa meg tudását itt és most, Rhodos szigetén. "Hic Rhodos hic salta". Itt van Rhodos, itt ugorj! Dárdai most megmutathatja. Van egy éve rá. És reméljük, még sokkal több...

Az Újpest elleni Liga kupa meccs bizonyította, hogy a Ferencváros képes két közel azonos képességű csapatot kiállítani. És még valamit: Doll két együttese pontosan ugyanazt a taktikát játssza. Látszik a német edző keze nyoma.

Három belső védő, az ellenfél támadásainál visszahúzódó középpálya. Lezárt szélek. Agresszív labdaszerzés. Gyors kontra. A labdát vezető játékos visszafelé passzol. A második hullámban érkező lő kapura.

Újra és újra.

Érdekes lesz figyelni, hogyan működik majd ez az alsóház betömörülő védelmei ellen.

És akkor most, miért van a címben Dárdai?

Mert a Hertha rangadót játszott a Bayern Münchennel Berlinben. A meccs alatt azt figyeltem, hogy taktikázik az ember, aki elfoglalja a két-fehérek kispadját, amire a mi Palink vágyik: Jos Luhukay.

Meg kell mondani, nem rosszul. Képes volt az első félidőben bekapott Robben-gól után változtatni. A kezdeti folyamatos védekezés után a csapat ritmust váltott, egyre többet játszott (igaz sikertelenül) előre. De megúszták 1:0-ra egy olyan csapat ellen, amelyben Boateng, Dante, Xabi Alonso, Ribery, Robben, Thomas Müller és Lewandowski játszott. (A végén bejött Schweinsteiger is).

Ebből azt a következtetést vontam le, hogy Dárdainak még bőven van várakozni valója a fiatalok kispadján. Luhukayt nem teszik egyhamar lapátra. A holland érti a focit.

Csak ne lenne itt ez a hír, hogy Csányi MLSZ-elnök hamarosan Berlinbe utazik.

Ez azt üzeni nekem a helyzet ellenére, hogy Dárdai nem jön vissza. Csányi utazása szerintem kamu út. Hogy az MLSZ-t ne vádolja senki. Hogy ne lóbáljanak táblát a székház előtt. Ne kiabálják: mondjon le! Ő megtette, amit megtehet.

Már 25 éves. Elért a futball felnőttkorába. Mit tud felmutatni Nikházi Márk?

Semmit. Illetve azt, hogy csúszik lefele.

U17: válogatott. U:19: válogatott.

MTK felnőtt csapata: 2008.

Továbbadják a Diósgyőrnek: 2013.

2014: Kölcsönadják a Dunaújvárosnak. Most ott focizik.

Nincsenek háttér információim. Mit csinál? Iszik? Éjszakázik? Kábszerezik edzést helyett? Miért ez a lefelé tendáló karrier?

Mert nézem a pénteki "rangadót". Az alsóház két csapatának, a Dunaújvárosnak és a Honvédnak a mérkőzését. Persze tévén, ki a csuda akar ilyen hidegben Dunaújvárosba utazni?

Nikházit nézni élmény. Cseleit, kiugratásait figyelni nagyszerű. Taktikai érzékét csak csodálni lehet. Jól bánik a labdával. Gyors, okos, rafinált. Szemfüles. Mindent tud a labdával. Lát a pályán.

Azt nem értem, hol siklik félre egy ilyen tehetség karrierje. Miért nincs valamiféle profi tehetséggondozás. Így lesz Radóval? Így lesz a többi tehetséggel? Ha nem mennek külföldre, itt elvesznek? Nem is azt mondom, ami szokás: beleszürkülnek a mezőnybe... Nem szürkülnek bele. Csak szép lassan részévé válnak a rendszernek. És beleöregszenek. Mint Kanta Józsi. Az egyik legjobb magyar labdarúgó...

Vannak értékeink. Csak éppen nem gondozzuk őket.

Talán hazai ügynökök kellenének. A labdarúgásnak olyan kisvállalkozói, akik nemcsak külföldre árusítják a focistákat, hanem idehaza is gondozzák őket. (S ha már a mai napnál tartunk: Orosz Márk a Dunaújvárosban, Hollender a Honvédban ugyancsak ebben a foci-cipőben jár).

Három napig nem írtam blogot. Mert Berlinbe utaztam. Megakartam tudni, mit ér a Hertha BSC. Az A Hertha, amely az alsóházban küszködik, és amelynek az ifjúsági játékosaival foglalkozik a magyar idol, Dárdai Pál a néhány meccsre megbízott szövetségi kapitány.

Mondogatjuk (én is) Dárdai folytasd!

Berlinből már másként látszik az egész.

Berlinben ugyanis németek élnek, akik úgy gondolják, a szerződéseket be kell tartani. Sőt, a szerződéseket 100 %-osan be kell tartani. Ha Dárdai a Hertha BSC alkalmazottja, akkor arra számíthat, hogy megkapja a fizetését, s hogy ha megürül eggyel magasabb pozíció a klubnál, akkor az az övé. Gyerekeinek iskolája van. A srácok focizhatnak.

Mi lenne, ha ott hagyja Berlint?

Nálunk? A mi hazánkban?

Fúrógépek jobbról. Fúrógépek balról. Feljelentések. Mit akar ez a majdnem-német?

Ha sikeres minden meccsen, akkor a legjobb esetben jövő novemberben veheti a kalapját, és kereshet edzői állást Kuvaitban.

Ha nem sikeres, akkor már áprilisban.

Berlinben elbizonytalanodtam: tényleg Dárdai lenne a megváltás?

Nem.

Egy ország, amelyet át meg át fon a haverok, a cinkosok, a csicskások és a korrupt tisztviselők hálózata bármikor képes kipenderíteni a legjobb edzőt is.

Szögezzük le. Dárdainak nem azért kell elmenni, mert a Hertha nem hagyja.

Azért kell elmenni, mert ebben az országban megfojtanák. Érthető, Ugye? Ha marad. Meg fogják fojtani.

A francba....

Ez egy vészforgatókönyv. Ma reggel kínomban találtam ki. Nincs mögötte belső info. Nem hallottam pletykaként sem. Szóval: abban a szomorú esetben, ha Dárdai Pál nem maradhat szövetségi kapitány, egyetlen okos lépést tehetne az MLSZ. Meghagyná a jelenlegi stábot. Szabics Imre maradna pályaedző, Andrusch József kapusedző, Holanek Zoltán erőnléti edző, Sallói István játékosmegfigyelő.

Csak éppen Nyilasi és Dárdai cserélne funkciót.

Nyilasi lenne a kapitány. Dárdai pedig a tanácsadó.

Együtt maradna a gárda, amelynek széthullását a kedd esti sajtótájékoztató szerint Dárdai is megsiratná.

Nem kellene külföldi kapitány után rohangálni. A Herthának nem lehet kifogása az ellen, hogy edzőjük a magyar válogatott szaktanácsadója. A Nyilasi-Szabics-Dárdai trió meccsről meccsre ezután is konzultál majd. Nem vész kárba az eddigi erőfeszítés. Ugyanazokat az arcokat látja maga körül a csapat.

Lehet, hogy Dárdainak jót tesz, ha egy ideig még Németországban tanul és szerez további tapasztalatokat. Nyilasinak pedig az, ha felelősséget vállal.

De szétverni, széthullani hagyni azt, ami hosszabb távon végre valami eredményt ígér elég nagy disznóság volna.

****

Frissítés: Megvettem a mai Nemzeti Sportot. Ott olvasom, a 2. oldalon Vincze András Ötlet című írását. A sportújság szakírója szinte ugyanezt veti fel. Azzal a különbséggel, hogy Nyilasit szakmai igazgatói címmel ruházná fel. Dárdai pedig megőrízné a szövetségi kapitányi stallumot. A szakmai stáb nála is maradna.

Most, hogy kiörvendeztük magunkat a finnek elleni fontos győzelem okán... Jön a mumus. Jönnek az oroszok, akik akkor is elpáholtak minket, amikor nagy volt a magyar foci és az oroszokat még szovjeteknek hívták. Most meg igen felpaprikázott ruszkik jönnek. Hiszen egész Oroszország, az egész ottani labdarúgó-szövetség ordít azért, mert kikaptak (1:0-ra) az osztrákoktól. (Láttam tévén a mérkőzést, nem játszottak rosszul következő vendégeink. A döntetlen reálisabb lett volna. De a fociban nincs olyan, hogy realitás). Fabio Capellonak - a méregdrága szövetségi kapitánynak - is bizonyítania kell. Minden bizonnyal bizonyítani akar. Mert augusztus óta visszatartják Moszkvában a fizetését.

Mi mit vonultathatunk fel ellenük?

Egy fiatal, még össze nem szokott csapatot. Juhásznak a bordája ment tropára, Gerát nem veti be Dárdai. Dzsudzsák valószínűleg pihen (orosz csapata nem akarja kitenni a kemény orosz védők becsúszásainak). Szalainak jelenése van Németországban.

Ahogy elnézem, körülbelül így állhatunk majd fel: Dibusz- Fiola, Kádár, Forró, Lang - Simon, Kovács, Tőzsér - Lovrencsics, Priskin, Nikolics. Nem is rossz. Csak éppen most vagyunk eufória után. Eufória után pályára lépni a legnehezebb. Még nehezebb, mint nagy zakó után.

Nem feladatom (elég nagy hülyeség is lenne) csapatot összerakni.

A kapitány helyében azért kitűzném az öltöző falára a statisztikákat.

Szovjetunió- Magyarország 20 meccs, 4 győzelem, 10 vereség.

Oroszország-Magyarország 5 meccs, 2 győzelem, 2 vereség.

Sajnos azonban a mi két győzelmünk 1912-ben volt. Június 12-én 9:0-ra, Június 14-én 12:0-ra győzött a csapatunk Moszkvában.

Talán ez a statisztika doppingol egy kicsit.

Észrevette valaki, hogy nem voltak ott az ultrák a magyar-finnen?

Észrevette valaki, hogy az "igazi" szurkolók helyett, csak ílyen gyütt-mentek drukkoltak a magyar válogatottnak? Hiányzottak valakinek a petárdák? A románok mocskolása? Az úgynevezett "élőképek", amelyeknek csupán annyi az üzenete: MI vagyunk a szurkolók.

Nem fiúk, nem ti vagytok a drukkerek.

Ti vagytok azok, akik miatt szektorokat kell kiüríteni. Akik miatt rendes normális drukkerek nem mennek a stadionok közelébe.

Dárdai Pál megkérte a közönségtől, hogy legyen türelmes. Hogy ne kezdjen a stadion az első félidőben "ébresztőt" ordibálni. Szerintetek kinek mondta ezt. Nektek, ti hatalmas, győzelemre vágyó, saját csapatotokat gyalázó Brigád!

És tudjátok, mi történt?

A közönség, az igazi, engedelmeskedett a szövetségi kapitány kérésének.

Mondok valamit.

Egyszerűen nem számít a jelenlétetek. A Fradi-stadion mérete akkora, hogy oda befér minden normális szurkoló. A válogatott meccsek bojkottja visszaüt.

Még néhány mérkőzés és a Carpathian Brigade nem lesz többé.

Helyén megmarad a frusztráció. És talán a vágy, hogy egyenként visszaosonjatok a stadionba. Nem szervezetten. Nem vezérek irányítása alatt. Csak úgy. Magánemberként. Mert szeretitek a sportot. Jobban, mint a balhét.

Gera jó helyen volt, jó beadás volt annak ellenére, hogy a korábbi gyakorlások során nem ment. De a mérkőzésen betalált. Magyarország-Finnország 1:0. A türelem játékot megnyerte a magyar válogatott a finnek ellen. Jó cserék történtek. Lovrencsics beíveléséből született a gól. És Gera, a magyar válogatott veterán zsenije befejelte.

Ennyi az egész.

De a lényeg: Dárdai teljesítette azt, amit elvállalt. Három meccsen 7 pont.

És most?

Olyan családi döntésnek látszik. Dárdainé dönt. Berlin vagy Budapest. De van egy magyar válogatott, amely visszatért a tetszhalálból. És a varázsló, aki ezt megtette, Dárdai Pál.

Miért mondom ezt?

Mert öt perc hosszabbítás volt. Egy nullás magyar vezetés. Máskor a frász kitört volna, hogy rögtön jön az ellenfél, egyenlítenek, aztán bedarálnak. De most nem. Egyszerűen tudtam, hogy Dárdai csapata nem kaphat ki az utolsó öt percben.

Lehet, hogy nem ő a legnagyobb stratéga. De sugárzik belőle valami, ami, mint valamiféle sci-fiben elárasztja a a tájat. Elektronikus impulzusokat üld a pályára.

Dárdai maradj!

Dárdai maradj!

Dárdai maradj!

Holnap sorsdöntő meccs. Addig egy kis idegnyugtató: vénaszkenner ügy.

Az egyik legtekintélyesebb amerikai napilap a The Washington Post cikket írt a ferencvárosi vénaszkennerről. Lefordítottam, hátha valakit érdekel:

"A Ferencvárosi, ez a budapesti futball-klub a jelek szerint kitalálta hogyan érje el, hogy azok a szurkolók, akiknek múltjában erőszak kezdeményezése szerepel, sohasem térhessenek vissza a stadionba.

Támadó lépést tettek és a csapat szurkolói számára kötelezővé tették, hogy kezüket a BioSec társaság szkennelje be. Minden egyet kéz beszkennelt biometriai adatai összeköttetésben állnak egy azonosító kártyával, amelynek segítségével a szurkoló beléphet a stadionba. Ez kényelmetlen a bérleteseknek, akik nem tudják eladni jegyeiket. Az is kellemetlen, hogy el kell menni a csapat hivatalába és be kell szkenneltetni a kezet az idény előtt. A Ferencvárosi számára az azelőny, hogy biztosak lehetnek, hogy azok a huligánok, akik verekedést kezdeményezhetnek el lesznek a jövő mérkőzéseitől tiltva.

A Ferencvárosi Ultrák, az elkötelezett rajongók csoportja ezen az őszön bojkotálta a hazai mérkőzéseket közölve, hogy a technológia sérti a magánéletüket. Legalább annyit megállapíthatunk, hogy a csoport komolyan veszi a magánéletet. Kitakarták az arcukat a web oldalon, és nem voltak hajlandók beleegyezni, hogy interjút készítsek velük Skype-on vagy a Google-on, mert féltek arcuk megmutatásától.

Minden 16 évnél idősebb szurkolónak kötelező, hogy a jegy érdekében hagyja a kezét beszkennelni. A vendégcsapatok szurkolóinak nem kell szkenneltetni a kezüket, de magukkal kell vinni szurkolói kártyájukat, amit saját csapatuk állít ki. A Ferencvárosi ezeket a változásokat akkor vezette be, amikor az idén megnyitotta új stadionját, amelyet megosztottak, hogy megakadályozzák a hazai és a vendég szurkolók keveredését és csatározását.

"Igy van ez a 1970-es évek óta. Mi beleszülettünk ebbe a légkörbe. Már a szüleink is ugyanúgy összeverték egymást, mint mi", mondta Copa90 egy ferencvárosi rivális Ujpest szurkoló, egy tolmács segítségével.

A technológia a szurkolókat a minden egyes ember tenyerére egyedien jellemző vénahálózat alapján azonosítja a szurkolókat. A Ferencvárosi azért választotta a kezek szkennelését, mert ez gyors módja egy személy azonosításának. 22 ezer szurkolóléphet be 36 kapun keresztül 90 perc alatt. Az arc szkennelése ennél is tovább tartana (arról nem is beszélve, hogy újabb aggodalomra adna okot a magánélet tiszteletével kapcsolatban). Eddig a Ferencvarosi az egyetlen magyar labdarúgó csapat, amely alkalmazza a technológiát. De a legkülönbözőbb magyar csapatok ultrái a magyar Parlament előtt tiltakoztak Októberben.

A klub optimista, hogy a szurkolók talán elfogadják a kezük szkennelését, ha a légkör család-baráttá válik.

"Ez egy teljesen új szolgáltatás, az emberek szkeptikusak, de ezek a szkeptikusak hamarosan megértik majd, hogy ennek a lépésnek egyetlen oka van: azonosítani tudjuk, hogy a kártyabirtokos tulajdonában van-e a kártya, amivel be kiván lépni a stadionba", mondta a stadiont üzemeltető csoport szóvívője.

Matt McFarland a technológiai rovat vezetője. Mindig keresi az új nagy dolgokat. Megtalálható a Twitteren és a Facebookon.

Eddig rendben volnánk. Dárdai négy pontot begyűjtött a hétből, amit ígért.

De a további hármat pénteken kell.

Mit kell? Muszáj.

Szerintem ezen múlik a következő évek magyar válogatottjának a sorsa. Egyrészt azért, mert az interneten barangolva nagyon felerősödtek azok a hangok, amelyek azt mondogatják, nem lesz az egészből semmi. Dárdai sem jobb, mint Pintér volt. Mit óvatoskodik ez az ember. Miért kéri a szurkolókat, hogy harminc perc után ne kezdjenek fütyülni. Szabad országban hadd legyen szabad balhézni, ha egy szabad ember balhézni akar. Mi ez itt diktatúra?

Mi az, hogy körbemegyünk a stadionban a nézőket köszönteni akkor is, ha kikapunk? Aha, teli a gatya.

Szóval erősödnek ezek a hangok. Jó lenne elhallgattatni őket. Játékkal.

Másrészt, ha nem győzünk, Dárdai visszamegy a Hertha 15 évesei közé. Agyő. Aztán az MLSZ keresgélni kezdhet megfizethető külföldi kapitányokat. Pedig Dárdai volt ebben az évben a legjobb dolog, ami a magyar labdarúgásban történt.

Harmadrészt nem jutunk tovább. A finnek elleni vereség után, szétzilált lélekkel, széthulló csapattal, kapitány nélkül semmi keresni valónk sem lenne Európa legjobb 24 csapata között.

Úgyhogy nem a bukaresti meccs volt a döntő.

A pénteki lesz az.

Ha nagy szavakat akarok használni: élet-halál harc.

Persze az egész csak foci.

Dehogy.

Végigbosszankodtam (elég hülye vagyok, hogy néztem) az U19-es válogatott Kazahsztán meccset. De bosszankodásom oka Dárdai Pál. Nevezetesen az, hogy nagyszerű cikk-sorozatában Pietsch Tibor megírta, hogy a kisgyerek Pali úgy tudott pingpong-készlethez jutni, hogy húszat kellett dekáznia tojás-labdával. Aztán azt, hogy a magyar szövetségi kapitány a Hertha tizenöt éveseit úgy képezi, hogy tojás-labdákat, piramis alakú labdákkal gyakoroltatja őket.

Eddig nem tudtam, hogy így is lehet.

De az biztos, hogy a magyar fiatalokat ilyen módon senki sem tanította.

Idegesítő volt látni, hogy a magyar foci közvetlen utánpótlását jelentő fiatalok a távoli Kaukázusból érkező azeriekkel csupán kondival, erővel próbálnak küzdeni. Semmi trükk, semmi finesz, semmi technika. Elpattanó labdák. Megszelídíthetetlen átadások. Olyan volt ez az EB-selejtező, mintha ott játszották volna az Uralon és a Kaszpi-tengeren túl. Üzbégek és azeriek között. Nem lebecsülve őket, de ezek az fiatalok a küzdelemhez vannak szokva, az erő-erő elleni csatához.

Hol a magyar technika?

Sehol.

Hol vannak a tojás labda, piramis labda gyakorlatok.

Egyedül Zsótér volt a csapatból (és cseréje után Sallai Roland), aki tudott mit kezdeni a labdával. A kerekkel.

A kapus viselkedett úgy, mintha háromszög alakú labdával lőttek volna a kapujára szabadrúgásból. Azért pattogott be a lába mellett.

Így lett döntetlen.

Hajjaj.

Van egy orosz anekdota, írókongresszus volt Moszkvában, ott volt John Steinbeck, jól berúgott és aludt egy parkban a padon. Felébreszti egy rendőr. Steinbeck elmotyogta neki az egyetlen orosz mondatot, amit megtanítottak neki: "Ja amerikanszkij piszatyel". Vagyis író Amerikából. A közeg megcsóválta a fejét, merthogy a nagy Szovjetúnióban egyetlen amcsi írót ismertek csupán:

"Ej, Gemmingvéj, Gemmingvéj".

Hát most ezt mondom a mi Hemingway (vagyis régebben Szabó) urunknak, ez nem fair dolog. A Honvéd tulajdonosa ugyanis megfenyegette a Sporttévét, ha Fülöp László és Faragó Richard közvetíti a meccseket, akkor majd az MLSZ nem ad közvetítést ennek a televíziónak. Merthogy erre ráhatással van. Mivel - szerinte - a két úriember összevissza gúnyolódik a Honvéd játékán.

Szó szerint ezt írta: "Remélem, legközelebb, amikor eldöntjük, hogy melyik társaság az, amelyik a közvetítéseken keresztül a magyar labdarúgást népszerűsíteni fogja, emlékezünk minden olyan gonosz tettre, mint a múlt szombati közvetítés volt. Én biztosan emlékezni fogok".

Szerintem Hemingway (régebben Szabó) ezzel csak készítgeti elő azt a nagy lépést, hogy jövőre a Magyar Labdarúgó Szövetség a közvetítési jogokat át akarja majd adni a "közszolgálati" M4 Sportcsatornának, amely jövőre indul. Itt aztán - miután megtér a foci a kormány kebelébe - a mérkőzések között és a szünetekben minden focirajongó élvezheti a hivatalos propagandát arról, hogy Magyarország milyen hallatlanul jól teljesít. (Például a NAV).

Faragó Ricsi és Fülöp László miatt lenne ez?

Ej, Gemmingvég, Gemmingvéj! Legalább linkelni nem kellene.

Nézitek a Real Madrid-Liverpoolt?

Én nézem. Most van vége az első félidőnek. Mi az, ami feltűnt? Az, hogy Kassai Viktornak alig kellett a sípjába fújni.

A felállás, majdhogy nem magyar bajnokikra emlékeztet. (Csak a csapatok közötti erőkülönbség. Nem a színvonal). Van nálunk a bajnokság első hat-hét csapata. Van a középgárda. És van az utolsó néhány. Nos, a Real az élcsapat. A tartalékos Liverpool a futottak még, a kutyaütő.

Mi lenne nálunk?

A kis csapat 11 emberrel beáll a saját térfelére. Aztán, ha valaki valakit kicselez, azt felrúgják, fellökik, feltaszítják, felnégyelik, ledarálják. Elképesztő foci-gyilkosság zajlik nálunk. Ezt nevezik "taktikának". Az edzők büszkék, "sikerült gól nélkül lehozni a találkozót". Borzalmas. És ez (Kassait látva jut az eszembe, de nem miatta) a játékvezetők közreműködésével zajlik.

Nálunk az ígéretes fiatalok (Kovács I., Radó, stb.) hetekig sérültek. Emlékezzünk, az azóta hazánkat elhagyó, Leonardonak itt törték el a lábát. A sor folytatható.

Nálunk a játékosok nem tisztelik a játékosokat.

Mondhatni azt, hogy 20-30 millió eurós lábakat nem illik eltörni.

10-20 ezreseket lehet?

Nálunk a focigyilkosság az edzői teljesítmény magas iskolája.

Ha működne az MLSZ, akkor ez ellen lépne fel.

Meccsenként hat-nyolc kiállítás.

Két-háromhavi eltiltás.

Ez talán segítene. Nehogy már azt gondolja bárki is, hogy a küzdelem a a pályán háborút jelent.

Issa Hayatou lehet az az ember, akit egyszer majd meglincselnek. Ez az úriember az Afrikai Labdarúgó Szövetség elnöke. És éppen akkora fafej, mint Sepp Blatter, az nemzetközi szövetség első embere.

Ez az Issa Hayatou ma Algírban éppen most intézi el, hogy januárban megtartsák az Afrikai Nemzetek Kupáját. Kemény szankciókat helyezett kilátásba, ha a rendezést vállaló Marokkó visszalép. Marokkó nem akar visszalépni, csak halasztani. Jövő nyárra, vagy 2016 januárjára. Érve csak egy van. Igen egyszerű érv: az ebola.

Azt mondja Hayatou mi a csudában kell pánikolni. Egyetlen afrikai focista sem kapta meg a vérrel, testnedvekkel terjedő halálos betegséget. Nem fogják megfertőzni egymást. Minek pánikolni.

Csakhogy erre az eseményre nemcsak csapatok utaznak Marokkóba. Hanem - a remény szerint - szurkolók. Rengetegen. Akár százezren is lehetnek. Mi van, ha néhány közülük nemcsak foci-lázban ég. Akkor szépen megfertőződik a stadion. A szurkolók meg viszik haza a családjukhoz a kórokozókat.

Issa Hayatou jobban tenné, ha elolvasná Camus Pestisét.

Mert egy ilyen afrikai foci-kupa ebola idején (2015. január 17-től február 8-ig) akár egy afrikai népirtás kiindulópontja is lehet. Elég csak egy fertőzött a B-szektor 12. sorának 5. ülésén.

Louis Van Gaal már repülne Győrből. Az a botladozás, amit a Manchester United bemutat a Premier League-ben alig különbözik attól a botladozástól, mint amelyet a magyar zöld-fehér csapat bemutatott az OTP-ligában. Amiért lapátra tették a magyar edzőszakma fiatal zsenijét, Horváth Ferencet. Igaz, Van Gaal elődje nem Pintér Attila volt. S a Manchester United tulajdonosa nem Tarsoly Csaba.

A labdarúgás legkülönösebb sajtóeseményeinek egyike történt a napokban Győrben. A csapat tulaja az újságíróknak megmutatott egy nagy fehér falat. Nézzék meg, fényképezzék le, és vegyék tudomásul ez van a mindenkori győri vezető edző szobájával szemben. Így Horváth Ferenc is ezt látta, amikor kijött a szobából.

Tarsoly Csaba azért mutogatta a Győri Nagy Falat, hogy bizonyítsa, csöpp igazság sincs abban, amit Hajszán Gyula, a klub egykori legendás játékosa csütörtökön nyilatkozott: "Amikor elvállalta a munkát, én Horváth Ferenc helyében megkérdeztem volna, hogy van az, hogy az én irodámmal átellenben irodája van a volt vezetőedzőnek? Aki eközben lesi az edzéseket."

Most hát ország-világ előtt bebizonyosodott, nincs irodája Pintérnek ott, ahol Hajszán állította. Sőt, Tarsoly Csaba azt is hozzátette: "Pintérnek soha nem volt irodája"...Ami persze érdekes. Akkor sem rendelkezett saját szobával, ott szemben a nagy fehér fallal, amikor ő volt a vezető edző?

Elfogadom. Miért ne fogadnám el. Csak éppen azon csodálkozom, hogy Hajszán honnan vesz ilyen éktelen szamárságokat?

Még hogy Pintér fúrta az utódját?

Még hogy inkább ő lenne Tarsoly szíve csücske?

Pintér jogosan nem szerethette azt a Horváthot, aki tavaly az ő romos csapatát kis híján bajnoki címig vezette. Ezért talán nem rágalmazás azt állítani róla, hogy leshette az idén: mikor botlik utóda egyet. Vagy kettőt.

Van Gaal még mindig magabiztos. Mire föl? Korábbi sikereire? Próbálna csak ilyen nagy mellénnyel itt Magyarországon működni...