Sírva vigadunk. Úgy nyert a Ferencváros bajnokságot, hogy kikapott. Úgy nyert, hogy mindenki tudja, csak nem mondja, hogy ez a csapat már nem az a csapat, amely kiharcolta ősszel az első helyet. Először azt mondtuk, Böde Dani sérülése, hiánya miatt nem megy. Most már Böde is van. Csak nem Batik Bence hiányzik?

Nem. A Fradi tavasszal azért nem teljesít, mert az ellenfelek kiismerték. Tudják ősszel félelmetesnek hitt lerohanásainak az volt az oka, hogy a Ramirez nevű balhátvéd balszélsőt játszott, a másik oldalon meg Varga Roland villámgyors balszélső volt Dilaver és Nalepa támogatásával. Az ő pontos beadásaikból született középen a gól. Most az ellenfél lezárja a szárnyakat, Bödét körülveszi két ember. Betömörül az ellencsapat, s mivel a zöld-fehér együttes teljes létszámban a félvonalon túl tartózkodik, előre vágott hosszú labdákkal kontrázik az ellenfél.

Ez vár a Ferencvárosra a Bajnokok Ligájában is.

Elsősorban tehát taktikailag kell megerősíteni a csapatot, hogy sikeres legyen.

Nem kell benyomni az ellenfelet saját kapuja elé, mert ennek következménye az, hogy egy harminc-negyven méteres sáv marad a gólhelyzetek kialakítására.

Ehhez a játékhoz kellene keresni játékosokat.

Nekem elsősorban a Kalmár-Mervó páros jut az eszembe.

Az U21. úgy szerezte legszebb győzelmeit, hogy ez a két fiatal úgy ismerte egymást, hogy sötétben, ötven méterről megtalálta a most a FSV Frankfurtban játszó vörös hajú srác a most a Slask Wroclawot erősítő társa fejét. El kellene hozni őket. Sem a másodosztályú német gárdából, sem a Slaskból nem lehet különösebb pénz kivásárolni őket.

Aztán ott van Németh Krisztián. Ő valami Al Gharafa nevű csapatnál levezet. Orosz Pál, Fradi vezető azt mondta: az új átigazolásokkor kell egy zseni is. Krisztián az. De ne feledjük élete legjobb pillanatait egy bizonyos Koman Vladimirrel együtt játszva élte át. Nem kellene egy Koman is? Aki éppen haldoklik Diósgyőrben?

Böde mellé pedig?

Akármilyen hülyén hangzik Szalai. Sokkal több van ebben a fiúban, mint ami eddig kijött belőle. Doll majd kihozza.

A többi rutinmunka. Felhozni a Fradi II-ből Dragoner Filipet, Harris Attilát, Popov Patrikot, Csilus Ádámot. Nagy Dominik már feljött. Batik Bence gyógyul.

Nem kellene francia, belga, német légiós.

Ennyi lenne. nem is kevés.

Ennek a magyar-horvát meccsnek a legnagyobb meglepetése nem a döntetlen, nem a magyar csapat, nem egy kiugróan teljesítő játékos volt. Hanem a közönség. Ilyen folyamatosan zengő szurkolást még nem lehetett hallani az elmúlt évtizedek válogatott meccsein. A közönség moraj eddig hullámzó volt. Általában a mérkőzés első negyedórájára szorítkozott. Aztán fokozatosan átadta helyét a csöndnek. Amit csak a szotyik héjának percegése, egy-egy füttyszó, bíró-hülyézés szakított meg. A magyar szurkoló általában nem szokott olyan hangulatot teremteni, mint a német, az olasz vagy a spanyol. Magatartása inkább a britekéhez hasonlít.

Ez most, nagyszombaton alaposan megváltozott. Lehet, hogy szerepet játszott a dologban az a drapéria, amivel a magyar válogatott tagjai körbe sétáltak a pályán?

"Köszönjük! Nélkületek nem sikerült volna az EB-kijutás."

Akárki találta is ki. Jó gondolat volt. Végig a meccs alatt azt lehetett érezni, hogy a nézőtéren ülők és a pályán játszók között létrejött valami hátgerinc-bizsergető pozitív áramkör.

Kilencven perc hajtás odalent, kilencven per buzdítás idefönt. Így születik a futball-szerelem. A rajongás.

Kilencven perc hajtás még nem elég a boldogsághoz. Ahhoz pontosabb labdakezelés, pontosabb lövés, rafinált támadásépítés is kell. De a pályán jól látszódó akarat már tökéletessé teheti a szurkolást.

Rajtunk nem múlik. Átalakulunk. Átbucskázunk a fejünkön, mint a mesében és NÉZŐKBŐL SZURKOLÓKKÁ VÁLUNK.

Nem azért, mert koszos a klotyó. Nem azért mert közvetíti a tévé. Nem azért, mert külföldi sztárcsapatok rangadóit adja helyette a tévé. Nem azért mert rosszak a meccsek. Nem azért, mert annyi mindent lehet csinálni helyette...

A magyar ember azért nem jár meccsre, mert ez már nem program a számára. A 444.hu a minap megszámolta, hogy február 26-án, az első osztályú magyar bajnokság 22. fordulójának hat meccsén összesen hányan voltak. Azt tapasztalták, hogy a kellemes idő ellenére, a hat pályán összesen 9297-en voltak. Ezt összevetették a klubok által hivatalosan jelentett nézőszámmal, ami 13 322 volt. Megállapították: a klubok hazudnak, az általuk kiadott nézői adatok túlzottak, s ezeknek csupán a 70 százaléka valóságos.

Az adatokból azonban más következtetés is levonható: a klubok azért hazudnak, mert nagyon-nagyon szeretnének szurkolókat a stadionokba. Anyagi érdekük ugyanis nem fűződik ahhoz, hogy valós, vagy valótlan adatot adjanak meg. Ha pedig így áll a dolog, akkor a klubok meglehetősen hülyék, hogy a szurkolókkal nem törődnek. Illetve törődnek. de csak egy kisebbséggel. Kubatov Gábor a Fradi elnöke a választási irodában kialakult emlékezetes botrány kapcsán azt találta mondani, hogy Magyarországon egymillió Fradi-érzelmű ember van. (Hozzátette, nem tudja megállapítani, hogy a botrányban érintett kopaszok valóban Fradi biztonsági emberek-e?) Ha viszont egy millió a potenciálisan meccsre csábíthatók száma, akkor miért csupán azzal a néhány ezerrel foglalkozik, aki potenciálisan balhés? Miért van az, hogy egy ekkora klubnál is a "szurkolói csoport" egyet jelenthet a botrányosan viselkedőkkel? Miért van az, hogy velük kell tárgyalni? Miért nincsenek Fradi klubok? Miért nincsenek közösségek, ahova hét közben sörözni lehet járni? Miért nincs klub-hangulat meccsek előtt? Miért vonatkozik minden intézkedés, minden szabály a botrányok elkerülésére, és semmi a közösség építésre? És nemcsak a Ferencvárosnál van ez. Ez jellemzi a teljes magyar foci-életet. A korlátozás. A biztonság mindenek előtt. A csend-rend-fegyelem. Az éber rendőrök és kőkemény biztonságiak. A hivatalosan megkívánt szellemi szintet pedig jól mutatta az eset, amikor a magyar labdarúgó (nem teke-) válogatott szövetségi kapitányát nem engedték be a meccsre.

A magyar labdarúgó lelátókon a bunkóság az elvárás. Mármint a "közegektől". A stadionokba ne azért jöjjenek a szurkolók, hogy jól érezzék magukat. A stadionokban diktatúra van. Punktum. És kinek program az, hogy szombaton elmegyek egy jó kis diktatúrába.

Úgy, ahogy meggyógyult a bokája. Beáll a 62. percben. A 64-ben ad egy gólpasszt, a 66-ban lő egy gólt, a 73. percben még egyet. A bíró az első gólt annak a védőnek adja, akinek a lábán megpattant a labda. A másodikat les címén érvényteleníti. (Hatezer ember nem látta, hogy a partjelző felemelte volna a zászlaját). Böde Dani dühös. Elvették a góljait. Igaza van. Főleg azért, mert, ha most mérges, akkor a következő meccseken még jobban akar majd.

Böde Dani jelenség. Több, mint egy játékos. Aki ezt eddig nem tudta, az nézze meg a Ferencváros teljesítményét a száz kilós nagy mackó bokasérülése óta. Vagy hasonlítsa össze a szombati mérkőzés első és második félidejét.

Pályára lépett pedig nem volt még teljesen rendben. Pályára lépett mert több ezer ember követelte ezt a helyszínen.

Böde nélkül más ez a Fradi. Mint CR nélkül a Real Madrid. Nem mintha a két focista összehasonlítható lenne. Játéktudásban, technikában semmiképpen. Egy valamiben viszont igen. karizmában. Böde Dánielnek olyan erős kisugárzása van, mint a magyar NBI mezőnyében senkinek sincs. Mesebeli hős. Toldi Miklós. Kinizsi Pál. Vagyis inkább Anteus, a mitológiai görög titán, aki, ha úgy érezte, ereje csökken, megérintette a földet, és új erőre kapott. Böde erejét a zöld gyep adja. És a közönség szeretete. A nevét ütemesen skandáló stadion.

A Fradi Böde nélkül nem ugyanaz. (Bebizonyították az elmúlt hetek). Lehet idehozni Trinkset, Sesztákot, lehet centerbe állítani az egyébként remek Radót...A mai Fradinak Böde kell.

De ugyan igy, Böde Dánielnek sem jósolnék nagy külföldi karriert. Mit kezdene egy török, görög, lengyel, olasz vagy német csapatban a Fradi-tábor nélkül? Böde Dánielnek az Üllői úton a helye. Arra van ítélve, hogy negyven év múlva úgy emlegessék, mint klublegendát.

Ki maga és mit akar? Ich bin Bernd Storck, der Kapitän. Ez azt mondja, hogy valami kapitány. Mi a francot keres itt. Még rendesen beszélni sem tud. Mond neki ez focimeccs. Ez itt az Újpest. Foci. Nincs dolga itt kapitánynak. De még tábornoknak sem. Csak ha rajta van a listán. Auto nix papir. Nix behajtás. Marsh, marsh. Ich bin der Kapitän. Komme um Ujpest und Videoton zu schauen. Betrachten. Sehen. Kucken. Ez itt kukkolni akar. Kukkolj öregem a pípsóban! Mars, vissza. Curukk. A francba is, csakhogy elmentél az anyádba.

- Hallo, itt az ügyelet. Mi volt az a fennforgás a bejáratnál?

- Egy ürge be akart hajtani a parkolóba. De nincs a kocsija a listán.

- Mit tudtok róla?

- Valami kapitány. És nem tud magyarul. Azt mondta, kukkolni akar. Megmondtam neki, hogy hol kukkoljon.

- Jól tetted. Ide nem jön be senki, még ha kapitány is. Vagy mi a túró. Fő a biztonság.

***

- Halló Újpest? UTE Kommunikáció? Halljuk, nem engedték be a meccsre a szövetségi kapitányt.

- Igen itt a kommunikáció. Azt tudjuk kommunikálni, hogy jelentkezett a VIP parkolónál egy német rendszámú autó, vezetője azt állította, hogy ő egy kapitány. A biztonsági szolgálat megvizsgálta a vendégek listáját. A listán nem szerepelt se az autó rendszáma, se semmilyen kapitány. Ezzel a kérdést lezárjuk.

- Bernd Storck szövetségi kapitánynak nincs állandó belépője?

- A kérdést lezártuk.

- Nem olvasrák az előző héten a Nemzeti Sportban, hogy a kapitány előbb megnézi a Puskás Akadémia-Diósgyőr meccset, aztán átmegy a Megyeri útra?

- A kérdést lezártuk.

- Olvasnak Önök sportújságot.

- A kérdést lezártuk.

***

Különös ország, ez a Magyarország.

Gondolhatja Storck.

Délelőtt K. Gyula őrnagy és futballbíró állt a Fővárosi Bíróság Katonai Tanácsa előtt, mert már korábban beismerte, hogy elcsalt két mérkőzést, mert megvesztegette a fogadási csalásra szakosodott bűnszervezet. Délután a Szpari-Loki meccset nézem. Ez a délelőtti tárgyalás megteszi a hatását a meccs-nézésre. Meg ez az egész ügy. Hogy kiderült: a házi őrizetben lévő főcsalók még kényszer-fogságuk idején, otthonról is bírták manipulálni a meccseket. Ehhez mindenekelőtt egy játékvezetőt kellett megvenniük.

Szívemhez nem áll közel a Nyíregyháza, de a Debrecen sem. Így viszont az érdektelen közömbösök nyugalmával nézem az eseményeket.

Meg némi gyanakvással.

Mert éppen az ilyen kupameccsek érdeklik rendkívül mértékben a fogadási-bűnszövetkezetet. Első mérkőzés. Lesz egy újabb találkozó. Még nem dől el semmi. Lehet 1:0, 0:1, 0:0, 1:1, 2:1, 1:2, stb. Ki tudja mi a jövedelmezőbb?

Ők.

Ül az ember a tévé előtt. És úgy látja, minden rendben van. Jó kis első félidő. Egy gól ide, egy gól oda. Aztán elkapják a 16-oson belül a nyíregyházi Pölöskey Péter grabancát. Nincs tizenegyes. Belefér. Nem minden hasra esés tizenegyes. Elzavarnak egy nyíregyházi edzőt a kispadról. Ez is rendben van, mit kajabál, gesztikulál?

Peregnek a percek. Már csak 10 perc van hátra, a 90-ből. Egy Rubus nevű nyíregyházi megkapja második sárga lapját, mehet kifelé. (A karosszékből megállapíthatatlan, ki volt a szabálytalan: ő, vagy a debreceni, vagy egyik sem). Tíz emberrel küzd a Szpari. A nézői lélektan szerint elkezdek szurkolni nekik, hogy kibírják, kihúzzák döntetlenre. Már csak 5 perc. Már csak 3. Már csak egy. Ilyenkor szokás felmutatni a tartalék bírónak a hosszabbítás idejét. Hoppá! 4 perc. A nyíregyháziaknak tíz perc szenvedés helyett összesen egy negyedórát kell ember hátrányban kihúzni. Nem sikerül.

A legeslegutolsó, 94. percben a Debrecen lő egy szép gólt. A középkezdésre már nincs idő.

Valószínűleg nem történt semmi. Nincs ok a gyanakvásra.

De jó lenne - ha a csalásokkal a háttérben - a játékvezetők fejében is megfordulna, hogy nemcsak elfogulatlannak kell lenni, de annak is kell látszani.

Június 4-én 18 órától Gelsenkirchenben a német válogatott ellen játszunk. Tíz nappal később, június 14-én 18 órakor Bordeaux-ban az osztrákokkal. Az első felkészülési mérkőzés. A második éles. Az Európa-bajnokság F-csoportjának nyitó meccse. Ezt azért Storck kitalálta. Az osztrákok majdnem németek. A tíz nap nincs túl közel, nincs túl távol. Ha a németek elpáholnak minket rendesen, akkor lehet még azt mondani, hogy a nyitányra már összeállunk. Ha valami szívderítő eredmény születik, akkor ez önbizalom injekciót adhat a csapatnak a majdnem németek ellen.

Azt nehéz elemezni, hogy a meccs miért jó a világbajnoknak. Ők nyolc nappal később, június 12-én, későbbi órában, 21:00-kor fociznak az ukránok ellen. Mi lennénk számukra az ukrán válogatottal egyenértékű ellenfél? Mindegy. Ők tudják. Mióta németek vannak a magyar válogatott élén, minden megtörténhet. A németek hirtelen leigazolnak, átigazolnak valakit tőlünk. S leállnak velünk focizni.

Az azonban tény, hogy a válogatott stábja komolyan veszi az Európa-bajnokságot. Előkészületi mérkőzést játszani előbb a horvátokkal, majd a németekkel - ez olyan vagányságra vall, amely az utóbbi időben szokatlan volt magyar foci-berkekben. (Korábban természetesnek vettük). Storck és jobbkeze Möller valóban tudni akarja, hogy milyen játékosok állnak a rendelkezésére. Be akarják árazni a csapatot. Nagyon kedvelem Nyilasi Tibort. Róla azonban nem tudnám elképzelni, hogy stábtagként támogatná azt, hogy nekiinduljunk a germán hadoszlopok ellen. A magyar foci, a magyar berkeken belül a kompromisszumok világa. (Csak a foci?). Leben und leben lassen. Élni és lécci, hagyjatok békében!

Szerintem a magyarországi labdarúgó közeg nagy része most lélegzet visszafojtva figyeli, sikerül-e ennek a németnek. Úgy tekintenek rá, mint a lengyel lovasságra, amely kivont karddal vágtatott az első világháborúban - épp a németek ellen. Nem lepne meg, ha sokan azt kívánnák, bukjon bele ez a Storck a saját bátorságába. Egye meg a fene azt az EB-t.

Németh Krisztián valószínűleg jó üzletet csinált. Kap egy halom pénzt és ráadásul a szövetségi kapitány is az eszét dicséri. Mert - mondja Storck - valószínűleg folyamatosan játszhat a csapatában. A katari bajnokság már február végén véget ér, így aztán az Európa-bajnokságig kiemelten foglalkozhat vele.

Egyet kell érteni a német kapitánnyal. Anélkül, hogy ismert lenne az összeg, amiért Krisztián az Al Gharafa klubhoz igazolt, valószínűleg ennél előnyösebb üzletet nem köthetett volna. Túlságosan sokat nem kell játszania. Csapata február 5-én csütörtökön a bajnokság 5. helyén tanyázó Al Arabit fogadja saját stadionjában. (Moszlim országban péntek a "vasárnap", a csütörtök ugyebár a "szombat"). Aztán egy hét múlva a tabella harmadik helyezettjéhez, az Al Jaish-hoz utaznak. Huszadikán megint otthon fociznak a 9. Al Wakra ellen. Február 27-én a 6. helyezett Um Salal stadionjában vívnak mérkőzést. És ezzel "hálász", ahogy arabul mondják azt, hogy "kész".

Összesen négy mérkőzés. Kellemes strand idő. Különösebben nagy követelmények sem lehetnek. Az Al Gharafa jelenleg a tabellán a 9., szuper szereplés esetén negyedikek lehetnek. Vacak teljesítmény pedig a tizenegyedik pozícióig vetné vissza őket.

Persze az éremnek van másik oldala is. A mi Krisztiánunk meglehetősen magányosan fogja tölteni edzéseit, meccseit a csapatban. Barátkozhat a brazil Matius Andersonnal, A tunéziai Yassinnal, az iráni Massuddal, a szomáliai Ali Adannal, az iraki Ali Shehaddal, a kongói Kaheyituka Dirkoval. Vagyis a többi légióssal. És persze a katariakkal. Szóval Németh Krisztián olyan lesz a csapatban, mint - annak idején, amikor a légiósok még nem árasztották el a magyar nemzeti bajnokságot - Babatünde Fatusi a Fradiban.

Nem megy. Kilencven percen át néztem a Schalke-Werder Bremen meccset, és lestem, kap-e néhány percet Kleinheisler. (Két másodpercig láthattam fehér-zöld mezben, megkülönböztetett trikóban, amint az oldalvonal mellett kocog a többi cserejátékos között). Eközben életem párjának annyi élvezett jutott, hogy megkérdezhette: mit jelent a csapat nevében az, hogy Werder? Én meg azt feleltem figyelmesen, hogy gőzöm sincs. (Ma utánanéztem, folyóágak közötti szigetet jelentett az ős-germánban). Előtte lévő két órában meg Husztit figyeltem az Eintracht Frankfurt fekete mezében.

Nem megy, hogy egyszerre legyen jó szurkoló-lelkünknek és ugyanakkor figyeljünk arra, hogy szeretett társunk megkapja a maga Szerelem tálalva és Murdoch nyomozó adagját.

Szóval most Bundesliga-napok kezdődtek. Stieber és Szalai, Huszti és Kleinheisler show. És persze a Dárdai-Hertha. Szombat és vasárnap foglalt. Mi lesz, ha beindul a Palermo Balogh-gal? És mi van, ha igazak a pletykák és Nagy Ádám egyszer csak felbukkan a Chelsea-nél? Változtak az idők.

Egyrészt egyre több bajnokság meccseit közvetíti a televízió. Másrészt megszaporodott magyar focisták száma a világ elit bajnokságaiban.

Remélem egyre több magyar háztartásban válik tarthatatlanná a helyzet. Egyre több hét végét, vagy ( a kupák miatt) keddet, szerdát és csütörtököt vesz igénybe a meccs-nézés. Mert ez nem jelent más, minthogy "fiaink harcban állnak".

És hát persze ott az Európa-bajnokság. Valamint (mivel nemcsak fociból áll a világ), hamarosan olimpia. Azt ugyanis leszögezem, nekem bármely Barcelona-Real Madrid meccsnél sokkal nagyobb élvezetet jelentene, ha vörös hajú ifjú barátom akárcsak tíz percen át kergeti a labdát a brémaiak mezében.

Nem lehet. Hanem lesz. Nem indokolt a feltételes mód, mivel a vöröshajú fiú olyan dologgal rendelkezik, amellyel csak nagyon kevesen. Kőkemény karakterrel. Amellett persze, hogy remek focista.

Nem akart szerződést hosszabbítani a Vidivel. El lehet képzelni, hogy ez nem egyszerű dialógus volt. "Akarod fiam meghosszabbítani a szerződésedet?" "Nem." "Jól van fiam, ahogy gondolod".

Nem így történhetett. Lehetett ott asztal-csapkodás. Emelt hangerő. Fenyegetés. Zsarolás. "Elmész te fiam a ...." De legalábbis a harmadosztályba.

És ott sem játszhatott. Sem a magyar első, sem a harmadosztályban. Csak a magyar válogatottakban. Az utánpótlásban és a felnőttben. S ha már ott járt a nagyok közt, rúgott egy bődületesen nagy gólt a norvégoknak.

Aztán jött a menedzsere. Lengyel és török csapatok érdeklődnek utána - mondta. És van egy német együttes, a Werder Bremen. Ez nem ajánlott semmit, csak szívesen látná néhány napos próba-edzésre, és egy előkészületi meccsre.

Kleinheisler a nehezebb utat választotta, a próbát. Azt mondta a menedzserének, hogy ő sem a lengyel, sem a török bajnokságban nem akar focizni. Csakis a Bundesligában.

Pimaszság? Az bizony.

És aztán jöttek a hírek a Bremen törökországi edzőtáborából. A legtöbbet hallott német szó vele kapcsolatban az volt, hogy "frech". Szemtelen, pimasz. Így kezdeni egy próbajátékon...Nem a modora volt tenyérbemászó, hanem az, amit a pályán művelt.

Szóval ennek a Laci gyereknek olyan testi és lelki adottságai vannak, amelyek alkalmassá teszik arra, hogy hosszú évtizedek után legyen egy igazi magyar világsztár, s, ha már az lett, akkor karrierje végéig az is maradjon.

Képzeljük el Balogh Norbi helyzetét. Nem is olyan rég volt, amikor a cigánysorból Debrecenbe került. Most meg Palermo. Olaszország. Sőt, Szicília. Focizni ment. Havi 16.4 millió forintért. No de...Hiába tud labdát kezelni, cselezni, futni. Nem beszél olaszul. Nem beszél angolul. Nem tud kommunikálni. Mondjuk, vesz egy autót. Az első havi 52 ezer eurójából futja neki. De Palermoban vezetni??? Anélkül, hogy kilométerenként összetöri saját és mások gépkocsiját? Ez mestermunka lenne egy kezdő mazsolának. Aztán ott a kaja. Hal, meg rák, meg mindenféle tengeri herkentyű. A mi Norbink nagy valószínűséggel nem ette ezt odahaza.

S ott vannak a csapattársak. Manuel Arteaga Venezuelából, Ahmad Benali Libiából, az angolai Cefas Malete (közvetlen konkurense), a sok olasz. Nézegetik ezt a fiatal fiút, miért adtak ezért majdnem annyi pénzt, mint a svéd Oscar Hiljemarkért, akit a PSV Eindhoventől vettek meg? Szóval lesz némi féltékenység. És nem is kell összesúgniuk Norbi háta mögött, mert úgyse érti, mit mondanak a társai.

Közben pedig edzeni, hajtani, erősödni kell. Bekerülni a csapatba. Gólokat lőni. Fejlődni, bizonyítani, hogy megéri. Nem elég, hogy megvették, ott is kell maradnia.

És ez nemcsak Balogh Norbi ügye. Nem tudom például, hogy Kleinheisler László mennyit tud németül, vagy angolul. Mennyire tud majd Brémához alkalmazkodni azon kívül, hogy jól focizik.

Mennyire vannak felkészülve a fiatal játékosaink arra, hogyha egyszer meglódul velük a szekér, tudjanak külföldön élni, fejlődni.

Kinek a feladata lenne az, hogy megtanítsák őket legalább alapfokú angolra?

Jó, persze a középiskolai oktatásé...De abból úgyse lesz semmi. Tanulás helyett úgyis futballoznak. A kluboké? Ha pénzt akarnak kapni értük, akkor taníttassák őket. A menedzsereké? Tulajdonképpen mit csinál egy menedzser? Csak kínálgatja a labdarúgókat, mint ingatlan-ügynök a lakásokat? Vagy segít felértékelődni őket.

Persze, ha én Balogh Norbi helyében lennék, kihívnák magamhoz titkárnak egy autót vezető angol nyelvtanárt, hogy oktasson engem. Jövedelmemből telne...

Mi visz rá egy üzletembert - esetünkben Maurizio Zamparinit - , hogy 5 millió eurót kiadjon egy nyakigláb, meglehetősen esetlen mozgású magyar fiatal srácért? Hogy az ő csapatában legyen. Mert az még koránt sem biztos, hogy játszani fog.

Mi az oka ennek?

Az, hogy az üzletember üzletet remél. Elemzi a kockázatokat és úgy dönt, hogy kiadott pénze busásan megtérül egyszer. Mondjuk, legkésőbb négy év múlva. Balogh Norbertet ugyanis - mint ismeretes - négy éves szerződés várta Palermoban, az olasz első ligás csapatban.

Balogh Norbertnek pedig tudnia kell, hogy nem véletlenül kap februártól kezdve havi 52 ezer eurót (jelenleg 16.4 millió forintot ér). Azért kap, hogy négy év (esetleg kettő, vagy három esztendő) múlva havi két-három millió eurót keressen. Vagy még többet.

Vagyis az a cél, hogy sokkal, de sokkal értékesebb legyen, mint most.

Igazából mással nem is kell törődnie.

Úgy kell edzenie, úgy kell élnie, úgy kell játszania, hogy minden mozdulata, lépése a fejlődését szolgálja.

Február végén tölti be huszadik évét. A Palermo 2020. június 30-ig vásárolta meg a játékjogát. 24 esztendős lesz akkor. És addig minden eldől.

Biztosítja-e a helyét a nagyok között. Vagy egyike lesz az elfuserált magyar tehetségeknek.

Itt van most ez a két fiatal focista: Balogh és Kleinheisler. Mind a kettő életrajzában ott szerepel a szó "cigány". Cigánytelep. Cigány nevelőapa. Mélyszegénység. Onnan jönnek.

Kitörtek, kitörnek onnan. Azért, mert jó focisták. És azért is, mert onnan lentről sokkal jobban meg lehet tanulni azt, hogy felküzdje magát az ember.

De ez nem elég. Fenn is kell maradni. El kell kerülni a pénzzel járó csábításokat. Szesz, drog, csajok, topmodellek, gyors autók. Felfelé kell tekinteniük ezeknek a fiatal tehetségeknek. Minél feljebb függesztik a tekintetüket, annál jobban figyelniük kell a lábuk elé. Cselezni már tudnak úgy, hogy oda se néznek. De a következő évek a próbatétel évei lesznek számukra.

Visszatért a fiúnk a Csangcsung Jatajtól Európába. De rögtön leszögezte: nem azért igazolt a német élvonal éppen kiesésre álló csapatához, hogy válogatott legyen. De nem ám. Ein Mann, ein Wort. Ő megmondta 2010-ben, hogy nem lesz válogatott. Hát most sem lesz. Hiába rimánkodnak neki.

Szóval ez a Huszti egy Dzsudzsák. Csak éppen vacakabb kiadásban.

Ugyanazt a pénzéhes, tehetséget felemésztő karriert futja be. Zenit, Csangcsun. Lóvé. Sok. (Hasonlóképpen Mahalacskala, Dinamo, Bursaspor). Mégis óriási a különbség a két ballábas zseni között. És ez a különbség a norvégok elleni két mérkőzés volt. Amikor a nyírlugosi fiatalember a magyar válogatott vezéregyéniségévé tudott válni. Igazi kapitánnyá. Ez a Huszti nevű fiatalember pedig duzzasztja mellét, mint egy fajdkakas. "Nem is volt olyan szövetségi kapitány, aki ne tett volna legalább egy kísérletet..." Mármint, hogy visszahívja. Annyira értékes. De nem jön. Ha a fene fenét eszi. Ha a szövetségi kapitányok mindent megtennének érte.

Huszti Szabolcsnak nem tűnt fel a 2016-os naptár. Április 18-án 33 éves lesz. Ez krisztusi kor. De focistának az aggastyán-kor kezdete. (Kivéve mondjuk Gera Zolit). Miért gondolja azt, hogy nincs több szerepe már a magyar válogatottban, mint az, hogy otthon, Frankfurtban egy kényelmes karosszékből nézze, miként játszik a válogatott....

Pedig. Éppen Huszti és Dzsudzsák példája mutatja, mennyire eltékozoljuk a tehetségeinket.

De ebből az ördögi körből csak egy menekvés van.

Hazaszeretet. Fociszeretet.

Ez a különbség H.Sz. És Dzs.B. között.

Most jó. Most éppen csak január van. Most még minden lehetséges ebben az évben. Mert ez egy jó kis masszív év lesz. Olimpiával megfejelve. Aztán labdarúgó Európa-bajnokság. A világbajnoki selejtező startja. És persze a Fradi. Bajnokok Ligája. Most még minden lehetséges. Most még nem csalódtunk semmiben. Most még tart 2015. végének lendülete. A dupla-norvég. Az öltözői körtánc a Kis Grófó dallamára.

Mi, szurkolók, csak szurkolhatunk.

Minden, de minden a játékosokon, a szakvezetőkön múlik. Leginkább pedig egyetlen dolgon: a hiten. Nem száj-karatézni kell. Nem esküdözni. Nem fogadkozni. Az kell, hogy tudják: képesek győzni. Az kell, hogy akarják a győzelmet. Már ma. Az alapozás első napján. A hülye hidegben. Vagy éppen az enyhe törökországi télben.

Olyannak kell lenni, mint a kis Nagy Ádámnak. Aki azt mondta karácsony tájban, hogy a következő évben tíz kiló izmot pakol magára. Mert ez kell ahhoz, hogy nemzetközi szintű focista legyen.

Ha pedig a hit kevés? Gondoljanak a fiúk a "lére". Most, ebben az évben eljöhet az ideje annak, hogy a válogatott minden tagja olyan pénzekért focizhasson, amennyiért Dzsudzsák Balázs fénykorában. (Jó, Király és Gera számára ez nem cél. Ők már a foci-történelemért küzdenek).

Möller, Storck, Doll. Itt vannak a németek. Megvan a lehetősége annak, hogy a német mentalitást kombináljuk az erős hittel. Ezt a keveréket úgy hívják: megalapozott önbizalom.

Most még minden lehetséges.

De csak akkor valósulnak meg a dolgok, ha minden meccsre úgy mennek ki a csapataink, hogy széttépik az ellenfelet. Kegyetlen, vadvilág van odakint. Csak a ragadozók élik túl.

Ez most egy nagyon gonosz poszt lesz.

Böde Dani majd odavágja Cristiano Ronaldot, mondta a Fradi-Újpest előtt a vb-sorsolásról egy lila majmot szorongató fiatalember. Aztán a "lila majmok" legyőzték a zöld sasokat. Szegény Böde Dani szörnyű ronda sérüléssel már az 5. percben elhagyta a pályát. Jó, júniusig biztosan rendben lesz. De a képzettársítás akkor is érdekes, ha világbajnoki esélyeinket latolgatjuk. Böde kidőlt, a Fradi bedőlt. A portugálok támadósorának éppúgy egyetlen igazán pótolhatatlan oszlopa van CR személyében, mint a Ferencvárosnak a maga Danija.

A portugálok ellen úgy kell a válogatottnak harcolni, ahogy az Újpest tette a Fradi-pályán. Kőkeményen. Thomas Doll nemrég arra panaszkodott, hogy Magyarországon minden ütközést lefújnak a játékvezetők. Hát most megkapta. Kassai bíró szájában szinte berozsdásodott a síp, tétlenül nézte, ahogy a lilák legázolták a Böde nélkül pehelysúlyú fradistákat.

Hát ez lehet az egyik esélyünk Franciaországban. Keménység, elszántság, ütközés. S ha Thomas Dollnak igaza van, akkor az Európa-bajnokság játékvezetői is engedik majd ezt a játékmodort. (Bocs, előbb VB-t írtam).

És oda kell-e vágni Cristiano Ronaldot? Oda bizony. Olyan sérülést azonban nem kívánok neki, mint amit Böde szerzett....Persze a portugáloknak már a harmadik meccse lesz, mire szembe kerülünk velük. Ki tudja? Hátha az osztrákok vagy az izlandiak korábban elintézik, hogy ne legyen gondunk a világklasszissal.

Egyre többet írnak róla a német lapok. A magyar edző, aki a kieső zónából a Bundesliga élcsoportjába vezette a Herthát, hirtelen érdekes lett számukra. Sokkal érdekesebb, mint amikor a magyar válogatott szövetségi kapitánya volt. Ez érthető, mert vannak a német nagycsapatok. A Bayern München, a Wolfsburg, a Dortmund...És van a Hertha, amely mégiscsak Berlin együttese. A három és félmilliós fővárosé. A Hertháról szóló híreket Németország-szerte figyelemmel kísérik.

Így aztán Dárdai Pál is az érdeklődés középpontjába (no nem pontosan a közepébe, de annak környékére) került. Elemezgetik a titkát.

Ebben a blogban pedig összegyűjtöttem, mi mindent tartanak a német újságok említésre méltónak a "varázslóról". (Így nevezi - helyi elfogultsággal - a Berliner Zeitung). Az első és legfontosabb dolog az, hogy továbbra is megmaradt "félig edzőnek, félig játékosnak". Tud a fiúk fejével gondolkodni. Érzi őket. Amikor átvette a csapatot a Jos Luhukaytól, lazított a holland által bevezetett kőkemény szabályokon. Ismét lehetett zenét hallgatni, zenét lejátszani az öltözőben. A játékosok újra használhatták a mobiljaikat. A pontban reggel nyolc órakor tartott közös reggelik helyett bárki étkezhet nyolc óra és fél tíz között. És a tejbegríz! A büfében sokkal nagyobb választék van, és újra van tejbegríz, ami úgy hiányzott a csapat tagjainak, mint magyaroknak a vasárnapi nyitvatartás. "Éppen elég ideig volt profi, ahhoz, hogy tudja, mitől érzik magukat jól a játékosok" - mondta erről Michael Preetz klubigazgató.

Tud kemény lenni. Néha zeng az öltöző. Egy alkalommal a földhöz vágta a taktikai táblát, amikor a Schalke-meccs szünetében hülyéskedni kezdett a kapus. Munka előtt, munka után mindenki lazíthat. De a munka kőkemény dolog. Nem tart a sajtótól sem. A Dortmundtól elszenvedett vereség után megkérdezte tőle Anne van Eickels, az ünnepelt riporternő, miért vállalt a Hertha olyan kevés kockázatot? Erre Dárdai: "Fogalmam sincs, milyen hiányzó kockázatról beszél. Valószínűleg egy másik meccset nézett, vagy pedig le kellene cserélnie a szemüvegét!"

Ugyanazt sulykolja: fitnesz, labdatartás, rövid-passzos játék, folyamatos kommunikáció a pályán. Lassanként változik a Hertha játéka. "A fiúkat nem akartam túlterhelni. Minden fokozatosan és szakaszokban történik" - nyilatkozta a tévében. "Először a védő-munka, aztán a védekezésből a támadásba való átmenet, aztán a középpályás letámadás, aztán a támadás gyors labdajáratás révén, a kontrajáték". Külön foglalkozik minden játékosával. Salomon Kalou harminc fölött már nem lesz gyorsabb, de hátrébb vezényelte a támadót, több védő-munkát adott neki. Láthatóan élvezi. A taktika tetszik Per Skjelbrednek, aki ugyancsak közeledik a három ikszhez. "Így helyes, az öreg embereknek erősebb a veszély-tudatuk" - vigyorgott a kamerába. Hozzátette Dárdai szívós, kitartó ember. Elér mindent, amit a fejébe vesz.

Nemcsak a fociban.

Megírták róla, hogy Berlin nyugati részén tíz éven át próbált megvásárolni egy házat. A türelem otthont teremtett. Az idén megvették a kinézett ingatlant. (Ami azért nem annyira jó hír. A "magyar varázsló" Berlinben hosszútávra tervez).

1993 óta nem voltunk ilyen jó helyen. Huszadikak vagyunk a FIFA világranglistáján. (1993 előtt nem volt ilyen ranglista). Mondhatnánk egy hatalmas éljent. De nem tesszük. Huhogunk. Sápítozunk. Szerénykedünk. Óvatoskodunk. Egyrészt-másrésztezünk. Ez nem is komoly ranglista - mondjuk. Miféle, amit egy Belgium vezet? Milyen számítás szerint vagyunk mi jobbak, mint a törökök, a franciák, az oroszok, vagy a csehek? Vagy, hol itt az igazság, hogy minket előbbre rangsorol ez a (tudjuk milyen, korrupt, sötét, lehetetlen) FIFA, mint az ukránokat, a bosnyákokat és a minket elpáholó észak-íreket?

Azt mondja a nagy "szakember": "Mindenki tisztában van a pontszámítás furcsaságaival, ezért egy pillanatra se gondoljuk, hogy a magyar válogatott jobb a rangsorban mögötte álló oroszoknál vagy franciáknál...Ettől még aligha verjük meg az EB-n a német, a spanyol, vagy az angol válogatottat. Amiként azt sem állíthatjuk, hogy a mögöttünk álló tornaszereplő rúghat-e majd nekünk hatot, vagy sem".

Hát nem!

A magyar foci baja a Dárdai-Storck-Thomas Doll korszak előtt éppen ez volt. Kicsik vagyunk. Pofozógépek. Olyan meccseket kell játszanunk, ahol a legkevesebb pofont kapjuk. Most felkapaszkodtunk a huszadik helyre. Ezt nem mi mondjuk, magunkról. Ezt egy világranglista mondja. Higgyünk benne!

Akkor lesz újra magyar foci, ha úgy megyünk ki a pályára, hogy Igenis, mi vagyunk a világ huszadik legjobb csapata. Célunk pedig az, hogy a világ legjobb csapata legyünk. Mi vagyunk a legkisebb fiúk, akik elveszik a király lányát. Ott vannak a mi fiataljaink, Bogdán Ádám, Nagy Ádám, Radó András, Balogh Norbert, Kleinheisler László, Mervó Bence, Markvart Dávid, Kalmár Zsolt, Bosnjak Predrag, ... És ott vannak a legjobb korban lévők: Dibusz Dénes, Németh Krisztián, Dzsudzsák Balázs, Stieber Zoltán, Varga Roland, Lovrencsics Gergő, Lang Ádám, Leandro, Fiola Attila, Kádár Tamás, Priskin Tamás, NikolicsNikolics Nemanja. A "nagy öregek": Gera , Hajnal, Király...

Ez nem hangzik rosszul.

Csak annyi kell, hogy a magyar csapat minden meccs előtt énekelje el a Kis Grofo dalát: "Az én babám, az én babám a legszebbik kincsem..." Mondjuk egy kis módosítással: a "babámat" a "győzelem" helyettesítse. Mint a norvégok ellen.

Nincs mire szerénynek lennünk.

Vagyis a semmiből hirtelen hős lett. Ezt mondta az ex-Videotonos (jelenleg Perth Glory játékos) Sándor György a Nemzeti Sportnak Kleinheisler Lászlóról. Hozzátette még, hogy aki ismeri a vörös haja miatt „Scholes-nak” becézett fiatal játékost, az tudhatja, mekkora tehetség, milyen adottságokkal rendelkezik, amiket csak ki kell aknázni belőle. Sándor György a norvégok elleni meccs után nézett videón látta a gólját. "Azt kell, hogy mondjam, nagyon jellemző volt rá. Lehetetlen szögből, lehetetlen helyzetből, átvette a labdát, belerúgott és gól lett. Mindkét lábbal rendkívül ügyes, jól cselez, nagyon erős és gyors. Tipikusan rá jellemző döntést hozott, és bejött neki. Az angolok erre azt mondják: „zero to hero” azaz „nullából hős”. Nagyon örültem neki, nekem mindig is szimpatikus srác volt, sokat nevettem rajta, nagyon őszinte gyerek".

Ennyit Ausztráliából.

Magyarországról annyit, hogy a napokban az RTL Klub Fókusz című műsorába is bekerült családjával együtt.

Vagyis K.L. sztár lett. Vagyis ahogy mostanában mondják "celeb".

Hamarosan viszont még "celebebb" lehet. Azt pletykálják ugyanis, hogy le akarja igazolni a Ferencváros. S ha a zöld-fehér csapat ezt eldöntötte, akkor (hála az új szponzornak, a Bayern Münchent is pénzelő Nagy T-betűnek) az üzletnek nem lesz akadálya.

De jól jár-e ezzel az ifjú hős?

Feltétlenül. Nagy csapatba, nagy edző keze alá kell kerülnie - és játszania kell.

Nagy csapatnak a Fradi most elég nagy. Nagy edzőnek Thomas Doll is az.

Mindenesetre fiúnak jobb helyen lenne a magyar együttesben, mint Törökországban, vagy Lengyelországban. Ahogy a dolgok most állnak, a budapesti zöld sasok révén a Bajnokok Ligájában is megmutathatja magát.

De fog-e játszani? S nem a kispadot koptatja csupán.

Az egyik garancia Doll. Köztudott, hogy ő hozza (magyar edzők közül egyedül) azokat a döntéseket, hogy kit igazoljon le a klubja. Márpedig, ha az FTC leigazolja Kleinheislert, akkor Doll pályára is küldi majd.

De hova?

Nem éppen a német mester nyilatkozta azt a napokban, hogy a bőség zavarával küzd?

Csak a támadó szekcióban - ahova K.L. érkezne - ott van Gera, Varga Roland, Busai, Lamah, Böde, Radó, Seszták...És az utánpótlásból érkező Haraszti, Lakatos, Popov.

Hol lehet "Scholes" helye?

Éppen ott, ahonnan a válogatottban a gólt lőtte. Azon a poszton, amit régen balösszekötőnek neveztek.

A Bajnokok Ligája-csapatban Varga Roland és Radó jobb oldalt, Kleinheisler és Ramirez (vagy Lamah) baloldalt rohamozna. Középen meg ott van Böde (vagy néha Seszták).

Szóval ez már támadósor. Repülhet a sas.

Ez csak játék a lehetséges magyar válogatottal. Messze még az Európa-bajnokság. Még messzebb vannak a vébé-selejtezők. Odébb van a sorsolás az EB-csoportkörökre. De egy ilyen üres szombat délelőtt (a Fradi-Debrecenre várva) jól esik elgondolni, mennyi variációs lehetőség van a Dárdai-Storck kettős által a válogatott bő keretébe behívott játékosokkal. Számos variáció elképzelhető. Én ma a következő összeállításokat készítettem magán-használatra:

Mini Barcelona:

Kapus: mindegy

Három középső védő: Kádár, Juhász, Fiola

Támadó és védő feladattal megbított középpálya:

Kleinheisler, Nagy Ádám, Gera, Lovrencsics

Csatársor (védő feladattal is): Dzsudzsák, Németh, Stieber

Tornyok. Bombaerős,fizikum:

Kapus: mindegy

Védelem: Kádár, Juhász, Lang, Elek,

Középpálya: Tőzsér, Pintér

Támadósor: Szalai, Böde, Priskin

És persze. Gera, Dzsudzsák (középpályán)

Fradi-alap

Kapus: Dibusz

A védelemben: Leandro

Középpálya: Nagy Ádám, Pintér, Gera, Hajnal

Támadók: Varga Roland-Böde

Plusz 3 játékos

A jövő zenéje

Kapus: Bogdán

Védők: Hangya Szilveszter, Botka Endre, Tamás Krisztián, Bosnjak Predlag,

Középpálya: Nagy Ádám, Kalmár Zsolt, Sallai Roland, Márkvárt Dávid

Támadók: Mervo Bence, Balogh Balázs

Rutinos bölcsek (támadó változat)

Kapus: Király

Védelem: Fiola, Juhász Lang, Leandro

Középpálya: Gera, Böde, Hajnal

Támadók: Nikolics, Priskin, Dzsudzsák

Rutinos bölcsek (védekező változat

Kapus: Király

Védelem: Fiola, Juhász, Lang, Leandro

Középpálya: Elek, Gera, Tőzsér

Támadók: Nikolics, Priskin, Dzsudzsák

Elvitte Dzsudzsákot, most Kleinheisler karrierjét próbálja elrontani.

Ez a Hüseyin, ez a Bursaspor menedzser elsőként vette fel a telefont a norvég meccsek után, hogy közölje, érdeklődik a magyar fiatal iránt.

Minek neki?

A török csapatban középpályán ott a Zlatan Ibrahimovic-módra konytba-kötött hajú chilei Christobal Jorquera, aki 2 millio eurót ér, a portugál Josué, aki még Dzsudzsáknál is drágább, 8.25 milliós árával. (Balázs piaci értéke mellesleg most 7 millió, de valamikor, 2012 .januárjában 18 milliót ért). És ott van még a milliós értékű török Bakir Yilmaz, a svájci Ricardo Faty, a japán Hadzsime Hosogaj. A támadókat most hagyjuk.

Hová kerülne most Kleinheisler László?

Hát a török bajnokság negyedik-ötödik helyén tartózkodó csapat kispadjára. (Jelenleg ott ül Jorquera, Josué és Faty is).

Ez persze előrelépés a magyar NBIII kispadjához képest.

De a Bursasporral nem az a baj, hogy török. Hanem az, hogy zsákutca. Egy fiatal labdarugó, ha ide kerül csak arra számíthat, hogy jól fizetett állása lesz, és egy-két év alatt beverekedi magát az első csapatba. És elmondhatja majd az unokáinak: török bronzérmes lettem. Egyszer.

Nagy Mihálynak hívják Kleinheisler menedzserét (aki Lovrencsics Gerő pályafutását is egyengeti). Remélhetőleg türelmes lesz. Nem adja el túl korán az aranytojást tojó tyúkot.

Kleinheisler meg akkor tenne jót magának, ha most hónapokon át az aranyifjak életét élné. Menjen gyúrni a konditerembe, tévézzen, menjen gyúrni a konditerembe, olvasgasson, menjen gyúrni a konditerembe, és várjon türelemmel. Néhány hónap az egész. És biztosan érkezik majd az igazi.

Az MTK úgy verte meg a Fradit a Fáy utcában, ahogy a magyar válogatott a norvégokat Oslóban. Hihetetlen akarással, tökéletesen megvalósított taktikával, pontos összjátékkal. És egy góllal.

Ezzel véget ért a zöld-fehérek nagy veretlenségi sorozata (pardon az már megszakadt a héten a Magyar Kupában a Csákvár ellen), és bebizonyosodott, hogy a remekül összerakott ferencvárosi gárda nem legyőzhetetlen a magyar csapatok számára sem.

Thomas Doll, az FTC edzője azon dühöngött, hogyan lehetett szabadrúgás adni a kék-fehéreknek azután, hogy két játékos váll-a-vállal ütközött. Mert ha el akarjuk érni a nemzetközi szintet, azt amit Németországban, Angliában vagy bárhol máshol elengednek, idehaza sem szabadna lefújni. Természetesen arról a szabadrúgásról beszélt, amely után Thorgelle kapásból bevágta Kanta ívelését.

Ha már Doll a nemzetközi szintet emlegette, akkor azon is spekulálhatna, miként fog majd teljesíteni a csapata a Bajnokok Ligájában. Mert a mostani vereség ide, a mostani vereség oda, az elképzelhetetlennek tűnik, hogy nem a Ferencváros indul jövőre abban a sorozatban. A csapat viszont még nem érett erre. Egészen addig, amíg nem tud mit kezdeni egy tíz emberrel védekező, jól szervezett, de gyöngébb erőkből álló ellenféllel, amíg képtelen kilencven perc során megtörni azt, akkor kiesik, mint a norvégok.

Ráadásul hallani olyan dolgokat, hogy jó pénzért eladná a klub Nagy Ádámot vagy Ramirezt. Dollármilliókat emlegetnek lehetséges bevételként. Ez lehet, hogy pillanatnyilag jó üzletnek tűnik. De inkább arra kellene gondolnia Orosz Páléknak, milyen értéknövelő lenne játékosaik számára egy megfelelő BL-szereplés.

Ám, ha nem okul a gárda az MTK (és a Csákvár) elleni meccsből, akkor ilyen nem lesz...

Köszönjük törökök! Ha Selcuk Inan nem rúg gólt a 89. percben Izlandnak, akkor legjobb csoport-harmadikként hűvös távolságtartással figyeltük volna az Európa-bajnokság pótselejtezőit, és tulajdonképpen fogalmunk se lenne mit, is ér a mostani válogatott. De Inan berúgta, mi pedig átkoztuk a balsorsot, hogy egyetlen perc kellett volna csak. És bejutunk az Európa-bajnokságon a nagyok közé. Egyetlen nyamvadt kis perc. Ez is csak velünk fordulhat elő. Mert a balsorsa nemcsak régen tép. Hanem most is.

Szóval egy perc helyett jött két meccs.

És a többit már tudjuk.

Ha nincs a pótselejtező, akkor nem tudjuk meg, hogy kétszer egymás után képesek vagyunk legyőzni Norvégiát.

Ha nincs pótselejtező, akkor nem tudjuk meg, hogy Bernd Storck már-már Dárdai-szintű taktikus és szövetségi kapitány.

Ha nincs pótselejtező, akkor egy Kleinheisler László nevű fiatalember még mindig a Videoton háromban focizik.

Egy Priskin Tamás nem jön rá, hogy ő nemcsak Szlovákiában képes gólt vágni.

Egy Dzsudzsák Balázs nem ébred rá, mi is a feladata egy csapatkapitánynak.

Ha nincs pótselejtező, akkor nem ismerjük meg a magyar válogatott örömtáncát az öltözőben.

Akkor nem talál újra egymásra néző és csapat.

Ha nincs pótselejtező talán nem tanuljuk meg soha, hogy a mérkőzéseket nem megúszni kell. Hanem meg kell nyerni őket.

Nézzünk csak egy kicsit körül Európában. A hollandok ugye kizuhantak, ahogy a görögök is eltűntek a süllyesztőben. No meg a pótselejtezők vesztesei a dánok, a szlovénok, a bosnyákok - és a norvégok. Papírunk is van arról, hogy olyan erősek vagyunk (harmadik kalap a decemberi sorsolásnál), mint a csehek, a svédek, a lengyelek, a románok és a szlovákok.

Aki látta (hála a tévének) a svéd-dán, ukrán-szlovén, az ír-bosnyák meccseket, az megállapíthatta, hogy az egy-két nappal korábbi magyar csapat nem lenne esélytelen a győztesek ellen sem. Mert a mienk JÓ CSAPAT!

Ja, és köszönjük meg az észak-íreknek is, hogy egy éve, a selejtező első meccsén elporoltak bennünket Budapesten. Különben még mindig Pintér Attila lenne a szövetségi kapitány, és bús magyarként most azzal vigasztalnánk magunkat, hogy egyszer, egy távoli galaxison, majd a messzi jövőben lesz magyar válogatott...

Hajrá, magyarok!

Pintér Attila álma megvalósult. A magyar csapat kilencven percen át tolódott Oslóban. Az első háromban még nem, mert akkor a norvégok Dárdai Pál német csapatában játszó csatára meglógott, és Király Gábor szeme közé rúgta a labdát, de a századik meccsén szereplő kapus remekül védett, A végén is volt hasonló védelmi baki. De megúsztuk.

A meccs nagy részében azonban nagyon megleptük az északiakat. Azt gondolták, hogy Dzsudzsák Balázs csapatkapitány, a Bursaspor kiválósága ott száguldozik majd kapujuk felé a bal szélen, néha befelé cselez és nagyokat lő. Ezért meg is erősítették ezt az oldalt. Csak éppen Dzsudzsák nem volt sehol. Hátratolódott. Második balhátvédet játszott, csúszott, mászott.

Úgy vélték, hogy az Amerikában villogó Németh Krisztián majd a jobb oldalon fog előre törni. megerősítették ez az oldalt is. Csak éppen Krisztiánt sem találták, ő is a hátvédsorba tolódott. Az aki nem tolódott, Szalai volt. Centerünk azzal lepte meg ellenfelünket, hogy a felező vonal környékén ácsorgott. A biztonság kedvéért őrá is ketten vigyáztak. Hátha megmozdul.

Így aztán nem maradt ember a magyarok német szövetségi kapitánya által beállított német nevű ujoncra, bizonyos Kleinheisler Lászlóra, aki előre tolódott, és belőtte a döntő gólt.

Ennyi volt a meccs.

Jön még egy. És akkor becsusszanhatunk Európába.

Nem nagyon számítok másra vasárnap.

Nekünk a döntetlen is jó. S nem hatszáz magyar kiabálja majd a nézőtéren azt, hogy "Lesz még Osló Hajdúszoboszló", hanem húszezer a Fradi-pályán.

De csapatunk nem fog összevissza száguldozni, ez már a görögök ellen sem vált be. A magyar tizenegy tolódni fog. Oldalt meg hátrafelé. A sajtó meg elkereszteli ezt a stílust "magyar lakatnak".

Tíz napja zúdulnak nyakunkba az esély-latolgatások. Pedig csak azt kellene megkérdezni a játékosoktól: hol jobb játszani Oslóban vagy Bukarestben?

A magyar válogatott elhozott egy pontot a román fővárosból. És most sem kellene több. Mi a biztos? Csütörtök este nem fogják kifütyülni a magyar himnuszt. Nem gyújtanak fel padokat. Nem hajigálnak petárdákat. Nem mutogatnak trianoni határokat. Nem háború lesz, hanem focimeccs.

Ami biztos még: Norvégia a 46. helyen áll a FIFA ranglistáján, Románia a 15. (Mi a 33. helyen tanyázunk).

Jó tudom, a foci nem matematika. S hogy a FIFA egy korrupt szervezet (valószínűleg) megvesztegethető vezetőkkel. De mégis a FIFA szakértői kidolgoztak egy évek óta működő rendszert, amely segít összehasonlítani a az egyes országok válogatottjait.

Ez a statisztika azt tanúsítja, hogy félelmünk a norvégoktól, az, amikor azt mondjuk: 60:40 százalék esély van az ő javukra - évtizedekre nyúlik vissza. 1993-ban a norvégok 4. helyen álltak a ranglistán. Mi pedig az 50. helyen. 1995-ben ők tizedikek voltak, mi pedig a hatvankettedikek. 2010: Norvégia 10., Magyarország 42.

Nagyon érdekes egyébként, hogy mi a jó középszert képviseljük. Az elmúlt öt évben a 45. és a 33. hely között ingadoztunk. Ők viszont a 12. helyről estek folyamatosan vissza a 46.-ra. S ha már a románokat szóba hoztam, ők meg ugyanilyen folyamatossággal kapaszkodtak fel 2010 és 2015 között az 56. helyről a 14-re.

Szóval hol jobb játszani Oslóban vagy Bukarestben?

Ráadásul az idő se rossz. Csütörtökön este 5 fok várható Oslóban és szél. Pedig lehetne mínusz 5 is és hó.

A többit majd meglátjuk.

Bernd Storck szövetségi kapitány ellátogatott a Nemzeti Sport szerkesztőségébe. És az újságíróktól - a jelek szerint - kedvet kapott az írásra. Mert azóta a sportnapilap harmadik oldalán mindennap ír egy jegyzetet. (Ha ugyan ő írja, stílusa inkább profi sportújságíróra vall. Témái pedig ugyanazok, mint amiket az újság boncolgat naponta a norvég-magyar, magyar-norvég előtt).

Ugyanakkor van ezeknek a Storck írásoknak egy különlegessége. Aki ezeket rendszeresen olvasgatja, az észre veheti, hogy a szövetségi kapitány kevesebbet foglalkozik a két aktuális meccsel, sokkal inkább a jövőbe tekint. Hogyan kell beépíteni fiatalokat a válogatott cssapatba? Mennyi legyen az idősek és a kevés tapasztalattal rendelkezők aránya? Hogyan hozzunk létre játékosokból csapatot? Milyen legyen a magyar utánpótlás nevelés...

Jegyzeteiben elmondja, hogy "mennyire magyar". "A címeres mez viselése számomra nagy és felelőségteljes megtiszteltetés". Így fogalmaz.

Elgondolkoztató ez. Mint ahogy az is, hogy Andreas Möller, egykori világsztár, csak idejön Storck hívására, hogy két hetet és két meccset Magyarországon töltsön "szövetségi kapitány-helyettesként". Mert most az.

Nekem ez a Storck gyanús.

Itt akar maradni.

Möllerestűl, mindenestűl.

Talán már kész is a megállapodása az MLSZ-el.

Ez tulajdonképpen jó hír. Úgy látszik, bizakodik, hogy nem teszik lapátra pereputtyostól a jövő héten. Úgy látszik bizakodik a továbbjutásban.

Ez azért jó hír, mertt egyértelműen Dárdain múlott, hogy eljutottunk idáig.

Jó lenne, ha Storckon múlna, ha továbbmenne a szekér.